Hálókötő: Selyem és len... piros és fekete

Az elmúlt napokban az járt a fejemben, hogy mutatok majd pár képet a hétvégi sétánkról, és közben mesélek arról, mit is gondolok erről a szerencsétlen helyzetről... Azután beesett "némi" munka, amikor meg azzal "végeztem" (nem igazán, csak annyira, hogy most legalább levegőt kapok), és végre aludtam is valamennyit, meg a nap is kisütött, így arra gondoltam, rágódok még egy kicsit azokon a gondolatokon, és inkább megmutatok még egy kendőt, amit Ági Műhelyében szőttem néhány héttel ezelőtt.

A fonalakat több éve fontam...

A sötétebb a World of Wool különleges keveréke volt. Mintha már említettem volna, hogy odavagyok a lenért. Imádom a lenruhákat, szeretek lent varrni, szeretek lenfonalból szőni, ha egy fonalban lenszálak vannak, nekem kell. Fogalmam sincs miért, talán még akkor akadt fenn az agyamban egy szögön, amikor Miamiban laktunk, ki tudja.

Szóval ott volt ez a szöszkeverék, merino és len, fekete, piros és fehér, vagyis elég nyilvánvaló volt, hogy meg akarom fonni. Eredetileg fekete felvetésben terveztem megszőni, úgy gondoltam, az a fonalat a sötétebb felé billenti, és jól mutat majd a vastagabb, rusztikusabb tiszta selyem kontraszt fonallal.

Azonban ez valahogy sohasem jött össze, Ter bezárta a Belvárosi szövödét (ahol a fekete felvetés volt), egy sor másik dolog történt, és nem is gondoltam olyan sokat a szövésre.

Azonban, a lakásátrendezés közben (nem, még mindig nincs készen), időről időre a kezembe akadt. Már kezdtem újra vágyni a szövésre, de akkor meg jött a Pestis, a műhelyek hol bezártak, hol kinyitottak, és megint nem jutottam hozzá, hogy megszőjem.

Amíg Ági ki nem nyitotta a műhelyét, amiben ott volt az a PIROS felvetés. Igen, szőtte rajta gyorsan egy piros sálat, amúgy bemelegítésként (már, ha a 3,5 méteres sávolyszövésű len nem lett volna elég bemelegítés), de úgy éreztem, nem volt elég. (Lehet egy ezüsthajú nőnek túl sok piros sálja?)

A csomag meg a két motring kézzel font fonallal újra a kezembe akadt, és az jutott eszembe, mi van, ha nem a fekete, hanem a piros felé billentem?

A gondolatot tett követte, és újra ott ültem a Mókusban, és dobáltam a vetélőt balról jobbra, jobbról balra.

Technikailag nem volt túl nagy kihívás, újfent igyekeztem hagyni, hogy a többnyire hajszálvékony fonal beszéljen magáért.

A három teljesen különböző szín, a két teljesen eltérő elemi szál elszórakoztatott szövés közben, a tisztaselyem fonalból bevetett szálak pedig megadták azt a ritmust, azt a rendet, amire nekem oly nagy szükségem van a szövésben.

Imádom ezt a sálat ás boldogan viselem majd.

Visszanézve azonban, ha teljesen őszinte akarok lenni, nem vagyok benne biztos, hogy a piros felvetés nem nyomta-e el a fonalat, egy fekete nem hangsúlyozta volna ki jobban a kontrasztot a piros és a fekete között.

Ez olyasmi, amit csak akkor tudhatok meg, ha megszövöm ugyanezt egy fekete felvetésben... Amit talán meg is teszek... majd egyszer.

A szöszkeverék még kapható a WoW-nál, (bár a Brexit miatt most éppen nem szállítanak az EU-ba)semmi sem tart vissza, hogy fonjak egy új motringgal (a selyemből bőven maradt még), hogy kipróbáljam egyszer egy fekete felvetésben, ha valahol a városban itt-ott felbukkanó műhelyek egyikében lesz fekete felvetés.

Itt van a helye, a kötelező áradozásnak a kézzelfont fonalból szövés gyönyöreiről, de ezt ugye megtettem már a legutóbbi szövős bejegyzésemben is, menjetek olvassátok el ott. LOL. Maradjunk annyiban, hogy attól tartok, eltelik még egy kis idő, mielőtt megunnám.

A behúzott kontraszt (umm, vagy inkább csak díszítő) szálakat a tiszta selyem fonalból eltérő ritmusban, sűrűbben csináltam a sál két végén, és ritkábban a közepén, ezt akkor is megtartanám, ha esetleg tényleg megcsinálnám feketében is.

Amikor a tervektől beszélgettem Ágival, megemlítette (oké, megpróbált rábeszélni), hogy megpróbálhatnék valami egyszerűbb szedettest a díszítő csíkokban, de végül nem csináltam.

Részben az korlátozott idő miatt (ez az egyik oka, hogy vágyom egy saját szövőszékre), egy nap alatt szerettem volna befejezni a sálat, és bár korábbi tapasztalataimból tudtam, hogy lehetséges, még nem voltam elég magabiztos.

Másrészt azért, mert éreztem, hogy lesz valami az egyszerűségében, ami azontúl, hogy hagyja a kézzelfont fonal szépségét érvényesülni, még különösen elbűvölő lesz a számomra.

És ez így is volt. NEM arról van szó, hogy nem akarom kipróbálni, és / vagy nem megyek majd vissza Ágihoz, hogy tanítsa meg nekem, de abban a pillanatban valami egyszerűre volt szükségem.

Azt azért el kell mondanom, hogy még nem végeztem ezzel a piros felvetéssel.Távolról sem.