Friss színek

A mai bejegyzés a szokásosnál később jön, mert ígértem nektek frissen festett fonalakat és fonni való szöszöket, de tegnap még messze túl nedvesek voltak a fotótáshoz. 

Némelyik még most is nyirkos, de még mindig van másfél napjuk megszáradni. 

Szombaton Gyapjúnap, és még egy rakás dolgom van addig, így minden további nélkül...

Napszemüvegeket elő, jönnek...

Ez, persze, csak kedvcsináló,még sok minden szárad a kötélen, szóval jobb lesz, ha szombaton magatok is kijöttök Csillaghegyre, és saját szemetekkel nézitek meg...

Heti HV

Egy divatba vágó dolog...

Ki nem állhatom az állatmintákat. 

Tudom, hogy vannak, akik odavannak értük, tudom, hogy rendszeresen visszajönnek a divatba, még történelmi ruhát is találunk állatmintákkal, de nekem akkor sem tetszenek, különösen nem a leopárdminta.

Hát tessék, kimondtam. 

Amúgy a teljes állatokkal mintázott holmik, pl. a húsvéti nyuszis pizsamanaci, vagy a szitakötős póló, stb, simán jöhet, de tartsátok tőlem távol a zebra- leopárd, stb. mintás anyagokat.

Buggyos naci, újra

Mára frissen festett gyapjúkról és fonalakról terveztem bejegyzést írni, de még száradnak, így erre várnotok kell csütörtökig. Addig is megmutatom nektek a legújabb buggyos nadrágomat.

Már kétszer is megvarrtam ezt a buggyos nadrágot - nem is, háromszor. Az első próbadarabot lilából, majd egy véglegesebb változatot türkizből, és volt egy fekete farmerből varrt is. Mindegyiket imádom, miért ne varrhatnék még?  

Találtam sötétkék mikrokordot az anyagboltban, ami jól illett a pulcsihoz, amit épp terveztem kötni. Ugyanakkor, épp alkotói, varrós válsággal küzdöttem, épp csak nem volt kedvem varrni. Kicsit sem.  

Úgy tűnik, ezen a ponton talán túllendültem a kép varázsköpennyel, így arra gondoltam, megpróbálhatnék valami olyasmit, ami komplikáltabb, de mégsem teljesen újdonság, közben épp az utolsó sorokat kötöttem az emlegetett pulcsiból, így pont jónak tűnt az időzítés.  

Ugyanaz a buggyos fazon, ugyanaz a gombos slicc.

Itt láthatjátok, mire mondom azt, hogy rövid a derekam, még a korábbinál is alacsonyabbra szabtam a derekát, annyira, hogy három gomb is épp csak elfért, a derékpánt így is eltakarja a köldökömet.  

Mivel a türkiz változat elég gyorsan kikopott a combom között, ezért tettem egy düftinrátétet a combrészre (a képeken nem látjátok, mert elég vulgáris pozíciót kellene felvennem, hogy látszódjon), de, hogy az egész szándékosnak látszódjon ugyanebből az anyagból készítettem a rátett cargó-zsebeket és szegélyt a felső zsebekre. 

Amikor a fekete farmert készítettem, túl rövidre vágtam a derekába varrt gumiszalagot, ennél a darabnál - attól tartok- túlkompenzáltam. Viszont, úgy tűnik épp ez a kissé szoros derék a titka annak, hogy olyan stabilan tartja a zsebbe pakolt nehezebb tárgyakat (telefont, kulcsot) is, mert, amikor ennek a nacinak a zsebébe teszem a telefont, az lefelé húzza... Ki kel bontanom az övtartókat, felnyitnom az övpántot, és szorosabbra venni a gumiszalagot a derekában. 

De vannak ZSEBEI, mégpedig igencsak mély zsebei :-)

Még mindig nem gondolom, hogy ez volt az utolsó, amit ebből a fazonból varrtam.

Anyag: I Love Textil

Fotók: Norbert Varga @Bodeszphoto

Heti mintamustra

Most olyasmit hoztam, ami tetszik :-)

Ez a Stowaway sweater a Wool and Pine-tól:

Photo is from Ravelry: © Wool & Pine

A Wool and Pine-t a Seaglass sorozatról ismert, de, ahogy a mintatárukat görgettem, ezen a darabon megakadt a szemem, talán azért, mert én is gondolkodtam azon, hogy jópofa lenne, egy pulóvernek csak az ujját kötni mintával, de ez a tervező az elejére tett mintás kenguruzsebbel még tovább vitte ezt a gondolatot, és újabb szintre emelte a darabot.

Rövid Komment

Tudjátok, mit jelent ez a kép? 

Igen, közeledik a Gyapjúnap. Jövő szombaton lesz, a Csillaghegyi közösségi házban, ami azt is jelenti, hogy a következő néhány napot könyékig festékben töltöm. 

Keressétek meg a napszemüvegeiteket, de ne menjetek messzire, hamarosan jönnek a képek a SZÍNES gyapjúkról és fonalakról. 

A FB eseményt ITT TALÁLJÁTOK, részletekkel. 

Mi a péntek?

 Amiben az interneten eladásra kínált hihetetlen és fura dolgokat böngészek.

Mint ezt a 19. századi korcsolyát, tökéletes állapotban.

Kép az e-bay hirdetésből.

Szerintem múzeumban lenne a helye.

Outlander "Rent Shawl"

 Ez is olyasmi, amit ezeréve meg akartam kötni, évekkel ezelőtt megvettem hozzá a fonalat, még azelőtt, hogy az Outlander ruhámat megvarrtam.

Többször el is döntöttem, hogy elkezdem, elővettem a fonalat, kinyomtattam a mintát, de őszintén szólva, a minta megkavart. 

Igen, látom a TV sorozat képein merre futnak a lustakötés barázdái, de úgy gondolom, fölöslegesen bonyolult módja a kendőkötésnek. 

Az idén újra Sirokra készültünk, és az elmúlt két évben, amikor a március 15-ei ünnepségek idején ott jártunk igencsak HIDEG volt, ezért úgy gondoltam, legfőbb ideje, hogy ne hagyjam, hogy egy kendőminta kifogjon rajtam. 

Nekiültem és elkezdtem. 

Először két színnel, majd hárommal kellett egyensúlyoznom.

Majd öt gombolyaggal.

Ezt a kendőt nem fentről lefelé haladva kötik, hogy azután adják hozzá a két díszítő csíkot, amikor nagyjából kifutottak az alapszínből, hanem az alsó csúcsától felfelé haladva, a csíkokat az intarzia technikával adja hozzá, és először a középső részt köti meg, majd a két, kifelé haladó csúcsot, külön-külön.

Az eredeti mintában megadottnál nagyobbra kötöttem a kendőt (ha még emlékeztek, a nálam a kendő annál jobb, minél nagyobb.

Örülök, hogy végül minden benne van, a tonnányi lustakötés (nem rajongok a lustakötésért), a színekkel való pakolászást, az intarziát, de még mindig úgy gondolom, hogy az alap, fentről lefelé haladó változattal elérhető hatás ugyanaz, és ott van annak az előnye, hogy addig kötheti az ember, legalább a középső részt, amíg tart a fonala, és nem kell annak a veszélyét vállalni, hogy vagy egy rakás maradékunk lezs, vagy kifutunk a fonalból idő előtt. 

Szóval szerintem, szükségtelenül bonyolult a minta, és nem hiszem, hogy az adott korban nem a legegyszerűbb módot használták volna.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy az Outlander sorozatban felbukkanó kötött ruhadarabok nem szükségszerűen korhűek, legalábbis nem a 18. század közepére.

Ugyanakkor a 19. században, a reformkor elejétől már felbukkannak a kötött kendőt, -részben- ezért is döntöttem úgy, hogy a reformkori ruhámmal viselem.

A DROPS Soft Tweed fonalat használtam, amiről úgy egy hete írtam itt ódát, megpróbálom nem ismételni magam. 

De muszáj megerősítenem, hogy IMÁDOM  ezt a fonalat. Ahhoz képest, hogy rusztikus tweed fonal, rendkívül puha. 

Annyira szeretném, ha visszahoznák a korábbi színeit... sőt, új színekkel gazdagodna a választék.

Fotók: Norbert Varga @bodeszphoto

Fonal: DROPS Soft Tweed amit a Nordfonaltól vettem.

Heti HV

A múlt héten sikeresen összekevertem ugyanannak a bejegyzésnek az angol és a magyar fordítását, és senki nem szólt, csak két nappal később vettem észre, amikor persze azonnal kicseréltem őket, de azért elgondolkoztam azon, olvassa-e valaki ezeket. 

Mindenesetre itt vagyok egy újabbal.  

Gyűlölöm azokat a videókat/reel-eket, amelyek folyamatosan azt akarják megmondani nekem, hogyan öltözzek, hogyan hordjam a hajam, stb. hogy ne látsszak idősebbenek. 

Az isten szerelmére, elmúltam 50, a hajam ezüst, SEMMI, amit felveszek nem változtat ezen, akkor is 50 fölötti, ezüsthajú, kissé túlsúlyos leszek, ha az ingemet csak félig tűröm be a nadrágom derekába. 

Miért nem élvezhetem az életet anélkül, hogy minden átkozott másodpercben azon kellene dolgoznom, hogy fiatalabbnak TŰNJEK?

Erről egy Facebook mém jut az eszembe: 

A kép az Intrenetről...

Azt gondolom, vannak dolgok, amit a nőknek nem szabad magukra venniük. Például mások elvárásait és véleményét. 

Április Bolondja

Az arcom, ahogy valami vicceset próbálok kitalálni a Bolondok Napjára.

Mert komolyan elgondolkoztam rajta...

Például bejelentem, hogy abbahagyom a blogolást. Vagy a kötést. Vagy a varrást.

De rájöttem, jobb lesz, ha ezt a kérdést elengedem. 

Heti Mintamustra

Mielőtt belevetnénk magunkat a mintamustrába, kérdésem volna. Ezt a sorozatot kötésmintákkal kezdtem, de mi a helyzet a szabásmintákkal? Olyan sok elérhető már, gyakran akár független tervezőktől. Válogassak a szabásminták közül is egyet-egyet, megmutatni? Mivel nem készítettem el őket, ezek nem igazi TELJES kritikák, inkább csak olyan szemle, és azt sem gondolom, hogy, ha nekem nem tetszik valami, az attól önmagában nem jó. Mindezek után...

A mai minta is a Ravelry "Hot right now" listájáról érkezik. 

Ez pedig a Nordic Bloom Mellény Caitlin Huntertől.

A kép a from Ravelry-ről: © Riikka Kantinkoski / Laine Publishing

Most realizáltam, hogy az egyik mintáját már jól "leszóltam", de hadd mondjam el azt...

Hogy vannak, akik imádják Caitlin Hunter mintáit, és vannak, akik ki nem állhatják, én valahol a kettő között vagyok, vannak mintái, amik rajta vannak az elkészítendők listáján, és vannak, amiket biztosan nem készítenék el. A Halibut az egyik ilyen, és a Nordic Bloom Mellény egy másik ilyen.

Először is, úgy érzem, hogy ez a minta csak egy újabb bőr lehúzása az amúgy méltán népszerű Alpine Bloom sorozatról. A rajz nagyon hasonló (talán teljesen ugyanaz a diagram), egy más alappulóverre, ezúttal egy mellényre rámásolva.

Ráadásul az alap-mellénynek sincsen semmilyen felmentő tulajdonsága, mivel elég formátlan, egy zömök kocka, és én épp elég zömök vagyok, anélkül is, hogy egy mellény kiemelné ezt, köszönöm szépen, plusz rövid, ejtett vállú, és ezek közül egy is elég lenne, hogy elkerüljem ezt a mintát, de így együtt abszolút nemet mondok rá.

 

El tudom képzelni, hogy másnak jó lehet, mondjuk valakinek, aki vagy 30 évvel fiatalabb, esetleg 30 kilóval könnyebb, vagy legalább 15 centivel magasabb, vagy akár mind a három egyszerre. 

Nézzétek, varrtam valamit!

Az a jó abban, ha az ember "multicraftual", többféle dologgal is foglalkozik, hogyha valamelyikkel elakad, még mindig van más, amivel lefoglalhatja a kezeit.

Az év elején jópár dologgal elakadtam az életemben, és a varrás az egyik volt ezek között. 

Anyagot még mindig vettem, terveim is voltak, még szabásmintákat is vettem, de nem bírtam rávenni magam, hogy leüljek és varrjak. 

(Ezért kötöttem többet, mint az elmúlt években, mert úgy éreztem, hogy -legalább- a kötésben tudom mit csinálok, és ha el is... cseszem, még mindig le lehet bontani. )

Szóval úgy döntöttem, kezdem, valami egyszerűbbel.  

Egy köpennyel.

A köpenyek csodásak. A köpenyek időtlenek, korrtalanok. Egy ilyen köpenyben az ember azonnal időutazónak érezheti magát, varázslatosnak. Bárcsak mindennap hordhatnánk köpenyt. 

Igen, egy köpenyem van már, egy 18. század végét idéző piros köpeny (bár korábbi, és későbbi korszakokhoz hordtam), mindig is szerettem volna egy kevésbé feltűnő színűt. Ha a kék középkori ruhámat, vagy akár a zöld reneszánsz ruhámat viseltem, mindig Norbi köpenyét kértem kölcsön, hogy a piros ne üsse a többi színt annyira.

Ez a petrol-os kék gyapjú anyag évek óta megvolt, eleve egy köpeny varrásához vettem, hát úgy döntöttem, legfőbb ideje, hogy tényleg megcsináljam. 

A varrása nem egy nagy kunszt, az anyga 150 cm széles volt, félbe (majd újra) hajtva egy félkört szabtam ki.

Majd egy (sokkal kisebb) fél kört vágtam ki a nyaknak.

A többi lépésről nincs képem, de két szűkítőt varrtam a vállára, a maradék anyagból vágtam ki a kapucnit, és egy szélesebb gallér-szerűséget, majd felvarrtam.

A köpeny szélét brokátszalaggal díszítettem, az alsó szélét ferdepánttal szegtem el. 

Az ívelt széleket szeretem ferdepánttal eldolgozni, és általában jóval többet sikerül kivágnom, mint, amit elhasználok, de a maradékokat mindig megőrzöm. 

Egy ilyen maradékot használtam a hangszertartóhoz, és most azt a feketét terveztem elhasználni, amit még Norbi köpenyéhez vágtam ki... Csak épp nem találtam a többi között.

Viszont találtam egy darab maradékot abból a pöttyös vászonból, amit tavaly a kék pöttyös turnűrös ruhához használtam bélésnek, azt vágtam hát fel, a köpeny befejezéséhez.

A brokátszalagot és a ferdepántot is kézzel varrtam fel, mert a gépi varrással... nem tudom a jó kifejezést, de a gép varrás les vonalban benyomja a szalagot és az anyagot a varrás vonalában, míg a kézi varrással mindez szinte láthatatlan. 

Szándékosan készítettem ezt a köpenyt kicsit meseszerűbbre, a csúcsos manó-kapucnijával, mert a középkoros és a reneszánsz ruhámmal is szeretném hordani. 

Mondhatom, igazán odavagyok ezért a köpenyért, Imádom. Olyan egyyszerű mégis varázslatos. 

Úgy érzem, indítanunk kellene egy "hordjunk köpenyt a mindennapokban" mozgalmat. 

Anyag: I Love Textile

Fotók: Norbert Varga @Bodeszphoto