Leffentyűs TV lopós

Ééés igazi varrós tartalom:-)

Ahogy korábban említettem, az év első felét motiváció nélkül töltöttem, akartam varrni, próbáltam is, de igazából nem sok mindent csináltam meg. 

A lökés, ami segített kimászni a gödörből Annától jött, aki egy 18. századi Francaise ruhához, egy "történelmileg hiteles Belle" cosplayhez kérte a segítségemet. 

Ez az a ruha, amit, ha pontosítanom kell Norbinak, hogy melyik típusú ruháról beszélek, úgy hívok, a "leffentyűs TV-lopó", részben az alábbi mémre utalva, részben azokra a palástra emlékeztető hajtásokra a hátán, ami ezeknek a ruháknak a jellemzője:

Amikor jelmezbálba mész, de úgy döntesz, 

hazaviszed a laposképernyős TV-t...

Talán emlékezte, varrtam már ilyen típusú ruhát, két éve, amikor a Mária Terézia ruhámat készítettem, így a ruha szabása, összeállítása már ismerős volt. Blogokat olvasva, youtube videókat nézve úgy érzem általánosságban az egyik legnehezebb történelmi ruhatípusnak tartják a 18. századi ruhákat, de szerintem nem így van. Sem a fűzők, sem a ruhák nem bonyolultabbak akár 19. századi társaiknál. Megvannak ugyan a sajátosságaik, másképp bonyolultak, de nem jobban.

Sajnos (szokás szerint) a varrásról elfelejtettem fotókat készíteni, de van néhány státusz-fotóm, amikor Anna felpróbálta.

Mivel a sárga taft elég vékony volt, úgy döntöttünk az egész ruhát alábéleljük, az ún. "flatlining" módszerrel, és ezért órákat töltöttünk a két réteg összefércelésével 8a hatalmas öltések jól látszanak a képeken).

A ruha nagy részét együtt csináltuk, ami - megint szokás szerint- jó sok kézivarrással járt.

De viselhető állapotban volt, az eseményre, ahova Anna fel akarta venni.

A kész, ruháról (az alsószoknya és a dekoráció az ő munkája) ezeket a képeket kaptam tőle.

Sokat segített, hogy valaki itt volt a szabásnál és a varrás nagy részénél, és nem nekem kellett mindenről döntenem... és a varrást is élveztem.

Heti HV

Mármint Határozott Vélemény (mert páran azt mondtátok, kedvelitek ezt a rovatot).

Hívhatjuk angolul "pet-peeve"-nek, vagyis olyasminek, ami rendszeresen felbosszant, mert ezek a dolgok bosszantanak, vagy éppen csak van határozott véleményem róluk (nem is mindig rossz, bár többnyire a rosszabbakról írok).

Mint az a bizonyos "dinamikus árképzés" egy-egy koncert vagy más esemény jegyvásárlásánál. 

Persze, értem én a kereslet-kínálat elvét. 

Azt is értem, hogy nem minden jegy egyforma, értem miért kerül többe az első pár sorba szóló, a hátsó sorokénál. 

Értem én az "early bird kedvezményt" is. 

És, bár mindezt értem, akkor sem tetszik, hogy egy jegy ára attól függ, hányan állnak érte sorba. 

Pécs

Majdnem az "Újrakezdés" címet adtam ennek a bejegyzésnek, de azzal csak másképp mondtam volna azt, hogy "Visszajövök", amit már leírtam itt... úgy egy hónapja. 

Persze,  van egészen hó kifogásom, a rendkívül zsúfolt szeptemberrel (és október sem néz ki sokkal jobban), de a szándék bennem van, csak olyan nehéz elkezdeni, nehéz eldönteni, hogy mivel is kezdjem. 

Kezdjem időrendben? Ha időrendben, akkor a régitől előre, vagy a legújabb eseményektől visszafelé, esetleg véletlenszerűen össze-vissza? 

Ma éppen iszonyatosan fáj a fejem, gondolkozni sem igen tudok, legyen valami, amiről frissek az emlékeim, valamit erről a hétvégéről.

Mondjuk ehhez is vissza kell ugranom pár évet, amikor az egyik hagyományőrző csoportban az egyik ismerősöm olyan valakit keresett, aki Napóleon-kori / regency ruhát tudna készíteni egy múzeumnak. Valaki engem ajánlott neki, kapcsolatba léptünk, és később bemutatott minket egymásnak a pécsi múzeum vezető múzeumpedagógusával. Miközben beszélgettünk, kiderült, hogy nem Napóleon-kori, hanem reform-kori ruhákat szeretnének, de hát azt is tudok. A projekt során összebarátkoztunk, elkészítettem egy teljes szett reformkori ruhát, az alsóingtől a fűzőn át a felső ruháig. Később, még ugyanabban az évben férfiruhákat is kértek tőlem (inget, mellényt, nadrágot, frakk-kabátjuk volt már). A blogon soha nem írtam erről a projektről, csak a 2023-as varrásaimat összefoglaló kis videóban szerepeltek. 

Tekerjük előre az időt az idei őszre, amikor is a Múzeumok Őszi Fezstiváljának témája a divat és a viselet-történet, és egy Facebook-eseményből láttam, hogy a pécsi múzeum "Évezredek divatja" címmel tervez rendezvény, történelmi divatbemutatóval. Kíváncsi voltam, írtam egy üzenetet Ildinek, hogy meséljen többet, mert amúgy aznapra nincs fix programom, és azon gondolkozom, hogy elmegyek megnézni. Felhívott telefonon, és ahogy beszélgettünk, szó, szót követett, felidézte, hogy mennyit tanult abból, amikor elvittem nekik a reformkori babát, és miközben felöltöztettük a bábut, meséltem minden egyes darabról, addig, addig, hogy egy ponton megkérdezte, ha már úgyis elmennék nézőnek, nem lennék-e inkább résztvevője az eseménynek. 

Ó, hát hogyne, szívesen. 

Örömmel meséltem a divatról, divattörténetről, különösen a fűzőkről, a fűzőkhöz kapcsolódó mítoszokról és tévhitekről, a használatukról és funkcióikról (amelyek közül a derék vékonyabbnak mutatása a legutolsó a sorban).

Utána igazi boldogság volt látni azokat a ruhákat, amiket évekkel ezelőtt készítettem, használatban... használatban úgy, ahogy azt annak idején szántuk, vagyis a történelemről mesélni velük. És azt is öröm volt látni, hogy milyen gonddal őrzik és védik ezeket a ruhákat. 

A délután fénypontjaként pedig élmény volt a divatbemutató végén Mária Teréziaként megjelenni (akitől a város szabad királyi városi rangot kapott), és később mesélni róla a kiállítás tárlatvezetésében résztvevőknek. 

Hát persze, hogy le kellett fényképezkednek a reformkori ruhákat viselő fiatalokkal.

Hálás vagyok Hoffmanné Toldi Ildi barátságáért és a meghívásért. 

Ez pontosan az a típusú esemény volt, amiért annak idején kitaláltam a Mária Terézia karaktert és elkészítettem a ruhát. Jólesett, hogy bebizonyíthattam magamnak, hogy működhet. 

Ugyanakkor, hálás vagyok Chris fiamnak a segítségéért. Norbi dolgozott, nem tudott elvinni, de Chris beugrott, elvitt, fotózott és segített. Gyakran jár a fejemben, hogy mikor és hogyan lett ennyire jó ember, felelőségteljes, segítőkész felnőtt.

A 2025-ös év nem a legjobb éven, kivéve néhány ilyen pillanatot, amiért hálás vagyok.

Hétvégi program

Igértem hétvégére programajánlót, tessék:

A nagyszerű üvegművész, Róth Miksa Házában (és műhelyében) kialakított múzeumban rendszeresen kísértünk, eddig két különböző műsorunk volt ott, mindkettő 3-3 napon, minden napon 2-3 előadással, és most egy harmadik műsorral, egy városi sétával készülünk, szombaton, 11 és 14 órakor. 

Az eseményt ITT találjátok. A héten már teltházasnak tűnt, de megnyitottak néhány új helyet, így még pár jegy hozzáférhető.

Gyertek, mi nagyon készülünk.

Levegő

Azért dugtam ki a fejem..

A szeptember iszonyatosan zsúfolt volt, és még nincs vége.

Igenm tudom, a nagyrészét magamnak csináltam, (magunknak csináltuk), és nem mindent gondoltunk át olyan alaposan, mint kellett volna, egy részére meg számíthattam volna, bár nem abban a mennyiségben, mint, ahogy végül is a nyakamba borult.

Akkor nézzük csak...

Voltunk nemzetközi rendezvényeken. Az egyik Palmanova, az egyik legkedvesebb helyszínünk, a másik Pozsony, ami nekünk új rendezvény, de egynapos, és viszonylag közel van, hát úgy gondoltuk, miért ne. Utána jött még Prága, amire először nemet mondtunk, részben azért, mert egy másik, budapesti fellépés is lett volna, amit aztán lemondtak, így végül igent mondtunk. Prága nincs a világ végén, szeretjük is a várost, és sohasem árt új kapcsolatokat, barátságokat kötni. (A rendezvényekről majd hozok külön bejegyzéseket, kicsit később). 

Mindez végül azt eredményezte, hogy a hónapban 15 napon nem voltunk itthon, és egy családi dolog még egy-egy napra elvisz a városból, minden héten (még nem tudok erről írni, bár, akik ismertek személyesen, talán tudtok róla). 

Ehhez hozzá kell adnunk, hogy az augusztus és a szeptember munka szempontjából mindig sűrű, a DROPS ilyenkor jön ki az őszi / téli kollekciójával, de az idén a szokásosnál is gyorsabb ütemben (SOKKAL gyorsabb ütemben) töltik fel, már több mint kétszer annyit dolgoztam, mint egy átlagos hónapban, és többet, mint amit valaha megcsináltam nekik (bár az évek folyamán voltak már igazán sokat dolgozós hónapjaim). 

Mindeközben fel kellett készülnöm egy új programra, amit most fejlesztünk az alapítványnál, és két múzeumnak kellett árajánlatot összeállítanom, mind olyasmi, amihez kutatni kell, amin gondolkozni kell és, amin dolgozni kell. (Csütörtökön jövök programajánlóval).

Vagyis, amikor itthon voltam (és nem aludtam), a számítógépnél ültem, így a legjobb szándékom ellenére a blog újraindításáról kisurrant az ablakon.

(Ez a pillangószárnyú repülő valami egy prágai bevásárlóközpont oldalán lebegteti a szárnyait.)

Pedig több téma, bejegyzés, még sorozat, rovat is jár a fejemben de a tervek nem lettek törölve, csak kicsit elhalasztva. 

És nem, nem reklamálok, nem sajnáltatom magam, én úgy szeretem az életet, ha zajlik. Csak mondom.

Heti HV

Úgy döntöttem, hogy a Heti Határozott Vélemény  "rovatot".

Mivel véleményem az van. Gyakran igen csak határozottak. 

Mint, amikor pár napja a laptopomnál ültem, és, ahogy munka közben felnéztem, arra gondoltam, a francba, alig múlt este 7 óra, és már SÖTÉT van odakint. 

Ami eszembe juttatta, hogy határozottan nem tartozom azok közé, akik egész nyáron az őszt várják. És azt, mennyire utálom a telet, és az ősszel sem vagyok jóban.

Jólvan, jólvan, persze, megvannak a szépségei (néha), az őszi gyümölcsök, a színek, de nem szeretem sem a hideget, sem a sötétet. 

Persze, azért meg hálás vagyok, hogy szeptember 1 csak egy dátum nekem, nem jelenti sem a végét semminek, sem a kezdetét. Nem jelenti a nyár végét, vagy az iskola kezdetét, főleg mert már Kristófnak is vége az iskolás éveknek, és az iskolaév kezdete csak egy dolgot jelent: pár napig elkerülöm a papírboltokat, és/vagy az iskolai felszereléseket áruló helyeket.  

Vallomás

Először is, tartozom egy vallomással.

Valójában már említettem, még márciusban, amikor a kék köpenyemet varrtam, és abban reménykedtem, hogy változnak a dolgok, de nem változtak. Ez volt az egyik oka, hogy nem igazán volt már kedvem blogolni, mert, ház ez ugye egy kézimunka-blog, és mit ér egy kézimunka-blog kézimunka nélkül? 

Mégis mi volt? 

Egyszerűen nem tudtam varrni. Igen, voltak ötleteim, sőt, szükségem is volt új ruhákra, volt szabásmintám, anyagom, de egyszerűen nem ment. Próbáltam megtalálni az okot, és egy részére legalábbis ötletem is volt, gyártottam kifogásokat is, de a probléma gyökeréhez nem jutottam el. Igyekeztem áthidalni a problémát, de nem találtam megoldást. 

Itt ültem, bámultam a képernyőt, arra gondolva, hogy ó, ezt meg kellene csinálnom, azt is megvarrhatnám, de még csak elkezdeni sem tudtam. Vagyis, ez nem teljesen igaz, mert néha eljutottam odáig, hogy megvettem egy mintát, párat ki is nyomtattam, összeragasztottam, kivágtam, de csak egyszer jutottam tovább, amikor kivágtam, és elkezdtem varrni egy századfordulós szoknyát és hozzá a kabátot, csak azért, hogy az utolsó néhány lépés előtt abbahagyjam (a szoknya alját kellene felhajtani és a kabát ujját bevarrni).

Ez legalább hat hónapig ment, és talán igazából csak július végén, augusztus elején rángattam ki magam a gödörből.

Azóta elkészült néhány dolog, de még mindig nem vagyok biztos abban, hogy túljutottam a krízisen vagy sem.  

Ti vesztettétek már így el az ihletet? Mit tettetek ellene? Sikerült túljutni rajta? Hogyan?

Visszajövök

Jön a tél, és a dolgoknak, elvileg csendesednie kell(ene), és a visszatérésen gondolkodom. Igen, mindig felmerül, hogy kell-e vagy sem, de van mondanivalóm, van mutogatnivalóm, és soha nem használtam egyik médiafelületet sem túl komolyan, nem számoltam a lájkokat (pláne nem hasonlítgattam a lájkok számait), bár bevallom, igencsak meglepődtem, milyen sokan olvastátok az előző "életjel" bejegyzésemet.

Szerettem a (majdnem) mindennapos posztolást, bár időnként kissé soknak tartottam (kitalálni valami mondanivalót, amikor éppen semmi ötletem nem volt, és elveszettnek éreztem magam).

Lesznek "töltelék" rovatok, de azért igyekszem majd valamilyen rendszert kitalálni a bejegyzéseknek, és nem ígérek mindennapra bejegyzést, de megpróbálok néhányat, mindenesetre meglátjuk.

Mit gondoltok? Van javaslatotok? Van téma, amiről szívesen hallanátok? 

Életjel

 Üdv mindenkinek, jelentem még élek :-) Sajnos a nyáron több dolog összeszaladt, és nem mindegyik jó, kicsit leestem a lóról, és visszaszállni sem könnyű... 

Az ősszel visszajövök, rendszeres(ebb) bejegyzésekkel, ígérem, mutatok majd elkészült projekteket, mesélek történeteket, a véleményemet, csak be kell várnom, hogy utolérjen a lelkem. 

Addig is programajánló:

Augusztus végéig megtaláltok:

9-én, szombaton talpig rococóban a Győri Barokk esküvőn.

20-án a geszti Tisza kastélyban századfordulós (umm, a 19. és a 20. század fordulója) sportokkal és divattal,

21-24-én pedig Szombathelyen a Savaria fesztiválon. Pénteken Napóleon-kori jelenetekkel, vasárnap századfordulós cirkusszal, közte pedig a felvonulásokon.

Köszönöm a türelmeteket.

Vírusjelentés, programajánló és egyebek

Sorry, sorry, nem akartam eltűnni, de előbukkant pár dolog, és még az én erőforrásaim is végesek, valaminek mennie kellett.. egy időre. Nem hagyom abba a blogolást (legalábbis egyelőre), de vannak időszakok, amikor kell egy kis.... idő, azt hiszem.

Néhány dolog egyszerre jött, a "szezon" kezdete, ami tulajdonképpen többféle szezon kezdete is egyszerre, nemcsak koncertek és fesztiválok, hanem hagyományőrző, újrajátszó események is.  Igen, büszkék vagyunk arra, hogy bár a legtöbb hagyományőrző csapat úgy május végétől szeptember közepéig jár rendezvényre, a mi alapítványunk egész évben dolgozik (tavaly decemberben például őrület volt), de a legtöbb esemény így is nyáron van. 

I am sorry everyone, I did not mean to fall off the face of the Earth, but things came up, and my even my resources are finite, and something had to go for a while... I am not about to stop blogging forever (at least not for now), but there are times, when I need... time, I think. 

És persze ott vannak a koncertek és fesztiválok, aminek a kellős közepén, 40 fokban sikerült egyszerre összeszednem egy hőgutát, egy napszúrást és a világ legrondább vírusos torokgyulladását 8azt a fajtát, amikor úgy érzed pengék vannak a torkodban), ami aztán ment mindenfelé, pl az arcüregembe, majd klassz köhögőrohamokat produkált.

Egy hetembe került, hogy kimásszak az ágyból, ennél is többe, hogy valamennyire működőképes legyek. Túlélem, de valahogy ez tovább tart, mint általában. 

Az a helyzet, hogy, amikor az ember így kiesik a ritmusból, nagyon nehéz visszaszállni. Ezt a bejegyzést is napok óta tervezem, és próbálom megfogalmazni mit és hogyan írjak...  

Programajánló ügyben: a Visegrádi Palotajátékok a hétvégén lesz, szombaton és vasárnap -szokás szerint- fent leszünk a kastélyban, mint Beatrix királynő udvarhölgyei, tetőtől talpig reneszánszban. Gyertek, látogassatok meg, beszélgessetek velünk. 

Mi a péntek?

Az eheti kincs érdekes, mert az utóbbi időben kissé rákívántam (és ennek következtében kutattam) az 1830-as divatra, ami annyira vicces, néha kissé elborult tud lenni... Afogy az e-bayt kinyitottam, hogy valami érdekeset keressek, felugrik egy mutatós példány.. 

Bár a részleteket nézve én inkább az 1830-as évek második felére-végére tenném, de imádom rajta a részleteket, a piéket az ujján, a buborék-ujjat, a kis fodrot az ujja fölött.

Még vöröshajjal a színét is imádtam volna, a mostanival nem vagyok annyira biztos benne, de nézzétek a mintáját, akár modern is lehetne.

Azért is szeretem az e-bay hirdetéseket nézegetni, mert gyakran megmutatják a ruhák belsejét is. Itt például érdekes, ahogy a mellrészen a hajtásokat leöltötték a béléshez, ami nem különbözik sokban az én reformkori ruhám megoldásától.

Hétvégi Programajánló

Gyakran kérdezitek, hol lehet látni történelmi újrajátszó csapatunkat... 

Két olyan nap van az évben, amire azt mondjuk, hogy ha egy helyszín a Mare Temporist szeretné, akkor legalább egy évvel, de inkább kettővel korábban le kell foglalnia.  

Az egyik március 15-e, a másik pedig a Múzeumok Éjszakája, ami, ha lehet, még Március 15-mél is sűrűbb. 

Ez az az este, amikor a múzeumok éjszaka is nyitva vannak, akár éjfélig vagy még tovább, és különleges eseményeket szerveznek, koncertet, tárlatvezetéseket, stb. 

A csapatunk ilyenkor a feje búbjáig foglalt, 4-6 helyre is osztódunk (az idén épp 5 különféle múzeumban bukkanunk fel).

Én személy szerint a Róth Miksa Házba megyek, ami a jól ismert üvegművész háza és műhelye a Keleti Pályaudvartól nem messze.

Mesélünk a családról, a városról, és arról milyen kacsolatban volt, hogyan hatott egymásra a család és a város története.  

Ott lesz a lehetséges vevő (aki az üvegművészetről mesél), a műhely-alkalmazott, a kivándorolt rokon/ismerős, és én, mint annak az építésznek a felesége, aki sokat dolgozott a családdal, és arról mesélek, hogyan változott a város az 1870-es években, hogyan alakult ki a Nagykörút, a Sugárút (Andrássy út) a Városliget. 

A Facebook esemény ITT  A mi programunk (Üvegben Tükröződő város) este 6 és 9 órakor látható, de a két program között is megtaláltok minket a múzeumban.

Gyertek!

Heti HV

Teljes szívemből utálom a módot, ahogy a streaming szolgáltatók a sorozatokat kezelik.

Nem is olyan régen, mondjuk egy évtizeddel ezelőtt, ha az ember sorozatot nézett a TV-ben kapott egy évadban 20-25 részt, és egy új évadot évenként. 

A történeteket pedig befejezték. A rövidebbeket is, mint a Stargate Atlantiszt, vagy a hosszabakat is, mint a Supernatural kapott egy többé-kevésbé kielégítő befejezést, a történetszálakat elvarrták, stb. 

Az egy-egy könyvből készült "limitált" (vagyis határozott számú részből, ez nálunk többnyire 10-12 volt) eleve egy kerek történetre alapozták, és tudtuk, hogy annyi.

Mostanában kapunk egy évadban 10 részt (vagy még annyit sem, egyre gyakoribb a 6-8 részes évad), és gyakran telik el több év is az évadok között, ráadásul a legtöbbjüket nemhogy sohasem fejezik be, hanem még elindulni, lendületbe kerülni is alig tudnak. 

Lásd példának a Shadow and Bone-t, de nem csak a fantasy stílusra vonatkozik, ott van a Nagy Katalin sorozat, vagy a személyes kedvencem a Forever, vagy a legutóbbi áldozat a The Wheel of Time. 

Igen, láttam és olvastam több esszét is arról, miért van ez így, de olyan sokan látják a problémát, olyan sokan reklamálnak miatta, és mégsem történik semmi.

A történtek nem kapnak elég helyet, elég időt, hogy kibontakozzanak, beérjenek, nincsenek befejezve, egyszerűen elnyiszálják őket.

UTÁLOM.

Hangszertartók, újra

Emlékeztek, amikor, az év elején hangszertartót készítettem fafúvós hangszereknek a csapattársam / barátom részére? 

Marci nemrégen újabbakat kért, most fuvolákhoz,

Mivel próbadaraboknak készültek, úgy gondoltam, ismét ideje lenne egy kis készletfogyasztásnak, és mielőtt valami újat vásárolnék, kutathatok egy kicsit a zsák(ok)ban, ami(k)ben a maradékokat tartom, valami oylasmiért, amit használhatnék. 

Csodák csodájára volt néhány nagyobb darab bordó düftin, a századfordulós szettemből, és egy darab kék, egy -egyelőre- befejezetlen projektből. 

A bordóhoz egy ezeréves, talán még Amerikából származó, vékony, kockás pamutvásznat használtam, a kékhez pedig annak a reformkori ruhának a maradékát, amit pár éve a pécsi múzeumnak készítettem.

A külső és belső közötti puha réteget pedig a kék köpenyem maradéka adta.

Egy jó napi munkám van benne, először ki kellett találnom, hogy mit és hogyan, utána pedig ténylegesen meg is csinálni, de azt gondolom, egy jó nap volt.

Heti mintamustra

 Ami a Bud/Spot on  pulóver a Rowantól.

Miért tetszik?

Kardigán!

Pöttyös! (mondom PÖTTYÖS!)

Ingyenes a Ravelry-n.

Bambuszos fonalra tervezték, de könnyen elkészíthető könnyebb, nyári pamutfonalból is.

Rövid ujjal tervezték, de módosítható hosszú ujjúra is.

Említettem már, hogy PÖTTYÖS???

 

Mi a péntek?

Ezen a héten szintén az Ebayről hoztam egy kimcset, egy szépséges ruhát az 1890-es évekből.

Bár általánosságban az 1890-es évekre datálja a leírás, a nem túl széles, nem túl puffos ujjából én inkább az évtized második felére gondolom, mindenesetre, redkívül csinos darab. 

Az 1890-es évekre a kerékpár széles körben elterjedt, ami hatalmas változást jelentett a nőknek, mintha valaki jól hátsón billentette volna őket, és elindította az önállóság, függetlenség, a sportok, a feminizmus és társai irányába, ami természetesen az öltözködésben is jelentős változásokat okozott: minden körülményes "szerkezet" (pl. a zsinóros alsószoknya, a krinolin, a turnűr, stb) kikerült a ruhák, elsősorban a szoknyák alól, és könnyebben kezelhető, praktikusabb öltözködés felé indultak.

Heti HV

Youtuve videókat nézve mindig felbukkan pár dolog, so akár említhetek is ezek közül néhányat ezekben a heti véleményes bejegyzésekben.

Például, ne kérdezzétek, miért, de piszkosul zavar, amikor valaki a kezében tartja a szája előtt a mikrofont, legyen az kicsi vagy nagy.... Tudom, hogy ezzel lefoglalja a kezet, de tanuljatok meg gesztikulálni, vagy tegyétek az asztalra. 

Szerezzetek be egy mikrofonállványt.

Mára ennyi.  

Rövid Komment

Bocsi, nincs időm bejegyzést írni, vagy akár kigondolni, miről írjak, dolgozom, dolgozunk vaami különlegesen. 

Kitaláljátok mi lesz az? 

 

Heti mintamustra

Ó, hát ez egy régi, klasszikus, még a Ravelry hőskorából, ami, talán még ma is az egyik legnépszerűbb minta a (világon) a Ravelry-n. 

A CLAPOTIS.

Miért jutott eszembe? Mert egy youtube videóba botlottam, ami "elátkozott" kötés- és horgolásmintákról osztotta az észt, amit sohasem kötne meg. Bár néhány pontjával egyetértettem, pl. a Ranunuculus pulóver, az amigurumik. a merino és mohair szálakat összefogva kötött darabok, volt két tétel, ahol igencsak felszaladt a szemöldököm, az egyik a kendők a másik pedig a Clapotis volt, amire még azt is mondta, szerinte ronda.  

Hmmm. 

Határozottan nem értek egyet. Persze, jóval idősebb vagyok ennél a yotubernél, és már régesrég kötöttem, amikor először megjelent, és kivettem a magam részét a Clapotis-kötésből (legalább hármat kötöttem, de szerintem volt az 4-5 is, de nincs mindegyik dokumentálva a Ravelryn). Annak idején ez egy amolyan közös jel volt. Ha ilyet viselt valaki, akkor vagy ő maga volt, aki kötött, vagy ismert valakit, akivel elég jó viszonyban volt ahhoz, hogy kössön neki egy ilyet. 

Hogy miért is szeretem?

Érdekes konstrukciónak tartom, ahol a leejtett szemekkel elválasztott harisnyakötéssel kötött oszlopok átlósan futnak az egyik irányba, ugyanakkor, ha öncsíkozó fonalból, vagy olyan -kézzel festett- színes fonalból kötjük, ami hajlamos csíkokba rendeződni, ezek a csíkok az ellenkező irányú átlón futnak. 

Bizonyos szempontból könnyű minta, de mégis kell hozzá az alaptudás, fogyasztás, szaporítás, harisnyakötés, csavart szemek, leejtett szemek.

És, ahogy fentebb is említettem, tökéletes alany az öncsíkozó fonalakhoz, a kézzel festett fonalakhoz, az egyszínű fonalakhoz, kézzel font fonalakhoz. Az én személyes kedvencem eddig az, amihez én festettem a gyapjút, utána megfontam a fonalat, és a kézzel font fonalból kötöttem. (A részleteket erről ITT olvashatjátok)

És most, ahogy ezt írtam, ötletem támadt. Arra gondoltam, hogy még egy maradék-zoknifonalas projektnek is jó lenne, hiszen azok a töredék-gombolyagnyi zoknifonalak, amiket képtelen vagyok otthagyni a turkálókban, amúgy is valamilyen csíkozást produkálnak, és ha még valamilyen rendszer szerint (vagy akár teljesen véletlenszerűen) rakjuk őket egymás mellé, még inkább, és már úgyis kezdem nagyon unni az ezekből a maradékokból készült nyakmelegítők kötését- 

Az eredeti Knitty.com minta ITT

A  2024-ben frissített Knitty.com minta ITT

A Clapotis Ravelry oldala ITT

Mi a péntek?

Egy igazán szép 1880as ruhát találtam az ebayen, és ez alkalommal több képet hozok, mert nagyon szépen megmutatják, hogyan készült, (és szeretném, ha a képek meglennének azután is, hogy a ruhát eladták), ugyanakkor megéri megnézni az eredeti listázást, még több képért. 

A ruhát ITT árulják.

A képeket látva, a szoknya formája elárulja, hogy egy bordó színű turnűrös ruháról van szó. A felsőrész fazonja pedig pontosítja, a második turnűrös korszakra, 1880-ra. A fazon keskenyebb, karcsúbb magasabban zárt.

Nézzétek a díszítést! Az a zsinórozás!

Ekkorra már elérhetők voltak a varrógépek, és sok ruhakészítő, sok gyár használta őket, és nézzétek, milyen szépen eldolgozták a belső részeket is. Az ilyen szintű figyelem a részletekre és az eldolgozásokra igazán nekem való.

Nézzétek az alján a hármas fodrot... ha közelebbről megnézzük, azt is láthatjuk, hogy a fodrok bizony kézzel vannak a szoknya aljára felvarrva.

Ez -is- egy olyan darab, aminek múzeumban lenne a helye.

Hétvégi programajánló

Gyakran kérdezitek tőlem, hol lehet velünk, vagyis a hagyományőrző csapatunkkal találkozni, hoztam nektek ajánlót két hétvégi programunkról.

Szombaton Balatonlellén leszünk, a Szalai Művelődési Ház kertjében, századfordulós élőtörténelemmel, ahol a témánk az utazás.

Az esemény részletei HERE.

A képek a tavalyi eseményen készültek.

Szzombaton a Dégi Festetics Kastélyba megyünk, reformkori élőtörténelemmel és azt mutatjuk be, milyen volt az élet az 1848-as forradalom előtt, mit csináltak a kastélyban hogyan, mivel szőrakoztatták magukat. Az esemény részletei a Facebookon ITT találhatóak!

(A képek egy korábbi, hasonló eseményen készültek)

Gyertek, találkozzunk, beszélgessünk!