Heti HV (Igazából Szerelem)

Pár nappal karácsony előtt szembejött velem egy youtube video a "Love Actually film által elkövetett bűnök"-ről. Az utóbbi időben divatos lett utálni ezt a filmet. Az angolul tudüknak elég bemásolni a "Why people hate the movie Love Actually?" ("Miért utálják a Love Actually filmet"?) a google keresőbe, és rengeteg cikket, blogbejegyzést, reddit beszélgetést és még ki tudja mit dob fel a témáról. 

Emlékszem, amikor bemutatták a filmet, a barátnőmmel láttam a moziban, akkor is szerettem és azóta is szeretem. 

Tökéletes film? Nem az. Látszik rajta az idő? bizonyos szempontból. Ma is ugyanilyen sikeres lenne? Valószínűleg nem. 

A helyzet az, hogy nem hiszem, hogy egy huszonegypár évvel ezelőtt készült filmet mai szempontjaink szerint kellene megítélnünk. Ugyanúgy, ahogy nem kellene a több tíz, vagy akár több száz évvel ezelőtt írt könyveket mai értékeink szerint megítélni. Másképp gondolkodunk a rabszolgaságról, mint akkoriban tették, amikor az Elfújta a Szél íródott? Naná. Kevésbé lesz ettől a könyv jó? Nem. Másképp gondolkodunk a nők életéről és életcéljáról, mint 1800 körül tették, amikor Jane Austen írta a könyveit? Naná. Ettől a könyvei kevésbé jók és értékesek? Nem. 

Az élet más volt, az emberek másképp gondolkodtak, és attól, hogy azt gondoljuk ezek a gondolatok borzalmasak, és megpróbáljuk utálni / eltörölni / nem bezsélni róluk, még nem lesznek megnemtörténtek. 

Ráadásul azt gondolom, hogy sokan, akik utálják ezt a filmet, egyszerűen nem értik. Utálják, hogy Alan Rickman karaktere megcsalja Emma Thompson karakterét, hogy egy másik karakter belezúgott a legjobb barátja feleségébe, stb. 

Ha egy filmben tökéletes embereket, tökéletes kapcsolatokat, tökéletes szerelmet mutatunk be, akkor miről is szól? Akkor minek az egész? 

Az emberek, kapcsolatol nem tökéletes. A szerelem igazából nem tökéletes. 

Az emberek megbántják egymást. Megcsalják egymást. Olyanba szeretnek bele, akibe nem kellene. Az emberek megszállottan rajonganak azokért, akikbe szerelmesnek gondolják magukat. Az emberek olyanokba zúgnak bele, akik nem szeretik őket, vagy olyanokba, akikkel nem tudnak beszélni sem.  Mindenféle szerelem létezik a világon. Fájdalmas szerelem is.  Hugh Grant ezt mondta erről a filmről (hogy igazából a szerelem fájdalmáról szól, arról, ahogy Laura Linney karakterének fáj, ahogy Emma Thompson karakterének fáj, ahogy a dobolós kissrácnak fáj), és tetszik ez a vélemény, bár szerintem inkább arról szól, hogy sokféle szerelem van. Nem tökéletes szerelem/szeretet és tökéletlen, nem hibátlan emberek. 

A kritizálók panaszkodnak arról is, hogy bizonyos helyzetek nem hihetőek. Egy kiskölyök 5 hét alatt megtanul dobolni? Az özvegy apuka Claudia Schifferbe botlik a repülőtéren? A miniszterelnök bekopogtat? 

Ugyan már, azért ez mégiscsak egy karácsonyi film! Az angolban létezik egy kifejezés a "willing suspension of disbelief", amit gyakran fordítanak "a hitetlenség önkétes felfüggesztésének", én inkább azt mondanám hogy "elengedjük a valósághoz való görcsös ragaszkodásunkat", ahogy akkor tesszük, amikor nem kérdőjelezzük meg, hogy vannak-e sárkányok. Elhisszük, hogy Neo simán elhajol egy felé repülő golyó elől? Ha tudatosan végiggondoljuk, persze, hogy nem. Ettől még jó film lesz belőle? Igen. 

Vannak remek pillanatok a filmen, amik ma már klasszikusnak számítanak: Ahogy Emma Thompson elsírja magát, majd megigazítja az ágyat, Hugh Grant tánca, Colin Firth a tóban (ami azt hiszem elég finom visszautalás CF klasszikus tavas jelenetére a Büszkeség s Balítéletben), és folytathatnám.

Kedvelem ezt a filmet, szívesen nézem, miközben az utolsó karácsonyi ajándékokat kötöm, vagy éppen gombot varrok fel a karácsony utáni napok fellépéseire készült ruhámra. 

Ha olyasvalaki vagy, aki szereti a régi dolgokat (különösen a művészetet) a mai nézeteink szerint megírtélni, vagy azért utál filmeket, mert nem tökéletes emberek vannak benne, vagy azért, mert művészi túlzásokkal operál, van egy tökéletes megoldás: ne nézzék. Ma már könnyebben elkerülhető, mint egyes karácsonyi dalok.

Mi, többiek, meg élvezzük a tökéletlenségét.

18. századi boszorkány

Amióta a 18. századdal foglalkozom, különösen, amióta megcsináltam a fekete Mária Terézia ruhámat, sokat olvastam a korszak történelméről, és miközben Mária Teréria éltetét tanulmányoztam, több érdekes részletre is bukkantam. 

Az 1980-as években jártam középiskolába, és nem sokat tanultunk Mária Teréziáról, legfeljebb annyit, hogy "Habsburg volt és nem szeressük a Hansburgokat!". Az életéről olvasva azonban kitűnik, hogyan akarta szonte a hajánál fogva kirángatni az országot a középkorból, mennyi mindent tett az országért, és hogyan köthetők az utolsó boszorkányperek, és a kínvallatás, a boszorkányüldözés megszűntetése a nevéhez. 

Így, amikor egy rövid, tréfás jelenetet terveztük a hagyományőrző csapatunk karácsonyi bulijára, elég egyértelmű volt, hogy én viszem a 18. századi részt. 

Régóta terveztem egy fekete 18. századi fűzőt, az anyagom is megvolt hozzá, még a pólmintás anyag is, bélésnek. Azt a szabásmintát használtam hozzá, amit még a nyáron csináltam a rózsaszín fűzőhöz, de most készítettem hozzá kétoldalas "haslapot", egyik oldalán a pókos mintával, a másik oldalon sima feketével.

A fekete 18. századi alsószoknya tényleg nem nagy dolog, gyakorlatilag két téglalap.

A fűző mellett a legnagyobb dolog a kalap elkészítése volt. Volt egy sima, fekete kalapom, kb azóta, hogy a méh-királynő ruhát kitaláltam, de, amikor végül elkészítettük, Bob megcsinálta magénak a kalapot hozzá, így, ami nálam volt, még várta hogy legyen belőle valami. 

Azt csináltam, amit a korábbi ilyen beregere típusú kalapoknél, kivágtam néhány sort a tetejéből, átvasaltam, de mivel az alap a korábbiaknál puhább volt, bőségesen kellett keményítőt adagolnom.

Végül fekete stalagot tettem rá és pár kalaptűvel rögzítettem.

A kis jelenetünk sikeres volt, és az érdekes, hogy igazából sohasem szerettem a feketét, nem hordom, civil/modern ruhában egyáltalán nem, de a fekete Francaise ruha és ez a kis fekete-fehér szett valahogy kezdi megkedveltetni magát...

Nézd, még pókhálómintás térdharisnyám is van!

Sohasem gondoltam volna, hogy ennyire bejön a fekete rúzs és a fehér szempillaspirál!

A hab a tortán az volt, hogy sikerült bevonnom Christ is egy aprócska szerepre, és atyám, az ő poénján nevettek a legnagyobbat!

Photos: @Bodeszphoto

Black fabrics (for the stays and the skirt): I Love Textil

Heti Mintamustra

 Egy horgolt minta, szerintem elsősorban kis és nagykamaszoknak :-)

F*uk AI skeleton sweater

És mert igazán vicces, jópofa, van benne ötlet.

Azt a gyereksebészt juttatja eszembe, aki Chris lábát műtötte, amikor 14 évesen egy iszonyú magas fáról leesett. Ő járt a kórházban ügyeleti idejében olyan ruhában, amire a csontáz nagyobb csontjai rá coltak nyomtatva, azon mutogatta a sérült gyerekeknek, mi tört el, és mit kell műteni. 

Persze, a gyerekek imádták, de tipikus magyar módon nem mindenkinek tetszett és egy idő után nem viselhette a fehér köpeny alatt. 

Heti HV

A Karácsonyfát  december 24-én állítjuk. 

Akkor is ragaszkodtam a december 24-ei karácsonyfa-állításhoz, amikor hosszú éveken keresztül Amerikában töltöttem ezt az ünnepet, ahol szokás már hetekkel előbb felállítani, és azután is, hogy hazajöttünk. 

Nem hetekkel, de még napokkal korábban sem. 24-én. 

És közösen díszítjük. 

Ez az utóbbi egy ideig összeütközésben volt PJ (Chris apukája) elveivel, miszerint a karácsonyfát a Jézuska hozza, aztán ezt egy huszárvágással megoldottuk, a karácsonyfát a Jézuska hozta, a 10. emeleti panellakás balkonjára, de ugye sok dolga van, nem ér rá díszíteni, ezért csak a fenyőt hozta, és közösen kellett feldíszíteni. 

Ha visszakerestek a blogon, volt néhány karácsonyfás kalandunk :-).

Az utóbbi egy-két évben a karácsonyfa díszítés elmaradt, de, ha díszítenénk (és talán lesz még olyan, hogy állítunk karácsonyfát), akkor szigorúan 24-én tennénk ezt. 

U.i: Ez pontosan az, ami, egy vélemény, abból is az enyém. Semmi gondom azokkal, akik másképp gondolják, mindenki akkor dííszítse a karácsonyfáját, amikor akarja :-). Én pl. 24-én akarom. 

Spencer

Mármint a napóleon-korszakhoz.

Sokáig hiányzott egy ruhadadarb a történelmi ruháim közül, amit ezekhez a ruhákhoz hordhattam volba. 

Augusztusban pedig úgy éreztem, hogy talán végre sikerült áttörnöm azon a blokkon, amivel az év első felében küszködtem, és úgy éreztem, már "AKAROK varrni."

Nem mintha sok időm lett volna, munka is volt (fizetős) és egyéb dolgok, amik jókora falatokat haraptak ki az időből, de, ha az ihlet elér, az ember jobb, ha szótfogad, különbenmegint elmegy jó messzire. 

Nos, hát, szükségem volt egy ruhadarabra, megvolt a varrhatnékom, már csak anyga kellett. Tudom, tudom, nem túl valószínű, hogy van olyan ruhadarab, amihez nincs legalább három különféle anyagom, de, ami volt az vagy túl sk volt vagy túl kevés. Már írtam arról, hogy megváltoztak az anyagvásárlási szokásaim, amióta történelmi ruhákkal foglalkozom (vagyis sokkal töbet veszek belőlük). És igen, volt egy nagy darab lila mikrokordom, de mi van, ha levágom belőle azt az 1,8 métert, ami a spencerhez kell, és aztán pont az hiányzik, ha valami nagyobbat varrnék? Körbejártam az I Love Textile-eket, hátha találok valami különlegest, se semmi sme ragadta meg a fantáziámat. Maradt hát a kord. El is ballagtam a rövidáru-kellék nagykerbe, vettem egy csomó díszítést... és megtaláltam a tökéletes taft-darabot egy teljesen más színben. Klassz, de ahhoz más színű díszítőelemek kellenek, és a nagyker már bezárt a hétvégére.

Két napig rágódtam azon, mit tegyünk, még a barátnőmnek is hosszan nyafogtam (késő este a messengeren)... de aztán hosszas tanakodás után maradt a lila, nem utolsó sorban azért, mert a ruha, amivel használni akartam, amúgy is lila mintás volt (ITT láthatjátok a ruhát).

Szerencsére egy darab lila taftot is találtam az anyagok között, amit végül a gallérhoz, a mandzsettához  és a peplum részhez használtam.

A Black Snail  szabásmintáját használtam.

Adtam hozzá némi dízsítést, leginkább zsinórból, bár igazi paszományt nem kaptam lilában, csak ezt a sodrott zsinórt. Hazsnáltam még szatén- és bársonyszalagokat.

Egy nagyobb változtatás volt: másféle felsőujjat varrtam. Már biztosan tudjátok, hogy a reneszánsz hasított ujjai a gyangéim, és amikor csak lehet igyekszem használni. Szerencsére a későbbi korszakok sokszor visszanyúltak ehhez a technikához, többek közt a Napóleon korban is.

És itt van a ruhával...

Modell fotók: Bodeszfotó

Anyagok: I Love Textil

Kellékek (Zsinór, szalagok, stb): Kézivarázs Nagykereskedés

Van ZSEBE!

Az olaszországi Palmanovába készültünk, szeptemberben, és tudtam, hogy bármennyire is kedvelem a kék rózsás ruhámat, egy másikra is szükségem lesz, részben azért, mert a rendezvény 3 napos, másrészt mert... igen, kifogytam a ruháimból.

Olyasmit akartam, aminek valamennyire állítható a mérete, vagyis viselhető lesz akkor is, ha pár kilót fogyok, vagy hízok. És tudtam is pontosna, mire gondolok.

Sőt, azóta akartam megvalósítani az ötletet, amióta először láttam az Instagramon.

Taykor a Dames a la Mode-tól  tett fel egy videót még 2021-ben, és azt hiszem, senkinek sem lesz meglepetés, hogy azóta az anyag is megvolt hozzá.  

Ebben az évben úgy döntöttem, hogy megcsinálom. Először arra gondoltam, hogy azt a mintát használom alapnak, amit még 2018-ban csináltam, de végül úgy döntöttem, hogy mindent elölről kezdek. A mostani változatot egy Black Snail mintára alapoztam.

Igaz, amintát csak alapnak használtam, meg akartam spórolni azt, hogy az alapokat ki kelljen szerkeszteni.

Az elejét megváltoztattam, és az ujját is átrajzoltam, mert a mintában szereplő ujjak óriásiak voltak. Csak hasonlítsátok össze az eredeti ujja mintát azzal, amit végül kiszabtam a ruhához.

Próbáltam idetenni egy videót arról, hogyan is működik a ruha, de a klip pár megabyte-al nagyobb a megengedettnél, szóval felteszem majd az Instagramra, és ITT a link annak, aki kíváncsi rá. 

Még egy változtatást csináltam a ruhát, vagyis adtam hozzá valamit... ZSEBEKET. Igen, történelmileg egészen a 18. századig viseltek a nők zsebeket, de ezek külön ruhadarabok voltak, a derékra kötve. A Napóleon/regency-kori ruhát voltak az elsők, amik alatt a korábbinál kevesebb aláöltözet volt és a ruhák maguk is vékonyabb anyagokból készültek, így ezek a zsebek már nem igazán fértek el alatuk.

A 21. században mi sokkal több holmit hordozunk magunkkal, és, bár a telefonomat nem tenném egy ilyen ruha zsebébe (túl nehéz hozzá), mindig jó, ha például a karórámat (a lépésszámlálóval) el tudom tenni.

Heti HV

Miután a múlt héten kiálltam a FEHÉR szín mellett, most az összes többi színért állok ki. 

Úgy értem, ki a frandtalálta ki, hogy télen, amikor amúgy is minden sötét, szürke és fekete, nekünk is sötét (sőt, lehetőleg fekete) holmikban kell járnunk? Nemcsak ruhában, hanem cipőkben is. 

Imádom a színes cipőket, a piros cipők különösen a gyengéim, de a többi színt is imádom, és utálom, hogy a boltokban csak fekete és barna cipőket lehet venni, esetleg néhány sötétkéket. 

 After last week I stood up for the color of WHITE, I also have to stand up for all teh colors. 

Mindig is vadásztam a színes cipőkre (ÉVEKIG kerestem lila bakancst, és végül másfél éve találtam meg a tökéletes párt, Prágában. Ugyan kissé afölött volt az ára, mint, amit általában hajlandó vagyok cipőre költeni, de muszáj volt megvennem... Egy ideig a Vateráról lőttem egy-egy pára lábravalót, az utóbbi időben a Vinted oldalain razziázom (írjak bejegyzést a Vintedről?)

Szóval csak náhány pipőm, mutatóba:

Napóleon kori (regency) fűzők

Amikor a francia forradalom kisöpörte a tipikus rokokó ruhákat, az új "klasszikus", empír conalú ruhákkal új alsóneműk is érkeztek. 

Amyg a 18. század nagy részében a felfordított kúp forma, egyenes vonalakkal, ívek nélkül volt a divat, a Napóleon/regency korban a divatos sziluett inkább egy oszlopra emlékeztetett határozott oszlopfőkkel. A jelszó "emel és szétválaszt" volt, vagyis a cél a mellek feltolása volt, olyan magasra, amennyire csak lehetett.

While theough most of the 18th century the upturned conical shape was fashionable, with straight lines, without much curves, the Napoleonic/regency era, the fashionable silhuette was more like a column, and the column "head". The passphrase was "lift and separate", in other words, the aim was to push up the boobs as high as possible.

A derékvonalak magasan voltak, a ruhák a mell alatt bővültek, senki sem látta a nők vadi derekát 8ezért is hüyeség, amikor a Bridgerton legelső részében Featherington anyuka húzza a fűzőt, a kislánya meg sír, hogy "Jaj, mama, nem kapok levegőt". A hangsúly a melleken volt, a kutyán nem érdekelték a derekak, nem lett volna értelme elszorítani. 

Ez volt az az idő, amikor a nők (ruhakészítők, szabók és varrónők) kísérleteztek a fűzők különböző típusaival, az áthajtós fazontól:

A mai sportmelltartókra emlékeztető rövideken át:

A hosszabb vonalvezetésűekig, amik célja nem a kacsúsítás volt, hanem a (gyakran) hajszálvékony anyagú ruhák alatt elsimítsák az esetleges.... elsimítani-valókat.

Anna barátnőm egy hosszabb vonalú fűzőt kért tőlem, hát ilyet varrtam neki:

Figyeljétek meg a mellek alatt keresztben futó merevítést, ami a melleket alulról támasztja meg, a háromszög-betéteket, amiktől a mellek helye már szinte olyan, mint egy modern melltartó kosara. 

Azonban mielőtt ez a sok fazon kialakult, volt egy időszak, amikor a merev, egyenes vonalvezetésű 18. századi fűzőkból...

Előbukkantak az ívek. Először ezeket a fűzőket próbálták meg átalakítani, helyet csinálni a melleknek, és vízszintes merevítőkkel megtámasztani.

Ezekhez nagyon hasonlót készítettem a nyáron. 

Később pedig melltartó-kosárhoz hasonló betétekkel:

Évek óta szerettem volna ezt a fazont kipróbálni, különösen azért, emrt za összes fűzőm közül a 18. századiakat tartom a legkényelmesebbnek. Két Napóleon-kori eseményre is készültünk, és a csapatunk úgy döntött, ha már lúd, legyen kövér, és a Savaria fesztiválra is ezt a korszakot vittük. Azonban, amikor a régi fűzőmet készítettem, éppen csak jó, vagyis majdnem nagy volt, ami egyébként kevésbé volt baj, amikro még többet híztam, de amióata lefogytam gyakorlatilag leesik rólam. Épp ideje volt újat készíteni. A rózsás ruhám amúgy is inkább az 1790-es évek végét idézi, mint az 1800-as évek elejét, hát azt gondoltam, tökéletes megolds lesz. 

Egy Etsy-n vásárol szabásmintát hazsnáltam hozzá (Corsets by Caroline), megnéztem pár you-tube videót, és hozzáfogtam a varráshoz.

Igencsak elégedett vagyok vele, bár ha / amikor újra megvarrom lezs pár dolog, amin igazítok, figyelembe véve, hogy nem vagyok az alakra-igazítás nagymestere, és segítségem sem volt, még egész hól is illeszkedik rám. 

Heti Mintamustra

 Újra egy kötésminta, olyan, aminek köze van Kate Davies-hez, mert nála jelent meg, de Claudia Fiocchetti tervezte.

A Gradient Mesh beanie.

Csalóka, egyszerűnek tűnik, de az eredmény látványos. Jól használhatók hozzá a színátmenetes fonalak (is).

(Fotó a KDD Ravelry oldaláról)

Manóutca (Rövid komment)

Mert a legrövidebb út Budapestről (ahol élek) Kecskemétre (ahova mennem kellett), Székesfehérváron (ahol Norbi dolgozik) át vezet.... (Na jó azért vonatoztam le, hogy megspóroljam neki, hogy az adventi forgalomban az egész városon át kelljen autóznia)...

És, ha már ott voltunk, megnéztük a belváros adventi díszítését...

És az egyik kicsi utcát egy csomó manóval díszítettek.

Még egy rokokó kör

 Most egy barátnőnek :-)

Bob tavaly csatlakozott a csapatunkhoz (több évnyi tervezés után), és dolgozik azon, hogy összeállítsa a saját történelmi ruhatárát.

És  szereti a sárgát (is). Nekem pedig évek óta volt egy terv a fejemben, és mivel én én vagyok, az anyagom is megvolt hozzá, bár persze arról szó sem lehetett, hogy én valaha sárgát vegyek magamra. De ez a sárga anyag szinte az ölembe ugrott az I Love Textile-ben, nekem pedig egy kép jelent meg a leki szemeim előtt. 

Ezek a ruhát meg a 18. százados Pinterest táblámon voltak elmentve...

Rám jellemző módon elkezdtem fejbben látni a ruhát különböző kellékekkel, fehér alsószoknyával, szalmaszínű kalappal. fekete alsószoknyával, napraforgóval díszített fekete bergere kalappal, ami aztán egy korhű méhecske-királylány jelmeznek is elment volna. 

Az egyik lányzó épp azon gondolkodott, hogy csatlakozik a 18. százados csapatunkhoz, tetszett is neki a ruha-ötlet, aztán mégsem jött, és az anyag évekig hevert a polcomon.

Akkor jöbb Bob, a sárga iránti szeretetével, és egy 18. századi öltözék is kellett neki, így elkaptam a lehetőséget és/vagy Bobot, és nem engedtem addig, amíg azt nem mondta jó, megcsinálhatjuk neki a ruhát- 

Attól tartok, hogy ez a projekt olyan régóta volt a dédelgetett élmom, hogy nem hagytam annyit dolgozni rahta, amennyit szeretett volna, de... 

Ugyanazt az Aidah ruha szabásmintát hazsnáltuk, mint az én csíkos ruhámhoz, de ezúttal másik típusú derékvonallal. 

Megkérdeztem Bobot, mit szólna, ha úgy szabnánk a hátát, hogy chevron (cikk-cakk) mintája legyen? És az korhű megoldás? Nem igazán, de piszok jól nézne ki... hát legyen. 

Mivel ez már a negyedik olasz típusú (és a 3. Aidah) ruhám volt, a dolgok simán mentek, bár a hajtások kissé megdolgoztattak minket. 

Itt a bizonyíték, hogy nemcsak azt hagytam Bobnak, hogy a sajét ruháját varrja, hanem azt is, hogy az ipari varrógépemmel varrjon.

Miközben Bob azon törte a fejét, hogy fehér vagy fekete alsószoknyája legyen a ruhához, én megtaláltam a tökéletes árnyalatú sárga anyagot, amire azt mondta, hogy tulajdonképpen pont olyat akart, csak eddig nem tudta :-)

A díszítéshez eredetileg olyan fodrokat akartam használni, mint a piros ruhámhoz, némi hímzett rózsás díszítéssel, de maradt egy kis anyagunk a sárgából, amit az alsószoknyához hazsnáltunk, és arra gondoltam, mi lenne, ha tennénk belőle a díszítéshez?

Utána meg azt kérdeznem, mi lenne, ha a ruhához az egyszínűt használnánk alul, rjta a csíkos anyaggal, az alsószoknyához pedig a csíkos lenne alul és az egyszínű felül? (igen, egyre gyanúsabb, hogy amúgy adhd-m van, de az agyam mindig is így működött... egy apró valamivel kezdődik, egy képpel, egy darab anyaggal, majed egy egész várat, egy sokrétegű öltézéket építek köré, ahol mindne megy mindennel és mindennek jelentése van...)

Sok-sok kilóméternyi fodros díszt tettünk, egy részét mutatóba, és hagytam, hogy Bob hazavigye és egyedül varrja fel, hogy a rózsaszín ruhámon dolgozhassak.

Nagyon örültem, hogy végre volt valaki, akinek tetszett annyira a sárga csíkos ruha ötlete, hogy belemenjen, és végül viselje is. Remélem, hogy Bob is élvezte a közös munkát, akkor is, ha nem hagytam annyit varrni, amennyit szeretett volna (bocs, Bob, majd legközelebb). 

Az alsóruhák (alsóing, alsó-alsószoknya, popsipárna, zseb) Bob munkái.

Minta: Aidah gown by Scroop patterns

Anyagok (mindkét ruhához : I love Textil

Modell-fotók: Norbert Varga @Bodeszphoto

A piros ruháról ITT írok.

Az Aidah ruha teszteléséről ITT és ITT írok.

A rózsaszín csíkos ruháról pedig ITT