Kész!!! Az Aidah ruha

 

Kész. Befejeztem. A tesztet az Aidah ruhához amit Scroop patterns és Virgil Fine goods készített.

Mivel ez egy teszt volt, és a varrásra koncentráltam, nem készítettem túl sok képet közben. A piros ruhánál amúgy is elég alaposan dokumentáltam a varrást.

Most inkább csak azokról a pontokról beszélnék, amik aggodalmat, gondod okoztak, vagy extra figyelem kellett hozzájuk. 

Először is, a minta remek, láttam a teszt során sok különböző alakon, méreten, testen, anyagból, és mindegyik eredménye szuper. Az én gondjaim/ aggdalmaim, extra figyelmem egyik oka, hogy az alakom nem szabványos (persze, tudom, kié az?), és/vagy az vak idióta fejem (de erről később). 

A testrész maga nem komplikált, bár a próbadarabot egyenes szálirányban szabtam, és később jutott eszembe, hogy a piros elejét ferde szálirányban szabtam (a fennmaradt darabokat figyelve, mindkettő előfordul).

Leimomival történő eszmecsere után a száliránytól kissé eltér változat mellett döntöttem, de ez visszahatott arra hol, és mennyire simul, például az eleje ívet is vissza kellett igazítanom.  Utána jött az ujja. Jajj, az ujja. 

Három napot töltöttem az ujja pokolban. Az az igazság, hogy szeretem azt gondolni magamról, hogy mintaszerkesztésben nem vagyok különösebben jó, testreszabásban is csak közepes,  a varrás technikai részében viszont elég jó vagyok (megkockáztatva, hogy nagyképűnek tűnök, hacsak nem nagyon trükkös egy darab, a lerajzolt szabásminta nekem elég, a varrási utasítást nem igazán kell elolvasnom (most megtettem, a gond nem itt volt. Nem emlékszem, hogy valaha gondom lett volna ruha ujjával. Az angolok által "sleeve-hell" (ujjapokol)-nak, meg "sleevils" (ujjaördög)-nek hívott szavaknak nem volt számomra jelentése. Nos, azt hiszem, a varrás istene úgy döntöttek, megleckéztetnek. 

Mindenesetre kiszabtam a próbadarab ujját, és, ahogy Leimomi rámutatott, az ujja alsó szélén kissé túl nagy volt, így bevettem belőle egy picit, újra felpróbáltam, és hurrá, tökéletes. De közben beszélgettünk a csoportban, a szálirányokról, és mivel szerettem volna, ha a ruhám kissé korábbi hatású (a meghatározott korszaknak inkább az elejét idézi, mint a végét), a szálirányra merőlegesen szabtam ki a végleges ujját. ÉS AZ UJJA nem volt jó! Túl szűk volt. Nem értettem. Ellenőriztem, pontosan ugyanakkorát vágtam ki, mint a próbadarab volt (a szétszedett próbadarab elemeit használtam szabásmintának). Miután az asztal szélébe meg az ajtófélfába vertem a fejem egy darabig, csak akkor jutott az eszembe, hogy egy anyag láncirányban (hosszában) sokkal kevésbé rugalmas, mint a vetülékirányban (keresztben). Tudnom kellett volna. Fonalat fonok, és szövök is.  Tudom, hogy működik egy textil szerkezete. (egyszer kérdezzetek meg Ralph atya ingéről a Tövismadarakban, LOL). A szakmunkásképzőben, ahova gimi után jártam, tanultam anyagismeretet. ÁÁÁ. Ez volt az egyetlen dolog, ami megváltozott. Csak a szálirány. Nem a rugalmasabb vetülékirány simult a kezemre, hanem a hosszanti, erősebb szál állt ellen. Az egyik ujját szétszedtem, és egy cm-t hozzáadva újra összevarrtam, és így volt három ujja a vasalódeszkán. Majd három napot töltöttem azzal, hogy mivel összekeveredtek, a bal ujját próbáltam betűzni a jobb karöltőbe (igen, mondtam, hogy egy vaksi idióta vagyok). Megválaszolhatatlanul sokszor tűztem be és szedtem ki, mire rájöttem, mi a baj (igen, volt sírás, én ezt nem tudom, és sarokbahajítás is), és végre a jó ujját tűztem a jó karöltőbe. (És csak, hogy a varrás istenei bosszantsanak, miután napokig küszködtem, és végre betűztem az ujját-úgy, ahogy, Anna elhozta a készülő felsőjét a próbára, mert sehogysem akart a karöltőbe illeszkedni a próba, és két perc alatt betűztem neki... 

A következő akadály a hajtások elkészítése volt. A piros ruha derekán "cartridge-pleating" módszerrel van behúzva az anyag, mert... mert tetszik, és mert az eredeti belga ruha, amit alapul vettem így készült, de jól tudom, hogy a az apró hajtásos megoldás sokkal, mondom SOKKAL gyakoribb a 18. században. Ezért megpróbáltam kitalálni, mennyi, és milyen mély hajtások kellene, hogy a szoknyát a kijelölt ehylre behajtogassa,. Igen, tudom, vannak tutorialok, youtube videók a hajtások kiszámolásáról, de a fenébe is, én bölcsész vagyok. A számtant, ha tudom, elkerülöm, akkor is, ha azzal jár, hogy 4.5 méternyi anyagot hajtogatok be 60 centinyi részbe. Ötször. 

A szoknya felvarrása is eltért a piros ruháétól, ott a felső szélt a derék V formájához igazítottam, és a cartridge pleating tetejét a derékvonal széléhez varrtam 

Itt pedig a daréknál egyenes vonalban illesztettem a szoknyára, betűztem, majd a közepén bevágtam. Ami kicsit sem volt félelmetes. Egyáltalán nem. Na persze. Az volt. De most már ilyen belülről.

Végre készen volt, már csak egy alsószoknya (külső-alsó :-) ) kellett és némi díszítés. Igazán jó ötletnek tűnt a fodros alsószoknya, amíg rá nem jöttem, hogy ez azt jelenti, a 4,5 méter helyett legalább 9 méternyi agyagot kell felhajtanom. Kézzel. De megcsináltam, gyakorlatilag együltömben. Oké, hosszú ülés volt, a Carnival row első évadának a második fele, nagyjából, de akkor is együltömben (azt meg nem akarjátok tudni, hogy álltam fel utána). 

Akkor már csak hat méternyi fodros (fodrozott? díszítést kellett csinálnom. Mint a karikacsapás. 

Még azzal is, hogy a középső, behúzószálat géppel varrtam, órákig tartptt, mire behúztam, és többé-kevésbé egyenletesen elosztottam a fodrokat, de azért egy kis zöld szalagot még varrtam rá, hogy az anyagban kihangsúlyozza a zöld árnyalatot.

Amikor ezeket is fellvarrtam még egy alsószoknyát dobtam össze, mert ugyan van egy fehér, amit még a piros ruhához készítettem, de az egyik facebookos 18. százados varróscsoport szerint minél több, annál jobb, én meg nem vitatkozom, és így, ha ezzel a kicsit másfajta zöld szoknyával veszem fel, még egy változatom lesz. 

Nos mit gondolok a mintáról? Ahogy már mondtam, remek minta. Tetszik a hátán a keskeny minta (bár, ha az anyag mintája igényli, a szélesebb elemekkel is működik). Tetszik, hogy az eleje pont az a szabás, mint a ruháé, amit később meg akarok csinálni. Tetszik, hogy gyakorlatilag a ruha minden eleme csereszabatos az Angelica ruha elemeivel. A két ruha összehasonlításáról Leimomi egy hosszú blogbejegyzést írt, ha valaki nem tudna dönteni.

Tudom, hogy vannak hibái a ruhának, amik valószínűleg abból eredtek, hogy a lököttségem miatt az ujjával kínlódtam, és belefáradtam, hogy még egyszer kiszedjem őket.

Amellett, hogy a hosszanti varrásszéleségekhez egy centit hozzáadtam, végül az ujja felső ívének magasságából levettem egy centit, mert túl puffos volt, ugyanakkor, azt az emlegetett egy centit elég lett volna csak az alsó harmadhoz hozzáadni, a kar hátsó varrásvonalához nem. És a vállrész szögén is lehetett volna még javítani egy kicsit. (gyerekként úsztam, majd eveztem, és a gerincem is íveltebb az átlagosnál a derekamnál. Nagyszerű kombináció, amíg nem akarok ruhát szabni magamra. Pláne két tűfóbiás pasival, akik... hát ebben nem tudnak segíteni, na).

A varrásról szólva, legközelebb keményebb bélésanyagot használnék, aminek jobb tartása van a cuki pöttyös anyagnál. A kis "leffenytűknek" a deréknál biztosan jót tenne. 

Az elkészítési leírás, teljesen történelmileg hiteles módszerekkel, alaposak, a magyarázatok bőségesek. Láttam a javított változatokat is, azok még jobbak, mint amivel a tesztelők dolgoztak. Számomra az egyik nehézség a leírások betartása volt, amennyire csak lehetett, hiszen mégiscsak teszt volt.

Én személy szerint még egy dolgot változtatnék, vagy adnék leírást a -többnyire- varrógéppel készült változathoz, vagy legalább néhány tanácsot arról, hol lehet a munkával spórolni, ha varrógépet használ az ember, de értem, hogy a túl sok variációs lehetőség és a túl sok méret miatt ez nehézkes lenne (még jobban meghosszabbítaná a folyamatot).  Ha ezt a ruhát készíti valaki, és kérdése van arról, én hol és mit spórolntam/spórolnék gépi varrással, kérdezzen, szívesen adok ötleteket.

Megérte megcsinálni a tesztet? IGEN! Kihívás volt időre elkészíteni.

Megvenném-e a mintát, akkor is, ha az Angelika már megvan? IGEN! (igazából nagy örülök, hogy nem kellett kivárnom, hogy megjelenjen a minta, nagyon viszkettek az ujjaim, hogy megcsinálhassam).

Belefognék-e másik tesztvarrásba? Az attól függ.

Olyasminek kell lennie, amit tényleg nagyon meg akarnék varrni, hogy megérje feladnom, hogy a saját fejem után menjek, és ragaszkodjak a leíráshoz. Bevallom azonban, hogy szerettem a csoport tagja lenni, jó volt, hogy, ha láttam pl az Instagramon valakit, aki épp ezen dolgozott, odaírni, hogy "te is?? Én is, és mit gondolsz erről, vagy arról a részéről??" Azt sajnálom, hogy ez a része véget ér.

Azt azonban határozottan NEM sajnálom, hogy van egy új ruhám. 

Pattern: Aidah Gown by Scroop Patterns and Virgil Fine Goods.

Sewing photos from my phone. 

Modell photoes: Norbert Varga @Bodeszphoto