Outlander "Rent Shawl"

 Ez is olyasmi, amit ezeréve meg akartam kötni, évekkel ezelőtt megvettem hozzá a fonalat, még azelőtt, hogy az Outlander ruhámat megvarrtam.

Többször el is döntöttem, hogy elkezdem, elővettem a fonalat, kinyomtattam a mintát, de őszintén szólva, a minta megkavart. 

Igen, látom a TV sorozat képein merre futnak a lustakötés barázdái, de úgy gondolom, fölöslegesen bonyolult módja a kendőkötésnek. 

Az idén újra Sirokra készültünk, és az elmúlt két évben, amikor a március 15-ei ünnepségek idején ott jártunk igencsak HIDEG volt, ezért úgy gondoltam, legfőbb ideje, hogy ne hagyjam, hogy egy kendőminta kifogjon rajtam. 

Nekiültem és elkezdtem. 

Először két színnel, majd hárommal kellett egyensúlyoznom.

Majd öt gombolyaggal.

Ezt a kendőt nem fentről lefelé haladva kötik, hogy azután adják hozzá a két díszítő csíkot, amikor nagyjából kifutottak az alapszínből, hanem az alsó csúcsától felfelé haladva, a csíkokat az intarzia technikával adja hozzá, és először a középső részt köti meg, majd a két, kifelé haladó csúcsot, külön-külön.

Az eredeti mintában megadottnál nagyobbra kötöttem a kendőt (ha még emlékeztek, a nálam a kendő annál jobb, minél nagyobb.

Örülök, hogy végül minden benne van, a tonnányi lustakötés (nem rajongok a lustakötésért), a színekkel való pakolászást, az intarziát, de még mindig úgy gondolom, hogy az alap, fentről lefelé haladó változattal elérhető hatás ugyanaz, és ott van annak az előnye, hogy addig kötheti az ember, legalább a középső részt, amíg tart a fonala, és nem kell annak a veszélyét vállalni, hogy vagy egy rakás maradékunk lezs, vagy kifutunk a fonalból idő előtt. 

Szóval szerintem, szükségtelenül bonyolult a minta, és nem hiszem, hogy az adott korban nem a legegyszerűbb módot használták volna.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy az Outlander sorozatban felbukkanó kötött ruhadarabok nem szükségszerűen korhűek, legalábbis nem a 18. század közepére.

Ugyanakkor a 19. században, a reformkor elejétől már felbukkannak a kötött kendőt, -részben- ezért is döntöttem úgy, hogy a reformkori ruhámmal viselem.

A DROPS Soft Tweed fonalat használtam, amiről úgy egy hete írtam itt ódát, megpróbálom nem ismételni magam. 

De muszáj megerősítenem, hogy IMÁDOM  ezt a fonalat. Ahhoz képest, hogy rusztikus tweed fonal, rendkívül puha. 

Annyira szeretném, ha visszahoznák a korábbi színeit... sőt, új színekkel gazdagodna a választék.

Fotók: Norbert Varga @bodeszphoto

Fonal: DROPS Soft Tweed amit a Nordfonaltól vettem.