Hálókötő: Outlander- Végre!

Beszippantott a 18. század. Legalábbis úgy látszik. Nem tudom megunni. Ahogy mondjuk, minden 18. századi ruhát IS meg akarok csinálni. Mindegyiket. A rózsaszín csíkos MET ruhát, amit eredetileg akartam az Aidah mintával, a caraco (kabát) / szoknya kombót legalább hta változatban, akarok csíkos ruhákat, virágos ruhákat, taft ruhákat, lenruhákat, ruhákat olasz szabással (italian gowns), angol szabással (English gowns), francia szabással (Frances), lengyel hatással (polonaise-t), a királynő alsóruhájának nevezett "Chemise a'la Reine-t legalább három színben, redingot szabásút, és fantasy-változatokat IS. Akkor is, ha a 18. századi események száma... hogy is mondjam... erősen korlátozott. Egy szett azonban azóta rágta az agyamat, amióta a történelmi hagyományőrzésbe belekeveredtem.

Az "Outlander" szót először egy kötős ismerősömtől hallottam. "Kosztümös film, jó sok kötött holmi van benne". Naná, hogy felcsillant a szemem, azonban eltelt egy kis idő, mire valóban eljutottam odáig, hogy meg is nézzek pár évadot belőle (még most is le vagyok maradva egy-két évaddal), de a ruha azóta is beragadt a gondolataim közé. Akkor is, ha nem teljesen hiteles történelmileg, főleg a kötött darabok benne.

Mindenesetre, amikor elkezdtem történelmi ruhákat készíteni, az egyik első szabásminta egy Outlander csomag volt, és elég korán elkezdtem gyűjteni az anyagokat némi "Outlander inspirálta" ruhához.

Azt már akkor is tudtam, hogy egy "screen accurate" (vagyis a filmen látható változat hű mása) egyrészt elérhetetlen (soha nem lesz sok-tíz fontom egy méter eredeti skótkockás anyagra, amiből kellene vagy hat méter), különben is mindig jobban szerettem olyan darabokat készíteni, amik inspirálódtak létező elemekből, mint egy-az egyben másolatokat. Most már volt anyagom, voltak szabásmintáim, de a történelmi ruhák készítésének közepén, valahogy mindig a sor végére sorolódott.

Új lendületett kapott a történet, amikor úgy egy éve találkoztam Annával. Az Isten szerelmére, az éves "hagyőr-korcsolyázásra" a lány tetőtől talpig egy full hiteles, outlander stílusú cuccban jött. Az állam a földön, akarom mondani a jégen volt, mondhatni, nyakon csíptem, és nem engedtem el, amíg nem csatlakozott hozzánk a Mare Temporishoz. Mondjuk nem kellett neki sok noszogatás, jött ő magától. Nem normális a csajszi. Imádom.

Most már volt társam az őrültséghez, volt anyagom, volt szabásmintám, és az előző bejegyzésben emlegetett influenzának köszönhetően, némi időm is volt. Ráadásul, az Aidah ruha készítése rendesen felpörgetett, kellett valami levezetésnek. És végre esemény is volt, egy hagyományőrző piknik, ahova a dress-kód annyi volt, gyere bármilyen történelmi, vagy modern ruhában. Na, ez a kedvenc öltözködési előírásom. "Gyere a kedved szerinti, bármilyen történelmi ruhában."

Bár egy kevés időm volt, de mégse túl sok, és úgy belefeledkeztem a varrásba, hogy nem sok képet készítettem munka közben. Be kell érnetek a kész képekkel. Aggódni mégsem kell, nem ez az utolsó alkalom, hogy ezeket a mintákat használtam, szóval mindig reménykedhetünk a következő alkalomban.

Láthatjátok, végül azokat az anyagokat használtam, amiket eredetileg is erre a projektre vettem.

A szoknya háromszor a hossza, a legtöbb 18. századi szoknya módjára elkészítve, elöl és hátul záródik, az oldalán jó hosszú hasítékkal, hogy a zsebekhez hozzáférjek. A hossza, a popsipárnát figyelembe véve, a derekánál igazítottam. Egy apró változtatás, a szoknya nem megkötőkkel, hanem lapos nadrágkapcsokkal záródik, mert már így is jó sok dolog kötődik a derekamon a cucc alatt.

A ruha alatt a len alsóingemet viselem, fűzőt, amit még a piros ruha idején készítettem, a dupla popispárnámat, az alsó-alsószoknyát és a zsebeket ugyanabból az időszakból. Tudom, hogy a filmben félhold alakú párnát használnak, készítettem is olyat, de amikor felpróbáltam vele a szoknyát, nem tetszett. Talán, mert a ruhák alatt is azt hordom, és hozzászoktam, sokkal jobban tetszett a sziluett a dupla párnával.