Ezt a felsőt jóideje készítettem. 2021 karácsonyán kezdtem el, abban bízva, hogy be tudom fejezni a szokásos gödöllői Sisi karácsonyai rendezvényre. Nem sikerült, pedig elég sok időt töltöttem az ünnepi családlátogatásokból egy-egy sarokban üldögélve, a ruhát varrva, mégsem értünk vissza időben, hogy az ujját be tudjam varrni.
Végül a régi, bársony díszmagyart viseltem, amit utáltam magamon (a részleteket az új díszmagyar felsőről írt bejegyzésben), utána meg a tavasszal kifogytam belőle, vagyis elég sokat fogytam ahhoz, hogy komolyabb átdolgozás nélkül tudjam használni (minimum ki kellett volna szedni a kézzel bevarrt merevítés-házakat és bevenni az oldalát).
Azonban az ősszel sajnos valamennyit visszahíztam, a karácsony meg közeledett, és úgy döntöttem, hogy most befejezem, de, ha már lúd, legyen kövér, és mivel a zsinórozás elég jól bejött a magyaros felsőn, az egyszerű szegélydíszítésnél többet kap- Így megint jó sokat ücsörögtem a sarokban a tűt böködve a családlátogatásokon, de ezúttal nem a merevítésházakat varrtam, hanem a zsinórozást, mind a 8 méterét.
A bársony egy kis gyári selejt, maradék volt. Gyűrötten, koszosan hevert az ILoveTextil egyik polcán, némi nyomott mintával, ami csak egészen közelről látszik, de épp elég volt ehhez a felsőhöz.
A minta: Truly Victorian's Reverie Bodice (TV449). Nem volt nehéz összeállítani, és meglepően kevés igazításra volt szükség. A varrási leírásról nem sokat tudok mondani, mert bár emlékszem, hogy annak idején elolvastam, de utána gyorsan el is pakoltam. A béleléshez egy régi, csíkos még Amerikából hazahozott vásznat használtam, és a történelmi, úgy nevezett flatlining technikát, amikor a külső anyagot és a bélést egyként kezeljük.
A főbb varrásokat géppel, de az eldolgozásokat, a zsinórdíszítést, még a merevítések házait is kézzel varrtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése