Mit csinál az ember, amikor két nappal a tervezett fotózás előtt rájön, hogy a 18. századi alsóingnek használt lenruha nyakkivágása túl magas az új ruhához?
Aha. Pont azt. Újat varr.
Megpróbáltam visszaolvasni, de csak egy futó említést találtam arról a nyári ruháról, amit alsóingnek használtam a 18. századi ruhámhoz. A Facebookon vettem, fehér volt és lenvászon, ez a két dolog már bőven elég ahhoz, hogy valamit megvegyek, ráadásul meglepően hasonlított egy 18. századi alsóingre. Olyannyira, hogy amikor megérkezett és a varrós szobám ajtajában lógott Norbert megkérdezte " mi az?" "Minek látszik? Egy lenvászon nyári ruha." "De nem úgy néz ki, mint egy történelmi alsóing?" "Na látod, szívem, pont ezért vettem meg!" Örömmel viseltem a piros ruha alatt, de, most, ahogy az új ruhát varrtam, láttam, hogy a nyakkivágása magas, kilátszana. Meg, amúgy is régóta akartam egy "rendes" alsóinget varrni.
Még megvolt a vékony len anyagom, amit itt említettem, amit az IloveT-ben vettem, koszos volt gyűrött, de hipóval kimostam. A kisebb darabot az 1860-as ingvállhoz használtam, a nagyobbat erre az alsóingre szántam.
Megnéztem ugyan az American Duchess- Simplicity 8579 mintáját, de rájöttem, hogy nekem a kisebb csomag van meg :-/ De mégiscsak nagyjából négyzetekből és háromszögekből áll, így vettem a meglévő ruhát/alsóinget meg a mintát, és a kettőből megrajzoltam egy mintát nagyjából az én méretemre.
Ennyi. Egynapos kaland volt, az összes kézivarrással együtt. Egyszer talán varrok egy ilyen alsóinget teljesen kézzel, csak úgy poénból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése