2023. február 28., kedd

... ismételd még egyszer. Olcsó szalmakalapból 18. századi Bergere kalap... másodszor.

Meg egy kis nyafogás. Úgy értem, hogy miközben fürödtem az elkészült Aidah ruha sikerében, készültem még egy bejegyzéssel, amiben egy video lett volna, ami megmutatja, milyen a ruha mozgásbab, meg egy link Leimomi blogjához, amiben megmutatja, hogyan, milyenre készítették el a saját ruhájukat ugyanez a minta alapján, de elismerem, (bár, csak szóljatok, ha kíváncsiak vagytok, és megírom a bejegyzést), kiütött a vírus, amit a fiam hozott haza Valentine napi ajándékként. (amúgy nem, nem a "pestis", teszteltük). Mára már jobban vagyok, kivéve a köhögést, ami mindenféle gyógymód ellenére éppolyan intenzív és fájdalmas, mint az elején volt. Sőt, a köhögéstől megfeszülő izmok, a fejemen (és persze a testemben) olyan helyeken fájnak már, amikről nem tudtam, hogy képesek erre, pl a halántékomon, vagy a fejem tetején (a rekeszizmomról, vagy az alsó hasizmaimról nem is beszélve, de még a hátam is fáj...)

Mindenesetre, amikor az Aidah ruhát csináltam, készítettem hozzá -és más nyáriasabb ruhákhoz- egy kalapot, mert lássuk be, a pipacsos kalap, akármennyire mutatós, és akármennyire szeretem, olyan piros, mint a majom feneke... akarom mondani pipacspiros, ami korlátozottan illik a piros ruhán kívül máshoz. Ugyanazt a módszert használtam, mint a pipacsos kalapnál, levadásztam az összes többé-kevésbé megfelelő formájú szalmakalapot a használt-cikk-oldalakról (Vatera, FacebookMarketplace és társai), és az egyikből indultam ki. Azt hiszem a képek maguktól értetődőek, de, ha mégsem, kérdezzetek!

Olyan kalapot választottam kiindulásnak, ami szalmaszalagokból készült.

Ha az ember a megfelelő szálat húzza meg, a varrás szinte magától lebomlik. Mivel a pipacsos kalapnál is laposabbat akartam készíteni, a tetejéből még kevesebbet hagytam meg. 
Ezt a tető részt megnedvesítettem, és laposra gőzöltem a vasalómmal.
Majd visszavarrtam, és bíztam abban, hogy a díszítés majd elrejti a varrást.





Összevarrtam a sapka belsejébe szánt bélést.

Az egyik kalapomban láttam ezt a zsinóros megoldást, amivel némileg állítható a bősége... Megpróbáltam. Nem jött be. Ne is kérdezzétek. Maradok a kalaptűknél. 
A külső díszítéshez először egy selyemszalagot hajtogattam.
Mivel az eredeti ábrázolásokon nem lehet látni, hogy ezeket a kalapokat kívülről kötik le szalaggal (ahogy a modern filmekben hajlamosak használni ezt a típust), hanem belülről, szinte a fül mellett használják a szalagot, kétszer 2 cm-es darabon megbontottam a varrást, majd pár öltéssel megerősítettem, hogy ne bomoljon tovább, és átfűztem a szalagot a nyílásokon.


Bevarrtam a bélést is.
Kívülről a virágos díszítést vagy a szalag alá, vagy a szalag varrása alá dugtam, és pár öltéssel rögzítettem, vagy a már levarrt virágszárak és varrások alá szorítottam be, és ott öltöttem le néhány öltéssel. Nem használtam ragasztópisztolyt és hasonlókat, csak tűt és cérnát.

Mit ér egy kalap toll nélkül? Pláne strucctoll nélkül? Bár ezen a kalapon a fehér virágokon akartam hagyni a hangsúlyt, ezért csak néhányat használtam a csomagnyi apró, alig 10 cm-es tollból. 
Amikor a ruhát fotóztuk, vittem a kalapomat is...



Az a délután szeles olt... legyen elég annyi, hogy még gyakorolnom kell, hogyan tűzöm a kalapot a hajamhoz...
A ruhát a Scroop-patterns Aidah Gown pattern minta alapján készítettem.
A készítésről a fotókat a telefonommal készítettem.
A modell-képeket Varga Norbert @Bodeszphoto készítette.

Nincsenek megjegyzések: