"Díszmagyar"

Amit akkoriban nem is hívtak díszmagyarnak. Angolul is nehéz megnevezni, talán az udvari ruha lenne a legjobb, de nem csak az udvarban hordták. Lehetne, ugyan népies ruha is, de igazából nem is népies. Az 1800-as években magyar ruhának, vagy magyaros ruhának hívták, nem díszmagyarnak, és a magyar történelem bizonyos időszakaiban az emberek szerették volna kifejezni szeretetüket és támogatásukat hazájuk, nemzetük iránt, olyan ruhával, amely tipikus magyar jellegzetességeket viselt magán. Néha egyes külföldiek is felvették, hogy kimutassák támogatásukat a magyar nép felé, például Sisi királyné a koronázási ruhájával. 

A ruha jellegzetességei, a fűzés az elején, a sujtásos díszítés, a kilátszó fehér alsó réteg, a csipkés ujjak, a csipkekötény, alapvetően ugyanolyan a 17. század közepétől, gyökerei minden valószínűség szerint a reneszánsz öltözékekhez nyúlnak vissza. Ami változik, az többnyire a szoknyák formája, és az alattuk levő támogatás (alsószoknya, krinolin, turnűr, stb), néhány apró részlet, a felsőrész derékvonala. Az alábbi képen a vitrinben egy 18. századi darab, rajtam egy, a 19. század közepét idéző változat van. 

Ez a ruha évek óta megvan, de be kell vallanom rendkívüli mértékben nem kedvelem. Valószínűleg, a legnagyobb bűne, hogy nem én készítettem. Egy fiatalember varrta, a ruhaipari iskola, ahova járt, bemutatójára. Engem kért meg, hogy legyek a modell, mutassam be a ruhát, végül én fizettem az anyagot, hosszú történet. Mindenesetre, fiatal barátom bármilyen tehetséges is a varrásban, az általa készített ruhának, hiába mutatós kívülről, rengeteg hibája van. 

A felsőrész például túl rövid, ezért lettek hozzáadva azok a kis lapok (amelyek tulajdonképpen autentikusak, vannak rá példák). A felsőrész egyáltalán nincs befejezve (legalábbis, nem úgy, ahogy én befejezném, a belső szélek nincsenek eldolgozva), a merevítés is hiányzik. Az ujja is befejezetlen, csak egy szabadon álló megkötött szalag tartja a helyén, ami persze, azonnal leesik, ahogy megmozdítom a karomat. 

A szoknya túlságosan nehéz. Annak idején megegyeztünk, hogy a szoknya három panelből készül, ahogy az összes többi 19. század közepéhez használt ruhámé, és a maradék 1.5 máter anyagból nappali felsőt csinálok majd a ruhához. A fiatalember enneke llenére négy panelt tett a szoknyába, ami így szinte elviselhetetlenül nehéz lett, kényelmetlen viselni is, nemhogy táncolni benne. 

Szóval a vége az, hogy ki nem állhatom ezt a ruhát. Karácsonykor ugyan felvettem Gödöllőre, de szinte sírva vettem le, hogy nem akarom többet viselni. Értem és látom a szépségét, és miért vonzó, így eldöntöttem, hogy "majd egyszer" valamikor a jövőben készítek egy olyat, amit büszkén viselek, ha találok rá időt, a megfelelő anyagot, stb. 

Azonban, amikor a Vigadó-beli fellépésre készültünk, ami egy épület-séta volt, megspékelve az épület történetével, a benne tartott bálok történetével, az akkori báli szokásokkal, megosztottuk a korszakokat a négy szereplő között. Korai viktoriánus, ami Magyarországon a reformkor, az 1860-as évek,  a dualizmus, az 1870-es évek, és az 1890-es évek kapott szerepet. Nekem jutottak az 1860-as évek, így egyértelművé vált, hogy tennem kell valamit ruha ügyben. 

A TARDIS-kék-és-rózsák ruhámat nem tudtam felvenni, mert a tavalyi nyáron kiderült, hogy kissé "kikaranténoztam", és bár bele tudom fűzni magam, elég kényelmetlen a mostani súlyomhoz. Új felsőrészt terveztem készíteni, de ahogy egyre mélyebben merültünk a kutatásokba, és a tanulnivalókba, kiderült, hogy a magyaros ruha épp az 1860-as években élte fénykorát, olyannyira, hogy újságcikkek szóltak róla, sőt, a Nefelejcs újság kész gyászjelentést adott ki a "franczia" divatnak. Így magyaros ruha kellett- A kék báli ruhám szoknyáját fel tudom venni, így azt nem kellett újat varrnom, ráadásul, amikor az készült, bőségesen vettem anyagot, így elég maradékom volt egy új felsőre. 

Most ugyanazt a Truly Victorian szabásmintát használtam, mint a két bejegyzéssel korábbi lila ruhához, bár ahhoz a legkisebb méretet is kicsinyíteni kellett, most meg a nagyobb méretek közül másoltam egyet. 

Készítettem próbaradarabot is, ami meglepően jól illeszkedett, csak a derekát és az oldalát kellett igazítani. Általában az ilyesmihez Tilda barátnőm segítségét kérem, de sajnos most nem volt rá idő, így a fiamhoz fordultam. Kristóf 20 éves fiatalember, és bár hozzászokott, hogy az anyja fura dolgokat csinál, és őt is ráveszi néha, eléggé kérdően nézett rám, amikor a kezébe nyomtam egy doboz gombostűt, hogy tűzze rám a cuccot. Végül is úgy találtuk, hogy apró biztosítótűkkel jobban boldogul, és sikeresen meghúzta a szükséges vonalat a háta közepén. Mire a félig összerakott felsőrészt kellett próbálnom, Norbi is itt volt, bár ő sem áll jobban a gombostűkkel, mint Kristóf, de hősiesen megküzdött velük, és kisegített a próbánál. 

Sajnos a varrásnál a megoldandó gondokra figyeltem, és arra, hogy időben készen legyek, így elfelejtettem fotózni, de hoztam a kész darabról részletképeket. 

A felsőnél igyekeztem kijavítani azokat a hibákat, amelyek a másik ruhánál bosszantottak. 

Például nagyon szerettem volna, ha a darab rendesen be van fejezve, el van dolgozva. Belülről éppúgy, mint kívülről. 

A darabot a "flatlining" módszerrel béleltem, és nyomottmintás pamutvásznat használtam hozzá. 

A merevítés házát danubiaszalagból készítettem, és vagy géppel varrtam le (az egyenes eleje középső varrásnál), a többi helyen pedig kézzel varrtam be. 

Az alsó széle szélesebb ferdepánttal, a felső széle formára szabott pánttal szegett, mindkettő kézzel rögzítve. 

Egy dolog, amit minden fűzött ruhánál megcsinálok, de a bársonyruháról szintén hiányzott: egy széles alámenő a fűzés alá, hogy az alsó ruha akkor se látsszon ki, ha épp nincsen teljesen szorosra fűzve. 

Rengeteg időt töltöttem a sújtások felvarrásával, amit a belső merevítés miatt szintén csak kézzel tudtam megtenni. 

Az egyik dolog, amit nem szeretek a bársony ruhában, a fehér betét az elején. Vagyis nem is a fehér betétet, hanem a bársony szél vonala nem tetszik, így kihagytam ezt a részt, épp elég példa van a teljes felsőrészre is. 

A legnehezebb nem is a sok méternyi kézivarrás volt, hanem például az ezüstzsinór végeinek elrejtése, ami már attól is pokolian foszlott, ha csak ránéztem.   

A csipkés fehér ujj ennek a típusú ruhának a jellegzetessége. A bársonyruhán pamuttüllből van, de nem tudtam beszerezni, a bolt, ahol vettem zárva van, mert a tulajdonosok Covidosok lettek. Végül úgy döntöttem, hogy megcsinálom azokat a kis ujja borításokat, amiket több festményen is láttam, és alatta egyszerű vékony pamut lesz, csipkeszegéllyel. Ezzel sikerült a ruhára csempésznek a történelmi ruhák számomra legkedvesebb elemét: a reneszánsz hasított ujjat. 

Ne kérdezzétek miért szeretem annyira, fogalmam sincs, de azt tudom, hogy már azon a szalagavató-ruhámon is, amit sok évtizeddel ezelőtt varrtam, hamis hasított ujj volt. Természetesen ilyen ujja van most a reneszánsz ruhámnak, használtam ezt a típust a napóleon-korabeli báli ruhámnál, és most ezen a ruhán is ott van. Sikerült megoldanom az ujján a szalag és masni kérdést,m ami az ujjal alapeleme, minden képen, festményen és fotón ott van. Úgy tartozik a ruhához, hogy nem esik le, a része, akkor is, ha éppen kibomlik a masni. 

És még egy dolog, amit valamilyen módon használni akartam a ruhánál: rózsák. A történelmi hagyományőrzés bizonyos módon időutazás is, ugye? Szinte véletlenül (bár véletlenek ugye nincsenek) az első igazi történelmi ruhám TARDIS kék lett. Mire utalhatna jobban egy időutazó hobbi ruhája, mint az időutazó TV műsorok esszenciájára, a Dr. Who, vagyis a Ki vagy Doki műsorra? Ekkor már nem is volt véletlen, hogy azt a ruhát rózsák díszítették. Ez a ruha is ugyanaz a kék, és úgy gondoltam, erre is kellene néhány rózsa, igazán boldoggá tett, amikor a gombos dobozomban találtam néhány rózsás gombot. Nemcsak nagyokat az elejére, hanem kisebbet is az ujjára. 

Ott volt még a zsinór rögzítésének kérdése. tegyem a gomb köré? Varrjam be a zsinórozás vagy a gombok alá? A gombok felvarrása közben támadt az ötletem: 

A gomb füle elég nagy ahhoz, hogy belefűzze, a zsinórt, ezt tettem hát. 

Végülis mire mindennel készen lettem, a ruhával, és a szöveggel, meg annak a tanulásával, még épp annyi időnk maradt, hogy elmenjünk kedvenc bandánk koncertjére. 

És tessék, néhány kép a befejezett felsőről, és a teljes ruháról.

Alapszabásminta: Truly Victorian 442

Részletfotók: a telefonomról.

Modell képek: Norbert Varga @Bodeszphoto