Hangszertartó és készletfogyasztás

Egyik hagyományőrző csapattársam hangszerkészítő, fafúvós hangszereket készít és javít, és az utóbbi időben történelmi hangszerekkel, hangszer-rekonstrukciókkal is foglalkozik (az én zenei tudásom itt megáll) és időnként kiállításra is viszi ezeket. Azt kérdezte, tudok-e egy hangszertartót készíteni azoknak a daraboknak, amiket kiállításra visz.

Hát, ilyesmit még nem csináltam. Ezt a képet küldte, bár az ő hangszerei teljesen más méretűek, mint a ma használt furulyák....

Például ilyen:

Az Etsy-m is találtam egy hasonló tartót, azt épp bőrből, és jó alaposan és elgondolkoztam, majd ástam egy kicsit az anyag-készleteimben, és nekifogtam.

Végül igazi készletfogyasztó projekt lett.

A külső kordbársony volt a legrégebbi anyag. Annak idején flanellel bélelt téli kordnadrágot varrtam PJ-nek, az exemnek, jóval azelőtt, hogy a fiunk, Chris megszületett volna. A kicsivel több, mint egyméteres maradékát azért tettem el, mert kantáros nadrágot terveztem Kristófnak, amolyan apa-fia szettet, de aztán sosem jutottam hozzá, és utána külön utakra indultunk. Az anyagdarab több, mint két évtizede csücsült a kanapé szélén, de most két egészen kis darabot kivéve elhasználtam.

A béléshez használt kockás pamut azért volt itt, mert volt egy időszak, amikor egy barna messenger-táskát terveztem magamnak, és ahhoz akartam bélésnek használni. A táska külsejét kiszabtam, a tetejét ki is hímeztem, a zipzárok is megvannak hozzá, de nem fejeztem be, a mostani ruhatáramhoz az a barna már nem illik, szóval nem voltak fenntartásaim a narancssárga kockás anyag felhasználásával szemben. 

A két réteg között használt nemezt tavaly vettem, mert láttam egy you-tube videót arról, ahogy csipkepárnát készítenek habszivacs középpel (azt mondák pool-noodle-nek hívják), és ki akartam próbálni. Meg is csináltam egyet, egész jó lett, de túl könnyű, így a nemezt is használhattam másra.

A szegéshez használt ferdepánt a sokgombos késő-középkori ruhából maradt. A ruha alja erőteljesen íves, és ferdepánttal tudtam a legegyszerűbben és legszebben elszegni, de túl sokat vágtam ki belőle, sok maradt, amit persze nem dobtam ki, és most széles vigyorral mondhattam, "látod, miért őrzök meg minden?"

A hosszkás fabombok a gombos dobozokból jöttek. 

Ahogyan a zöld gumiszalag is.

Nagyjából, mire összeállt a fejemben, hogyan készítem el, Marci barátom egy üzenetet küldött, hogy nincs-e túl késő ahhoz, hogy egy vállpántot is kérjen rá? 

És, igen azok a fémbigyók, amivel a vállpánt hosszát lehet állítani, szintén a dobozaimból jöttek, amikor azt hittem, fogok táskát varrni magamnak. 

Átadáskor úgy tűnt, Marci elégedett, és később ezeket a képeket küldte, amikor megtöltötte a hangszerekkel:

Ezzel úgy 3 méter anyag került ki a házból, és az idén NEM vettem anyagot. Még.