Mi van a kötős táskámban? (karácsonyi kiadás)

Nem sokkal azután, hogy, legutóbb (novemberben) megmutattam, mit pakoltam a kötős táskámba egy hosszabb útra,  egy barátnőmmel beszélgettem arról, hogy ha valaki annyit köt mint én, és legalább annyira próbálja meg kihasználni az egyébként veszendőbe menő időket... például, autóban, amikor Norbi vezet, vagy a vonaton, vagy egyetemi órákon, stb... Tudva, hogy melyik helyzetben mit tudok és mit nem tudok kötni, a) jóval több kötést viszek magammal, mint, ami amúgy beleférne az időbe, b) alaposan átgondolom, mit viszek magammal.  A barátnő, azt mondta, talán szórakoztató (és talán érdekes?) lehet, ha néha megmutatom, milyen kötést pakolok el és miért.

Amikor novemberben megmutattam a kötős táskámat, hosszú úton voltunk, sok-sok órányi vezetéssel, de a vezetésen kívül, napközben kevesebb idővel.

Ma azt mutatom meg, mi volt a táskámban egy egyéjszakás, kétnapos útra, karácsonykor, amikor Norbi családját látogattuk meg. Mindkét nap rövidebb, 1-1,5 órás autóutunk volt, egy nappal, egy este, sötétben, és reggel volt pár órám, mert Norbi általában tovább alszik, mint én. Plusz kötöttem a családlátogatásokon is. Szeretem Norbi családját, soha nemhogy egyetlen szóval nem bántottak meg, de egyetlen nézéssel sem, de... sokan vannak. Norbi húgának négy fia van. Plusz unokatestvérek, nagynénik, és... És hangosak. Elég korán megtanulták rólam, hogy, amikor leülök egy sarokba varrni vagy kötni, nem azért van, mert nem szeretem őket, haragszom, vagy nem érzem jól magam.Figyelek arra, ami történik, hallgatom őket, de sokkal jobban érzem magam, ha van valami a kezemben. 

A kötős táskámban volt egy történelmi harisnya. Fel kell töltenem a készleteimet, és kértek tőlem tiszta gyapjúból készült harisnyát is. Ez olyan darab, amit soronként (körönként) egyszer kell néznem, a háta közepén a cikk-cakk mintánál, és a fogyasztásoknál-szaporításoknál. Vagyis tudom a kocsiban kötni, de kell hozzá fény. A látogatásoknál is kötöttem ezt a harisnyát, szépen haladtam is vele.

Volt nálam modern zokni is, amit hosszan tudok fogyasztás/szaporítás/stb nélkül kötni. Az orrát és a sarkát persze vagy nappal, vagy otthon/szállodában meg kell kötnöm, és néha meg kell számolnom a sorokat, de amúgy hosszú szakaszokon tudom csak körbe-körbe kötni, sötétben is. Azóta befejeztem, a 2024-es zoknitermésről szóló bejegyzésben láthatjátok is.

Zoknikötéskor nem cm-t mérek, hanem sorokat számolok (erről talán majd írok egyszer a Határozott vélemény rovatban), de érdekes módon, amikor megállok a kötéssel (például egy zoknin), mert úgy gondolom, hogy nagyjából elég sort kötöttem, és később megszámolom, gyakran pont annyi sornál tartok, amennyi kell, vagy egy-két sor kell még legfeljebb. Amikor a fenti zoknival megálltam, mert meg kellett számolnom, hol váltsak a bordásmintára, a lila pamutos zoknit kötöttem, amit még talán októberben kötöttem, a hollandiai úton már láttátok.Még most sincs készen.

Reggel, amíg arra vártam, hogy Norbi felébredjen, kötöttem a Soft Tweed kardigánomon dolgoztam, még tavaly januárban kezdtem el , aztán, többször leálltam vele, legutóbb, azért, mert ki kellett keresnem, hogyan kell a zsebeket belekötni. Szerencsére megtaláltam a megfelelő DROPS videót, a linket elküldtem magamnak, így a telefonomon is meg tudtam nézni, így haladhattam vele. Sajnos nem tudtam befejezni az újév előtt. Pár napja el kellett ugranunk valahova autóval, akkor magammal vittem, de még mindig hiányzik a passzé (bordásminta) az aljáról. Azonban, itthon az ÚjéviPulcsit kötöm, egyelőre. 

A késő éjszakai autóutakra egy újabb maradékos nyakmelegítő van még nálam, néhány gombolyag véletlenszerű, maradék zoknifonaldarabbal, arra az időre, amikor sötét van és kifogyok az egyéb kötnivalókból. 

Csak a biztonság kedvéért (hogy véletlenül SE fussak ki a kötnivalókból, volt nálam egy szépen elfelezett zoknifonal adag, amit el is kezdtem, de túl vastagnak találtam, és még nem döntöttem el, hogy megcsinálom, vagy lebontom.

És végül, de nem utolsósorban, bedobtam a táskámba két gombolyag DROPS Flora fonalat egy színes sapkához. emlékeztek arra, amikor azt mondtam, inkább sapkát kelett volna választanoma z újévi (piros) szerencsedarabhoz? Na ez lett volna az, de még szilveszterkor felszedtem a szemeket, kötöttem vagy két sort, aztán a lett fonat előtt megálltam vele, és éjfél után pedig az újévi pulcsit kezdtem el.

Ti hogy vagytok ezzel? Szoktatok kötni útközben? Átgondoljátok, mit visztek magatokkal? Ha igen, hogyan, mi alapján döntötök? A családotok és a barátaitok hogy állnak a kötéshez? 

Esetleg csak otthon ültök neki a kézimunkának?