A kötésjelölők túlértékeltek. Nem mondom, hogy nekem nincs, van néhány, de többnyire ajándékként érkeztek, vagy valami vásárlás mellé extraként. Ahogy egy korábbi bejegyzésben írtam (talán a csipkés nyakmelegítőnél), ritkán van szükségem rá, mert szerintem, a kötéshez a legfontosabb dolog, hogy megtanuljuk "látni" /vagy "olvasni") a kötésünket. ha muszáj valamit megjelölnöm, (például, amikor egy térdharisnyánál sorokat számolok, és nem akarom mindig elölről kezdeni a számolást, megjelölök egy kerek számú sort , pl a 30. vagy a 40. sort), vagy egy pulóver két oldalán a fogyasztások/szaporítások helyét, biztosítótűket használok. Ezeket a biztosítótűket gyakran használom szemtartóként is, különösen, amikor az ujjatlan / félujjas kesztyűimet kötöm. És, ha mégis olyan bonyolult a minta, hogy az elkezdéshez kénytelen vagyok pár kötésjelölőt... biztosítótűt tenni bele, néhány sor után zavarnak, és, amint látom a mintában, hogy merre az arra, kiveszem őket.
Ti használtok kötésjelölőket? Ha igen, milyet? Egyszerűt, vagy csilivili, kézzel készülteket?
2 megjegyzés:
Dettó! Épp akartam írni a tökéletes kötésképet adó fonaladnál, hogy örömmel látom a ziherájsztűt a félretett szemeknél. :) Horkoláskor sima gémkapcsokkal szoktam jelölni a fontos szemeket. :) A többi úri hunczutság. Pedig esküszöm, próbálkoztam mutatós, gyöngyös fityegőkkel (sk persze, nehogymárpénzérvegem), de annyira idegesítettek, hogy inkább szétszedtem őket.
Én általában egy szemjelölőt használok, azt akkor, mikor körben kötök, és azért, hogy tudjam, hogy hol a sor eleje.
Megjegyzés küldése