Ez az időjárás kikészít. Az egyik nap 10 C°, van, a másikon -3C°, utána olyan banga szél fúj, hogy leviszi a háztetőt, majd havazik, utána...
Annyira fájt a fejem, hogy napokat töltöttem sírva a takaró alatt, baltáért könyörögve Dolgozni sem tudtam, mert az anyanyelvemen sem igazán tudtam kifejezni magam, nemhogy fordítsak, hosszú számsorokkal tűzdelt szövegeket.
Amikor a fájdalomcsillapítók hatottak, még mindig nem voltam alkalmas olyan feladatokra, mint az Újévi Pulcsim kötésére, amin hosszú, komplikált minta van, és számolni kellene, mit tesz ilyenkor az ember lánya?
Hosszú ideje nem fontam a rokkámmal. Sőt fonni sem sokat fontam az elmúlt években, kivéve itt-ott kézorsóval, bemutató céllal, de nem a rokkával.
Szerencse, hogy pár hete, miközben próbálom rendberakn (és átrendezni) a lakást, alaposan kitakarítottam a hálószobának azt a sarkát, ahol Kata, a rokka lakik, de közben azt is láttam, hogy a régi ékszíja elszakadt. Már kezdtem beletörődni, hogy bár csak az antik rokkáimon van skótfeszítős megoldás, és sohasem fontam azzal a megoldással, igazán, amikor Ági a Minta Mókusból, hogy a segítségemre sietett, és adott egyet, még karácsony előtti utolsó pillanatban (hálás vagyok érte, köszönöm), és Norbinak, aki betette a helyére (némi nyomozás után).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése