Más szóval mit adsz a leendő sógornődnek, ha ő egy méhészcsaládba házasodott be?
Az én szeretetnyelvem: "Tessék, ezt neked csináltam!". Persze, én is szeretem az öleléseket, ha valaki azt mondja szeretlek, de szeretek a kezemmel csinálni valamit, és gyakran úgy fejezem ki, ha kedvelek valakit, hogy készítek neki valamit. Ami nem könnyű Norbi családjával, egyrészt, mert csak hat éve ismerem őket, és nem annyira jól.. Ráadásul, ők nem kézzel kötött holmikkal nőttek fel...
Azonban, amikor a tavalyi Történelmi Vásárra kölcsönadtam neki az Outlander ruhámat, odaadtam a hozzá készült nyakmelegítőt is. Utána azt hallottam, hogy mennyire tetszett neki, és, nekem meg ennyi biztatás kellett, gyorsabban rendeltem meg az akkor utolsó 4 gombolyag rózsaszín fonalat, minthogy ki tudnád mondani, Jack Daniels.
Az a nyakmelegítő volt a tavalyi ajándékom (mégcsak nem is fotóztuk le).és úgy tűnt, tetszett neki, és az év során többször is mondta, mennyire szereti, így felbátorodtam, hogy az idén is kézzel kötött ajándékot adjak neki. Először rózsaszín sapkára gondoltam a nyakmelegítőhöz, de aztán jobb ötletem támadt.
Mégiscsak méhészcsaládba házasodott, és ők maguk is méheket tartanak.
Beleástam magam a Ravelry-ve, és feltúrtam a fonalkészleteimet... A kezdeteket láttátok is, itt.
Már a lett fonat is elég nehéz volt, de jól tudjuk, ritkán egyszerűsítem le a dolgomat... nemcsak a színeken változtattam (az egyféle citromsárga helyett narancs és citromsárgát is használtam)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése