Emlékeztek arra a kis maradék zoknifonalra, ami az asztalom sarkán csücsült, és azon tanakodott, mi is szeretne lenni?
Annyira szerettem a hagyományőrző csapattársamnak kötött rózsaszín Swirl sapit kötni, és annyira tetszett az eredmény, hogy úgy döntöttem, nekem is kell egy. Az alapszínt sem volt nehéz megtalálni, pont az ilyen helyzetekre tartok néhány gombóc gyöngyszürke Flora fonalat.
Úgy saccoltam, a kis gombóc zoknifonal elég lesz a minta színének, és az eredmény is tetszett, mert a narancs és kék árnyalatok, a világos szürkével azokra a portugál csempékre emlékeztetett, amiket annyira szeretek.
Mivel már áradoztam a mintáról egy sort, hogyan köti meg magát gyakorlatilag, és milyen izgalmas, ahogy az indák/csavarok/ spirálok előbukkannak, nem egyszerű letenni.
És, ahogy ezek a csavarok egyre kisebbek lesznek, és egyre gyorsabban készülnek el, átsegít azon a ponton, ami szinte kivédhetetlenül elérkezik, minden darabnál, legyen az egy kisebb sapka, vagy egy óriás kendő, a kötés úgy 2/3-ánál, amikor az ember annyira megunja, hogy legszívesebben tűzre dobná.
Aztán meg valamikor decemberben úgy döntöttem, még egyet kötök, ajándékba.
Fonal: DROPS Flora, és zoknifonal
Fotók: Norbert Varga @Bodeszphoto
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése