Truly Victorian nappali felső (TV449)

Ezt a felsőt jóideje készítettem. 2021 karácsonyán kezdtem el, abban bízva, hogy be tudom fejezni a szokásos gödöllői Sisi karácsonyai rendezvényre. Nem sikerült, pedig elég sok időt töltöttem az ünnepi családlátogatásokból egy-egy sarokban üldögélve, a ruhát varrva, mégsem értünk vissza időben, hogy az ujját be tudjam varrni.

Végül a régi, bársony díszmagyart viseltem, amit utáltam magamon (a részleteket az új díszmagyar felsőről írt bejegyzésben), utána meg a tavasszal kifogytam belőle, vagyis elég sokat fogytam ahhoz, hogy komolyabb átdolgozás nélkül tudjam használni (minimum ki kellett volna szedni a kézzel bevarrt merevítés-házakat és bevenni az oldalát).

Azonban az ősszel sajnos valamennyit visszahíztam, a karácsony meg közeledett, és úgy döntöttem, hogy most befejezem, de, ha már lúd, legyen kövér, és mivel a zsinórozás elég jól bejött a magyaros felsőn, az egyszerű szegélydíszítésnél többet kap- Így megint jó sokat ücsörögtem a sarokban a tűt böködve a családlátogatásokon, de ezúttal nem a merevítésházakat varrtam, hanem a zsinórozást, mind a 8 méterét. 

A bársony egy kis gyári selejt, maradék volt. Gyűrötten,  koszosan hevert az ILoveTextil egyik polcán, némi nyomott mintával, ami csak egészen közelről látszik, de épp elég volt ehhez a felsőhöz.

A minta: Truly Victorian's Reverie Bodice (TV449). Nem volt nehéz összeállítani, és meglepően kevés igazításra volt szükség. A varrási leírásról nem sokat tudok mondani, mert bár emlékszem, hogy annak idején elolvastam, de utána gyorsan el is pakoltam. A béleléshez egy régi, csíkos még Amerikából hazahozott vásznat használtam, és a történelmi, úgy nevezett flatlining technikát, amikor a külső anyagot és a bélést egyként kezeljük.

A főbb varrásokat géppel, de az eldolgozásokat, a zsinórdíszítést, még a merevítések házait is kézzel varrtam.

A felsőt a nemrégiben elkészült fűzővel és ingvállal használom, és csináltam hozzá egy pár vendégujjat is, de azokról nem írok külön bejegyzést. 

I use this bodice / jacket with the corset and corsetcover I made , and also a pair of sleeves, I am not posting separately. 

And here it is at he event itself:

Képek: Norbert Varga @bodeszphoto

(A közeli, részlet-képek a telefonomról.)

Újévi piros - csak egy helyzetjelentés

 Mivel valaki megkérdezte. Igen, az idén is :-) 

Átnéztem a mintáimat, és kiválasztottam azt, amit azóta szerettem volna megcsinálni, amióta kijött: a DROPS Dosendal kardigánját. 

A fonalkészleteimből előástam ezeket:

...és idáig jutottam vele. A testet és a két ujját szétválasztottam, és már kötöttem néhány sort a testből.

Folyt. köv.

Ingváll

Amikor a viktoriánus kor öltözködéséről beszélünk, mindig megemlítjük a "Corset cover"t, ami egy kis blúz, ahogy a neve elárulja, elsősorban azért, hogy a fűző véletlenül se látsszon ki a ruha alól, és a fűző szélének éles vonalát elfedje, mégis gyakran kihagyjuk, mert ritkán látszik.Persze, egyes béli ruhák széle alól néha szándékosan kivillan a csipkeszegély, amit  akár szándékosan is lehet utánozni (ahogy a magyaros / díszmagyar felsőmnél én is tettem. Most nem tologathattam tovább, a következő bejegyzésben meglátjátok miért.

Sajnos az utolsó pillanatban döntöttem el, hogy mégis muszáj lesz egyet varrnom, így magáról a készítésről nincs fotóm, bocs.

A Truly Victorian TV107-es mintájét rendeltem, nyomtattam, ragasztottam össze egy éjszaka alatt. Most nem készítettem próbadarabot, mert az anyagom amúgy is olcsó maradék volt. A nagykörútat tarkító I love textilek egyikében találtam. Hat üzletük van a városban, ebből 5 a nagykörúton járó 4-6-os vonalán, és az igazat megvallva, azt hiszem, a hagyományőrzők rendszeresen kísértik ezeket a boltokat, mert néha igazi kincseket lehet találni. Nekem is sok ruhám van tőlük származó anyagokból. Az egyik üzletükbe ritkábban járok, mert két megálló között van, akár a körút egyik végéről, akár a másikról indulok el, nem esik útba, nem szállok le a villamosról, de november végén mégis megtettem. És a gyári maradékokat és "selejteket" áruló boltban is volt egy kupac, amit még ők is selejtnek találtak, és abban a kupacban volt két kisebb darab fehér(es) len. Ismertek, szerelmes vagyok a lenbe, bármilyen színű is legyen az, ha fehér pedig végképp nem tudok ellenállni. Igaz, ezek a darabok gyűröttek voltak, koszosak, és toldottak, mégis hazajöttek velem. Itthon bevágtam a mosógépbe, némi klór, erős mosószer, szódabikarbóna és forróvíz társaságában, és ami kijött tiszta volt és puha. A kisebb darabról lefejtettem a rátoldott csíkot (épp elég lesz egy 16-17. századi hímzett főkötőhöz), és annyi maradt, amire pont elfértek a szabásminta darabjai. Persze egy doboznyi csipkém is van, kibányásztam egy kisebb darabot, ami valami alsószoknya projektből maradt, és ez a darab elég is lett volna... az elejére, a nyakára és az egyik ujjára. Volt ugyan egy másik csomagom belőle, de annyira nem akartam elvágni, mert később biztos az a 30-40 centi hiányzik majd, de ahogy jobban megnéztem, a csipke toldott volt, és pont annyit tudtam így lebontani róla, ami 1-2 centivel volt hosszabb annál, ami a második ujjára kell, így már nem bántam, hogy lekerül a tekercsről.

Szokás szerint a hosszanti, alapvarrásokat géppel varrtam (végülis ez már az 1860-as évek, amikor léteztek varrógépek. de a belső széleket kézzel dolgoztam el. 

A minta szépen kidolgozott, könnyen összeállítható volt, de alaposan testre kellett igazítani, mert a kiszabott méret messze túl nagy volt rám. A leírásban csak inchben vannak a méretek megadva, és bevallom lusta voltam nem volt időm átszámolgatni, így azt a méretet szabtam ki, amit a báliruha felsőnél használtam.Most vagy én emlékeztem rosszul, hogy melyik méretet szabtam ki a díszmagyar felsőhöz, vagy más ment félre, de sokkal könnyebb segíteni azon, ha valami túl nagy, mintha fordítva lenne. 

Fűző

2021 nyarán varrtam utoljára fűzőt, ami elég szépen kiszolgált the tavaly végre sikerült rendesen kifogynom belőle, annyira, hogy teljesen össze lehetett húzni, és így is maradt benne hely. Ráadásul, bár a "vasak" (vagyis a merevítések) végére tettünk végzárót, mégis megtalálták a múdját, hogy kibújjanak a sávoly kötésű köpperszalag alól, amit háznak használtam a merevítéshez. Számtalanszor megerősítettem a szalagokat avasak végénél, hogy aztán a következő alkalommal máshol bújjanak ki, és álljanak az oldalamba, ezért úgy döntötem, ideje újat varrni. Úgy pár nappal karácsony előtt, mikor máskor? Persze, fogalmam siem volt, hogy több problémába is belefutok. 

Az egyik a fűzőkapocs, vagy "gépezet", angolul busk, az eleje közepén. Mármint van itthon ilyenem, nagyjából mindenből van a házaban, annyi, hogy kb bármit kitalálok, megtudom csinálni, VALAHOGYAN. Azaz, ezek a kapcsok is máködnének, ha muszáj lenne, ha sürgősen, azonnal, kapcsos fűzőt kellene csinálnom, hát tudnék, de a vékonyabb kapcsot túl gyengének találom, bár a hossza majdnem jó, a vastagabbat meg túl hosszúnak. Egy századfordulós fűzőhöz jó lesz majd, ha meggyőzöm magam arról, hogy kell nekem olyan, de addig is elleszek egy viktoriánus fűzővel. Az E-bayen kezdtem keresgélni, de az a német eladó, akiktől korábban vettem, eltűnt, arról nem beszélve, hogy a szállítás hetekig tart, és a szállítási költségek az ebekbe emelkedtek az elmúlt pár hónapban.

Akkor eszembe jutott, hogy a Taylor, vagyis az üzlet, ahol tánc- és esküvői ruhákhoz árulnak anyagokat és kellékeket a legnagyobb pandémia közepén is nyitva volt, és bár, a legutóbb, amikor ott jártam, nem volt "kanalas" fűzőkapcsuk, egy telefonnal nem veszíthetek semmit. Most volt nekik. Elmentem, megvettem, és, ha már ott voltam, vettem egy tekercs szalagot is a merevítés házának, ami elvileg olyan sűrűn szőtt, és erős, hogy gyakorlatilag garantáltan nem bújik ki a merevítés a szálai között, Abból, pedig amit a rendszeresen viselt fűzőhöz túl gyengének találtam, készítettem egy "busk" csíkot, és egy fűző-csíkot, ami a próbadaraboknál és a próbánál segíthetnek.

A következő probléma a minta volt.Mindig elteszem az eredeti szabásmintát, a próbadarabokat (a felét egyben, a másik felét a szabásminta készítéséhez szétszedett állapotban), és a végleges, módosított szabásmintát. Azt hittem odanyúlok a polchoz, leveszem, és könnyen módosíthatom az elmúlt egy-másfél év tapasztalatai alapján. De bárhogy kerestem, nem találtam. Kivettem a szabásmintás dobozaimat, átpakoltam a fél varrós-szobát, találtam érdekes dolgokat, például az egyel korábbi, busk-nélkül varrott, reformkori fűzőm mintáját és próbadarabját, csak azt nem, amit kerestem. 

A kutakodás során kezembe került ezeréves anyagdarabból készítettem próbadarabot, meg- és feljegyeztem a szükséges változtatásokat: már a korábbi változatnál is, hogy jobb, ha rövidebbre vesszük a melleknél a háromszög-betéteket, tudtam, hogy a derekából ki kell venni 1-2 cm-t, és a csípőbetétet is kicsit nagyobb ívűre vettem. 

A fűzőkhöz általánosan használt coutil nem könnyen elérhető itthon (abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán akkor is lehetne kapni ilyen fajta szövetet az országban, ha több energiát fektettem volna a keresésbe), így külsőnek apró virágos pamutszatént használtam, középső rétegnek vásznat, és fehér farmervásznat felülre... Hmm, azt mondtam fehér farmervásznat, így is terveztem, mert, az apróvirágos anyag mellé vettem vagy 2-3 méter gyönyörű hófehér (optikai fehér) farmervásznat, aminek annyira megörültem, hogy nem néztem meg, mennyire rugalmas. És tudjátok mit? keresztben rendesen nyúlik, ami egy fűzőnél ugye nem működik. Fel kellett másznom a létrára, mert a fűzőkhöz való anyagokat a legfelső polcon tartom (ne kérdezzétek miért, nincs magyarázat), és persze volt ott farmervászon, de a sárgásabb fehérből. Hát ez van, ezt kell szeretni.

Az összeállítási utasításban nincs benne, de steppeltem pár vonalat a mellbetéteken, hogy erősebbek, merevebbek legyenek, majd összeférceltem minden darabot, hogy a három réteget egyként tudjam kezelni.

A csípőbetét darabjára is steppeltem néhány csíkot.

És még több darab rétegeit öltöttem össze.

Végül bevágtam a mellbetétek háromszögeinek a helyét, és bevarrtam őket a helyükre.

A széleiket kézzel öltöttem le. 

Utána rátűztem a belsejére a merevítések házait.

És bevarrtam a csípőrészt.

Amikor a két fél egyben volt, végül belevarrtam a kanalas kapcsot. Itt jegyzem meg, hogy nem nehezebb ezt a fajtát bevarrni, mint az egyenes, csak az alsó, íves részén kell kicsivel jobban figyelni. 

Kék danúbia (vagy köpper? sohasem tudom melyik melyik) szalaggal beszegtem az alját, és beletettem a merevítéseket. A mellrész köré a rugósat, máshova az egyeneset használtam. A felső szélét csipkével díszítettem, és ugyanúgy szalaggal szegtem el.

A hátába beütöttem a ringliket, és készen voltam. 

Így néz ki hátulról. Az a kis ráncolás azt jelentheti, hogy egy kicsit, talán fél centit hozzá kell adnom a hátához, és még elvenni egy kicsit a derekából. 

Már harmadjára készítek fűzőt ebből a mintából, de csak most jöttem rá, hogy még egy merevítés kellene a busk (kapocs) és a mellrész közé, az valószínűleg a mellbetétek ráncolódását is megszüntetné. 

Most ilyen, ez sem tökéletes, de a viktória-kora-beli ruháim alatt jó lesz (ki fogja keresni azt a kis ráncot három réteg alatt?). Nyugdíjazhatom a régit, lesz belőle megfogható, mutogatható darab az élőtörténelemhez, a korábbi, reformkori darabbal együtt. Ha sikerül tovább fogynom (vagyis lefogyni azt, amit késő ősszel és karácsonykor visszahíztam, meg még egy kicsit, majd csinálok még egy javított változatot. Most is gondosan elpakoltam a próba és a minta darabjait, de, ahogy láttuk, sohasem tudhatjuk.

Piros, fejjel lefelé

Hát akkor nézzük.. Új év, új szándékok, új minden.. vagy sem, mert, mivel kezdem újra a blogolást? olyasmivel, amit két éve kezdtem el.

Ez volt az "Újévi Piros szerencsepulcsim" 2021. Nem igazán írtam róla sokat, és bár kerestem képeket a készítéséről, nem találtam sokat, bár két éve elég sokat blogoltam. 

Mindenesetre... A Raverly-n vagy az Instagramon botlottam ebbe a mintába (valószínűleg az Instán, de tényleg nem emlékszem pontosan hol). Amikor azonban meg akartam venni falnak szaladtam, ugyanis a Knit Picks oldalán jelent meg, de mivel Magyarországon élek még a digitális mintát sem engedte megvenni, ami nagy ostobaság. Már az is elég rossz (azt ne mondjam kirekesztő), hogy Európában csak bizonyos országokba szállítanak 8a miénkbe meg nem), de egy digitálisan letölthető minta? Ugyan már. Végül Angelának sírtam el a bánatomat, aki elküldte nekem a mintát a születésnapomra. 

Előástam a piros árnyalatú zoknifonalakat tartlmazó dobozaimat, és kiválogattam, ami többé-kevésbé megfelelt a listának. 

... és leültem gondolkozni, mert az eredeti mintát alulról felfelé haladva tervezték, de valahogy nem volt hozzá kedvem. Szeretem azt mondani, hogy nincs gondom azzal, ha varrni kell egy pulóveren, de amikor adott mennyiségű fonalam van (és nincs mód arra, hogy pótlást vegyek - ami gyakran megesik, ha készletből és / vagy turis fonalból dolgozom), a fentről kötött pulcsik (vagy az orránál kezdett zoknik) praktikusabbak, könnyebben kezelhetőek, könnyebb igazítani rajtuk (pl a hosszát), ha kell. 

Szóval vettem az eredeti leírást, kikerestem és feljegyeztem a szemszámokat bizonyos stratégiai pontokon: a kezdőszemszámot (a testen és az ujján is), a szemszámokat abban a vonalban, ahol az ujjákat és a testrészt egymás mellé teszi, ahol a minta véget ér, és a nyakkivágásnál, a leláncolt szemek számát. Fogtam a listámat, és gyakorlatilag megfordítottam fejjel lefelé, ez volt az alapja a kötésnek. Ugyanígy, de fizikailag is megfordítottam a diagramokat.

Sokkal később fejeztem be, mint általában az újévi pulcsikat, de úgy tűnik, minden évben egyre tovább és tovább tart. Ráadásul, miután befejeztem, még hónapokig tartott, mire eldolgoztam a fonalak végeit.

És újabb hónapok teltek el, mire rendesen le s fotóztuk.

Nincs igazán jó magyarázatom erre, azon kívül, hogy nagyon nem vagyok elégedett a súlyommal, amin a 2020-2021-es karantén évek nem segítettek. Sőt. Bár a pulcsi jó volt rám, mégis eléggé passzos volt..

Néhány éve, amikor a Joyride és az Ingrid pulcsimat csináltam, megszerettem a kontraszt-színből készült ujja mandzsettát (a hosszabb passzé mellett, ami már hozzám nőtt), és ebben a pulcsiban is használtam, (azért is, hogy biztosan elég legyen a piros fonalam).

Hasonlót készítettem a pulcsi alsó szélére is, ráadásul az oldalánál határozottabban szaporítottam, aminek az eredménye a csúcsos széle lett. Ez egy kicsit a lagenlook szabásvonalakra emlékeztet, és még dolgozom azon, hogyan lehet jól összekombinálni a kézzel kötött holmikat azzal a stílussal, ha jutok vele valamire, majd megmutatom. 

Végülis tavaly februárban fotóztuk a pulcsit és ne kérdezzétek miért nem írtam bejegyzést... nincs rá okom. Most azonban újra egy újévi pulcsin dolgozom, és ez eszembe juttatta, hogy össze kellene varrnom a tavalyit, és talán ideje ezt is megmutatnom. 

A pulóver a Happily mintán alapul, ami a Ravelry szerint már nem elérhető. 

(Megjegyzés 2023 dec: a Knit Picks oldalán elérhető a minta. Sőt, a digitálisan letölthető mintát, már Mo-ról is meg lehe venni. Hurrá. )

A fonalak vegyes zoknifonalak, a fehér DROPS Fabel.

Képek: Norbert Varga @Bodeszphoto

Boldog Új Évet!

 Rengeteg dolog történt 2022-ben, annyi régi és új barát, hogy nyilvánvalóan nem fér erre a montázsra minden és messze nem mindenki (de tudjátok, hogy ott vagytok a szívemben). Az év annyira kettős volt, tele remek dolgokkal, utazásokkal, barátokkal, zenével, eseményekkel, mégis tele feszültséggel, szorongással bizonytalansággal, hogy nem igazán tudom, mit kívánjak a jövő évre. Talán annyit, hogy maradjanak a jó dolgok, és javuljanak azok, amik nem voltak olyan jók. Mindenkinek köszönöm, aki részese volt az elmúlt évemnek, és köszöntsük az újat! Boldog Újévet, barátaim!

Asztal és zokni

Mit keres a csizma zokni az asztalomon? Egy raás féligkész darab hever mindenfelé, és ez egy gyűjtemény az íróasztalom különböző pontjain fekvő dolgokról. (jaja, jó nagy asztalom van). Mindez mindenféle zoknifonalból... talán nem véletlen. 

Mellesleg, ez nemcsak nem az "összes" elkezdett cuccom, d emég csak nem is minden, amin aktívan dolgozom... a táskáimban, az ágyam mellett, stb még van ez meg az.

Akarjátok őket látni egyenként? Elmondjam, melyik micsoda? 

Ez egy pár fair isle mintás egyujjas kesztyű. A nyáron bolond mennyiségű sima, egyszínű térdharisnyát kötöttem (ezekről többet egy későbbi bejegyzésben), és volt egy pillanat, amikor rámtört a valami színeset, nehezebbet, de most azonnal érzése. A Minta Matthey Gnagy kötőskönyvéből, a kesztyű formája kissé történelmi, és a minta is. A helyzet az, hogy fogalmam sincs, mi lesz vele, ha készen van, mert bármennyire tetszik a barna és a narancssárga, már nem igazán hordom, (a két fonalat egymáshoz tűzve rakosgattam már évek ót - igen, nagy kedvencem volt vörös hajjal, de az ezüsthöz nem annyira megy :-(), és az egyujjas kesztyűk sem a kedvenceim... 

Ez itt zokni, mi is lehetne más, a nyáron kezdtem el, arra emlékszem, hogy Kapolcson, a Művészetek völgyében kötöttem, amíg a földön ülve vártam, hogy Grecsó Krisztián és Szabó Balázs elkezdje a műsorát, de azóta a térdharisnya-őrület áldozata lett. 

Ez pedig... szóval tudjátok, hogy odavagyok a zoknifonalakért, és talán az is feltűnt, hogy szeretem őket egymáshoz tenni. Szeretem a mintásat egyszínűvel párosítani (főleg zokniknál), vagy bizonyos sorrendben felhasználni, mint a szivárványos körkardigánomnál , vagy hasonló színeket egymás mellé illeszteni, mint a lilás nyakmelegítőmnél. Mindig keresem, hogyan lehet MÉG felhasználni ezeket a viszonylag kisebb darabokat. Volt egy próbálkozásom a "boxy" fazonnal, ami nem volt túl sikeres, de az teljesen az én hibám. Úgy döntöttem, adok a fazonnak még egy esélyt, a készletből kiválogattam egy kupac rózsaszínes gombóckát, és meglátjuk, mi lesz a vége.

Ez itt egy pár zokni lesz. Az ősszel Hollandiában jártunk, és hazafelé megálltunk Prágában (írjak ezekről?) és onnan hazajött velem egy pár lila bakancs.... Ismertek, ha lila bakancsom van, lila zokni is kell. Meg lila minden, de ez másik bejegyzés témája. A fonalon már nem volt rajta a címke, de csodés a tapintása, a színe. Gyanítom, hogy Opal, vagy hasonló lehet. Kékes lilás orra és sarka lesz, hogy minél hosszabb lehessen, de egyelőre az egyik zokni felénél járok, kb.

Bézses? Homokszínű? Barnás? Tóp? Tan? színű történelmi térdharisnya néhány sora...

És még több történelmi harisnya, ez éppen mustár színből, és a bokáján "Clock"-al, vagyis mintával.

És végül, mivel majdnem készen van, a "crazy-leftover neckwarmer"-em, az összevissza-színes nyakmelegítőm. Ebből ez már a talán a negyedik, (azt hiszem) és nem, még nem unom. Vagyis nem úgy, mert ja, körbe-körbe sima szemeket kötni néha elég unalmas, de ez a "Vak-kötésem", vagyis ezt kötöm autóban, éjszaka, tök sötét utakon, amikor nincs más. Még össze kell varrnom a két végét, utána mutatok közelebbi, részletesebb képeket is.

Ti is annyira szeretitek a zoknifonalakat, mint én? Használjátok másra is, mint csak zoknira?