Mi a péntek?

Erről kivételesen tudom, hogy egy régi DROPS mintából kezdtem el.

Nyári mellény lett volna, de már nem lenne jó a mérete, és a befejezéshez hiányzó fonalat sem találom, úgyhogy ez repült, sajnos.

Sapka másodszor... és harmadszor

 

Emlékeztek arra a kis maradék zoknifonalra, ami az asztalom sarkán csücsült, és azon tanakodott, mi is szeretne lenni?

Annyira szerettem a hagyományőrző csapattársamnak kötött rózsaszín Swirl sapit kötni, és annyira tetszett az eredmény, hogy úgy döntöttem, nekem is kell egy. Az alapszínt sem volt nehéz megtalálni, pont az ilyen helyzetekre tartok néhány gombóc gyöngyszürke Flora fonalat.

Úgy saccoltam, a kis gombóc zoknifonal elég lesz a minta színének, és az eredmény is tetszett, mert a narancs és kék árnyalatok, a világos szürkével azokra a portugál csempékre emlékeztetett, amiket annyira szeretek.

Mivel már áradoztam a mintáról egy sort, hogyan köti meg magát gyakorlatilag, és milyen izgalmas, ahogy az indák/csavarok/ spirálok előbukkannak, nem egyszerű letenni.

És, ahogy ezek a csavarok egyre kisebbek lesznek, és egyre gyorsabban készülnek el, átsegít azon a ponton, ami szinte kivédhetetlenül elérkezik, minden darabnál, legyen az egy kisebb sapka, vagy egy óriás kendő, a kötés úgy 2/3-ánál, amikor az ember annyira megunja, hogy legszívesebben tűzre dobná.

Aztán meg valamikor decemberben úgy döntöttem, még egyet kötök, ajándékba.

Semmi új, semmi új, mégcsak külön blogbejegyzést sem írtam róla, hiszen, copy-paste-el másolhatnám, amit korábban írtam.

Bár talán, legközelebb a leghoszabb, a csúcsos változatot kellene megkötnöm.

Minta: Swirl Hat

Fonal: DROPS Flora, és zoknifonal

Fotók: Norbert Varga @Bodeszphoto

Heti HV

Tudom, megígértem, hogy a heti Határozott Véleményben mesélek a blokkolásról, és sajnálom, de el kell halasztanom a jövő hétre. Az Újévi Pulcsin készültem demonstrálni, amit ugyebár le is láncoltam, de még el kell dolgoznom a szálakat, és el kell pakolnom egy kupac holmit a padlóról, ahol mostanában blokkolni szoktam. Igen, még mindig pakolok a lakásban, és említettem, hogy prezentálhatóvá kellett tennem az íróasztalomat egy fotó erejéig, ami azzal járt, hogy le kellett bontanom a nagy kupacnyi féligkész, éppen futó projektet. Ennek az eredménye egy másik, ugyan kisebb kupac lett a padlón, aminél újfent szükség lesz egy kör átválogatásra és döntésre, mivel mi legyen, mit hova tegyek el. Ilyenkor érzem úgy, hogy sohasem lesz vége. 

Minden esetre ez az egész rámutat a heti "vitatott" témára, a monogám, vagy a poligám kötésre...

Azt hiszem, már tudjátok, melyik csoportba tartozom. Ez még csak nem is bigámia, hanem poligámia a legrosszabb (vagy a legjobb?) fajtából. Olyan sok futó projektem van, az a csoda, ha időnként befejezek valamit. 

Persze, néha engem is elkap a gépszíj, és annyira belebolondulok egy projektbe, hogy mást nem is akarok csinálni, amíg be nem fejezem. Ugyanakkor, a kötés (és más dolgok) gyakorlatilag átszövik az életemet, és nemcsak fura kis időkapszulákat használok fel, hanem eszköznek is használom. Tudjátok, hogy sokat kötök utazás közben, de, ha ezt is leszűkítem az autóban kötésre, miközben N. vezet, a kocsiban-kötés is több körülményt produkál, amikhez különböző kötéseim vannak (lásd a kötős-táska bejegyzéseket... jut eszembe, folytassam? Érdekel, mit viszek magammal hosszabb vagy rövidebb utakra?). Van még egy sor más típusú körülmény, TV-nézés, vagy egy bonyolultabb minta, amire koncentrálni kell, és még folytathatnám. És igen, azokat a kisebb időbuborékokat is ki akarom használni, így minden lehetőséghez van megfelelő kötésem. 

Ami persze sok-sok futó projektet jelent. 

U.i.: Természetesen, mint az összes többi határozott véleménynél, abszolút semmi baj nincs azzal, ha valaki másképp gondol/tesz/érez, mint én. Egyáltalán semmi gond nincsen. Nem izgat, ha valaki több tucat kötésjelölőt használ, vagy cserélhető tűkészletet, vagy zipzárt a kötésben. Ez csak a jó öreg, fafejű énem.

Leláncolva

Mármint az újévi szerencse-pulcsi. 

Még el kell dolgoznom a szálakat, és alaposan blokkolnom kell, aztán meglátjuk milyen lesz.

Pillanatnyilag vannak kételyeim, de bízom a blokkolás csodájában.

Hangszertartó és készletfogyasztás

Egyik hagyományőrző csapattársam hangszerkészítő, fafúvós hangszereket készít és javít, és az utóbbi időben történelmi hangszerekkel, hangszer-rekonstrukciókkal is foglalkozik (az én zenei tudásom itt megáll) és időnként kiállításra is viszi ezeket. Azt kérdezte, tudok-e egy hangszertartót készíteni azoknak a daraboknak, amiket kiállításra visz.

Hát, ilyesmit még nem csináltam. Ezt a képet küldte, bár az ő hangszerei teljesen más méretűek, mint a ma használt furulyák....

Például ilyen:

Az Etsy-m is találtam egy hasonló tartót, azt épp bőrből, és jó alaposan és elgondolkoztam, majd ástam egy kicsit az anyag-készleteimben, és nekifogtam.

Végül igazi készletfogyasztó projekt lett.

A külső kordbársony volt a legrégebbi anyag. Annak idején flanellel bélelt téli kordnadrágot varrtam PJ-nek, az exemnek, jóval azelőtt, hogy a fiunk, Chris megszületett volna. A kicsivel több, mint egyméteres maradékát azért tettem el, mert kantáros nadrágot terveztem Kristófnak, amolyan apa-fia szettet, de aztán sosem jutottam hozzá, és utána külön utakra indultunk. Az anyagdarab több, mint két évtizede csücsült a kanapé szélén, de most két egészen kis darabot kivéve elhasználtam.

A béléshez használt kockás pamut azért volt itt, mert volt egy időszak, amikor egy barna messenger-táskát terveztem magamnak, és ahhoz akartam bélésnek használni. A táska külsejét kiszabtam, a tetejét ki is hímeztem, a zipzárok is megvannak hozzá, de nem fejeztem be, a mostani ruhatáramhoz az a barna már nem illik, szóval nem voltak fenntartásaim a narancssárga kockás anyag felhasználásával szemben. 

A két réteg között használt nemezt tavaly vettem, mert láttam egy you-tube videót arról, ahogy csipkepárnát készítenek habszivacs középpel (azt mondák pool-noodle-nek hívják), és ki akartam próbálni. Meg is csináltam egyet, egész jó lett, de túl könnyű, így a nemezt is használhattam másra.

A szegéshez használt ferdepánt a sokgombos késő-középkori ruhából maradt. A ruha alja erőteljesen íves, és ferdepánttal tudtam a legegyszerűbben és legszebben elszegni, de túl sokat vágtam ki belőle, sok maradt, amit persze nem dobtam ki, és most széles vigyorral mondhattam, "látod, miért őrzök meg minden?"

A hosszúkás fagombok a gombos dobozokból jöttek. 

Ahogyan a zöld gumiszalag is.

Nagyjából, mire összeállt a fejemben, hogyan készítem el, Marci barátom egy üzenetet küldött, hogy nincs-e túl késő ahhoz, hogy egy vállpántot is kérjen rá? 

És, igen azok a fémbigyók, amivel a vállpánt hosszát lehet állítani, szintén a dobozaimból jöttek, amikor azt hittem, fogok táskát varrni magamnak. 

Átadáskor úgy tűnt, Marci elégedett, és később ezeket a képeket küldte, amikor megtöltötte a hangszerekkel:

Ezzel úgy 3 méter anyag került ki a házból, és az idén NEM vettem anyagot. Még.

Hiányzó Szombat

 Amiről vasárnap írok.

Vacak hetem volt, epegörccsel (az epekő monnyon le), elvesztett két nappal, a billentyűzetbe öntött teával, munka, aminek a feltöltési rendszere miatt nem egészen egy hónap alatt háromhavi munkát kell letolnom, egy út, ahol a városból kijutni tovább tartott, mint a város határától Pécsig, sürgős szüksége annak, hogy az asztalomat fotón prezentálhatóvá tegyem (több, mint egy napomba telt, akartok előtte/utána képeket látni?), többezer képet kell átnéznem a hagyományőrző alapítványunk tavalyi fellépéseiről, és ez csak néhány a héten történtekből. 

Az említett pécsi útra úgy indultam, hogy nem volt a blogon előre időzített bejegyzés szombatra, és ilyesmit még mindig nem vagyok hajlandó telefonon pötyögni, és még cuki macskám sincs, akit beküldjek magam helyett, ha éppen nem vagyok elég összeszedett ahhoz, hogy kigondoljak valami posztolnivalót. 

Még mindig nem értem utol magam, és igencsak megkérdőjelezem magamban a mindennapos posztolás értelmét, és azt normális-e, aki ilyenre vállalkozik, és érdemes-e folytatnom, vagy engedjem el, és térjek vissza a hébe-hóba posztolásra. egy-egy nagyobb projektről... 

Egyelőre úgy éreztem, még mindig van néhány munkám, amit nem mutattam meg, határozott véleményem is, erről-arról (és nemcsak kötésről), leestem a lóról, de gyerünk, üljünk vissza, de a fejemben a kérdés ott van. Van kedvetek meggyőzni az egyik vagy a másik oldalról? 

Mi a péntek?

Erről épp kivételesen tudom mi akart lenni.

Leginkább azért, mert a magazin, amiben az eredeti minta megjelent mellette volt.

Azonban, ez sok-sok éves történet, amikor legalább két mérettel kisebb voltam, mint most, és, ha így fejezném be, ahogy van, tuttira kicsi lenne. De amúgy meg tetszik, nem kismértékben azért, mert FEHÉR (erre a fehér kérdésre egy másik bejegyzésben visszatérek, azt hiszem). Mindenesetre, el kell döntenem, hogy teljesen elengedem, vagy megpróbálom a négyzeteket szétszedni (hacsak nem, ahogy gondolom, nem varrva voltak, hanem az utolsó körökben egymáshoz horgoltam őket...)

Stoppolás

Kis baleset történt.

A kedvenc kesztyűm beleakadt a kulcscsomómba a kabátzsebemben...

Az egyik türkiz szál elszakad. Nincs gondom azzal, hogy akár láthatóan stoppoljam meg a kézzel kötött cuccokat, néhány zoknimon, sőt kesztyűmön is előfordul...

Megpróbáltam felszedni a szemeket, de a türkiznem egyáltalán nem volt vlge, így kellett keresnem egy hasonló színű fonalat, és néhány varrott öltéssel megerősítenem.

Szerencére, nemcsak a belső, tenyér felőli oldalon van, de lent, majdnem a csuklómnál... Ugyanakkor...

Heti HV

A cserélhető végű kötőtű-készletek...

Soha nem érdekeltek. Soha nem volt egy teljes szettem, de soha nem éreztem a szükséget/vágyat arra, hogy beszerezzek egyet.

Nem igazán tudom megmondani, hogy miért, talán mert nem én vagyok a legrendszerezettebb személy a világon, és szinte biztos, hogy egy- vagy több kötőtűvéget elkevernék. Ráadásul elég sok folyamatban lévő munkám van kötőtűkön, előbb-utóbb a kábeleket nagyban kellene vennem ... és utálnám leszedni a véget az egyikről és átszerelni a másikra. Jut eszembe, talán a fix tűket is nagyban kellene vennem. Ha összeszedném a lakásban található 3-3,5 mm vastag kötőtűket, jó nagy kupac lenne. Ráadásul, leginkább a 2-4 mm közötti méreteket használom és ezek a készletek 3,5 mm-től indulnak.

 Ugyanez vonatkozik a kéthegyű kötőtű-készletekre. Sokkal hamarabb vennék 5 szett 2,25 mm vastag kötőtűt (ezt a méretet használom a leggyakrabban a "sztandard" zoknifonalból kötött zoknikhoz), mit egy 2,5-4 mm-es készletet. Bár, ha komolyabban belegondolok, van is legalább 5 szett 2,25 mm vastag zoknikötőtűm.

U.i.: Természetesen, mint az összes többi határozott véleménynél, abszolút semmi baj nincs azzal, ha valaki másképp gondol/tesz/érez, mint én. Egyáltalán semmi gond nincsen. Nem izgat, ha valaki több tucat kötésjelölőt használ, vagy cserélhető tűkészletet, vagy zipzárt a kötésben. Ez csak a jó öreg, fafejű énem.

Tervek

Ahhoz képest, hogy épp heteket töltöttem azzal, hogy elpakoljam és rendezzem a fonalkészleteimet, és megállapítottam, hogy VÉTK-m van, és igazán, de igazán nincs szükségem több fonalra... uupsz. De, hát TERVEIM vannak, kérem, és dolgok, amiket tudnom KELL, és próbakötéseket kell kötnöm. 

*Várható Élettartamon Túlmutató Készlet
 

Újév, kínai módra

Másodszorra már hagyomány?

 

A maradék maradéka

Ahogy a petrol színű buggyos nadrágot emlegettem, eszembe jutott, hogy ott volt az az átfestett zoknifonal, a Love in a Mist pulcsi, és a sapka, meg a kesztyű, amit a maradékból kötöttem...

És még mindig volt maradékom és azon törtem a fejem, hogy mi legyen belőle. Egy kisebb átkötős kardigán tökéletes megoldásnak tűnt. Mi más? Nem mondtam még, hogy imádom ezt a fazont, úhy érzem, hogy illik hozzám, és ahhoz, ahogy a modern ruhákban általában öltözök? Szeretem ruhákkal, kiemeli a derékvonalat, ugyanakkor melegíti a vállat és a karokat. Külön mintát nem kerestem hozzá, úgy gondoltam, tudok ilyet kötni, akár fejből is. 

Nem kevés szürke sport/zokni/fingering vastagságú fonalam van otthon, nem volt nehéz pár gombolyag olyan Florát előhalászni, mint amit a pulcsihoz/sapkához/kesztyűhöz használtam.

Mintának nagyon egyszerűt kerestem, mert nem akartam nagyon megtörni sem a mintát, sem a fonal színeit.

Végül ennél a nagyon egyszerű gyémánt-mintánál, és inverz csíkoknál maradtam.

Utazott velem vonaton is...

És láthattam, mit tud egy alapos blokkolás :-)

A kardigán egyszerű, fentről kezdett, fentről lefelé kötött raglán kardigán, V nyakkivágással, átkötős elejével és hosszú megkötőkkel.

És így is imádtam, ahogy az egyszerű minta és a kézzel festett fonal színei játszottak egymással.

Általában egy hosszabb, petrol-színű mikrokord ruhával, vagy szintén petrol színű lenruhával hordom, nagyjából úgy, mint ezen a telefonos képen a legutóbbi Gyapjúnapon: 

De, amikor végre fotózni tudtuk, hosszú (átkötős) blúzzal volt épp rajtam.

Most már alhasznéltam -majdnem- az uolsó métereket is ebből a fonalból...

Fonal: Drops Flora és kézzel festett zoknifonal

Fotó: Bodeszphoto