Selyem és len... piros és fekete

Az elmúlt napokban az járt a fejemben, hogy mutatok majd pár képet a hétvégi sétánkról, és közben mesélek arról, mit is gondolok erről a szerencsétlen helyzetről... Azután beesett "némi" munka, amikor meg azzal "végeztem" (nem igazán, csak annyira, hogy most legalább levegőt kapok), és végre aludtam is valamennyit, meg a nap is kisütött, így arra gondoltam, rágódok még egy kicsit azokon a gondolatokon, és inkább megmutatok még egy kendőt, amit Ági Műhelyében szőttem néhány héttel ezelőtt. 

A fonalakat több éve fontam...

A sötétebb a World of Wool különleges keveréke volt. Mintha már említettem volna, hogy odavagyok a lenért. Imádom a lenruhákat, szeretek lent varrni, szeretek lenfonalból szőni, ha egy fonalban lenszálak vannak, nekem kell. Fogalmam sincs miért, talán még akkor akadt fenn az agyamban egy szögön, amikor Miamiban laktunk, ki tudja. 

Szóval ott volt ez a szöszkeverék, merino és len, fekete, piros és fehér, vagyis elég nyilvánvaló volt, hogy meg akarom fonni. Eredetileg fekete felvetésben terveztem megszőni, úgy gondoltam, az a fonalat a sötétebb felé billenti, és jól mutat majd a vastagabb, rusztikusabb tiszta selyem kontraszt fonallal. 

Azonban ez valahogy sohasem jött össze, Ter bezárta a Belvárosi szövödét (ahol a fekete felvetés volt), egy sor másik dolog történt, és nem is gondoltam olyan sokat a szövésre.

Azonban, a lakásátrendezés közben (nem, még mindig nincs készen), időről időre a kezembe akadt. Már kezdtem újra vágyni a szövésre, de akkor meg jött a Pestis, a műhelyek hol bezártak, hol kinyitottak, és megint nem jutottam hozzá, hogy megszőjem. 

Amíg Ági ki nem nyitotta a műhelyét, amiben ott volt az a PIROS felvetés. Igen, szőtte rajta gyorsan egy piros sálat, amúgy bemelegítésként (már, ha a 3,5 méteres sávolyszövésű len nem lett volna elég bemelegítés), de úgy éreztem, nem volt elég. (Lehet egy ezüsthajú nőnek túl sok piros sálja?) 

A csomag meg a két motring kézzel font fonallal újra a kezembe akadt, és az jutott eszembe, mi van, ha nem a fekete, hanem a piros felé billentem?

A gondolatot tett követte, és újra ott ültem a Mókusban, és dobáltam a vetélőt balról jobbra, jobbról balra. 

Technikailag nem volt túl nagy kihívás, újfent igyekeztem hagyni, hogy a többnyire hajszálvékony fonal beszéljen magáért. 

A három teljesen különböző szín, a két teljesen eltérő elemi szál elszórakoztatott szövés közben, a tisztaselyem fonalból bevetett szálak pedig megadták azt a ritmust, azt a rendet, amire nekem oly nagy szükségem van a szövésben. 

Imádom ezt a sálat ás boldogan viselem majd. 

Visszanézve azonban, ha teljesen őszinte akarok lenni, nem vagyok benne biztos, hogy a piros felvetés nem nyomta-e el a fonalat, egy fekete nem hangsúlyozta volna ki jobban a kontrasztot a piros és a fekete között. 

Ez olyasmi, amit csak akkor tudhatok meg, ha megszövöm ugyanezt egy fekete felvetésben... Amit talán meg is teszek... majd egyszer. 

A szöszkeverék még kapható a WoW-nál, (bár a Brexit miatt most éppen nem szállítanak az EU-ba)semmi sem tart vissza, hogy fonjak egy új motringgal (a selyemből bőven maradt még), hogy kipróbáljam egyszer egy fekete felvetésben, ha valahol a városban itt-ott felbukkanó műhelyek egyikében lesz fekete felvetés. 

Itt van a helye, a kötelező áradozásnak a kézzelfont fonalból szövés gyönyöreiről, de ezt ugye megtettem már a legutóbbi szövős bejegyzésemben is, menjetek olvassátok el ott. LOL. Maradjunk annyiban, hogy attól tartok, eltelik még egy kis idő, mielőtt megunnám. 

A behúzott kontraszt (umm, vagy inkább csak díszítő) szálakat a tiszta selyem fonalból eltérő ritmusban, sűrűbben csináltam a sál két végén, és ritkábban a közepén, ezt akkor is megtartanám, ha esetleg tényleg megcsinálnám feketében is. 

Amikor a tervektől beszélgettem Ágival, megemlítette (oké, megpróbált rábeszélni), hogy megpróbálhatnék valami egyszerűbb szedettest a díszítő csíkokban, de végül nem csináltam. 

Részben az korlátozott idő miatt (ez az egyik oka, hogy vágyom egy saját szövőszékre), egy nap alatt szerettem volna befejezni a sálat, és bár korábbi tapasztalataimból tudtam, hogy lehetséges, még nem voltam elég magabiztos. 

Másrészt azért, mert éreztem, hogy lesz valami az egyszerűségében, ami azontúl, hogy hagyja a kézzelfont fonal szépségét érvényesülni, még különösen elbűvölő lesz a számomra. 

És ez így is volt. NEM arról van szó, hogy nem akarom kipróbálni, és / vagy nem megyek majd vissza Ágihoz, hogy tanítsa meg nekem, de abban a pillanatban valami egyszerűre volt szükségem. 

Azt azért el kell mondanom, hogy még nem végeztem ezzel a piros felvetéssel.Távolról sem. 

Műhely: MintaMókus

Fonal: saját kézzel font fonalam

Szösz: World of Wool

A műhelyben készült fotókat én lőttem a telefonommal. 

Fotók: Varga Norbert

Uuupsz.

Uppsz, amikor 2 éve épp csak befejeztem az újévi pulóveremet március elejére azt gondoltam, milyen lassú vagyok.. ha ennél lassabb lennék az már bontás lenne, (a leggyorsabbat ugye úgy 3 nap alatt közöttem meg pár éve), most meg lassan itt a március vége és sehol sem vagyok. Perpill, abban sem vagyok biztos, de ugye senki sem mondta, hogy egy alulról felfelé kötött mintát akarjak átvariálni fentről kötöttre. De legalább fair isle, és legalább zoknifonalból van. 

Szivárvány

Még decemberben, a legsötétebb téli napokon, fényre és főleg színekre vágytam. 

Mér régóta szerettem colna szivárvány színű zokniz... és szerencsére a Lana Grossa szivárvány színű szója/ gyapjú fonala épp felbukkant a Müllerben. 

Szokás szerint hagyni akartam, hogy a színek vigyék a prímet, maga a zokni egyszerű, a szokásos módszeremtől annyiban tértem el, hogy a rövidített soros orr helyett a legvégén kezdtem, és onnan haladtam felfelé, mert szerettem volna megtartani a színek eredeti sorrendjét.  

Még be sem fejeztem a zoknikat, amikor úgy dötöttem, kesztyűt is szeretnék, így visszamentem még egy kis fonalért. 

A kesztyűk is a szokásos ujjánál kezdett darabok, onnan a csukló felé kötve, hogy a fonal minden centiméterét ki tudjam használni. 

 Fonal: Lana Grossa Soya

Kötőtű: Knit Pro Zing, 2 mm

Fotók: Noebert Varga

Türkiz csíkok

Emlékeztek, amikor januárban ezeket a fonalakat fontam? 

Nem sokkal később Ági műhelyében meg is szőttem őket. 

A fonásról szóló bejegyzésben elmondtam, hogy a terv az volt, hogy olyan anyagot szeretnék szőni a fonalakból, amiből később majad varrnék valamit. 

Ági általában azt mondja, hogy a szövőszéket, amin a petrol színű felvetés van, 164 cm-nél magasabbaknak ajánlja. Na, hát én valahol 163 és 164 cm között vagyok, vagyis alulról súrolom a határt, akkor is, ha hivatalosan az 164, talán azért ennyi mert ez egy időben "szabványos, átlagmagasságnak számított, legalábbis a normál Burda szabásmintákat erre a magasságra készítették. 

Mindenesetre, éreztem, hogy valamivel kisebb vagyok (nem széltében, úgy több), mint kellene, és azért kellett némi erőfesztítés a szövéshez, rendesen magamra kellett húznom, és beismerem, hogy a nap végére rendesen fájt a hátam is.  

Végülis 3 méternél valamivel hosszabb, kb 60 cm széles, darabot sikerült szőnöm, ami sok mindenre elég lehet. 

Még nem igazán döntöttem el, mi lesz belőle, bár van néhány ötletem, talán valami modern, lagenlook-szerű, vagy valami történelmi ihletésű, talán egy 18. századi kiskabát vagy egy caracao, átlós szálirányban szabva, hogy játszhassak a csíkokkal.... 

A legvégén, mivel minden fonalamat fel akartam használni, hozzáadtam két különböző. az előzőektől eltérő ritmusú, sűrűbb csíkozást, gondoltam érdekes lehet egy gallérhoz, zsebhez vagy hasonlóhoz. 

A csíkozás ritmusa egyszerű, nagyjábol ugyanannyi volt a két corriedale fonalból, és kevesebb a selyemből, így lett egy viláosabb csík, egy sötétebb, és egy egészen vékony, két bevetésnyi a selyemből. 

Azt hiszem általában ezen a ponton szoktam költői ódákat zengeni a kézzel font fonalakról... és ez most sem lesz másképp. 

Csak nézzétek meg. Kattintsatok a képre, és nagyítsátok ki. 

Mondom, Nézzétek meg. Ha megteszitek, láthatjátok, hogy nincs két olyan bevetés, ahol a két fonal pontosan egyforma lenne.

Az egyik talán egészen picivel vastagabb, a másikban egészen kicsivel több a sodrat. vagy fonás közben úgy fordult a szösz a kezemben, hogy több csillogós szál jutott, vagy... vagy... ezek az icike-picike eltérések mindig elvarázsolnak. 

A megszövött anyag valahogy mégis egységes, egyenletes, nem beszélve arról, hogy teljesen egyedi. Mivel a fonalat corriedale bárány gyapjújából fontam, nem olyan puha, mintha mondjuk merinó lenne, de egyrészről nem vagyok *olyan* érzékeny a gyapjúra, másrészről, nem közvetlenül a bőrrel érintkező darabnak szántam. 

A laza szálakat a két végén rögzítettem... na mármost ehhez előbb három hétig nyafogtam azon, hogy bár már egy évnél is többet töltöttem azzal, hogy átrendezzem a lakást, és legyen egy varrós szobám, még mindig nem tudom megközelíteni a varrógépeimet, utána egy fél napig pakoltam, hordtam ki a szemetet - ebben benne volt pár kör a vöröskeresztes konténerhez is-, majd egy pár órát töltöttem azzal, hogy működőképes állapotba hozzam a kéttűs ipari gépemet (pillanatnyilag a jó kis megbízható Neumannomat teljesen reménytelen lenne megközelíteni is), hogy mindezekután úgy két perc alatt végigfussak a két végén cikk-cakk öltéssel. 

Kimostam, kivasaltam, a gyapjú puhult egy kicsit... a gyűrődésekkel ne törődjetek, szegény eltöltött egy napot egy szatyorba hajtogatva, amíg elvittük fotózni, majd, mielőtt belevágok, kivasalom újra... már, ha kitalálom valaha, hogy mi legyen belőle. Ha meglesz, majd lehúzok még egy bőrt, akarom mondani egy bejegyzést erről a projektről. 

Ha meggyorsítanátok, és/vagy van ötletetek, javaslatotok arra, hogy mi legyen belőle, ne fogjátok vissza magatokat. A legjobb ötlet adója akár valami ajándékra is számíthat... 

A műhelyben készült képeket Dénes Ágnes készítette. 

A többi képet Varga Norbert. 

A szöszök a World of Wooltól érkeztek. 

Maradékos nyakas - újra

Napok óta töröm a fejem azon, hogy mit írjak erről a nyakmelegítőről... Kötöttem hasonlót már itt és itt. Azt hiszem mindent elmondtam már.  

Miért szeretem őket kötni, miből kötöm őket, még azt is hogyan kötöm őket, szóval mindent, ugye? 

Ezt a darabot a piros kabátjaimhoz készítettem. (Igen, több is van, akkor is, ha éppen nem férek bele mindegyikbe.). Amennyire szeretem a piros kabátokat, mindig úgy érzem, valahogy "vissza kell venni" belőlük, és erre a szürke/fekete/fehér egy kis pirossal megszórva jó megoldásnak látszik. 

Ez nem az első ilyen darabom volt, és nem is az utolsó. A zoknifonal készletem szinte végtelen, és a színvariációk is annak tűnnek. Hmm, legközelebb talán egy rózsaszínest kellene? Vagy egy kéket narancs kontraszttal? 

Fonalak: egy rakás maradék szürke / fekete/ fehér zoknifonal, közöttük egy kevés pirossal. 

Kötőtű: 3 mm knit pro körkötőtűk. 

(a kardigánról itt olvashattok részletesebben)

Fotók: Varga Norbert

Fonalak egy rakás maradék, különböző  szürke / fekete/fehér zoknifonal, és egy kevés piros közöttük. 

Egy rózsaszín sál új élete. Meg az enyém.

Ez a kendő nem új. Vagy 5 éve szőttem. 

Még itt a blogon is írtam róla, itt. 

 

Hogy miért teszem újra ide? Részben persze azért, mert annyi idő után végre megcsináltam a rojtokat, be is avattam, kivasaltam..

Rendes fotókat is csináltunk róla...

De azért is, mert ez a szürke/rózsaszín összeállítás utolsó darabja. A hab a tortán, a pont az i-re, 

Néha azt mondják, az öltözékem elég jól van összerakva, néha megkérdezik tőlem hogyan csinálom. 

Hát így. Néha jön valami, ami elindítja a vezérhangyát. Ebben az esetben ez egy pár rózsaszín bakancs volt, ami jól szimbolizálta azt a néhány hónapot 2018 őszén, amikor a szerelem új volt és friss. és mindent rózsaszín szemüvegen át láttam. Két és fél évvel később, a szerelem még megvan (csak mondom). 

Mindig is szerettem öltözködni. Nem csak jelmezekbe, és történelmi ruhákba, de mindig szerettem megválogatni és összerakni a hétköznapi ruháimat is. És mindehhez rengeteg holmim van. Bevallottan, nagy részük turkálókból származik, és szinte fillérekért kerültek hozzá,. de akkor is... Volt idő, amikor a legutolsó "rendes" munkahelyemen pl fogadásokat kötöttek a kollégáim arra, hogy mikor veszem fel ugyanazt azt öltözéket kétszer. Közel egy évig dolgoztam ott, és nem adtam meg neki ezt az örömöt :-) 

Ma már sokkal kevesebb ruhám van, részben, mert az elmúlt 5 évben többnyire itthonról dolgoztam, és nem csinoska irodista holmikra már nem volt szükségem. részben mert meghíztam. Nem kicsit. Nem akarok túlságosan belemenni, de az elmúlt tíz év nem volt habos torta, szingli anyuka, az egyetem, a munkanélküliség, a pénzkérdések, és még egy sor gond miatt a stressz rendesen hazavágta a pajzsmirigyemet, és az ez a 10 év folyamatos küzdelem volt a súlyommal, ami, bármit is próbáltam, csak felfelé kúszik. A mai ruháim jócskán eltérnek a tíz évvel ezelőttiektől. Egy dolog azonban nem változott. Még mindig szeretem "összerakni" az öltözékemet. 

Így csinálom. A bakancstól a zoknin és a kesztyűkön át, a nyakbavalókig. 

Néhányan azt mondták, többet kellene mutatnom a ruhatáramból itt a blogon, és arról, hogy rakok össze egy öltözéket. 

Mit gondoltok? 

Félreértés ne essék, nem lesz ez egy öltözködős, vagy ruhavásárlós blog, annyiszor nem öltözöm fel "rendesen" de mutassak időről időre egy-egy öltözéket? 

Képek: Varga Norbert