Új ruhát varrtam Norbinak.
A tavalyi, 17. századi siker után... a siker alatt azt értem, hogy nem érezte benne magát "furán", nem "lógott ki" a többiek közül... Szóval a siker után egy újabb lépésre szántam el magam. Az idén több Napóleon-kori eseményre is készültünk, és szerettem volna, ha ezeken is velünk vesz rész, így gondod megfontolás után úgy döntöttem, hogy készítek neki egy újabb öltözéket.
Mit kellett átgondolnom a darabok kiválasztásánál?
Az egyik, az hogy a hagyományőrzésben öltözhetünk a megadott kornál valamivel korábbi öltözékbe, későbbibe azonban nem. Vagyis, mondjuk, 1860-ban felvehetünk 1840-es ruhát, és lehetünk nagyon régimódiak, de 1870-eset nem (igazán).
N. egész életében farmernadrágot és pólót hordott az együtt töltött közel öt év alatt kétszer láttam öltönyben (egy esküvőn és egy temetésen, az esküvőn a szertartás után rávettem, hogy öltözzön át). Az alakja pedig... nem átlagos. Mármint a világon a legcukibb pasi, de ruhát alakítani rá egy kész rémálom. Az egyik legfontosabb, hogy a pocakja takarva legyen, tehát a viszonylag rövid Napóleon-kori mellények -pillanatnyilag- kizártak.
Azt is figyelembe kellett vennem, hogy mégiscsak egy méretes fényképezőgéppel és egy hatalmas objektívvel szaladgál, tehát a teljes történelmi hitelesség eleve elszállt. Ugyanakkor, szeretném ha VELÜNK LENNE, nemcsak körülöttünk, szeretném, ha akkor sem néznénk ki furán, ha együtt sétálunk.
Szóval mindezt egybevéve kellett valamit kifőznöm, és nem volt egyszerű megtalálni a megoldást. Valami általános, nem specifikus öltözéket kerestem, ami azért elég kényelmes a számára, és megvan benne a 18. század második felének a hangulata. És van zsebe. A Zseb az kötelező.
Végül 1770-1780 körüli bricsesz és mellény mellett döntöttem, azzal, hogy később még egy felső kabátot is kap.
Az inspirációim ilyesmik voltak:
Nos, az a helyzet, hogy miközben elég jó varrónőnek, ruhakészítőnek tartom magam, az alakra igazítás csak közepesen megy, és hát szabó nem vagyok, férfi szabó meg végképp nem. Tudom, hogy kell szabásmintát szerkeszteni, tudom, hogy kell átalakítani, de nem szeretek ezzel foglalkozni, ha lehet elkerülöm, így ha egy mód van rá, meglevő szabásmintát használok, azt "faragom", ha kell. A bricseszhez a Blacksnails (BS) szabásmintáját, a mellényhez a JP Ryan szabásmintáját választottuk.
A 18. század második felében a mellények sokat rövidültek, és ezzel együtt részben, később szinte teljesen kilátszott a nadrág ágyék-része, ugyanakkor illetlennek találták a nadrág nyílását (az eleje közepén) mutogatni, így egy érdekes ráhajtós megoldást használtak, ami a modern szemnek szokatlan lehet. N.-val megbeszélve, azért választottuk a BS 0719-es mintáját, mert ezen ez a felhajtó-rész szélesebb, a teljes elejét átfogja, így -talán- kicsit jobban tartja és fedi a pocakot.
Először is a szabásmintákat kellett átrajzolnom, mert még a legnagyobb is több számmal kisebb volt, mint N. méretei. E nagyobbítás a BS mintánál könnyebb volt, mert az több méretes, szériázott, így csak a kulcspontokat kellett összekötni, a vonalon kijjebb lépve nagyobbíthattam a mintát (bár azért ennyire egyszerű mégsem volt).
A mellény szabásmintájánál elsősorban az eleje középvonalát kellett átrajzolnom, hogy a pocaknak helye legyen.
természetesen készítettem próbadarabokat, a bricseszét végül annyiszor szedtem szét és varrtam újra, hogy már nem is számoltam. A mellény próbadarabjával valamivel egyszerűbb dolgom volt (vagy csak jobban átláttam akkorra, hogy hol és mennyit érdemes hozzáadnom).
Sajnos ekkorra ijesztően közel került a hollandiai utazás időpontja, és sietnem kellett, így nem túl sok képem van a varrás folyamatáról, csak néhány részletről.
Ezt amolyan használható próbadarabnak szántam (ha jó lesz, ha N. szereti, ha elég kényelmes neki, ha szívesen viseli, stb. akkor más, jobb anyagból is elkészítem), elsősorban tavaszi / nyári eseményekre, ezért egy jó kis halszálkás lent használtam hozzá, a készleteimből.
A varrásban a szokásos kombinációt használtam, gépi varrás a belső, főleg hosszabb, hosszanti varrásokhoz, és kézi eldolgozás.
Természetesen a P. logóval kezdtem. Ez egy amolyan folyamatos, belső tréfa köztünk, a korábbi ruhadarabjainál már írtam róla.
Kis órazseb a derékpánton.
Még a próbadarab(ok) készítése s számtalan átalakítása, igazítása után is túl nagy lett a derékrész felhajtós része, később azt a kis darabot, ami most össze van tűzve kivettem.
A 18. századi bricheszek elég szűkek voltak, főleg combtól lefelé, a csípőhöz adott extra bőség engedett helyet leüléskor, térdeléskor, így alakul ki a híres "pelus hátsó", vagyis a nadrágok olyan buggyosak a feneküknél, mintha pelus lenne a pasikon.
A háta közepén fűzéssel lehet állítani a bőségen.
A hasíték alján keresztben néhány extra öltés gondoskodik arról, hogy akkor se szakadjon, ha megfeszül az anyag.
A felhajtót tartó gomb és gomblyuk.
A bricsesz szárán levő gomboláspánt befejezése.
És a gomblyukak.
És az elkészült bricsesz.
A mellényt is a logóval kezdtem.
A külsejéhez ugyanazt a halszálkás lent használtam, de ehhez a darabhoz bélés is kellett, és még valami egyes részek megerősítéséhez, merevítéséhez. Szerencsés történet: egyik I love Textiles körutam után N. kérdezte, hogy találtam-e valamit. "Volt egy darab homok színű len az egyik boltban, de nem hoztam el, mert tudod, hogy a fehéret, esetleg a nagyon színeset szeretem, a homokszínnel nem tudok mit kezdeni..." Erre rámnéz a kék szemével, "Miért csinálsz úgy, mintha még sohasem festettél volna be anyagot?" leesett a tantusz, azonnal fogtam a telefonomat, és kértem, hogy tegyék el nekem, Amikor hazahoztam azonnal beavattam, ki is vasaltam, és aztán sok-sok hónapon át lapult a polcon, de most tökéletes volt, és még csak be sem kellett festenem. Ráadásul egy másik boltjukban pedig találtam lószőr vásznat, ami a szélek, zsebpántok megerősítéséhez, és merevítéséhez kellett. Hurrá.
Sajnos későn, már csak szabás után vettem észre, hogy az egyik hátán egy kis festékfolt és szakadás volt a bélésen (de hát az árért, amit fizettem, ez igazán belefért), de ugyebár a toldás az történelmileg hiteles megoldás, így nem az egész hátát, csak a válla kis részét szabtam újra.
Ahogy a telefonom képeit nézem, látom, hogy a mellény készítéséről még kevesebb képem van, mint a bricseszről. A zsebekről nincs is (pedig VANNAK rajta zsebek), csak azokról a kéziöltésekről, amivel a bélést a mellénybe varrtam.
És egy kép arról, hogyan csaltam a gomblyukakkal. Igazából nincsen ellenemre a kézzel varrott gomblyuk, de nem vagyok igazán jó a varrásukban. Az egyik gondom, hogy ahova gomblyukat teszünk, az ugye eleve több réteg (külső anyag, bélés, erősítő és/vagy merevítő anyag, stb). és nekem elég nehéz a tűt úgy tartanom, hogy MINDEN réteget biztosan átöltsek, Mindig attól tartok, hogy a bélés kimarad, bomlani, foszlani fog, folyton forgatom az anyagot, ami plusz terhelés, idő, és végül egyenetlen öltések a vége.
Arra gondoltam, mi lenne, ha géppel megvarrnám a gomblyukakat, ezzel összefognám a rétegeket, ráadásul egy amolyan sablonként is működne, és utána varrnám át kézzel...
bejött, működött. Hurrá. Legközelebb valószínűleg lefektetek még 2-3 szál fonalat a gépi öltésekre, mielőtt átvarrom őket kézzel, de azt hiszem, így is elég jó.
És végül az elkészült bricsesz és mellény, Bourtangéban.
U.i: a háromszögletű, tricorn kalap: egy vateráról származó olcsó kalap, melegvízbe áztatva, keményítősprével befújva. Az oldalait feltűzve hagytam megszáradni, majd díszítőzsinórral körbevarrtam, pár öltéssel rögzítettem a felhajtott oldalakat, és a maradék zsinórból és szalagból kis kokárdát készítettem rá.
