A próbakötés dicsérete

Már régebb óta terveztem ezt a bejegyzést, de a napokban fellángolt „eszmecsere” aktuálissá tette.

Az alapkérdés, melyik fonal hogy viselkedik, amikor víz éri, feltétlenül szükséges-e, hogy próbadarabot kössük, van-e a próbakötés szükségességének köze a fonal árához, vagy minőségéhez, bolyhosodik-e, vagy sem egy fonal és hasonló, azonos tőre visszavezethető problémák.

Szeretném megjegyezni, hogy az alábbiakban leírtak a saját tapasztalataim. Nem szentírás. Másoknak más tapasztalatai lehetnek. Másodszor pedig nem szándékom minősíteni egyik fonalat sem.

Szóval, a fonal története, (ha az élő bárányt kihagyjuk) a fonásnál kezdődik. A fonalak alapvető tulajdonságait a felhasznált alapanyag (én most főleg gyapjú, vagy nagy arányban gyapjút tartalmazó fonalakról fogok beszélni), és a fonás módja határozza meg. Ha fonás közben sok sodrat kerül a fonalba merevebb lesz, ha kevesebb lazább, puhább. Képzeljétek magatok elé, a lazább sodratú, puha fonalakban a szálak végei nincsenek úgy egymásra tapadva, a szálak nincsenek egymáshoz szorítva, így könnyebben ki is szabadulnak, tehát az ilyen fajta fonal könnyebben bolyhosodik, göbösödik. Mondhatnám azt is, hogy a fonal puhasága egyenes arányban áll a bolyhosodásra való hajlamával. Fonalvásárláskor, mindig végiggondolom, hajlandó vagyok-e a feláldozni a puhaságból, vagy éppen hajlandó vagyok eltűrni a bolyhokat a puhaság érdekében.

Tudnunk kell azt is, hogy a gyapjú alapból tartalmaz zsiradékot, lanolint és azt gyakran használják,gyári fonásnál a gyapjúhoz sőt egyéb „kenőanyagot” is. Vannak fonalat, amit ilyen közvetlenül a fonás utáni állapotában meg lehet vásárolni (a kúpban kapható fonalak általában ilyenek)… Az ilyen fonalak szálai között még ott lapul a lanolin, a szálak a fonástól még teljesen egymásra vannak simulva. Az ilyen fonalak mosáskor „kivirágoznak” (angolul a „bloom” kifejezést használják erre a jelenségre), a zsiradék kioldódik, a meleg víz hatására a szálak kicsit fellazulnak, a kötött darab puhább, de szöszösebb is lesz. A szöszök felszabadulása miatt a kötés tömörebbé válik. Az általam használt fonalak közül a Kingcraigs fonalai, a ColourmartUK fonalai ilyenek, sőt az a szivárványos színű észt fonal is, ami egy időben a Barkánál volt kapható.

A legtöbb fonalat azonban kezelik a gyárakban. Mossák, szárítják, blokkolják, és különféle módokon kezelik, hogy puha, „habos” legyen.

Mint minden termeléssel foglalkozónak, a fonalgyáraknak is alapvető érdeke, hogy a lehető legkevesebb alapanyagból a lehető legtöbb eladható terméket készítse. Már fonás közben is hajlamosak a lazább fonási technikát használni, több levegőt ereszteni a szálak közé, és a fonás utáni kezeléssel, még több levegő kerül a szálak közé.

Az is természetes, mondhatni alap marketing fogás, hogy az árut úgy csomagolják, hogy minél nagyobbnak látsszon. Próbáltatok már egy adott fonalból egymás mellé tenni egy gyárban készített gombolyagot, és egy (ugyanolyan hosszú/súlyú) otthon kézzel gombolyítottat? Mennyivel nagyobb a lazábban feltekert gyári? Igaz később nehezebb kezelni, szétesik, gubancolódik, de ehhez szoktunk, és, ha meglátnánk egy szorosan feltekert, ötdekás gombolyagot fintorognánk: „Csak ekkora?”

Ezért aztán, ha víz éri a fonalat ez a levegő eltávozik, a szálak a nedvességtől egymásra tapadnak, az egész fonal elvékonyodik. Sokan a „kinyúl, megnyúl” kifejezést használják, de ez a jelenség nem csak egy irányban történik, ezért én inkább az angolban használatos „relax” megfelelőjét használom, vagyis: megereszkedik. Ez, az én tapasztalataim szerint kisebb-nagyobb mértékben minden fonalnál megtörténik (kivétel a fentebb említett kezeletlen fonalak). A Wooly’s-nál kapható KingCole merino blend-nél ez ijesztő mértéket ölt, de éppúgy megtörtént azzal a GGH Camello fonallal is, amelyből a legutóbbi bejegyzésben készült pulóvert kötöttem). És, ezt aztán nem lehet az „olcsó” fonal kategóriájába tenni.

Ezt a jelenséget egy módon lehet kivédeni. Igen, a próbakötéssel. Ugyan minden fonallal kapunk javaslatot arra, hogy mekkora tűvel kössük, milyen cm/szemszámra (van a „gauge” szóra jó magyar kifejezés?), de nem csak az változik személyről személyre, hogy milyen lazán/szorosan kötünk, hanem az is ki milyen sűrűnek, tömörnek szereti a kötött anyagot. Én, pl, személy szerint nagyon lazán kötök, ezzel szemben a szeretem, ha a kötött anyagom a szokásosnál tömörebb, masszívabb. Ennek az egyik oka valószínűleg személyes preferencia, de a másik az, hogy, ahogy a fonásnál is láttuk, a szorosabban font fonal tartósabb, ugyanez vonatkozik a kötésre is. A szorosabban kötött, tömörebb anyagból a gyapjúszálak nehezebben szabadulnak ki, később kezd bolyhosodni, jobban tartja a formáját. Ezért nem ritka, hogy, ha egy fonalnál a javasolt tű 4.5 mm-es, én 3 mm-essel kezdem a próbakötést.

És, igen kevés kivétellel, MINDIG készítek próbakötést, és minden esetben kimosom, és megszárítom, mielőtt a végleges darabhoz kezdenék.

Közel negyven éve kötök, több százezer méter fonalat elhasználtam már életemben. Szeretem azt gondolni magamról, hogy ránézésre, fogásra meg tudom állapítani hányas tűvel kell kötnöm az adott fonalat, hogy nekem tetsző textúrát kapjak, de ahogy már korábban említettem… Tisztelem a munkámat, és tudom, nincs sok felesleges időm. De tudom, hogy a jó munka alapja az alapos előkészítés, és a gondos befejezés. Hosszú évek tapasztalata az, hogy a fonalak így viselkednek. A len, vagy pamutvászon is összemegy mosáskor, mégsem viszem vissza a méteráru boltba, hanem szabás előtt beavatom.

Kötés esetében pedig próbadarabot kötök, kétség esetén több tűvastagsággal is, mosom, megszárítom, alaposan tanulmányozom, és utána kötök. Ezzel, a legfeljebb félórás kitérővel, nemcsak az esetlegesen fölösleges munkát, bosszankodást spórolom meg, hanem az aggódást kötés közben. Ráadásul lehetőségem van egy-egy mintát, színkombinációt kipróbálni, vagy éppen begyakorolni, ha valamilyen új mozdulatra, trükkre van szükség.

A gyapjú, a szál természeténél fogva rugalmasan alkalmazkodik. A felületén kis pikkelyek vannak, ezeket, ha fellazítjuk (pl. szappannal) és egymáshoz dörzsöljük, egymásba kapaszkodnak, ezért az anyag összemehet, nemezelődhet. A szál viszont nem egyenes, hanem spirálszerű, ezért rugalmas, nyúlik, ezt használjuk ki, amikor egy csipkekendőt kifeszítve blokkolunk. Természetes hát, hogy a fonalból kötött darabok is változnak, ha víz éri.

Ezt leginkább, úgy tudjuk ellensúlyozni, hogy kisebb tűvel szorosabban kötünk, a szükségesnél kisebb darabot, és beavatjuk, majd vizesen formára igazítva szárítjuk.

Némelyik kötésem, épp ezért, munka közben elég hülyén néz ki, időnként megkérdezik milyen gyereké lesz…

Számomra egy kötés akkor van kész, ha a darabon a szálakat eldolgoztam, az utolsó gombot is felvarrtam, majd kiöblítem, esetleg kimosom, és blokkolom. Az öblítéssel, mosással eltávolítom a gyártás, szállítás, kötés közben belekerült szennyeződéseket, a fonal elnyeri végleges állagát, a pulóvert formára igazítva szárítom. Ha mindezt megteszem, és később is a kézimunkát megillető figyelemmel bánok vele, nem ér meglepetés.

Ezzel persze nem akarom azokat megbántani, akiknek kinyúlt a kötött holmijuk, és azt sem akarom mondani, hogy én soha sem tévedek. Dehogynem. Fűztem már én is gumit beret fazonú sapka szélébe, mert kinyúlt. Varrtam megkötőt felsőre, mert bő lett a dereka. Van jó hosszú sálam, ami valójában egy széles stólának készült.

Ahogy egy kollégám asztalánál a felirat mondja, nem a víz hibája, ha nem tudunk úszni. Nem (feltétlenül) a fonal hibája, ha nem úgy viselkedik, ahogy azt elvárnánk tőle. Csak azt kell megtanulnunk egyes fonalakat, hogyan kezeljünk. Erre a legjobb módszer pedig a próbadarabok kötése.