London

Időről időre megfogadom, hogy az utazásokról is írok itt, de aztán, valahogy olyan ritkán jutok hozzá. 

És mégis, ez a bejegyzés is egy olyan, aminek kezdete (és a folytatása is) eléggé ismerősnek tűnhez. 

Szóval...

Amióta ismerjük egymást, emlegetjük, hogy el kellene utazni Londonba (úgy általában Angliába is, de különösen Londonba). Én már kétszer jártam ott, Kristóffal, N. volt ott a kollegáival, ha rövid időre is, szóval egyikünknek sem volt teljesen idegen a hely, de a sok utazás között együtt mégsem voltunk Londonban. 

Először ugye voltak más utak, közelebbi célok, Horvátország, Prága, Németország, Olaszország, aztán jött a Covid, és elég erőteljesen lekorlátozta az utazási lehetőségeket. 

Az idén azonban könnyebbedni látszanak a dolgok, és amolyan elég bizonytalan módon London újra előkerült, majd el is tűnt a "majd egyszer" süllyesztőbe. Azonban, amikor kedvenc Bandánk kirakott egy bejegyzést egy londoni koncertről, egymásra néztünk, és azt kérdeztük: "Mikor, ha nem most?" Gyorsan körülnéztünk repülőjegy és szálloda ügyben, és megállapítottuk, hogy tulajdonképpen nem kerül sokkal többe Londonba utazni, mint mondjuk Debrecenbe, vagy épp Sopronba. Így kicsit belehúztam a munkába, éjjel-nappal dolgoztam, és még néhány éjjel, majd bepakoltam a hátizsákomat és nekiindultunk. Most pedig tessék, néhány véletlenszerűen válogatott kép. 

Elégedettség?

Mondjuk azzal, hogy másfél hónap után végre megint írok ide? Nem, nem igazán. 

Arra az elégedettségre gondoltam, amit akkor érez az ember, amikor látszólag végtelen fonal-készleteiből egy újabb kis gombócnak ér a végére, és a következő kis gombócot hozzáköti.... Ezt az érzést gyakran érzem olyan projekteknél, amit maradék zoknifonalakból kötök, mint a nyakmelegítők, és a kör kardigán. 

Végre sikerült fotóznunk az a boxy pulcsit, ami a tavalyi autós-kötésem volt, elég hosszú ideig, hiszen egy dologban egyetérthetünk: boxy-pulcsit kötni, főleg az én méretemben, pláne zoknifonalból, eltart egy ideig, akkor is, ha 3,5-4 mm vastag tűt használtam hozzá a szokásos 3 mm-es helyett. 

Pár éve már kötöttem egy ilyen maradékos kardigánt, amit valamiért sohasem sikerült lefotóznom (ki tudja miért nem vittem magammal mostsem?), pedig tetszik, ahogy sikerült úgy egymás mellé tennem a maradék zoknifonal-gombócokat, hogy at alsó széle felé egyre sötétebbek kerültek, ezért most is így válogattam a gombócok között. 

Írott minta nem volt, csak fejből kötöttem. 

Jó sok szemmel kezdtem, alulról felfelé haladva, körbe-körbe kötöttem, az ujjáig, amikor először szemeket szaporítottam, majd szétosztottam a szemeket, a karöltőknek, s az elejét és a hátát külön-külön folytattam. Utána az eleje közepén is elosztottam a szemeket, és a jobb és bal vállát külön-külön fejeztem be, miközben szemeket fogyasztottam a nyakkivágás kialakításához. Mindezek után a vállakat háromtűs leláncolással illesztettem egymáshoz, szemeket szedtem fel a "karöltők" körül, és lefelé kötöttem a két rövidkés ujját. 

Legvégül szemeket szedtem fel a nyakkivágás körül, kötöttem pár sort lustakötéssel,szegélynek. Ennyi. Nincs varrás, csak sok-sok fonalvég eldolgozása, mert akárhol elfogyott egy kis gombóc, csak egyszerűen hozzákötöttem a következőt. Kivétel az ujjánál volt, ahol a kiválasztott gombolyagokat elfeleztem, hogy nagyjából hasonló legyen a két oldal (ha nem is szimmetrikus, vagy egyforma). 

Min változtatnék legközelebb? Bármennyire tetszik a boxy pulóver ötlete, és bármennyire bírom, ahogy másokon mutat, be kell látnom, hogy nem a jelenlegi alkatomhoz való. Akkor sem volt, amikor befejeztem, talán ezért is nem erőltettem a fotózást, bár valóban elégedettséggel töltött el, hogy egy rakás maradék darabka fonalat elhasználtam. 

Továbbá,, a V nyakkivágást mélyebbre csinálnám. Különben kellemes pulcsi lenne, főleg sportos viselethez, de még fogynom kell, hogy jól érezzem magam benne. 

Fonalak: különböző zoknifonalak

Kötőtű: Knit pro 3,5 és 4 mm. 

Foto: Norbert Varga.