2018. május 29., kedd

Alapok

Nem egészen három hét múlva újra bálozunk. A bál témája György király korszaka, az öltözködési elvárások 1750 és 1820 közötti ruhákat írnak elő. Ebben ugye benne van a rokokó késői időszaka, és a regency, vagy empír (ha nem Angliáról beszélünk, akkor a napóleoni időszak) öltözködése.
Két évvel ezelőtt ugyan végig eljártam a tánc próbákra, és az összes táncot megtanultam, a bálon mégsem voltam ott (ez azóta is fájó pont). Így részben azért,mert kedvelem a regency stílust, részben azért, mert egy újszülöttnek minden vicc új, részben pedig az időm végességének tudatosulása miatt az idén az 1795-1820-as évek divatját vezsem magamra. Különben sem vagyok annyira oda a túldíszített rokokóért- bár vannak darabok, amik azért tetszenek (egy "english roundgown"-t nem hajítanék ki). Figyelembe kell vennem a szállítást is, a bál Keszthelyen lesz, vagy bekéredzkedek valakinek az autójába, vagy vonatozom- minden esetre egyik megoldás sem kedvez a túl sok/túl nagy csomagnak.
Az öltözékre térve. mint minden történelmi ruhát, ezt is az alapoknál kell kezdeni. Egy ruha sem fog úgy állni, mintha épp átcsusszant volna az idő szövetén keletkezett résen, ha nincs alatta a megfelelő alsó ruházat. Szóval kezdjük az elején (vagy az alján? ) Az empír / regency ruháknál úgy tűnik, mintha szinte semmi sem lenne alattuk, de ez csak illúzió. Az első réteg pedig... Igen hordtak fűzőt, elsősorban azért, hogy a ciciket a megfelelő helyre emeljék, de egy normális nő sem vesz fel fűzőt meztelen testre. Kell egy alsóing, egy chemise, egy shift alá. Ráadásul, mivel némi súlyfelesleget hurcolok magammal, a combjaim összeérnek, nekem muszáj száras alsót is felvennem.
Ravaly a Savaria karneválon már megtanultam a leckét, egy kétnapos rendezvényre legalább két szett alsónemű kell.
Két alsóing, és két nadrágocska. Az inghez azt a szabásmintát vettem alapul, amit tavaly rajzoltam a viktoriánus öltözékhez. 

Valamivel hosszabbra készítettem. 
behúzós nyakkivágás, és apró pliék díszítik egy kis csipkével. 
A száras alsók a regency időszakban kezdtek megjelenni a hölgyek ruhatárában, részben egészségügyi, részben szemérmességi okokból. A ruhák könnyűek,  áttetszőek és szellősek voltak, ez nem annyira illett az angol időjáráshoz.
Valójában a nadrágocskák csak két szárból álltak, amit egy derékpánt fogott össze. Ebben az egy dologban csaltam kicsit, "rendes" derékpántot kaptak.

A szárak keskenyebbek és hosszabbak voltak a viktoriánus társaiknál, olyannyira, hogy akár a szoknya széle alól ki is villanhattak. 
Ezt a hosszúkásabb, keskenyebb vonalat próbáltam hangsúlyozni a hosszanti keskeny pliékkel. Az alsó széle fodrot és csipkét kapott a kacérság kiemelésére. 
 És, ha valaha azon törted volna a fejed, hogyan könnyítettek a testi szükségleteiken ezekben a rucikban.... hát itt van :-)
A következő körben jöhet a corset.

2018. május 18., péntek

A nap kérdése

Csak hogy rámutassak a napokban foglalkoztató problémák mélységére... a nap kérdése:
Ha csipkét szeretnék a késő 15. századi olasz camiciámhoz, vajon varrott csipkét kellene használnom (és egyben megtanulnom), vagy keressek egy egyszerűbb, keskeny mintát a Le Pompe (a továbbiakban "Pompos") könyvből.
Amikor pár napja ugyanezt a kérdést feltettem egy ismerősnek azt mondta, hogy a fenti mondatból érti a század, a keskeny és a könyv szavakat, de arról, hogy miről beszélek fogalma sincs. Mondtam, ne aggódjon, a közeljövőben mindent megmagyarázok.
Addig is néhány kép, ahogy a Pompos egyik keskeny mintáját próbálgatom.



És egy ráadás, amiben az látható, mi történik, ha a csönget a postás, én meg olyan gyorsan pattanok fel, hogy repül az állvány és a csipkepárna.