2012. december 29., szombat

TARDIS

A TARDIS avagy Tér A Relatív Dimenzió és Idő Síkban (Time and relative dimension in space), Kritóf kedvenc televíziósorozatának (Dr Who, avagy Ki vagy Doki?) központi eleme...
Ezt a motívumot felhasználva készült karácsonyra ez a sapka. 
A fonalak mint turkálós vadászataim eredményei, egy egész Ikeás doboznyi van olyanból sokszor magam sem értem mégis minek veszek meg sokszor olyat ami bár jó minőségű (mondjuk tiszta gyapjú, vagy alpacca) de csak egy-egy gombolyag van belőle... most elég volt csak a doboz mélyere nyúlni...
A gazdája örült neki, olyannyira, hogy nem nagyon lehet levenni róla azóta :-)
(Minta innen.)

2012. december 27., csütörtök

amikor a szöszben...6.rész

 Végre elkezdtem kötni...
ahha, két egyenes kötőtűn...
Gyorsan haladna... ha nem fogyna el az alapszín fonalam...kell még fonnom belőle...

2012. december 4., kedd

amikor a szöszben Color affection bújik meg... 5. rész.

Itt az ideje egy kis híradásnak, ugye???
Mindhárom szín megfonva, kimosva, blokkolva...
 Jöhetnek a kötőtűk...

2012. november 19., hétfő

elvarázsolódtam...

Már jó ideje jön felém… Valójában a szövés még a fonásnál is jóval régebb óta izgat. Ha régi (tíz-húsz éves) fotókat nézegetek a mesterségek ünnepéről, mindig van egy rakás, amin szájtátva bámulom a szövőszékeket.
 
Kicsi gyerekkorom óta izgatnak a textíliák, and a ruhák. Minden valószínűség szerint a génjeimmel hoztam, mert amerre nézek a családfámon, minden szinten, és irányban vannak textil-kézművesek. És nemcsak én kaptam ezekből a génekből, Kristófot sem hagyják nyugodni a szövőszékek, életemben egyszer láttam órákon keresztül nyugodtan ülni… Itt.
Ez meg az persze mindig közbeszólt (kötés, varrás, meg persze a tény, hogy NINCS a közelemben szövőszék) mindig eltérítettek, de vágy mindig megmaradt.
Tavaly ősszel majdnem elmentem egy napra a szövős táborba, de egy szervezési gikszer miatt az utolsó pillanatban kimaradtam a szórásból. Megmagyarázhatatlanul dühös voltam, és megmagyarázhatatlanul bántott, de próbáltam meggyőzni magamat, hogy az univerzum akar talán valamit mondani, és lehet, hogy nem kellene erőlködnöm…De…
Ebben az évben időben kaptam jelzést, és így gondoskodtam arról, hogy legyen helyem. Előre kitaláltam mit, hogyan és miből akarok szőni.
Ennek a tervnek megfelelően festettem 20-25 dkg szöszt, ami minden valószínűség szerint alpakka. (Ne is kérdezzétek. Annyira nem vagyok rendes amikor tárolásról van szó. A zacskón, amiben a szösz volt nem volt címke. De a szösz tapintása, esése, a selymessége, ahogy a festéket magába szívta –vagy nem szívta magába-, ahogy fonás közben viselkedett, mind alpakkára jellemző volt.)
 
Ezután megfontam, kb 1200 méter kétágú fonal lett belőle. Amolyan „long draw” (hosszan kihúzós) technikával készült.
A nagy nap előtt kivándoroltam a műhelybe, megszemléltem a szövőszékeket, a felvetéseket, konzultáltam Angélával, és kiválasztottam melyikkel is akarok szőni.
Többször próbáltam leírni az élményt, de olyan nehéz szavakba önteni. De megkockáztatom, hogy giccses leszek, és kimondom: Szinte misztikus élmény volt. Ahogy a láncfonalak és a vetülék fonalak keresztezték egymást.  A mozdulatok. A színek. A ritmus. A….minden.
Korábban attól féltem unalmasnak találom (hahaha, a kötés meg a fonás után… unalmasnak)., de egyáltalán nem. A mozdulatokkal az agyam lenyugodott, a gondolataim is elcsendesedtek…
Tetszett, ahogyan a fonal szövetté vált. Nyilván ebben nagy szerepe volt a kézzel festett, kézzel font fonalnak, a színeivel, a fura foltjaival, az egyenetlenségével, ahogy az egyik szín teret adott a másiknak. Örülök neki, hogy ragaszkodtam ahhoz, hogy áttekerjem az orsókat, és így a színek megfelelő sorrendben követték egymást. A szövés maga elég egyszerű, a széleken pedig még jócskán van mit javítani…

De, azt hiszem, első próbálkozásnak nem rossz.
Köszönetet kell mondanom Sáringer Zsókának, és Csapó Angélának ezért a csodáért.

2012. november 18., vasárnap

Rose harmadszor is

Ezt a mintát már kötöttem.Kétszer is. Lehet, hogy szeretem kötni, meg hordani? Nem is kicsit.
Ez alkalommal, a kisebb mérethez megadott szemszámmal kezdtem, mert azt akartam, hogy a gallér része inkább állógallér legyen.
Az eleje szélét pedig középre tettem, csak annyira asszimetrikus, amennyire a gombolás esik oldalra.

Mint a másik kettőt ezt is nagyon szeretem.Még ha a fonal kis csalódást is okozott. Gombolyagban sokkal pirosasabbnak, bordósabbnak látszott, megkötve jobban dominál benne a lila, a fekete pedig nagyon élesen kiugrik...
Elnézést a kissé sötét képekért... az időjárás nem nagyon akar kooperálni...


2012. november 1., csütörtök

Heti fonós: a vári vadász

Emlékezetk, augusztusban a Mesterségek ünnepén fonást bemutatni voltam... ezt fontam amíg ott voltam:
Az eredeti gyapjút "erdei séta" néven vásároltam,
Devalójában olyan igazi vadászos színe volt, amit a várban fontam...(a herceg ugyan nem jött, de ez más történet).
Körül-blül négy nap altt fontam meg a 100 grammnyi gyapjút. A körülmények miatt, a séta közbeni fonás (igen sétálgatva is fontam), a rendszeres leetvés, felkapás miatt nem olyan egyenletes mint kellene...
Ahogy mondani szoktam, ha tökéletesen egyenletes fonalat akarok, elmegyek egy fonalboltba, és veszek egy motringgal a polcról...
Végül 660 méternyi kétágú fonalam lett.
És, a Halloween jegyében összepárosítva a korábban font hasonló minőségű narancsos fonalammal...
A kész fonalakról készült fotókat RigóTamás/Nyerges Veronika készítette.

2012. október 26., péntek

Kísérletek

Új színkombinációkkal kísérleteztem...
Mondhatni sikerrel, mert a gyapjúknak is akadt gazdája mielőtt felkerültek volna az árvák közé, a fonalaknak meg még azelőtt, hogy fotó készülhetett volna róluk...
A fenti szürke alapra festet merinó volt zöld árnyalatokkal, és lila kontraszttal.
Ez egy kimondottan kezdőknek való, könnyen fonható corriedale gyapjú volt a kedven narancsomra festve, barnával, lilával, és zöldel.
Ezt pedig magamnak festettem, 25 dekányi alpaka...

2012. október 24., szerda

amikor a szöszben Color affection bújik meg... 4. rész.

Lassan de biztosan..
A természetes színében meghagyott szösz is megfonódott, a zöld pedig cérnázódik...

2012. október 22., hétfő

Egy nem túl ígéretes nap...

...végül egészen jól sikerült. Volt ez a...program, egy négynapos ünnep/hétvége harmadik napján, amit Kristóf iskolájában kötelezővé tettek...(ne is kérdezzétek. Ha belekezdek, nem érek a végére holnap se.). Mint ahogy az lenni szokott, gondosan felszerelkezve indultam el, kötés, fonás megfelelő mennyiségben a táskámban. örömmel konstatáltam, hogy az egyik asztalnál, egy gyapjús/fonós/kézműves körökből kedves ismerősbe botlottam.
Az igazi nemezelés (nem a mosógépbe bedobott kötött dolgok) mindig izgatta a fantáziámat.
 Így, amíg Kristóf a programokon vett részt, én ezt a levelet készítettem Horváth Adrienn segítségével.(aki nem azonos a fonós Adiennel)
Aztán ahogy beszélgettünk, és én a kék/türkiz/lilás gyapjúmat fontam, gondolkozni kezdtem...(ajjajjj, a barátaim szerint ilyenkor kezdődik a baj...).
Nemrég vettem ugyebár egy sötétkék kord kabátot, amire ráférne egy kis díszítés...
Így hát letéptem egy kis gyapjút a rovingom végéből, kiegészítettem ezzel azzal, szappanoztam, gyúrtam, és ez lett a vége.
Az az erőteljes érzésem, hogy nem ez volt az utolsó kalandom a nemezeléssel. Különösen, mert nem arról van szó, hogy nem találnék némi gyapjút a házban....Ugye?

2012. október 18., csütörtök

a kézi-orsó minden gépek anyja

A legutóbbi Spinoff magazin szerkesztője írta a szerkesztőségi levélben :
 
"A kézi orsó a gépesített civilizáció anyja. Minden valószínűség szerint a fonáshoz használt eszközök jelentették minden későbbi gép alapját. És „mindez egy kis szösszel, és egy darab bottal kezdődött.”
 
Amy Clark Moore, Editor SpinOff magazine
 
asszem elő kéne fizetnem erre a magazinra...

2012. október 13., szombat

Heti fonós: Milyen alapanyaggal kezdjunk fonni?


Legutoljára arról írtam, milyen eszközökre lehet szükségünk, ha ránk tör a legyűrhetetlen fonhatnék. Ha orsónk (vagy rokkánk) már van, fonnivalót kell szereznünk.
Milyen természetes anyagokból fonhatunk fonalat?
Pamutszálakat, lenszálakat, kendert, selymet, és mindenféle állat szőrét. Ezek közül a legismertebbek a bárány, az angóra, alpaka, és néhány egyéb állat (teve, yak, bizonyos fajta kecskék akár). Magyarországon igazából a len- és kenderfonásnak van hagyománya, a legtöbb fellelhető kiskerekű régi rokkát is ehhez használták, és, persze a gyapjú. Már tudtam fonni, amikor megtudtam, hogy a nagymamám angóra nyuszikat tartott, (az volt a szegény ember kasmírja), sőt meséltek egy évről, amikor nagyanyám megtanította egy ismerős, jómódú paraszt lányát fonni, amiért nyírt gyapjút kapott fizetségként. Ezt azon a nyáron kimosták, kártolták, kártoltatták, őszi estéken nagyanyám megfonta, majd kesztyűt, zoknit, pulóvert kötött belőle, amit végül eladott.
Idehaza, még viszonylag kevés hazai gyapjúhoz lehet hozzájutni, abból még kevesebb az elfogadható minőségű, jó minőségű pedig alig van. Viszont az interneten keresztül szinte bármihez hozzá lehet jutni, a legegyszerűbbtől, a legkülönlegesebb alapanyagokig. Itt viszont nehéz válogatni abban, hogy mégis mi az, amit érdemes megrendelni.
A pamutot, és a lent most hagyjuk, ezek más technikát igényelnek. Ha valakinek erre van legyűrhetetlen igénye, kereshet információt a neten „spinning cotton/linen” kereső szavakkal.
Nézzük az állati szőröket, ezen belül a gyapjúkat. A gyapjúszál annyira ellenálló, hogy akár 30 000-szer is meg lehet hajlítani, mégsem sérül meg.
A gyapjú felületén apró pikkelyek találhatóak. Ezek egymásba kapaszkodnak, nemezelésnél a szappan kissé feloldja őket, és ezért még jobban összetapadnak. A gyapjú ráadásul spirálos, így meleg, mert nem csak a pikkelyek alá beszoruló, hanem a spirálok közötti levegő is hőszigetelő. A spirálok visszaugranak eredeti formájukba, ezért a gyapjú rugalmas, formatartó.
Az alpacca szőre belül üreges, a felülete viszont simább. Ezért a gyapjúnál is melegebb, viszont tartás helyett jó esése van. Ha jó esésű darabot (például kendőt szeretnénk) lehet magában, vagy selyemmel kombinálva használni, ha jó tartású darabot szeretnék, gyapjúval keverve használjuk. Az alpakkát sima felülete miatt kissé nehezebb fonni, mint a gyapjút.
Mit jelent a micron szám? A micron, vagyis a microméter a méter egy milliomod, a milliméter ezred része, 0.001 mm. Tehát minél alacsonyabb egy szál micron száma, annál vékonyabb, finomabb az.
A legismertebb gyapjú, a merino bárányokról származó merinói gyapjú vastagsága általában 16-30 micron között van.
Az első fonásokhoz, gyakorlónak mit érdemes választani? Az én tapasztalatom szerint egy közepes vastagságú (25-35 mikronos), közepes szálhosszúságú gyapjút érdemes választani.
A merinó ennél vékonyabb, és finomabb, puhább, ezért fonás közben egyszerre csúszik, és tapad. A BFL (Blue Face Leister), Falkland, Polwarth, sokkal könnyebben fonható miközben még mindig elég puha. Még könnyebb fonni a Corriedale, Coopworth, Jakob, Coburger és egyéb típusú gyapjúkat, viszont ezek már érezhetően kevésbé finomak.
Természetesen, mint a kézimunkában általában, nincsenek kötött szabályok, ha épp merinó van kéznél elsőre, vagy éppen azért akar valaki fonni, mert alpakka farmja van, és korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre a szösz, akkor nyugodtan el lehet kezdeni azzal is fonni.
Ahogy az interneten keresgetünk gyapjú ügyben inkább előbb, mint utóbb óhatatlanul belebotlunk szebbnél szebb színekben pompázó kézzel festett gyapjúkba. A festés, tárolás, szállítás során a gyapjú összetapadhat, ami nagymértékben megnehezítheti a fonást. Mi a teendő ilyenkor? Érdemes a gyapjút fellazítani a következő módon.
Először a szálak irányára merőlegesen nyitjuk (kissé tépkedő mozdulatokkal) szét a gyapjút.
 
 
 Majd a szálakkal párhuzamos irányba kezünket (a gyapjú szálhosszúságától függően) kb. 30 centire egymástól meghúzzuk, hogy a szálak kicsit elcsússzanak egymáson.
 

Ezt a műveletet óvatosan végezzük, mert egy-egy határozott mozdulatnál könnyen túlhúzzuk, és szétszakad a szalagunk, ami inkább csak a szalag kezelésénél, tárolásánál okoz gondot, a fonásnál nem. 
Így néz ki a fellazított gyapjúszalag:

Csak érdekességként mutatom meg, mekkora különbség lehet az összetömörödött, és fellazított gyapjú között:

 (Fotók: Rigó Tamás/Nyerges Veronika)

2012. október 9., kedd

Habkönnyű Pite

Pár hónappal ezelőtt kötöttem egy fehér kendőt...
Azóta, ha bárki azt kérdezi melyikkendőt ajánlanám egy kezdő kötősnek, első csipkekendőként én mindig ezt a mintát ajánlom.
A minta ezentúl magyarul is elérhető a ravelry-n keresztül "Habkönnyű Pite" néven,
itt

2012. október 5., péntek

amikor a szöszben Color affection bújik meg... 2. rész.

A zöld része egyágúra fonva
Próbáltama  szokásosnál valamivel vastagabbra fonni, cérnázás után meglátjuk mennyire sikerült...és hogyan. 
Folyt. köv...

2012. október 4., csütörtök

Gyapjúnap Csillaghegyen-én ott leszek

Csillaghegyen a Gyapjúnapon ott leszek én is, orsókkal, gyapjúkkal fonalakkal.
Várom a kíváncsiskodókat, a széprevágyókat, a tanulni vágyókat, kicsiket és nagyokat, akiknek van más programjuk, és csak rövid időre jönnének, akik egész napot ott töltenék, gyerekkel, gyerek nélkül, egyedül, családostul....Mindenkit.



2012. október 1., hétfő

amikor a szöszben Color affection bújik meg... 1. rész.

Ha már ennyire népszerű mintába fogok, legalább legyen benne valami igazán egyedi..
Avagy én így fogok a Color Affection kendőhöz:
 
Végy húsz deka gyapjút (az alábbi esetben oatmeal-drappos natúr- BFL/selyem keverékét)...
Amit aztán háromfelé osztottam, egyik harmada maradt az eredeti natúr színében, egy harmadát zöld árnyalatokkal festettem meg, a harmadik harmadát kékekkel...

Folyt köv.