2013. november 20., szerda

Lustakötés...

Elkezdtem kötni a lanesplitter szoknyát... csíkos lustakötés... Mégis mi a fenét gondoltam, mivel ki nem állhatom a lustakötést, csak egy-két soron keresztül tudom elviselni. Csak a díszítés kedvéért, vagy a pöndörödő széleket elkerülendő, amit, ha lehet még jobban utálok.
Aztán nagyon gyorsan annyira meguntam, hogy legszívesebben kiböktem volna a szememet a fém kötőtűvel, hát gondoltam unalom ellen a legjobb lesz..."gyorsan kezdjünk valami másba, valami teljesen újba!"
Egy csíkos, lustakötéses kendőbe...na persze.

2013. november 17., vasárnap

Menyasszony

Na, most, hogy így leszögeztük, hogy egy önző dög vagyok, és nem kötök másnak csak magamnak, itt mutatok még valamit, amit ajándékba készítettem.
valamikor a tél végén Luca (a Barkafonalból) azt kérdezte, "nincs valami nyers színű kézzel font fonalad?"
"Hát, nincs, de csinálhatok.. miért?" "Mert férjhez megyek, és szeretnék valamit kötni, vagy horgolni a menyasszonyi ruhámhoz." Ott áll egy boltnyi fonal között, és az én fonalamat kéri. Persze, meghatódtam, és eszembe sem jutott nemet mondani.
Kiválasztottuk a szöszt, én megfontam 7-800 méternyi csipkefonalat.
De megtartottam olyan 60 grammnyit, amiből fingering vastagságot fontam, mert amolyan nászajándékot terveztem. Amit tervezett, végül nem készült el (a bolt sürgős költöztetése miatt-gondolom), de nem kellett kézzel kötött darab nélkül férjhez mennie a fonalboltoslánynak, mert néhány nappal a nagy esemény előtt átadtam egy pár könyékig érő csipkés kesztyűt...
Amiket legközelebb az esküvői képeken láttam viszont.
Kézzel font alpaca/selyem, 50-60 grammnyi, gyöngyökkel, a hosszra nem emlékszem, de elfeleztem, és mivel a kesztyű fentről (az ujjaktól) lefelé készül szinte az utolsó méterig elhasználtam. A kesztyű maga, az én tervezésem.
(a fotókat Zemplényi Luca engedélyével használtam. Sok Boldogságot!)

2013. november 15., péntek

Zsazsa

A középiskolában én voltam a rebellis diák, ő meg a rebellis tanár. Bár kevés órát tanított nekünk, mégis kedveltük egymást. Amit pedig tanított, az megmaradt, olyannyira, hogy az egyetem első irodalomvizsgáin abból éltem, amit annak idején a fejünkbe kalapált. Sőt, az, hogy ma már ott tanít, az egyik döntő szempont volt, amikor végül a szegedi egyetemre adtam be a jelentkezésemet pár éve.
Bár vagy 25 évig alig találkoztunk, ott vettük fel a fonalat, ahol annak idején abbahagytuk, és amikor megemlítette, hogy szeretne, valami kézzel kötöttet, valami könnyűt, csipkéset, gyöngyöset, azt mondtam miért ne... Ok, ha ismertek tudjátok, hogy az önző kötősök táborába tartozom, ritkán, kivételes alkalmakkor kötök másoknak. De Zsazsa kivételes személy, és egy csipkés top nem akkora dolog, ugye? (A csipkekendőket ne is említsétek neki!)
Tucatnyi ujjatlan csipkefelsőről küldtem képet, majd az internet minden zugát feltúrtam, hogy a "pont olyan" fonalat megtaláljam, a gyöngyösbolt készletét átválogatva választottunk ki a tökéletes gyöngyöt. A kötés ehhez képest már  simán ment, bár a mintán változtattam, körben kötöttem, és a derékvonal kialakításához plusz fogyasztás/szaporításokat.Az átadásnál Zsazsa azonnal fel akarta próbálni. És a mosoly az arcán megérte.
Minta: Leafy Glen Shell
Fonal: Ice Yarn Silk, alig több mint két gombolyagot használtam a 25 grammos gombócokból, ez a felső tényleg KÖNNYŰ.
Gyöngyök: Toho 6-os az Igazgyöngyből.
Fényképezkedésre nem készültem, nem vittem magammal gépet, Kocic Larisa lőtt egy párat a telefonjával.