2012. szeptember 24., hétfő

Nyári orgona

Az ötletet egy horgolós újságban látott kép adta. De horgolásleíráson magyarul is csak akkor tudok elmenni, ha rajz is van hozzá, nemhogy németül... Ráadásul minél jobban néztem, annál több változtatni valót találtam rajta.
Az eredetiben a háta egy egyszerű téglalap egyik oldaltól a másik felé horgolva. De a minta írányított, így én középről haladtam kifelé a két oldal felé, hogy szimmetrikus maradjon. Az elejét is szimmetrikusan horgoltam, de rávarrot sálgallér helyett összevarrás után az elejét tovább horgoltam, és folyattam a nyaknál körben.
Az ujját kicsit tölcsér formájúra akartam készíteni, így minden egyes minta egységben hét helyett nyolc, majd kilenc pálcát horgoltam.
A díszítő virágokat fejből horgoltam, és szabálytalanul, elszórva helyeztem el.
A fonal turkálós szerzemény volt, egyenetlen sodatú pamut/viszkóz/akril keverék.

2012. szeptember 18., kedd

Heti Fonós - Avagy mihez kezdjen az ember, ha rátör a megmagyarázhatatlan fonhatnék…

Évekkel ezelőtt minden angoltudásunkat összeszedve az internetet kísértve vadásztuk össze mit hogyan. Emlékszem, próbáltam élő embert találni, aki fon, elmentem Szentendrére a skanzenba, ahol szombati programnak „fonás-szövés” volt megadva, de egy rozoga, nem működő rokkán, és guzsalyra feltekert kenderkócon kívül nem találtam mást a fonásról. (A szövőszéket is csak egy lánccal elzárt szobaajtóból lehetett megnézni, de ez most nem tartozik szorosan ide.) Ma már könnyebb dolga van az ember lányának (vagy akár fiának), mint nekem volt pár évvel ezelőtt, hiszen magyarul is elérhető információ, vannak blogok, rokkát is lehet rendelni, sőt nemsokára könyv is jelenik meg magyarul. Szóval, mit tehet az ember…
Utána néz, hogy milyen eszközzel is lehet mindenféle szöszből fonalhoz hasonlító szálat készíteni. Csipkerózsika meséjét mindenki hallotta, így az első nyilvánvaló választás a rokka. Lehet ócskapiacokon, a TeszVeszen, és hasonló helyeken vadászni, hallottam nagyon sikeres vásárlásokról, sőt sikeres restaurációkról is, nekem azonban nem volt szerencsém. A rokkák ugyan működnek, lehet őket hajtani, de akad, rángat, én meg nem vagyok túl jó a sufnituningban, így a problémák miatt annak idején még a fonást is fel akartam adni.

Lehet új rokkát rendelni… ha már eldöntöttük, hogy igen tényleg fonni akarunk, hosszú távon, nem csak múló szeszélyként, és meg is tudjuk fizetni, az első rokka kiválasztása sem egyszerű, de erről majd egy későbbi alkalommal írok. De az új rokkák ára mindenkit elgondolkoztat, hogy vajon valóban akar-e fonni… VAN más megoldás.

Az első rokkák nyomait a12-13 századi keleten (Kínában, Indiában) lehet megtalálni. Addig vajon hogyan fontak az emberek? Hogyan készült az a rengeteg vászon, amivel az egyiptomi múmiákat becsavarták? A görög-római tógák? A középkori ruhák anyaga? Sőt, Kolombusz vitorlája?

Kézi-orsóval.

Már az ősember (vagy ősasszony?) is rájött, hogyha a barlang padlójára hullott, vagy testére tapadt állati szőröket le- vagy össze akarja söpörni, azok összesodródnak, a szálak összekapaszkodnak, és sokkal erősebbé válnak, mint külön-külön voltak. Eleinte kézzel sodorták össze a szálakat esetleg a combjukon, majd később rájöttek, hogy a sodratot hosszabban, jobban meg tudják tartani, ha feltekerik egy botra. Ezeket a botokat időnként, hogy ne legyenek útba beleszúrták a talajba, egyszer valaki észrevehette, hogy a rátapadt sárgombóc segíti az orsó pörgését, ezután direkt raktak súlyt, tárcsát a botra, és megszületett a kézi -orsó.

A kézi-orsó egy rendkívül egyszerű eszköz. Egy tengelyből, és egy tárcsából áll. Ha a tárcsa a tengely felső széléhez van közel felső tárcsás, ha az alsó széléhez, alsó tárcsás orsóról beszélünk. Európában, közép és dél-Amerikában inkább az alsó tárcsás orsók, Egyiptomban, a közel-keleten inkább a felső tárcsás orsók terjedtek el. A felső tárcsás orsókon a tengely tárcsa feletti végén kis kampó van a fonal rögzítéséhez, az alsó tárcsásaknál, ezt gyakran csak egy vagy két hurokkal helyettesítik.

Lehet látni úgy nevezett „supported” vagyis letámasztva használt orsók, ezek vagy nagyobbak és nagyon vastag fonalat fonnak, vagy kicsik, gyorsan forognak, és mivel a gravitáció nem húzza szét a készülő fonalat, nagyon vékonyat lehet velük fonni. (Fotó: innen, engedéllyel)
Török orsó néven lehet még egy érdekes formájú eszközt találni, ahol a tengelyen a tárcsa helyett két egymást keresztező ág van. Ezeket egymásból ki lehet húzni, ami arra jó, hogy az elkészült fonalat egyből ezek köré az ágak köré tekerjük, azok kihúzásával rögtön kész gombolyagot kapunk, ráadásul a darabjaira szedett orsó egészen kis helyen is tárolható, szállítható.
Miért jó kézi-orsót használni?

Elsősorban mert ez a fonás legegyszerűbb, legősibb formája.

Még miért? Mert nem kell fél/egy/két/háromhavi fizetésünket rokkára költeni, esetleg már akkor, amikor még abban sem vagyunk biztosak valóban akarunk-e hosszabb távon fonni. A fonás legfontosabb műveletét a „drafting”-ot, vagyis, hogyan húzzuk ki a gyapjúszalagból, kártolt gyapjúból a szálakat kéziorsóval lehet a legkönnyebben, legjobban kigyakorolni. Kéziorsós fonásnál a műveletet szét lehet szedni lépéseire (ha rá akartok keresni, ez a „park and draft” módszer, és csak egy-egy részére koncentrálni egy időben. Egy ilyen eszközt pár ezer forintért is vehetünk, vagy barkácsoló kedvűek maguknak is elkészíthetik játék-kerék, CD lemezből, vagy ásványboltban kapható kőlemezből is. Fontos azonban, hogy az orsó megfelelő méretű, megfelelő súlyú, jól kiegyensúlyozott legyen, ezért elsőre (a hozzáadott frusztráció elkerülése érdekében) érdemes megbízható helyről venni, még akkor sem kerülnek elérhetetlen összegekbe, ha a nemzetközi szállítást ki kell fizetni, de egy-két típusút már itthon is lehet kapni.

Hogyan válasszunk orsót? A nagy fonós istennő, más néven Abby azt írja valahol, hogy elvileg minden orsóval lehet mindenféle fonalat fonni, de főleg kezdetben érdemes a célhoz egy megfelelő eszközt kiválasztani.
Alapvetően ahhoz válasszunk orsót, amilyen fonalat szeretnénk fonni. Vastag fonalat könnyebb nagyobb, nehezebb orsóval fonni, vékony csipkefonalat vékony, egészen könnyű orsóval. Az első fonásokhoz közepes méretű felsőtárcsás orsót szoktam javasolni 1.5-2 uncia súly között (ha az etsy-n kerestek az orsóra, a súlyt az esetek nagy többségében oz-ban vagyis unciában adják meg). Az én tapasztalatom szerint kezdéshez jobb, ha a tárcsa nem túl nagy, vagyis, 5-6 cm átmérőjű. Persze ez egyéni kérdés, van, akinek jobban kézre áll a nagyobb, én a kisebbet szeretem, a kisebb gyorsabban is pörög, és lassabban veszít a sebességéből. Cérnázáshoz viszont nekem is van egy hatalmas helyes csillag formájú orsóm.
Egy orsó (vagy akár több is) sokkal kisebb helyen fér el, mint egy rokka, ami kimondott előny lehet, ha egy velünk lakónak is van beleszólása abba, mi kerüljön a lakásunkba.

Az orsót bármikor könnyedén magunkkal vihetjük, elfér egy kézitáskában, a kisebbek akár zsebben is. Könnyedén fel lehet őket kapni, akár egy-két méternyi fonalat fonni vele, könnyen más helyre lehet vele menni, a nappaliból a gyerek-szobába, vagy akár séta közben is használható.

A rokkák előnyeiről később írok, legközelebb arról, hogy miből fonjunk fonalat.

2012. szeptember 12., szerda

Heti fonós

avagy nincs mit fonnom....
nyögtem fel, amikor több hónapnyi "nem érek rá" után csak úgy le akartam ülni fonni, minden különösebb cél nélkül...nem valakinek, nem bemutatónak, nem eladni, csak úgy a magam örömére...
Roni nagyjából olyan képpel nézett rám, mint én Kristófra, amikor azzal jött, van-e itthon valami madzag-szerű, "tudod mama,átkötni valamit"...

Kézen-fogva vezetett a színes-gyapjús fiókhoz, amiből egyenként repültek a fonatok... ez csíkos, nem akarok csíkosat. A tevéset azt támasztott kéziorsóval akarom (ja hogy azt meg is kéne előbb tanulni)... ez túl zöld, zöldet tavasszal akarom (umm, ne is kérdezzétek). Ez meg túl narancs, már annyi narancsot fontam... de aztán elértünk a fiók legmélyére...és előkerültek a szivárványos gyapjak... 
Csak úgy... elakadt a hangom, az összehúzott szmem elkerekedett... ez lesz az...
100 gramm shetland gyapjú, két ágú, kb 760 m.
Fotó: Rigó Tamás/Nyerges Veronika

2012. szeptember 9., vasárnap

Még több narancs, még több bolero.

Soha nem unom meg a narancs színt (hogy tehetném? a fejemre van nőve haj formájában), és soha nem unom meg a bolerókat.
Vagányak, csinosak, praktikusak. Beleférnek egy táskába, melegítenek ha kell. Lehetnek elegánsak, lehetnek sportosak.
Ezt úgy egy évvel ezelőtt kötöttem, de valahogy soha nem jutottunk hozzá, hogy fotüzzuk, és felkerüljön a blogra.
Ez Laura Chau mintája alapján készült.
A fonal a Barkafonal Tengerije, sajnos már nem lehet kapni, pedig szerettem. Finom volt, és puha, bár az előírtnál jóval szorosabban kötöttem, hogy legyen tartása.
A fotókat Deli Christopher Laurent készítette. 

2012. szeptember 3., hétfő

Heti fonós-egyévnyi ősz

Ami azt jelenti ezeket a ragyogó őszi színeket sok-sok hónapon át fontam az orsómmal.
Gyapjú korában ilyen volt.
Közel egy évig ez volt at "utazós" fonásom, ezt vittem magammal az orsón mindenfelé, megjárt több kötős találkozót, néhány szegedi utat, járt a tavalyi Mesterségek ünnepén a várban. Közben az orsó elvesztette a fejét, hosszú időbe telt mire találtam valakit aki meggyógyítja.
végül csak elkészült. De 200 grammnyi volt a gyapjúból, és egy részét vastagabbra akartam készíteni, amit a rokkán fontam meg.
A vékonyabb, csipkefonal végül 120 grammyi lett, és úgy 1000-1100 méter.
Búcsúszóil még egy közeli kép...cdak mert ezek a színek olyan varázslatosak.
fotók: Rigó Tamás/Nyerges Veronika

2012. szeptember 2., vasárnap

Az üres doboz

A Mesterségek Ünnepére nem egy-két nap alatt készültem, hanem szinte hónapokig. Munka, gyerek, vizsgaidőszak, fordítás... ezek között -nem létező- "szabad" időmben fetsegettem a gyapjakat és fonalakat egy két három adagonként. A nappali sarkában állt egy doboz, apránként, szinte észrevétlenül telt meg a sok színes szépséggel. Lassan de biztosan szoktam hozzá, hogy időről időre könyékig festékes leszek, hogy a  problémás napokat vidám színek vidítsák fel.
Aztán a Mesterségek Ünnepén a doboz szépen kiürült... és szomorúan üresen árválkodott a szoba sarkában. és nekem hiányozni kezdtek a színek, még a lakásban keringő diszkrét ecetszag is... És időről időre megkérdezték mikor lesznek újra eladó színes dolgaim...
Hát előkerültek a festékek, az edények, a postás újabb csomagokat hozott. És a balkonon újra színes gyapjúk száradtak, a motollán színes fonalat tekertünk, a doboz lassacskán megtelt.
Ennyi mindent nem tudok felhasználni, ha a nap 24 órájában fonnék, akkor sem, legyen hát azé aki örömmel fogadja örökbe valamelyiküket. Erre az oldalra felkerültek a megvásárolható gyapjak, a fonalak pedig ide.
 Válogassatok hát kedvetekre!
Fotók: Rigó Tamás/Nyerges Veronika (Köszönöm)