2016. június 14., kedd

Hagyományőrző térdharisnya

A múzeumok majálisán a teljes hagyományőrző viseletben pompázó barátném bogarat ültetett a fülembe... azt szerette volna, hogy öltözékéhez készítsek neki egy harisnyát, de nem akármilyet, hanem korabeli leletek alapján. Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok én semmi jónak elrontója...
Nézegettünk régi képeket, leleteket, olvastam leletek leírásait, jónéhány angol leírást korabeli harisnyákról, mindezt hozzáadtam ahhoz, amit én magam tudok a zokni/harisnyakötésről, a számtalan lefordított zoknimintából, és mindezek alapján ilyen lett :-)

A leletek nem voltak egyértelműek, I. Erzsébet korából származó leírások szinte hihetetlenül nagy szemszámú kötéspróbáról beszélnek, egy másik leírás pedig egészen vastag fonalat említ, ezért egy közepes, manapság zoknihoz használt vastagságot vettem.
A felső széle a korai harisnyáknál még visszapöndörödő, de a lustakötést nem véletlenül hívják, angol nevén garter stitch-nek (vagyis harisnyakötő szemnek)...
Gumiszalag akkoriban nem létezett, selyem/bársony szalagokkal kötötték meg a harisnyát. A szalag befűzéséhez lyuksort készítettem.
Akkoriban a rövidített sorokat sem ismerték, ezért mindenképp a sarokbetétes változatot kellett használnom.


A térd/vádli/boka formáját a megfelelő helyeken elhelyezett szaporításokkal és fogyasztásokkal alakítottam ki.
A rövidített sorok hiányában a sarok kialakítása kissé nehézkes, és a maiaknál kevésbé illik a láb formájához, de a történelmi hűség kedvéért ilyen maradt.

2016. június 7., kedd

Örökség

Már többször említettem itt a blogban apai nagymamámat és az anyukámat, akiktől a kézzel molyolós géneket örököltem... de valószínűleg ez a történet messzebbre nyúlik vissza...
Itt vannak például az anyai nagyszüleim...
A nagyapám, Kőrösi Lajos aki fiatalkorában nyomdász volt, de én már csak úgy ismertem, mint aki a nagymamám által kiszabott és megvarrt cipő-, de méginkább fapapucs és klumpa felsőrészeket szebbnél szebb módon kidekorálta, és a nagymama, Nagy Margit, aki fiatalon is cipőgyárban dolgozott, de nyugdíjas korára pedig ő szállította Kecskemét környékén a legszebb fapapucsokat...
Nekem mindössze ennyi maradt belőlük, egy fél fapapucs felsőrész, és egy olló, amivel a nagypapám utolsó éveiben a bőrt szabta... Később évekig használtam szabásmintákhoz, de egyszer szétesett a nyele, de nincs szívem kidobni... 
Van még néhány festményem, amit a nagypapa festett. Anyukám egyszer az egész tömböt nekem adta, amin elcsodálkoztam, mert ugye, mindig is a bátyám volt a kedvenc a Kőrösi családban... de elosztottuk a képeket egymás között, és csak néhány maradt nálam... Talán egyszer helyem is lesz ahhoz, hogy megfelelő módon kitegyem...