2010. április 29., csütörtök

Újra fonás

Mivel az előző fonós bejegyzés óta felmerült néhány kérdés, arra gondoltam mesélek egy kicsit többet.
Bár majdnem egész életemben kötöttem, érdeklődésem csak az elmúlt néhány évben fordult a fonás felé. Hosszú ideig mindent megtettem, hogy ezirányú vágyaimat elfojtsam (mégis, kinek kell mégegy idő, pénz és helyigényes hobbi???), de úgy egy éve feladtam és rendeltem egy kezdő készletet. Az első próbálkozásaim borzalmas eredményekkel jártak, az orsót többször is a sarokba vágtam, nemigazán úrinőhöz való nyelvezet használatával, de nem adtam fel. Az első néhány hétben a sokak által javasolt "naponta tíz perc, minden nap" valóban sokat számított. Azután a tíz percből egyre gyakrabban lett több, és a hetek múltával a fonalam egyre egyenletesebb és vékonyabb lett. Ebben az időben mesélte el apám, hogy a nagymamám, nemcsak jól kötött, de régebben font is, sőt angóra nyuszikat tartott, és abból font fonalat.
De most hol is tartok a fonással? Szép kis gyűjteményt hoztam össze orsókból, és fonnivalókból.
Nem régen arra gondoltam, jó lenne egy shetland trianglet kötni... Azután a mindent mindenhez illető kisördög azt gondolta, az lenne igazán jópofa, ha a shetland triangle-t shetland gyapjúból font fonalból kötném meg. Naná. Mivel ez a gyapjú már egyébként is becsempészte magát a gondolataimba, a döntés nem volt nehéz, vagy hossú. A csomag két héten belül megérkezett, és még aznap elkezdtem fonni.

Az orsónak külön története van.Első látásra beleszerettem, tetszett a formája, az, hogy a tárcsája a szokásosnál nagyobb, de amikor végre megérkezett a csomag a benne lévő orsó törött volt, egyértelműen a nem megfelelő csomagolás miatt. Az eladó rögtön megígérte, hogy pótolja, de több mint két hónapig tartott mire megérkezett a pótlás. Ráadásul amilyen szép, egyáltalán nem volt olyan jó fonni vele. Ez persze, lehet, hogy az én hibám, lehet, hogy az orsó túl nehéz ehhez a projekthez, lehet, hogy egyszerúen az orsó és én nem illünk össze. Van ilyen. De a fonást nem hagytam abba.

A megfestett gyapjút úgy feleztem el, hogy a két felén egyformán essenek a színek. A két ág összesodrásához azt tettem amit Alice javasol a blogjában. Amikor az egyik felet megfontam áttekertem egy WC papír gurigára. Volt egy pont amikor az orsó folyamatosan leesett, a fonal meg szinte szétmállt, ekkor letekertem ami az orsón volt és újra kezdtem, a másik félnél ilyen problémám nem volt, sohasem tudom meg mi okozta.

Mivel nincs Lusta Katám (Lazy Kate, egy eszköz ami az orsókat tartja a több szál összesodrásához) a szálat megkettőzve (egyet egyet mindkét gurigáról) új tekercset kezdtem. Alice javaslata a középről húzható gombolyag, de annál nálam mindig valahogy beakadt a szál, így maradt a gurigás megoldás. Eleinte azt hittem ügyesebb vagyok, és kihagyhatom ezt a lépést, és a két szálat a két külön gombolyagról sodortam össze. Nem éri meg. Annyit kellet kitekergetni, szétbontani, a pepöndörödött, összegubancolódott szálakat. Érdemes rászánni az időt. Nem beszélve arról, hogy már itt lehet látni mennyire sikerült a színeket egyben tartani.

Innen sodortam össze a két szálat akedves csillag formájú orsómmal amit ebben az etsy boltban vettem. Szeretem, hogy elég nagy, hogy 100 gramm fonalat feltekerjek rá egyben. És ha egyszer vastag fonal fonására támadna kedvem, arra is jó lenne.

Motollám sincs így egy hokedli lábára tekertem a fonalat a motringhoz. itt már jól látszanak a hosszú színátmenetek. Nem vagyok gép, sőt fonásban sincs túl nagy gyakorlatom, így a nagyjából egyforma színeknél is van elcsúszás, de csak az átmeneteket tette "folyamatosabbá".

És, az elkészült motring, mielőtt a meleg vízben beavattam volna.

100 gramm shetland gyapjú , kb 700 méter kétágú fonal.

És a kérdések...
Milyen szálból szeretsz fonni? Eddigi tapasztalataim alapján a selyem keverékeket kedvelem. Merinó/selyem, BFL (Blue Face Leister-kékpofájú juh) és selyem keveréke áll a leginkább a kezemre. Fontam már tiszta merino-t és tiszta BFL-t is... és nem találtam a BFL-t fonását annyival könnyebbnek. Nem, egyáltalán nem fonja meg magát. Ez a shetland nekem egy kicsit durva...Volt szerencsém egy ici-pici quivit is fonni, nem annyira nehéz mint gondoltam, de az eredmény fantasztikusan puha... Igaz aranyárban adják, nem egyhamar lesz quivit sálam...Most yak és selyem, és teve és selyem keverékek vannak úton, alig várom.
Nehéz fonni? Az igazat megvallva nem tudom. Szerintem nem, nem nehezebb, mint például kötni. Lehet, hogy a génjeimben is benne van, de az első idők gyakorlása után elég természetesen jött. De gyakorlásra mindenképpen szükség van. A napi tíz perc jó ötlet.
Miért használsz orsót a rokka helyett? Van ugyan két régi rokkám is, továbbra is jobban kedvelem az orsót. Tetszik, hogy bármikor betehetem a táskámba, zsebredughatom, teszik hogy jobban tudom irányítani a dolgokat, bár ez lehet, hogy azért van mert nem gyakoroltam eleget a rokkával.
Tényleg különböző orsókat kell használni különböző fonalakhoz? Abby blogjában olvastam, hogy a Perui indiánok szinte akármit tudnak fonni egyetlen orsóval, de én úgy találtam sokat segít, ha vékony fonalhoz kicsi, könnyű, vastagabb fonalhoz nehezebb, nagyobb orsót használok.
A szálak összesodrását is orsóval csinálod? Igen. Muttatam a helyes csillag formájú orsómat. Próbáltam ugyan vékony egyszálas fonalból kétszálasat sodorni a rokkán, ami valóban gyorsabb mint a kézi orsón... de a rokkám régi és a szálvezetője nem elég sima. Vagy csak gyakorolnom kellene.
Olcsóbb ha magad fonod a fonalat, mint ha megvennéd? NEM. A jó alapanyag a fonáshoz éppannyiba kerül (ha nem többe) min a fonal maga, és ha az eltöltött időt is hozzáadot. Nem jó üzlet, de nem azért csinálom mert olcsóbb, vagy gyorsabb (de ez már a kötésnél sem volt újság.)
Akkor mégis miért fonsz? Mert a kötés magában nem elég fura hobbi... (legalábbis ez a szokásos válaszom.) Komolyan? Azt hiszem a véremben van. Izgat a gondolat, hogy valamit a kezdetektől végicsináljak, ezért sütök kenyeret is. És, mert ha saját fonású fonalból kötök egy népszerű mintát amit százak, vagy akár ezrek is megkötöttek... akkor is teljesen egyedi dolog lesz az eredmény.

2010. április 28., szerda

Szomorúan

kell tudatnom, hogy ez a projekt:

beteljesítette sorsát:

És idő előtt távozott köreinkből...

2010. április 18., vasárnap

Az UFO-k támadása

Feladom. Mindenféle jópofa ötletem volt arra miről kéne blogolni, de azután a fiam megbetegedett. Én meg elkaptam tőle. Vagy nem, lehet, hogy ez saját beszerzésű vírus/baci volt, senkit nem hibáztathatok, csak magamat, hogy legutóbb nem szabadultam meg teljesen. A levegővétel újra gondokat okoz, akár szájon át, akár orron át, újra nagy mennyiségben fogyasztok orrcseppet és a társait. Így miközben a kerestem valamit amit a Dr Who alatt köthetek (fiam legújabb kedvenc sorozata, de én is kedvelem) mindenféle folyamatban lévő projektet találtam. Sohasem voltam oda a nagy egyszerűségért, és a "kevesebb több" jelszót sem tettem soha a magamévá. (csak nézz be a ruhás szekrényembe-de ez egy másik post). Cassandra Danz-ot idézve, nekem a "több az több" :-)...
Úgyhogy ez most egy kis amolyan státusz riport a folyamatban lévő kötésekről, fonásokról.

Egy félig meglepi projekt, valaki másnak terveztem/készítettem, majdnem készen van. Még nem döntöttük el én blogolok róla, vagy a másik fél, de majd szólok ;-)))

A kétszínű Venezia pulcsi a skót fonalból. Van már teste (eleje háta egyben) és egy majdnem kész ujja. Még egy ujja jön, és utána a "steaking", a procedúra, amikor a körben kötött pulcsit bizonyos helyeken egyszerűen elvágjuk. Egyelőre elég rémísztőnek hat az elképzelés, de erősítem a lelkemet.

Végre az utólag vett gyapjú fonását is befejeztem a türkizkék merinó-selyemből, most már van elég egy rendesebb méretű kendőhöz.

Még azon a napon amikor az új Knitty megjelent rendeltem tiszta selyem fonalat a summit sál/kendőhöz, ami a múlt hétvégén ért ide. Jópofa minta, szórakoztató kötni. Már tudtam hogyan kell visszafelé kötni (balkezes anyuka öröksége), de ez jó lehetőséget ad a gyakorlásra. Sokat segít az is, hogy tudok az "angol" módra is kötni, éppúgy mint a fair isle-nél is nagy segítség a kétkezes kötés.

Új fonás, ebből a shetland gyapjúból. A valóságban több a szürke benne, mint a képen látszik. remélem tudok belőle eleget fonni egy shetland triangle kendőhöz.

Ahogy a Veneziával haladok, egyre többet gondolok arra, hogy a saját mintámat is megrajzoljam/megtervezzem. A fonal ami épp most érkezett Skóciából tökéletes lesz :

Jön a tavasz, ha másból nem is abból látszik, hogy rámjött a csipkeköthetnék:

Ki tudja miért tavasszal és nyáron támad meg ez az érzés? Ahogy jön az ősz félreteszem őket, mit ezt amit most kiástam a szekrény aljából, hogy befejezzem:

És persze ott van, amit a táskámban hordok, egy csipkesál malabrigó-ból, amit még azelőtt vettem, hogy realizáltam a kontrasztos színes fonalak, és a csipkeminták nem igazán jönnek ki egymással. Ezt a fonalat travelling rose mintához szántam, de egyszerűen agyonvágták egymást, így valami sokkal egyszerűbbet kellett keresnem. De remélhetőleg jól megy majd a piros tavaszi dezskimhez.

És akkor nem mutattam a zoknikat.. nem tartom magam "zoknikötőnek" ezek akkor nem számítanak, igaz?
Ti hogy vagytok ezzel? Egyszerre csak egyetlen dolog van a tűkön vagy több szálon futnak a dolgok?

2010. április 11., vasárnap

Selymen járni

Úgy egy éve egy internetes barát, akivel soha nem találkoztam, "fonal terápiát" küldött nekem, sebzett, frissen szingli lelkemre balzsamként (umm, kasmírként... hallottátok már, hogy a kasmír sebet is gyógyít ;-))). A csomagban kártya is volt, az egyik legszebb levéllel, amit valaha nekem írtak, és volt egy gombolyag Noro Silk Garden zoknifonal is, amiről a levél ezt mondta (bocsi a kissé darabos fordításért):
"Megdolgoztál azért a szabadságért, hogy akár selymen is járhass. Akár zoknit kötsz ebből a fonalból, akár valami mást, tudnod kell, hogy megvan a szabadságod ahhoz, hogy a legfinomabb alapanyagokat is arra használhasd fel, amire a kedved tartja. használd bátran és szabadon. Készíts blőle olyasmit, ami mosolyt csal a szívedbe, amikor ránézel. És remélem, majd az életed is tükrözi a munkádat".
Azóta is kincsként őrzöm azt a gombolyagot. Az azóta eltelt hónapokban többet is beszereztem ebből a fajtából, mindig arra gondolva, most már IGAZÁN fogok belőle zoknit kötni, hogy amikor megérkezett félretegyem... "ez túl szép zoknira". Időnként persze eszembe jut, amit Teal írt a levelében, hogy megérdemlem...Így, amikor pár hónapja a postás egy újabb ilyen csomagot tett le az ajtóm elé, azonnal elkezdtem és csak kötöttem...meg kötöttem...meg kötöttem...

A legendák igazak. Valóban lehet egyetlen gombolyag Noro zoknifonalból egy teljes pár térdzoknit kötni. Ok, viszonylag kis lábam van, de akkor is... Főleg mivel a fonal a szpkásos zokninak valóknál vastagabb...

Az orránál kezdtem, és a szokásos 2x2 -es bordázást használtam, a fonalat a gombolyag két végéről három soronként váltogatva. Szerintem külön poén, hogy nem egypetéjű ikrek... csak annyira hasonlít egymásra a két fél mint a "sima" testvérek. Amikor láttam, hogy tényleg hosszabb lesz a szoksosnál, addtam hozzá néhány szaporítást és fogyasztást, hogy a válimhoz formázzam.

Ahogy említettem a fonal a szokásosnál vastagabb, ezért kötőtűből is vastagabbat, 3 mm-est használtam, 24 szemmel kezdtem a rövidített soros orrnál, ami a lábfej körül 48 szemet jelent. Kivételesen nem rövidsoros sarkat, hanem a fordított "flap heel"-t használtam.

Nem sok hiányzott hozzá, hogy beadjam a derekamat, amikor ma délután a barátnőm szemet vetett rá (pedig még meg sem száradt... jut eszembe, a mosástól sokat puhul a fonal.. de vigyázni kell, mert nemezelődhet is).

2010. április 9., péntek

Gombolyag

Az anyukám megtanította, hogy, ha egy "gyári" gombolyag közepéről húzott szállal kezdem el a kötést nem kell állandóan forgatnom a , és nem kell az össze-vissza guruló gyombolyaggal kínlódnom. Azt is megtanította, hogyan kell motringot felgombolyítani, a ma elérhető eszközökkel (swift, gombolyító/winder etc,) de ő is csak sima gombolyagott csinált...Amikor felfedeztem az internet kötéssel kapcsolatos vonzatait persze egyből beleszerettem ezekbe a csoda-eszközökbe, de hát a pénz fontosabb dolgokra kellett, mint például fonal... ami persze mostanában újra egyre gyakrabban érkezik... motringban, és hát továbbra is álmodoztam ezekről a "center-pull-ball"-ról, középlől kezdhető gombolyagokról. És a gombolyítókról...amíg rátaláltam, hogyan tudok ilyet a saját két kezemmel készíteni. Meglepve fedeztem fel, hogy egészen egyszerű a művelet, és csodálkozom hogy lehet, hogy anyám, meg a nagyanyám nem jöttek erre rá. Azóta kimondottan szeretek fonalat gombolyítani (csak kérdezzétek meg a lányokat a kötéstanfolyamról) és ez az egyik első dolog amit megmutatok.

Egy hosszú szállal kell kezdeni. Erre a szálra végig figyelni kell, hogy szabadon maradjon, én gyakran bedugom a pólóm ujjábba, hogy ne zavarjon.
Ezután a nagy s kisujjad közé tekerj egy "masnit" (vagy pillangót), úgy, ahogy mondjuk a Rölteyben szokták a szalagokat feltekerni:


Ezután fogd a "pillangót" az ujjaid közé (végig vigyázni kell, hogy a pillangó két szárnya a készülő gombolyag alján és tetején szabadon maradjon), majd úgy tekerd a fonalat a pillangó derekára, hogy az ujjaid benne maradnak:

Majd az ujjaidat kihúzva fogd a fissen felteker szálakat a pillangóhoz (ezek kissebbek lesznek, és egy kis szöget kell bezárniuk.

Újabb néhány kör után ismételd meg, addig amyg a gombolyag a pillangó körül kezd tömörré válni.

Ezután a fonalat tekerd tovább, a gombolyag egyik oldalán a felső szélétől, ferdén, a másik oldalon a gombolyag aljáig, úgy, hogy már csak az ujjad hegye maradjon benn, hogy a fonal ne legyen túl szoros.

A gombolyagot minden néhány kör után el kell forgatni egy kicsit. Teker, fordít, teker fordít, és így tovább amíg már csak néhány méter fonal marad.

Az utolsó néhány métert a gombolyagra keresztbe feltekerjük, és a végét aládugva rögzítjük. Amikor megkezded a gombolyagot a kezdő szálat, és a kezdő pillangót kell kihúzni, a többinek már simán kell jönnie...
Az angolul tudók kereshetnek a you tube-on videot, a keresőbe írd be "how to wind a centerpull ball".

2010. április 1., csütörtök

Kézi fonás

Még januárban vettem ezt a gyapjút az Etsy-ről. Valószínűleg a neve volt, ami meghatott, ki tudja miért. amikor megérkezett eléggé csalódott voltam, a színe más volt, mint az Etsy képen, ott sokkal pirosabb/rozsdaszínűbb volt, a valóságban inkább mályvás-rózsaszínes, ami nem igazán az én színem. Mégis a szokásosnál hamarabb nekifogtam a fonásának, és most itt van, egy hokedli lábát használtam ideiglenes motringolóként (és úgy hiszem látok egy "swift"-et a közeli jövőmben). De azért elég jól látszik, hogy valamennyire sikerült a színeket egyben tartani, és a fonal majd színátmenetes/csíkos lesz megkötve.

És itt van motringban:


Kb. 105 gramm BFL (Blue face Leister-kékpofájú bárány), a kész fonal kb 540 méter, olyan vastagabb csipke, vékonyabb "fingering" vastagság.

próbálom a színeket elkapni, ez itt a ragyogó napsütésben készült, de nem az igazi, a fentiek jobbak:

A fonal mennyisége egy közepes méretű kendőre elég... Javaslat?