2020. október 7., szerda

Berácsozva...

Pár éve, amikor elkezdtem a történelmi ruhákkal foglalkozni, hagyományos rácsos krinolinnal kezdtem, mindjárt kettővel, és azóta készült egy harmadik is... Most pedig Andi döntött úgy, hogy ő is szeretne 1860-as ruhát...

Bevásárolt hát abroncsvasból, vászonból, széles ripsz szalagból, és felkerekedett hozzám. 
Előástam a régi jegyzeteimet és munkához láttunk...

Az abroncsvas, az én dugi tartalékommal sem volt elég, így az utolsó karikának csak a háza és a helye volt meg, amikor Andi néhány órával később próba és fotózkodás után csomagolt...



Ha az alsószoknya ismerős, nem véletlen... ezt az én alsószoknyám, már szerepelt a blogon...

2020. szeptember 14., hétfő

Reformkori ruha (1845)

Amíg eldöntöm, mi is legyen ezzel a bloggal (hmm, ez mintha folyton kérdés lenne.. de hát ez vonatkozik a saját életemre is. Mindig azt próbálom eldönteni, hogy mire koncentráljak.... annyi különféle dolgot szeretnék... "Jaj j szívem, milyen sovány vagy, két kamrádban megannyi vágy van... "(Szabó Balázs)

Mindenesetre egy darabiig lesz néhány utazásos bejegyzés (10 nap Olaszországban, varázslatos volt), kézimunka (ruhák, kötés, fonalas cuccok), talán hagyományőrző dolgok, leginkább a csapatunk, a Mare Temporis  Alapítvány, amit hol "az alapítványnak" hol "MTA"-nak hol "Temporisnak" emlegetek.

Feltűnt, hogy abban a pár évben amikor a legtöbb történelmi ruhámat készítettem alig blogoltam, és nem igazán mutattam meg ezeket a ruhákat, kivéve talán a tardiskék báliruhát, és a napóleon kori - rózsás- nappali ruhát. Írtam ugyan egy általános összefoglalót arról, hogy mégis mennyi anyagot használtam egy-egy ilyen összeállításban, de nézzük meg a részleteket is. Nem lesz különösebben sorrendbe állítva, sem korszakok szerint, sem elkészítés sorrendjében... egyszer talán készítek egy összefoglaló oldalt, de ki tudja mikor kerül rá sor. 

Mindenesetre nézzük ezt a ruhát az 1840-es évek második feléből. Magyarországon, ezeket az 1848-as forradalomhoz vezető éveket reformkornak hívjuk, az angol/amerikai szövegkörnyezetben ez a korai viktoriánus korszak. 

A mostani bejegyzés megírására ez, az átkötős fazonú 19. századi ruhákról szóló bejegyzés inspirált. Ez az átkötős, átlapolós fazon régóta nagy kedvencem

Micsoda meglepetés, kék... és apróvirágos... mindkét tulajdonságot kedvelem egy anyagban.
Ezt a ruhát azután készítettem, hogy volt egy nem túl sikeres kalandom egy reformkori ruhával a megelőző augusztusban. Bár a ruhát még mindig használjuk az alapítványnál, ha alacsonyabb rangú, szegényebb karaktert kell megjeleníteni. Nem sok képem van arról a ruháról, ezeket kivéve, rajtam talán egyszer volt, azon a -számomra- első Savarián-- Azóta inkább Nóri hordja, aki nálam jobban kedveli megjeleníteni az egyszerűbb karaktereket. 
A ruha varrásakor Tilda barátnőm segített feltűzögetni a hajtásokat... amit aztán le is kellett szednem, mert ahogy levettem, látszott, hogy a rétegek elcsúsztak egymáson, az egész darab elcsavarodott (hát igen, az emberi test 3 dimenziós). Napokig tartott újraigazítani, és kézzel leöltögetni. De így is hálás vagyok Tildának, nélküle ez a ruha nem jöhetett volna létre.
Amikor ezt a ruhát viselem, van rajtam alsóing, száras alsónadrág - általában azok, amiket a napóleon-kori ruhákhoz készítettem, térdharisnya, cipő, fűző, zsinóros alsószoknya, egy kisebb popsipárna, fodros alsószoknya, és még egy alsószoknya, ami elsimítja a vonalakat. 
A nyomott mintás anyag Indiából érkezett. Az indigókék alapon fehér virágos minta csalóka, lehetne akár tipikus magyar kékfestő, de nem az. Amikor rendeltem, vastagabb pamutanyagra számítottam, a nyomottmintás kartonhoz hasonlóra, de sokkal vékonyabb volt, szinte mint a viszkóz-flokon. 
A felsőrészt pamuttal béleltem, és merevítők segítenek tartást adni neki. 
A képek visszakeresésénél realizáltam, hogy ez az egyik leggyakrabban használt történelmi ruhám, de jogosan. 

Ennyi hordás után is szeretem, büszke vagyok rá, különösen az apró részletekre, a hajtásokra, a gombokra az ujján, a keskeny szegőre a derekán.
Nem beszélve a tényről, hogy bár határozottan egy nappali ruháról és nem egy báliruháról van szó, elég jól mutat tánc közben is. 







2020. szeptember 12., szombat

Ikea

 Amikor megfogadod, hogy sohasem készítesz Ikea paplanhuzatból 18. századi ruhát, mert mindenkinek van ilyen, a turiban meg ez jön veled szembe...


Az egyik felén egészen halványan elszíneződött, valószínűleg megpróbálom világoskékre (mi másra?) befesteni...

2020. szeptember 3., csütörtök

Olvas még valaki blogokat???

  Van még itt valaki? 

Tudom, hogy gyakran mondogatom magamnak, hogy ez egy eléggé rapszodikusan írogatott napló, magamnak, de ugye...

Igen, a blogot azért írjuk, hogy mások meg olvassák, nem? 

Azt is tudom, hogy ez a bizonyos blog eléggé rendszertelen módon van vezetve, időnként egy rakás bejegyzés kerül fel, egyik a másik után, máskor meg hetekig semmi... de beismerem, hogy a visszajelzések hiánya (umm, megjegyzések, kommentek???) nehezebb teszi a lelkesedés fenntartását (vagy úgy is mondhatnám, megkönnyíti, hogy ellustuljak, akár hosszabb időkre--)

Sőt, azt is tudom, hogy sokan azt mondják, hogy Ravelry / Instagram / Facebook, mostanában pedig egyre inkább a Youtube megöli a blogokat...de azt is tudom, hogy én például szeretek blogokat olvasni. 

Szóval lenne mondókám, meg egy rakás képem, amit megmutatnék....

Hahó, van még itt valaki? 


2020. július 18., szombat

Ha nem járnék koncertekre...

(Ez egy Facebook bejegyzésnek indult, de azt hiszem itt is helye van).

Ha nem járnék koncertre…
Ha nem járnék koncertre nem csak azzal a néhány pohár ciderrel lennék kevesebb, amit amúgy is ritkán iszok meg, hanem… szegényebb lennék egy sor verssel, amit fontosnak tartok, pedig versolvasó (sőt versmondó) emberként nem kevéssel volt dolgom. Nem tudnám fejből Pilinszky Ne Félj, vagy Szemlér Ferenc Hogyha gondot Viselnél rám versét, Radnóti Bájolójáról ne is beszéljünk (ja, azt tudnám, de énekelve még jobb). Ha nem járnék koncertekre, már elfelejtettem volna, hogy az Erőltetett Menetet másképp is lehet olvasni, nem ismerném Radnóti Fanny Naplóját.
 Ha nem járnék koncertekre, nem ismernék egy sor gyönyörű helyet az országban, a várakat Szigligeten, Kőszegen, nem jártam volna Ráckevén, Orosházán, Alsóbogáton, Kapolcson, Tusnádfürdőn, és még egy sor különleges helyen. Ha nem járnék koncertre, nem olvasnék Grecsó Krisztiánt, nem tudnám, hogy kell fotókönyvet szerkeszteni, nem tudnám milyen boldogság bőrig ázva énekelni, hogy „mossa az eső össze szívünket”…

Ha nem járnék koncertre, egy sor baráttal kevesebb lennék. Nem tudnám, mennyire tud szeretni és ölelni egy speciális igényű lányka, és nem tudnám, mennyire tud hiányozni az ő nővére (is). 

Nem tudnám milyen érzés, hogy kihagyják a helyemet az első sorban, nem tudnám, hogy szól egy cselló és egy hegedű egy rockzenekarban. Ha nem járnék koncertre, nem derülnék egyesek Facebook bejegyzésein, nem gondolkoznék másokén. Ha nem járnék koncertre, nem tudnám, hogy oda nem csak a zenéért jár az ember, hanem a barátokért is.
Ha nem járnék koncertre, nem találkoztam volna a szerelemmel sem. Ha nem járnék koncertre, ma is magányosan kuksolnék otthon, és sajnálnám magamat. Nem tudnám milyen, ha vigyáznak rám, ha figyelnek rám, ha valakinek fontos vagyok.
Elismerem, focimeccsen sohasem jártam, biztos ott is van sok pozitívum, amiért sokan odamennek, de elszomorítónak tartom, hogy mindazt, amit az elmúlt években a koncertektől kaptam elintézik egy vállrándítással, és semmisnek nyilvánítják, mert a koncerteken „alkoholt is lehet inni”. 
Sohasem az ivásért mentem koncertre, és ugyanolyan boldogan lennék ott, akkor is, ha ezentúl csak ásványvizet lehet kapni ilyen helyeken.

A képek nagy részét Varga Norbert készítette, a Kobuci-ban a pécsi Káptalan kertben, Alsóbogáton, Keszthelyen, Szigligeten és ki tudja még hol.
Köszönöm mindenkinek, aki a képeken van, de azoknak is, akik most ezeken épp nincsenek, de szívemben ott vannak.
Image may contain: plant, flower, nature and outdoor   Image may contain: plant, flower, tree, outdoor and nature
Utóirat: Ha nem járnék koncertre, virágot sem ültettem volna az idén. Csak úgy mondom.


2020. május 12., kedd

Nyitva!

Mármint az I Love Textil, az. Közel két hónap után a normalitás icike-picike árnyéka visszatérni látszik.
A múlt héten időpontom volt a kozmetikushoz, és, amikor lemondta, hát én sírva fakadtam (kellene csinálnom egy listát az okokról, ami miatt sírva fakadtam az elmúlt hetekben... vagy nem. Az biztos, hogy volt köztük néhány igazán fura is.) Annyira ki vagyok már éhezve arra, hogy másokkal is N-n és Chrisen kívül másokkal is kapcsolatba kerüljek. Úgy értem mindkettőjüket szeretem, és ha életem végéig már csak két emberrel beszélhetnék, ők lennének azok, de mégis...
Mindenesetre csak bemerészkedtem a városba, de a váci utca és környéke elkeserítően üres volt.
Ezen a héten azonban úgy tűnik, az üzleteknek kezd elege lenni, és apránként újra nyitnak.
Mint az "ócsóanyagos", lánykori nevén I LOve Textil, ami jó sok sza**, vagyis sámomra értéktelen dolgot árul, de időnkémt igazi kincsekre is lehet náluk lelni. Mint most.

Nem mintha úgy igazán szükségem lenne anyagra, vagy akár helyem lenne eltenni...de...
Hát akkor reméljük, hogy a dolgok talán jobbra fordulnak... egyszercsak. 

2020. május 11., hétfő

Kezdet..

...valami új... Mintha annyira hiányzott volna egy új hobbi... bár nem egészen új, de em csináltam vagy 30 éve...