2017. április 20., csütörtök

Rés a falon

Vagyis sokkal inkább az idő szövetében, amin keresztül, olyan 20 április napom tűnt el... Bár nem mondhatom, hogy nyom nélkül, hiszen még mindig festékes a körmöm, és gyapjúfonatok, meg fonalmotringok hevernek erre-arra, bizonyítva, hogy VOLT Gyapjúnap, és felkészültem ré, és utána úgy két hétig dolgoztam egyfolytában, szünet, pihenő nélkül, hogy behozzam az...nem, nem az "elveszett" időt, mert véletlenül sem gondolom, hogy a bálra való felkészülés, a bál maga, a gyapjúnapi felkészülés, vagy a Gyapjúnap maga elveszett idő lenne, vagy bármi, ami kevesebb, mint jól eltöltött idő, alkotással, és a pillanat, az élmény megélésével, élvezetével.

Azonban a számlákat a következő hónapban is ki kell fizetni, a fiam valószínűleg enni is akar majd (én nem annyira, egy csomót kellene fogynom), szóval a munkában is utol kellett érnem magam, és mire felnéztem a képernyőről, és  kinéztem az ablakon, madárcsicsergésre, meg tavaszi virágokra számítva... ezt láttam:
Aha, sűrű, kavargó hóesést, Jujj. Alapból utálom a telet, meg a hideget, a hóesésnek még a látványától is forog a gyomrom, még télen is... De áprilisban??? na, nem akarjárok hallani, amit gondoltam.
Vígasztalásul, talán, hogy kicsit jobb kedvre derítsen, itt egy videó a kedvenc regency (empír? Jane Austen?) táncomról...Aminek egészen véletlenül Hole in the wall (azaz Rés a falon) a címe.  Holnap történelmi táncklub. Van remény.

2017. április 2., vasárnap

Másnap reggel

Amelyben nem beszélek sokat, csak mutatok néhány képet, amit a telefonomról letöltöttem hajnalban. Remélhetőleg később lesznek jobbak, közelibbek, részletesebbek... addig is:












2017. március 30., csütörtök

Viktoriánus alsóruha, avagy mire jó, ha az ember ír táncházba jár

Már csak két nap van a bálig, és a megfelelő pánik kezd elcorítani mindenkit, olyasmi, mint a nemleszekkészenmindennel, kifogvelemtáncolni, egyáltalánlesz-ekivel, mivanhaelfelejtemaquadrille-figurákat... és egyebek.
Mindezenközben dolgozunk a viktoriánus alsóruházaton is, ebben benne van a nyitott, száras alsó, és az alsóing is...
Hagyom, hogy a képek beszéljenek helyettem, én meg igyekszem túltenni magam azon, hogy pont vasárnap este, a legnagyobb munka közepén szállt el az áram, én meg egyszerre akartam szívinfarktus és idegösszeomlást kapni, mivel fogalmam sem volt hol keressek segítséget... de aztán eszembe jutott, hogy az egyik ír táncházas társunk foglalkozik ház körüli javításokkal is, ráadásul hajlandó volt vasárnap este is eljönni, és kijavítani a hibát...



Természetesen mindenből két darab készült, némi eltéréssel a méretben és a dekorációban, de Zsófi alakja alkalmasabb a fehérnemű bemutatására :-)

2017. március 22., szerda

Heti fonós, avagy ha már lúd legyen kövér.

Ha már saját kötésű harisnyám lesz a bálon, a kezemen, csak nem lehet bolti kesztyű, ugye?

Tehát ez meg itt 430 méter (kb 80 gramm) kézzel font selyemfonal..
(Mik meg nem bújnak az ágy alatti fiókban... mint ez a selyemszösz... mert az alpaca nem igazán autentikus az adott történelmi korszakra nézve).

2017. március 12., vasárnap

Adósság - Peerie Flowers sapka...újra

Miközben nyakig vagyunk a báli öltözék(ek) készítésében, és kétségbeesetten próbálom utolérni magam a munkámmal, a képek között kutakodtam, valami posztolnivalót keresve... Ekkor jöttem rá, hogy ezt a sapkát eddig csak belülről mutattam...
Rögtön azután, hogy az Ingrid pulcsimat befejeztem az imádatos Flora fonalból, még nagyon fel voltam turbózva a friss fonalszerelemtől, és azonnal valami újba kellett kezdenem a maradékokból.
A minta Kate Davies, Peerie Flowers sapkája, és csak anyit mondhatok, ha szeretitek a Fair Isle sapikat szerezzétek be, mert nagyszerű minta.
A sapiból karácsonyi ajándék lett a gimis barátnőmnek, aki (nem) mellesleg Kristóf keresztmamája is... azt mesélte, egyszer az 1-es villamoson utazott, amikor azt vette észre, hogy valaki figyeli... majd ugyanez a valaki odament hozzá, és megkérdezte ő készítette-e a sapkáját..."Nem a barátnőmtől kaptam..." válaszolta... "Anettől??? mert ő köt ilyeneket..." LOL, ha már az utcán is felismerik az ember munkáját...
Minta: Peerie Flowers
Fonal: DROPS Flora
Kötőtű Knit Pro Signature 3,5 mm.
Képek: Christopher Laurent Deli

2017. március 10., péntek

Mindent bele :-)

Egy dologgal nem vádolhat senki sem... hogy ímmel-ámmal csinálnám a dolgokat... Szóval, amikor egy 19. századi bálról van szó, nemcsak megvarrom a saját ruhámat, krinolinnal, alsószoknyával együtt, de szükség van alsóruhára, és kiegészítőkre is, ugye? Például a lábamra is kell valami, és hát mit tehet egy kötős, amikor hagyományos harisnyára van szüksége?
Igen, pontosan azt.



Hogy időben készen lesz-e, az egy teljesen más kérdés.

2017. március 8., szerda

Richie...

és Willie története...
1989-ben, amikor gimi után elvégeztem a szakmunkásképzőt, varrónőként kezdtem dolgozni, de nem voltam hajlandó egy gyárba, vagy varrodába beülni, mindig is itthonról, a saját ritmusom szerint szerettem dolgozni.... ami persze azt jelenti, hogy van amikor 20-24 órát is egyfolytában, máskor meg napokig felé sem nézek (mellesleg fordítóként most is épp ezt csinálom)...
Az itthoni munka feltétele pedig minimum egy ipari gyorsvarrót, és egy interlock gépet feltételez. Iskolából kieső, végzős diákként nagyon kevés pénzem volt, ráadásul nem is igazán értettem hozzá, az akkoriban kapható legolcsóbb, használt gépet is csak némi apai segítséggel tudtam megvenni... Ő volt Willie, egy Wilcox and Gibbs gép, amelynek táblája szerint a licenszét 1939-ben jegyezték be.... Gondolhatjátok, mit jelent, akkor mégis mikor készülhetett ez a gép. Akkor is öreg volt, és rozoga, már alkatrészt sem lehetett hozzá kapni...
 Az évek során még így is sokat hajtottam, sok ruhát megvarrtunk együtt, de mindig is éreztem a hiányosságait... Görbe tűvel dolgozott, de a belevaló tűt régóta nem lehetett kapni, egy hasonlóból köszörültek le egy kis darabot (ami persze vagy sikerült pontosan, vagy nem). A késekkel is mindig gondok voltak, legutóbb, már valami más géphez való késből faragott egy belevaló a műszerész...
Őszintén szólva az egyik oka annak, hogy sokáig nem varrtam az is volt, hogy tudtam a lock-kal mindig kínlódás a vége. A Piros ruhával is megdolgoztatott, mert pont ott jutott eszébe az öltéseket egymásra torlasztva a legrondább varrásképet mutatni, ahol a legjobban Látszik. Meggyőződésem, hogy egy, gépeket szerető, hozzáértő ember kezében még életre kelhet, sőt, azt is el tudnám képzelni, hogy koránál fogva akár egy múzeum jellegű helyen tengesse igazén öreg napjait, én mindenesetre nyugdíjaztam. 
Mindenki: ő itt Richie, Willie utódja.
A döntést magamhoz képest eszméletlen gyorsan hoztam meg, és bonyolítottam le, ennél sokkal kisebb dolgokon képes vagyon ennél sokkal sokkal tovább rágódni, de... de... NEM a báli ruha miatt vettem, már korábban is terveztem, hogy Willie-t egy fiatalabb nagyobb repertoárral rendelkező fiatalabbra cserélem, de azt sem mondom, hogy nem pörgette fel az eseményeket :-)
Ipari gépet kerestem, mert mindig is iparival varrtam "ehhez vagyok hozzászokva". Még Miamiban volt egy háztartásim, de utáltam is rendesen. Érdekes, hogy, bár az elmúlt 28 évben a fizetések az árakkal együtt a sokszorosukra emelkedtek az összeg, amiért az ilyen gépeket kínálják, nem változott sokat. Egy rozoga ócskát már 30-50 ezerért lehet találni, egy közepesen jó használt négyszálasat 60-90 ezerért, és 150 000-ért már igazán színes-szagos, többnyelven beszélőhöz lehet jutni, de ezekre inkább csak akkor van szükség, ha fürdőruhát, sztrecchanygot, és hasonlókat varrnak, és nálam nem ez a fő cél. Könnyű döntés volt a korábbinál jobb kategóriát választanom..
Kíváncsi vagyok egyszerűbb lesz-e vele boldogulni, mennyit jelent az, hogy 3 szál helyett Richie akár 4 szállal is tud dolgozni.