2019. június 3., hétfő

Négy hét

Négy hét. Ennyi ideig nem ittam Coca Colát.
Elismerem, szeretem a Coke-ot.
A C betűs, piros, cukros változatot. Ha már lúd, legyen kövér.
Gyerekkorom óta szeretem, pedig volt idő, amikor a beszerzése sem volt probléma-mentes, és hihetetlen mennyiséget tudok meginni belle.
Gyakran mondják (főleg az exem), hogy (na, mi a jó magyar szó az addiction-ra? ) hogy rászoktam, hozzászoktam, hogy ez már addikció. Még az is lehet, és én is gyakran is gondolkodtam el azon, hogy, hogy ez valóban így van-e.
Úgy másfél hónapja mérlegre álltam, és nem a mérleg akadt ki, hanem én. Különbn is megfogadtam, és volt egy amolyan fogadásom is magammal.... Egyszer már megpróbáltam, egy hónapig feladni, de akkor volt Kristóf balesete a harmadik héten.
Igazából Május elsején kezdtem, (ami ugye pár nappal több, mint 4 hét)de volt egy kis dobozzal a hűtőben, és N azt mondta, fölösleges csábítás lenne csak.
A teljes 4 hét így is lejárt pénteken késő este. Csütörtökön véletlenül vettem egy dobozzal....(jajj, fogjátok be, igenis véletlenül. Most mit mondtam volna annak a helyes eladó fiúnak, aki olyan büszke volt arra, hogy megjegyezte: kólát szoktam inni? Na, ugye). Szóval volt nálam egy pénteken este, és nem sokkal éjfél előtt ki is bontottam.
Igazából fura íze volt. Namármost, a négy hét elején egy-két napig fájt a fejem, de ennek millió más oka is lehetett. Nem volt más elvonási tünet. Sem remegő kéz, sem hányinger, se szédülés, még egy rendes dühroham sem. Ráadásul nem ittam más cukros üdítőt sem, teát sem, de még szörpöt sem. Csak vizet és szénsavas ásványvizet. Ennyi. Nem haltam meg. Nem lett belőlem zombi. Igaz, fogyni se nagyon fogytam.
Mindenestre adtam magamnak egy nap szabadságot, és vissza a kályhához. Lássuk megy-e még egy hónapig.
Fotók: Varga Norbert

2019. június 2., vasárnap

Honeybeast

Nem adtam fel a kézimunkát, bár elismerem, hogy a hangsúlyok kissé eltolódtak. Dolgozom jónéhány dolgon, de sokkal tovább tart befejezni valamit, és az ilyen események között eltelt idő is jóval hosszabb.
Az élet viszont folyik, nézzük hát a legutóbbi koncertet, ahol péntek este voltunk.
Honeybeast.
Nem ismertem őket, de N és Chris kedveli a bandát, úgy voltam vele, miért ne. A múlt héten a Belfesten ingyenes koncertet adtak, de elég későn értünk oda, N pedig nem az a tipus, akit a tömegen át be lehet rángatni a harmadik sorba... Ha időben kiérünk, az első sor oké, de a többi...Messzebb állunk meg, aminek az volt az eredménye, hogy csak a fények foltjait láttam (a látásom ijesztő tempóban romlik, de ez egy másik történet).
A múlt pénteken újabb koncertet adtak, az egyik kedvenc koncert-helyszínemen, a Kobuciban.
A Belfest után azt mondtam akkor nyilvánítok véleményt, ha LÁTOK is valamit belőlük...
Nos, bár a dalok néhol kissé túlságosan hasonlóak, eléggé bejövős...bár messze nem annyira, mint egy bizonyos másik Banda...
Képek.


















Fotók: Varga Norbert

2019. május 31., péntek

SZBB koncert, Paks

Folyton nyaggatom N-t, hogy csináljon egy blogot, vagy legalább egy FB oldalt a képeinek, de ő meg folyton hárít azzal, hogy ez neki csak hobbi... addig is, amíg sikerül meggyőznöm, az enyém a megtiszteltetés, hogy garázdálkodjak az albumai között, és posztoljak a képeiből. Itt van néhány a múlt heti paksi DZBB koncertről.. végre egy olyan, ami nappali fényben kezdődött és ért véget.













 Photoes by Norbert Varga

2019. május 29., szerda

Új projekt

NEM mintha sikerült volna mostanában befejeznem, bár van néhány olyan aran, ami elég közel jár a célvonalhoz, mégis van valami, ami nem akar békén hagyni..

2019. május 27., hétfő

Konyhajátékok

A főzős / sütős műsorok szövegeinek fonrdítása melléghatásokkal is jár. Nem elég, hogy időnként legyűrhetetlen vágyat érez az ember, hogy a képernyőn feltűnő finomságokhoz hasonlóval tömje meg a lepénylesőjét, de a kreatívabbakat hasonlóan erőteljes vágy keríti a hatalmába, hogy készítsen is valamit...
Namármost, Mathilda Ramsay-t átvészeltem egy szimpla kitérővel Budapest egyetlen olyan helyére, ahol tudomásom szerint Churros-t lehet kapni. A Krémek Krémje erőteljesebb hatásokkal bírt... a hétvégén már megesett egy lekváros piskótatekercs, ami olyan gyorsan tűnt el, hogy arra sem volt, hogy eszembe jusson elővenni a telefont egy fényképre. Most pedig egy egyszerű csokoládécseppes muffin történt...

2019. május 20., hétfő

A Krúdy negyed Óbudának az a része, ahol épp a Kereskedelmi és Vendéglátóipari múzeum is van, akikkel csapatunk közeli, jó kapcsolatban van (nem kis mértékben köszönhetően egyik tagunknak, aki épp ott dolgozik.) Az ősszel két kiállításuk is nyílt 19./20. század fordulójának fürdőéletével kapcsolatban. A csapatunk részt vett a megnyitóban, és szintén benne voltunk a nagyjából félidőre szervezett "fürdő-napon" még februárban. Most a záróeseményt színesítettük. A "Tavasz a Krúdy negyedben" eseménysorozatban élő -történelmi interpretáció, szubjektív tárlatvezetés, divattörténelem, illemtan is megtalálható volt tánccal kiegészítve.

Az én ruhám:

A szoknyát egy kedves fiatal barátom készítette, Roland. Egy varrós FB csoportban ismertem meg, és közös érdeklődésünk a történelmi ruhák iránt beszélgetésekbe fordult. Kedvelem, kedves és segítőkész. Abban az iskolában tanul varrni, ami annak az iskolának az utódja, ahova én is jártam annak idején, és amikor az ősszel azt kérdezte tőlem, az éves versenyükön lenne-e e kedvem bemutatni egy-két történelmi ruháját, boldogan mondtam igent (aha, és van-e homok a saharában? )
És, ha már úgyis az én méretemben készült, megkérdeztem, mennyire lenne rossz bolt, ha én venném meg az anyagot hozzá, de utána használhatnám is.. Így legalább nem valami szekrényben lóg majd, hanem ténylegesen használatban lesz, kikerül az emberek szeme elé.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy nem készítem többé a saját ruháimat- távolról sem. De szeretem támogatni a fiatal tehetségeteket is.
A nap nagyon jól sikerült, és mi szépek voltunk, még, ha nagyképűen hangzik is.
Alsóruházat az én munkám.
Szoknya: Zsérczy Kiss Rózsás Roland
Cipő: Cipéliusz
Fotók: Norbert Varga

2019. május 16., csütörtök

Hétvégi bolondokháza- 2. rész. koncert újra: SZBB

Ezúttal a kedvenc Bandám... Ugyanaz a város (Veszprém), de másik színpad. Mivel már áradoztam egy sort róluk, jöjjenek inkább csak a képek.
Photos by Norbert Varga