2018. június 3., vasárnap

Hajas

Én is, mint a legtöbb nő, hajlamos valami drasztikusat tenni a hajával, ha lelki gondjai vannak... na jó, én akkor is, ha nincsenek, vágattam már le majdnem derékig érő hajat rövidre csak mert megfogadtam (az első amerikai utazás előtt)... Az ősz haj lenövesztése is elég drasztikus volt, ha nem is gyors változás... most hogy kavarog bennem néhány dolog, szinte törvényszerű volt, hogy valami történni fog a hajammal..is.
 Igen, közel négy év után először hajfestéket vettem :-)
Akik a Facebookon vagy az életben ismerőseim, tudják, hogy mindig odavoltam a színes, szivárványos, tündéres, unikornis színű hajakért... a hagyományőrzés viszont nem igazán kompatibilis ezekkel a színekkel... de egyszer csak előbújt a megfelelő elképzelés a gondolataim közül... Tünde, a fodrászom pedig annál is tökéletesebben kivitelezte, mint ahogy én elképzeltem...
Életemben először ültem úgy a fodrász székbe, hogy BÁRMIT lehet a hajammal csinálni (amíg a hossza megmarad), olyan színt lehet bele festeni amilyet akarok, lehet hullámosítani, fonni...
Közel négy évembe tellett... nézzétek, így alakult:

2018. május 29., kedd

Alapok

Nem egészen három hét múlva újra bálozunk. A bál témája György király korszaka, az öltözködési elvárások 1750 és 1820 közötti ruhákat írnak elő. Ebben ugye benne van a rokokó késői időszaka, és a regency, vagy empír (ha nem Angliáról beszélünk, akkor a napóleoni időszak) öltözködése.
Két évvel ezelőtt ugyan végig eljártam a tánc próbákra, és az összes táncot megtanultam, a bálon mégsem voltam ott (ez azóta is fájó pont). Így részben azért,mert kedvelem a regency stílust, részben azért, mert egy újszülöttnek minden vicc új, részben pedig az időm végességének tudatosulása miatt az idén az 1795-1820-as évek divatját vezsem magamra. Különben sem vagyok annyira oda a túldíszített rokokóért- bár vannak darabok, amik azért tetszenek (egy "english roundgown"-t nem hajítanék ki). Figyelembe kell vennem a szállítást is, a bál Keszthelyen lesz, vagy bekéredzkedek valakinek az autójába, vagy vonatozom- minden esetre egyik megoldás sem kedvez a túl sok/túl nagy csomagnak.
Az öltözékre térve. mint minden történelmi ruhát, ezt is az alapoknál kell kezdeni. Egy ruha sem fog úgy állni, mintha épp átcsusszant volna az idő szövetén keletkezett résen, ha nincs alatta a megfelelő alsó ruházat. Szóval kezdjük az elején (vagy az alján? ) Az empír / regency ruháknál úgy tűnik, mintha szinte semmi sem lenne alattuk, de ez csak illúzió. Az első réteg pedig... Igen hordtak fűzőt, elsősorban azért, hogy a ciciket a megfelelő helyre emeljék, de egy normális nő sem vesz fel fűzőt meztelen testre. Kell egy alsóing, egy chemise, egy shift alá. Ráadásul, mivel némi súlyfelesleget hurcolok magammal, a combjaim összeérnek, nekem muszáj száras alsót is felvennem.
Ravaly a Savaria karneválon már megtanultam a leckét, egy kétnapos rendezvényre legalább két szett alsónemű kell.
Két alsóing, és két nadrágocska. Az inghez azt a szabásmintát vettem alapul, amit tavaly rajzoltam a viktoriánus öltözékhez. 

Valamivel hosszabbra készítettem. 
behúzós nyakkivágás, és apró pliék díszítik egy kis csipkével. 
A száras alsók a regency időszakban kezdtek megjelenni a hölgyek ruhatárában, részben egészségügyi, részben szemérmességi okokból. A ruhák könnyűek,  áttetszőek és szellősek voltak, ez nem annyira illett az angol időjáráshoz.
Valójában a nadrágocskák csak két szárból álltak, amit egy derékpánt fogott össze. Ebben az egy dologban csaltam kicsit, "rendes" derékpántot kaptak.

A szárak keskenyebbek és hosszabbak voltak a viktoriánus társaiknál, olyannyira, hogy akár a szoknya széle alól ki is villanhattak. 
Ezt a hosszúkásabb, keskenyebb vonalat próbáltam hangsúlyozni a hosszanti keskeny pliékkel. Az alsó széle fodrot és csipkét kapott a kacérság kiemelésére. 
 És, ha valaha azon törted volna a fejed, hogyan könnyítettek a testi szükségleteiken ezekben a rucikban.... hát itt van :-)
A következő körben jöhet a corset.

2018. május 18., péntek

A nap kérdése

Csak hogy rámutassak a napokban foglalkoztató problémák mélységére... a nap kérdése:
Ha csipkét szeretnék a késő 15. századi olasz camiciámhoz, vajon varrott csipkét kellene használnom (és egyben megtanulnom), vagy keressek egy egyszerűbb, keskeny mintát a Le Pompe (a továbbiakban "Pompos") könyvből.
Amikor pár napja ugyanezt a kérdést feltettem egy ismerősnek azt mondta, hogy a fenti mondatból érti a század, a keskeny és a könyv szavakat, de arról, hogy miről beszélek fogalma sincs. Mondtam, ne aggódjon, a közeljövőben mindent megmagyarázok.
Addig is néhány kép, ahogy a Pompos egyik keskeny mintáját próbálgatom.



És egy ráadás, amiben az látható, mi történik, ha a csönget a postás, én meg olyan gyorsan pattanok fel, hogy repül az állvány és a csipkepárna. 

2018. március 19., hétfő

Március a Múzeumban

Több kép, mint szöveg, jó lesz?

Március 15-éről a magyar nyelvű blogban nem kell magyarázkodnom, elég annyit mondanom, hogy a Mare Temporist az idén arra kérték, legyen része az ünnepi programnak. Két napot töltöttünk ott március 3-át és 16-át, mindkét nap három, reformkori jelenetekből és táncokból összeállított előadás, és köztük élő történelem, életmód bemutatóval.

A tervek szerint a ruhámról, külön bejegyzést írok majd, részletesebb fotókkal.

Addig is... KÉPEK: 
A csapat a második nap végén---
 Hölgyek, saját kezükkel készített ruháikban. 
 Attrakció a hölgyszalonban: csipkeverés-
A belső dívám :-)
 Egy igazi úrral :-)  
Hölgyek a reformkorból...
 
Az egyik jelenetben..
Hölgyek és urak a szalonban...

2018. március 14., szerda

Harisnya a 17. századból...

Decemberben több angol/amerikai kötős/történelmi ruha varrós fórumban is megosztották a holland, Leiden városában működő textilkutató központ felhívását, amiben egy kísérleti régészeti projektben egy 17. századi selyemharisnya rekonstrukcióját tervezték. Természetesen "ki-ha-én-nem" alapon azonnal e-mailt küldtem, mert mindenképp részt akartam venni ebben a programban.

Már előre látni lehetett, hogy nem lesz könnyű, már előre hajszálvékony selyemfonalat és varrótűnél is vékonyabb kötőtűket emlegettek...

Most, a márciusi (második) workshopot Carsticumban tartották, ahol ezeket a harisnyákat tárolják, és a résztvevők kisebb csoportokban meg is nézhették... Hihetetlen, különleges élmény volt.

A történet annyi, hogy a holland tengerpartoknál rengeteg hajó süllyedt el, a roncsok a mai napig vastag homokréteg alatt fekszenek. A terület védelem alatt áll, kutatni nem szabad, de időnként egy-egy erősebb széljárás, esetleg egy-egy új móló, vagy hasonló építmény miatt az ár-apály iránya megváltozik, és néhány dolog előbújik a homokos tengerfenékről. Így találták ennek a 17. század első feléből származó hajónak a roncsait és rakományának egy részét. A leletek között voltak lakberendezési textíliák, gyermek és férfi ruházati darabok, egy viszonylag jó állapotban levő női selyemruha és A HARISNYA.

Természetesen, hozzányúlni nem volt szabad, és vakuval sem fényképezhettünk, de nagyítókat kaptunk, és alaposan megnézhettük a harisnyát.
 Az első, ami szembe tűnik, a hihetetlenül finom fonal, az egyenletes kötéskép, és az apró kötéspróba.
A sarok és a lábfej megoldása különleges, még a rövidített sorok, és a kitchener stitch feltalálása előtti időből.


 A hatalmas sarokbetét miatt a harisnya ránézésre sokkal nagyobbnak tűnik, mint amilyen valójában.
 A boka fölött sima- fordított szemekből kialakított struktúra-minta alkotja a "clock"-ot, a díszítést.
 A sarok vonalát, és a zokni szárát hátul (a "varrásnál") apró cikk-cakk vonalú struktúra minta emeli ki.


 A felső szélen nincs sem bordás-mintás passzé, sem lustakötéses szegély, sima, visszapöndörödő szélt használtak.
 Ahogy korábban említettem a teljes harisnya valójában sokkal kisebb, könnyedebb, finomabb, karcsúbb, mint a részletes fotókról gondolnánk.




 Mesélek majd még az utazásról, a projektről is, de ezeket a felvételeket muszáj volt már most megmutatnom. Végezetül itt egy videó is.

2018. március 4., vasárnap

UPK 2018

Sokat mond arról mennyit és milyen tempóban kötök mostanában az, hogy az újévi pulcsimat úgy hat hét alatt sikerült befejeznem (a legjobb szintidő olyan 3 nap volt néhány éve)... De a szabály az szabály, a hagyomány az hagyomány, még akkor is, ha csak néhány éves, és akkor is, ha csak nekem az.
De végül elkészült, itt van... sőt azon melegében meg is utaztattam..
A fonalkészletekkel kapcsolatos alapvető hozzáállásom ellenére (vagyis minél nagyobb, annál jobb), úgy döntöttem, nemcsak azért vannak, hogy nézegessem őket, így megpróbálok ezt-azt felhasználni a meglevőkből... Belekotortam hét a dobozaimba, és több lehetőséget is találtam... némi tűnődés után végül olyasmit választottam, amit egyszer már, más változatban elkészítettem.

Már az első körben is szerettem a DROPS Nordic Summer mintáját, és a pulóver változatát is el akartam készíteni egy ideje. Sőt a fonalam is megvolt egy piros/fehér színkombinációhoz. 
A minta nem túl nehéz, jól követjetp, csak annyit változtattam, hogy az ujját más szemszámmal kezdtem, hogy az én karom is elférjen benne, így, amikor az ujját a testrész mellé tettem, át kellett számolnom a fogyasztásokat, hogy olyan szemszámot kapjak, amivel a mintaismétlések a megfelelő helyre kerülnek.

 A képeket Lpndonban,  Greenwich-ben készítette a fiam... a fény hol ilyen volt, hol olyan...
Minta: DROPS Nordic Summer
Fonal: DROPS Baby Merino
Kötőtűk:: Knit Pro Zing (2.75 (a lustakötéses szélekhez), 3.00  (a harisnyakötéses részekhez), 3.25 (a színes mintához).

2018. február 21., szerda

A zoknifonal esete a kötős ihlettel

A 21. század első évtizedében, amikor már volt Internetünk, kötősként már a nyálam csorgattam a zoknifonalak fölött, de kicsiny országunkban ilyesmit még messze nem lehetett kapni... Volt azonban néhány turkálós, ahol fonalat is árultak, és ezekben a zsákokban itt-ott felbukkant egy-egy kisebb maradék... ezeknek soha nem tudtam ellenállni...mindegy milyen kicsi volt az a gombolyag, én megvettem. Ez a szokásom jóval azután (hmm, a mai napig is) megmaradt, hogy már több helyen lehetett zoknifonalat vásárolni. Jópár zoknit, sapkát, kesztyűt kötöttem, néha összekombináltam ezeket a darabkákat, de ez meg sem látszott az egyre növekvő mennyiségen...Emlékeztek erre a képre? és ez csak az egyik doboz, van egy másik legalább ekkora dobozom a mintás a maradék zoknifonalaknak, és akkor nem beszéltünk a teljes gombolyagokról, meg azokról a dobozokról, amikbe az egyszínűeket szortíroztam szét...
Már régóta tetszettek azok a nagyon színes kötött cuccok, amik olyan maradékokból készültek, amikből nekem is tonnányi van... például ez a pulcsi, vagy ez a zokni...a fejemben több ilyen terv is volt, de... jajj, de...
Kicsit több, mint egy éve a kötős ihletem eltünedezett egyre ijesztőbb mértékben. Nehéz ezt elismernem, részben mert.... mert csak. Pontosan tudom, hogy mikor kezdődött, mi váltotta ki, még akkor is, ha soha nem fogom pontosan megtudni miért. Mindenesetre alaposan megkérdőjeleztem magamban egy csomó mindent, amit meg azért utáltam, mert valószínűleg pont ez volt a másik fél célja.... mindenesetre egyre kevésbé éreztem úgy, hogy kötni akarnék. Boldogan ugrottam fejest a hagyományőrzésbe, és a velejáró varrásba, meg a csipkeverésbe... részben azért is, hogy elterelje a figyelmemet arról a rengeteg fonalról, ami körülvesz, ami helyet foglal a lakásomban..egyre növekvő csüggedéssel néztem a dobozaimat... a fonalakat még mindig szerettem. Sőt a kötést is szerettem, mégis.... nem tudtam felszítani a lelkesedést.... Kimondottan örültem Dóri kérésének a 17. századi harisnyával kapcsolatban, mert megígértem, és muszáj volt megcsinálni.... egészen addig, amíg egy képbe botlottam a Facebookon, amin egy maradék zoknifonalakból készült nyakmelegítő volt. A kép szíven ütött, újra. és újra visszatértem hozzá, már éppen képernyővédőnek akartam beállítani,amikor felnéztem a fonalasdobozokra...Felkeltem lepakoltam, és elkezdtem kiszedegetni azokat a kisebb-nagyobb gombócokat..majd ugyanezekből kisebb-nagyobb kupacok jelentek meg az ágyam sarkán, a szófán, a táskáimban... és egyszercsak kötni kezdtem.

 Annyira egyszerű volt...annyira semmi, csak sima szemek körbe-körbe...
Amikor az egyik maradék elfogyott, csak hozzákötöttem a következőt, és folytattam a kötést. Amikor nagyjából olyan hosszú lett, mint az a nyakmelegítő, amit vetem (igen, van olyan kötött nyakmelegítőm, amit vettem... ugyan turkálóban, de akkor is...)... Mindenesetre, amikor olya hosszú lett, kitchener öltésekkel összevarrtam, és kissé kiblokkoltam. Ennyi.

Totál odavoltam érte, olyannyira, hogy rögtön nekifogtam egy másiknak, és azóta is vannak kisebb-nagyobb fonalkupacok a lakásban erre-arra.

Hihetetlen, hogy valami ennyire egyszerű így meg tudott fogni. Talán ez rángat ki a gödörből.