2021. január 19., kedd

Hirtelen felindulásból elkövetett zokni

Az úgy volt, hogy miközben Ági műhelyében matattam, egy maradékokat tároló kosárban, találtam némi lilás zoknifonalat (mi mást?), ami nagyon tetszett. Ja, tudom, ki tudja miért, de bukom rájuk. Mindenesetre, elkértem tőle azzal, hogy viszek helyette másikat, mert ugye nem arról van szó, hogy ne lenne a cuccból itthon épp elég, csak valamiért nagyon bejött épp az a színkombó. 

Ugyanakkor, bármikor, amikor ledobtam a cipőmet, hogy a műhely galériáján zokniban szaladgáljak, némi irigységet? vágyakozást? véltem felfedezni Ági szemében. 

Így, amikor azt a bizonyos cseregombolyagot kerestem, támadt egy ötletem. 

Odaadom azt a csere-fonalat, de nem gombolyag formában. 
A gondolatot tett követte. 
Egy darabig hurcoltam magammal a zoknit magammal amíg autóztunk, és családot látogattunk Karácsonykor. Azt hiszem N családja amúgy is furának gondol, de már ilyennek kaptak. Nem tudok csak úgy üres kézzel üldögélni, kell valami amivel matatok. Nem azért mert nem érzem jól magam... Már tudják, hogy akkor nem érzem jól magam, ha nincs a kezemben valami kézimunka. 
Technikai részletek: Szokás szerint nem bonyolítottam túl a dolgot. Orránál kezdett zokni, az orra és a sarka egyszínű fonalból, rövidített sorokkal készült, a száránál 2 X 2 bordás minta, és "Jenny's surprisingly strechy bind off" leláncolási technikája.  
A fonalak: azonosítatlan zoknifonalak a készleteimből. 
A vacak fotók a telefonom kamerájával készültek. Bocsi. Hamarabb odaadtam, minthogy művészi (umm, művésziesebb??? van egyáltalán ilyen szó?, na jó maradjunk a "rendesebb" szónál) képeket készíthettünk volna. 

2021. január 16., szombat

Csíkos kardigán

Szóval volt már bakancsom, zoknim, kesztyűm, és belebotlottam egy ruhába, aminek odavoltam a szabásáért (bármilyen egyszerű is volt), de nem volt csak.... kitaláltátok, rózsaszínben. Kellett valami, amivel hűvösebb őszi napokon is tudom viselni a ruhát, tudtam, hogy eljött egy kardigán ideje. 
Valami egyszerű, könnyen viselhető darabot akartam. 
És persze, mi másból, mint zoknifonalból. A dolgok jelenlegi állása szerint soha az életben nem kötöm el a zoknifonal-készleteimet... sem. 
És mi menne jól a rózsaszínhez? Oh, a szürke. Ráadásul az a helyzet, hogy a szürke elég jól megy az ezüst hajamhoz is.  
Előástam némi szürke fonalat a készleteimből, meg egy kis rózsaszínt, és az Instagramom tanusága szerint, június elején kezdtem kötni. Nem volt minta, csak egy egyszerű, fentről kezdett átkötős kardigán, V nyakkivágással, csak úgy fejből. Semmi faxni. 
Persze, a néhány jellegzetes alapelem, mint például a hosszú mandzsetta megmaradt, és azt szerettem volna, ha illink a kissé lagenlook-os stílushoz. 
Főleg utazóskötős darab volt, többnyire N autójában kötöttem (igen, a vírus ellenére is sikerült néhány kilométert beletolni a számlálóba, leginkább a nyári könnyítéseket kihasználva).  
Az egyik ujját Olaszországba oda, a másikat visszafelé kötöttem. Ott nem nagyon volt tű a kezemben, többnyire tátott szájjal bámultam ki az autóból, és mutogattam, ide vagy oda: Látod AZT??" "ODA nézz!" meg ilyenek.  
Végül néhány hétre (vagy inkább hónapra) félre kellett tennem, mert elkevertem az utolsó pár gombolyagot. Vadásztam a turkálóban, hátha felbukkan hasonló, és amikor végre beletörődtem, hogy valami hasonlót használok, és kitalálom hogy fejezzem be, előkerültek (Csak mert valaki úgyis megkérdezi: az egyik Olaszországban használt táskám oldalzsebében maradtak... de végülis minden jó ha a vége jó). 
Igen, mert ezt is megkérdezi majd valaki: a derékvonal után elég agresszíven szaporítottam, a lagenlook egyenetlen vonalaival akartam játszani, így lett kissé lefelé ívelő az alsó széle)
És aki azt hitte, ezzel vége a rózsaszín korszaknak, révedett. Van még, ahonnan ez jött, de előbb, majd mást mutatok még. 
Fotók: Norbert Varga
Fonal: Ismeretlen eredetű zoknifonal a készleteimből. (a szürke és a rózsaszín is)
Kötőtű: 3 mm. 
 

2021. január 12., kedd

Rózsaszín kesztyűk

Térjünk vissza a rózsaszínhez, rendben? 

A rózsaszín zokni fonalából maradt egy kevés, mi legyen vele? 
Persze, hogy kesztyűk! Mindig kellenek ősztől tavaszik, és a városban ritkán használok ezeknél a .... hogy is hívjuk őket? A többség ujjatlan kesztyűnek hívná őket, pedig vannak ujjai.. szóval legyen félujjas kesztyű? Ez meg elég röhejesen hangzik, de egye kutya. 


Pontosan elfeleztem a fonalat, ami maradt, és az ujjánál kezdtem, így az ujjakkal tudtam annyira játszani, hogy a kesztyű nagy része többé-kevésbé szimmetrikus maradt... mondjuk elég macerás folyamat... írjak róla? A minta és a kötési módszer kb az, ami a megboldogult Barka oldalán egyszer megjelent, de azok az anyagok eltűntek az Internet süllyesztőjében... Talán újra kellene csinálni egy tutorialt... hmm. 
Mindenesetre már lett zoknim és kesztyűm a bakancsomhoz.... Mi lesz a következő tétel a rózsaszín szettemhez? 
Figyeljetek, és kiderül. 

Fotók: Norbert Varga
Fonal: azonosítatlan eredetű "Sockenwolle"
Kötőtűk: 2.25 mm Knit Pro

2021. január 7., csütörtök

Régi szerelem: PIROS

Ha valaki azt gondolta az előző bejegyzés után, hogy itt már csak rózsaszín cuccot lát majd, az nagyot tévedett.  Nem mondok én le a régi nagy szerelmemről a PIROSRÓL sem. 

Kislánykorom óta szeretem a pirosat, gyerekként is sokat hordtam, olyannyira, hogy apukám egyik kollégája piroskának is hívott. Mostanra meg kiderült, hogy az ezüst hajamhoz talán még jobban áll, mint a vöröshöz. 

Amióta szövésre adtam a fejem, szerettem volna piros sálat. Igazi pirosat, nem pirosasat, de olyat, aminek a lánc és a vetülékfonala is piros. 

Ne,m csoda, hát, hogy teljesen bezsongtam, amikor megtudtam, hogy Ági műhelyében az egyik szövőszéken igazi piros felvetés lesz. Annyi tervem lett hirtelen, hogy akár be is költözhetnék oda. 

Azonban elsőre valami egyszerűbbel akartam kezdeni. A gyapjúnapról maradt ez a motring több piros árnyalattal festett gyapjúfonalam. Tudtam, hogy nem tartogatom a következő vásárig, magamnak szövök belőle valamit. 



Van még egy egész doboz mindenféle fura fonalam is, hívhatjuk effekt fonalnak is. Fogalmam sincs miért, kötéshez egyáltalán nem használok ilyesmit... de most a kezembe akadt egy kis gombolyag ezüst színű fonal, amiben rövidebb vastag ezüst/fekete szakaszok voltak.


Tényleg nem akartam túlbonyolítani a dolgokat. Sima vászonszövést, időről időre az ezüst szállal megdobva. 

Fonalfestőként és fonóként, szeretem az egyszerű szövéseket, ahol a fonalé a főszerep. 

Nemcsak ezért, hanem úgy érzem az életem amúgy is elég zavaros, és rendszertelen, nekem kell, hogy legalább a szövés legyen egyszerű és rendezett. Most legalábbis. 
Már az is elégedettséggel és örömmel tölt el, ha dobálhatom a vetélőt balról jobbra, jobbról balra. 
És az is, ha egyszerű, szép környezetben láthatom a kendőmet. 
Szövés közben szerettem nézni, ahogy az alig eltérő piros árnyalatok játszanak egymással. 
És, milyen egyenletesen oszlottak el az effekt fonal vastagabb részei, egészen kevés segítséggel. 
Kivételesen nem lőttem túl a hosszával sem. Mindig hajlamos vagyok "csak a biztonság kedvéért" 20-25 cm-rel hosszabbra szőni a kendőimet, mint ahogy valójában kellene, de ezt sikerült pont a jó hosszúságban tartani. 
Nem túl hosszú, nem túl rövid. 
És még néhány kép, mert nem tudok betelni velük. 







Fotók: Norbert Varga
Fonal: Peony67 handdyed

2021. január 5., kedd

Rózsaszín korszak

Az egész ezzel a pár rózsaszín bakanccsal kezdődött...

Kicsit több, mint két éve, nem sokkal azután, hogy találkoztunk, N el akart vinni, hogy megmutassa nekem Plitvicét, Horvátországban. Ez az út nyilvánvalóan nem kevés gyaloglással járt, új bakancs kellett hát. Ezt a párat a Vaterán találtam, ismertem a márkát még Amerikából (Thimberland) és hát RÓZSASZÍN volt. Színes lábbelikkel kilóra meg lehet venni. Volt mellé egy turizott angora pulcsim is, hurrá. 

De ismertek, és a bennem bujkáló kisördögöt, meg a kényszert, hogy minden mindennek menjen a ruhámban. Szóval kellett az egészhez egy pár rózsaszín zokni. Mit ad isten, a fonalturis weboldalon épp felbukkant két gombolyag rózsaszín zoknifonal, megvettem, és elkezdtem egy pár zoknit... valamikor 2019-ben.  


És ezzel kiszabadult a szellem a palackból, ez csak a kezdet volt. Készüljetek fel egy rakás rózsaszín....cuccra. 

Folyt köv. 

Fényképek: Norbert Varga, 

Fonal: Ismeretlen eredetű "Sockenwolle", 

kötőtűk: : 2,25 mm Knit Pro DPN

2020. december 31., csütörtök

Viszlát 2020

Megpróbáltam az Insta képekből összeállítani egy éves összefoglalót, de többnyire tavalyi képeket akart berakni. Utána írtam egy hosszas értékelést az évről, de elszállt… Szóval semmi sem akarja, hogy ezen a montázson kívül más kikerüljön. Ez már csak egy ilyen év volt. A rossz mellett jó is jutott, és ezekért kimondhatatlanul hálás vagyok. Amilyen nagy lendülettel ugrottam neki ennek az évnek, most olyan kétkedő kíváncsisággal várom a következőt. Akkor lássuk, most mi jön. Ahogy mondják, semmi sem tart örökké. A jó sem, de a rossz sem. 


 

2020. december 25., péntek

Karácsonyfa, ami majdnem nem lett

Mert, ha nincs róla bejegyzés, meg sem történt, igaz? 

Kicsit több, mint egy évvel ezelőtt óriási projektbe fogtunk, és elkezdtük a lakást átrendezni az elsődleges cél, a régi kicsi varrósszobám, és Kristóf fiam szobáját a nyárra megcseréltük, varrtam is benne esküvői ruhát, meg krinolint és a hozzá való szoknyát. Azonban, minden máshol kupacokban állt, a holmi, dobozok mindenfelé, különben is, ha idáig eljutottunk, miért állnánk meg most? 

Nekiugrottam hát a ruhásszekrényeknek, és a nappalinak (erről talán majd később, egy másik bejegyzésben). Tavaly nem volt karácsonyfa, és az idén pedig megfogadtam, hogy ha a nappali nincs TELJES RENDBEN, akkor az idén sem lesz. De hát, milyen az élet, novemberben és december elején többet dolgoztam, mint valaha, és persze a nappali minden volt, csak nem teljes rendben...

De tegnap reggel ki kellett szaladnunk az utolsó pillanatban valamiért, és... hát... izé. EZ történt.



Boldog Karácsonyt, mindenkinek!