2017. május 9., kedd

Heti fonós


Úgy döntöttem, hogy a "heti fonós" ezentúl nem azt jelenti, hogy minden héten mutatok valami fonóst (bár még az is megtörténhet... vagy nem, ki tudja), hanem azt, hogy megmutatom, mit fontam /fejeztem be, vagy éppen melyik régebbi fonásról döntöttem úgy, hogy megmutatom, az adott héten...
Ennek értelmében, itt egy motring, amit kérésre fontam.
Nagyon nem "én" vagyok, sem színvilágában, sem a vékony/vastag, art fonal jellege miatt, de (vagy talán épp ezért) élveztem az elkészítését.


Kb 100 gramm, finom, 18 micronos merino, kb 260-280 méter.

2017. május 5., péntek

Rés a... z idő és tér szövetén...

Tudom, április megint egy olyan hónap volt, amikor úgy látszott, teljesen eltűntem... Azt is tudom, hogy gyakran mondom ezt, így inkább nem is mélázok azon, megint hova lett Április, inkább mutatok valamit...
Most mondjuk szövést, jó?
Mondtam már, hogy a szövés számomra misztérium... Bármikor, amikor leülök a szövőszék mellé, mintha az idő és a tér eltűnne, és egy másik dimenzióba, egy másik universumba kerülnék...fura kettős hatás, hiszen ugyanakkor, itt vagyok, gondolkodom, néha beszélgetek is, és közben mégis máshol vagyok. Mintha nem az én lábam taposná a lábítót, nem az én kezem rakná a vetélőt, de, amikor felállok, érzem, hogy dehogynem én voltam. Látom, ahogy a szálak keresztezik egymást, és rendet hoznak a világba. Monoton ismétlődő mozdulatok, rálépek a jobb lábítóra, betobom a vetélőt jobbról balra, elkapom a bal kezemmel, lelépek a jobb lábítóról, behúzom a bordát, rálépek a bal lábítóra, bedobom a vetélőt balról jobbra, elkapom a jobb kezemmel, lelépek a bal pedálról, behúzom a bordát...És kezdődik az egész elölről. Még akkor is, ha semmilyen mintát, csíkozást nem csinálok, ahogy rakom a vetülékszálakat egymás után, az életre emlékeztet, napról napra, ahogy bizonyos elemei ismétlődnek, mindig jön a reggel, a nappal, az este, mindig. Nincs két egyforma nap, ahogy két vetülék sincs, még ha gyári fonalból dolgozom is, hol kicsit jobban beütöm a bordával, hol egy gondolattal nagyobb háromszöget hagyok... igyekszem, ugyan, hogy a lehető legegyenletesebb legyen a munkám, és, ahogy az élet is...végül minden kiegyenlítődik, elrendeződik. Mindez még sokkal erőteljesebben jelen van, amikor kézzel festett, és/vagy kézzel font fonalból dolgozom, ahol tényleg minden bedobott szál elbűvöl, mert a szálak még inkább eltérnek egymástól, a kész anyag mégis egységes szövet lesz. Amikor pedig valamit pluszt teszek bele? Csíkokat, vagy mintát, esetleg mindössze egy ezüstszálat? Azok olyanok, mint az ünnepnapok...amelyek mások, mint a többi. Vannak teljesen rendszertelen, szabálytalan minták, és vannak életek, amik épp ilyen rendszertelenek...(mint az enyém) És néha szükségünk van egy kis letisztultságra, rendszerre, mint abban a sálban, amit legutóbb szőttem, ahol csak egy-egy ezüst szál jelenik meg szabályos közönként... pont mint a vasárnapok.





A sálat Judit műhelyében szőttem.
A fonal: 100% selyem, Indiából, és egy kis ezüstszál.
Fényképek:  Lukács Judit

2017. április 20., csütörtök

Rés a falon

Vagyis sokkal inkább az idő szövetében, amin keresztül, olyan 20 április napom tűnt el... Bár nem mondhatom, hogy nyom nélkül, hiszen még mindig festékes a körmöm, és gyapjúfonatok, meg fonalmotringok hevernek erre-arra, bizonyítva, hogy VOLT Gyapjúnap, és felkészültem ré, és utána úgy két hétig dolgoztam egyfolytában, szünet, pihenő nélkül, hogy behozzam az...nem, nem az "elveszett" időt, mert véletlenül sem gondolom, hogy a bálra való felkészülés, a bál maga, a gyapjúnapi felkészülés, vagy a Gyapjúnap maga elveszett idő lenne, vagy bármi, ami kevesebb, mint jól eltöltött idő, alkotással, és a pillanat, az élmény megélésével, élvezetével.

Azonban a számlákat a következő hónapban is ki kell fizetni, a fiam valószínűleg enni is akar majd (én nem annyira, egy csomót kellene fogynom), szóval a munkában is utol kellett érnem magam, és mire felnéztem a képernyőről, és  kinéztem az ablakon, madárcsicsergésre, meg tavaszi virágokra számítva... ezt láttam:
Aha, sűrű, kavargó hóesést, Jujj. Alapból utálom a telet, meg a hideget, a hóesésnek még a látványától is forog a gyomrom, még télen is... De áprilisban??? na, nem akarjárok hallani, amit gondoltam.
Vígasztalásul, talán, hogy kicsit jobb kedvre derítsen, itt egy videó a kedvenc regency (empír? Jane Austen?) táncomról...Aminek egészen véletlenül Hole in the wall (azaz Rés a falon) a címe.  Holnap történelmi táncklub. Van remény.

2017. április 2., vasárnap

Másnap reggel

Amelyben nem beszélek sokat, csak mutatok néhány képet, amit a telefonomról letöltöttem hajnalban. Remélhetőleg később lesznek jobbak, közelibbek, részletesebbek... addig is:












2017. március 30., csütörtök

Viktoriánus alsóruha, avagy mire jó, ha az ember ír táncházba jár

Már csak két nap van a bálig, és a megfelelő pánik kezd elcorítani mindenkit, olyasmi, mint a nemleszekkészenmindennel, kifogvelemtáncolni, egyáltalánlesz-ekivel, mivanhaelfelejtemaquadrille-figurákat... és egyebek.
Mindezenközben dolgozunk a viktoriánus alsóruházaton is, ebben benne van a nyitott, száras alsó, és az alsóing is...
Hagyom, hogy a képek beszéljenek helyettem, én meg igyekszem túltenni magam azon, hogy pont vasárnap este, a legnagyobb munka közepén szállt el az áram, én meg egyszerre akartam szívinfarktus és idegösszeomlást kapni, mivel fogalmam sem volt hol keressek segítséget... de aztán eszembe jutott, hogy az egyik ír táncházas társunk foglalkozik ház körüli javításokkal is, ráadásul hajlandó volt vasárnap este is eljönni, és kijavítani a hibát...



Természetesen mindenből két darab készült, némi eltéréssel a méretben és a dekorációban, de Zsófi alakja alkalmasabb a fehérnemű bemutatására :-)

2017. március 22., szerda

Heti fonós, avagy ha már lúd legyen kövér.

Ha már saját kötésű harisnyám lesz a bálon, a kezemen, csak nem lehet bolti kesztyű, ugye?

Tehát ez meg itt 430 méter (kb 80 gramm) kézzel font selyemfonal..
(Mik meg nem bújnak az ágy alatti fiókban... mint ez a selyemszösz... mert az alpaca nem igazán autentikus az adott történelmi korszakra nézve).

2017. március 12., vasárnap

Adósság - Peerie Flowers sapka...újra

Miközben nyakig vagyunk a báli öltözék(ek) készítésében, és kétségbeesetten próbálom utolérni magam a munkámmal, a képek között kutakodtam, valami posztolnivalót keresve... Ekkor jöttem rá, hogy ezt a sapkát eddig csak belülről mutattam...
Rögtön azután, hogy az Ingrid pulcsimat befejeztem az imádatos Flora fonalból, még nagyon fel voltam turbózva a friss fonalszerelemtől, és azonnal valami újba kellett kezdenem a maradékokból.
A minta Kate Davies, Peerie Flowers sapkája, és csak anyit mondhatok, ha szeretitek a Fair Isle sapikat szerezzétek be, mert nagyszerű minta.
A sapiból karácsonyi ajándék lett a gimis barátnőmnek, aki (nem) mellesleg Kristóf keresztmamája is... azt mesélte, egyszer az 1-es villamoson utazott, amikor azt vette észre, hogy valaki figyeli... majd ugyanez a valaki odament hozzá, és megkérdezte ő készítette-e a sapkáját..."Nem a barátnőmtől kaptam..." válaszolta... "Anettől??? mert ő köt ilyeneket..." LOL, ha már az utcán is felismerik az ember munkáját...
Minta: Peerie Flowers
Fonal: DROPS Flora
Kötőtű Knit Pro Signature 3,5 mm.
Képek: Christopher Laurent Deli