2020. február 20., csütörtök

Regency vagy Napóleon/Jane Austen korabeli nappali ruha projekt, 6. rész:Az elkészült ruha

És dobpergés, ...ahogy ígértem... az elkészült ruha.

Először egymás mellett ez insporációnak használt ruha, és az én ruhám...

És egy néhány kép, arról, amikor viseltem, 2019 szeptemberében az olaszországi Palmanovában






Photoes: Norbert Varga

2020. február 19., szerda

A Fal... és a Recitext tapéta, meg a Tesco hajnali háromkor

(Megjegyzés: Ebben a bejegyzésben nincs kötés, fonal, szösz, se varrás, de még szép ruhákban sem illegetem magam.. ... De mivel pamutból van, talán mégiscsak ide tartozik. És legalább annyira "crafty"-nak, a kezem munkájának tartom, mint a történelmi ruhák varrását. És ez is az én életem. Akit nem érdekelnek a kenhető tapéta rejtelme, az várjon, néhány nap múlva hozok újra szépruhás képeket :-) )
Ilyen volt... Ezt a képet 10 évvel ezelőtt csináltam, amikor az utolsó nagy átrendezést és rendrakást csináltam a lakásban (Kristóf szobája a lábtörés után egy kisebb falat volt). Ez volt a varrós szobám úgy tíz évig, a következő években Kristóf szobája lesz. Norbi ötlete volt, hogy talán csökkentené a kisebb szobába költözés "sokkját", ha legalább azt a szobát rendberaknánk, felújítanánk.
A tapéta (meg a falfestés és a padlószőnyeg) már akkor is öreg volt, még talán 1987-ben került fel a falra talán (ha nem korábban, én akkor költöztem ide, azóta tutti ez volt a falon).
Ilyen lett... Mi van a két kép között? 7 kiló kenhető textiltapéta, annak alapozója és két vödör falfesték.
Akkor hallottam először erről a fajta tapétáról, amikor ideköltöztünk, és azóta szerettem volna kipróbálni. Hogy mi vonzott benne, és mi tetszik most is, hogy fenn van a falon?
Kenhető, úgy kell feltenni a falra, mint egy vakolatot, ez azt is jelenti, hogy a tapétánál vastagabb, sőt a vastagságát változtathatod is, én például vastagabban kentem a külső falakra, mint a belső, egyébként is meleg konyha felé esőre.
A felülete kissé egyenetlen, rusztikus, nem tükörsima. Ez másoknál hátrány lehet, nekem kimondottan tetszik.
A vastagságánál, és habos szerkezeténél fogva hő és hangszigetelő.
Sokáig szép marad (hallottam helyekről, ahol 20-25 évig volt ilyen a falon).
Újra felhasználható, ha már nagyon viharvert, az ember lekaparja, egy adaggal felfrissíti, újra bedagasztja ragasztóval, és a szemét helyet mehet vissza a falra.
Anyagában is színezhető, de utólag is festhető. Akár többször is.
Hogy mi a hátránya? A felkenése elég aprólékos munkát kíván, bár lehet, hogy ennek az oka csak az én gyakorlatlanságom. (Egyébként meg rendkívüli módon élveztem a folyamatot, pedig ha hiszitek, ha nem, életemben még csak nem is láttam, hogyan tapétáznak, csinálni sohasem csináltam)
Maga a tapéta drága, a sima tapéta árának akár két-háromszorosa is lehet.
És lassan szárad. Nagyon lassan. Napokig. Télen akár 5-6 napig is, és amíg nedves, nagyon könnyű megsérteni a felületet, elég egy nagyobb lendülettel kinyitott ajtó, vagy egy rosszul kiszámolt fordulás, ahol a könyököd súrolja a falat. Ezeket a sérüléseket viszont könnyű javítani.
Nincsenek viszont "tapétacsíkok" mivel nem nagydarab papírokat kell egymás mellé illeszteni, nincsenek illesztési csíkok, ez nagyon tetszik.
És rendkívül gondos előkészítést igényel. Nem, annál is gondosabbat. nem elég az egyébként sima betonfalat lekefélni, nedvesen, penészölővel átkefélni sem elég, de még az is kevés, hogy az előírt egy réteg helyett kettőben visszük fel a tapétához való alapozót. A nedves textilfelületen MINDEN, de minden meglátszik, az is, amit szabadszemmel nem látsz. Nálunk talán a falból szívta ki az előző tapétázásból ottmaradt ragasztót, vagy ki tudja, mindenesetre a fehéren felkent tapéta fokozatosan, pár óra alatt besárgult. Pedig, ahogy a fenti képeken látható a fal fehér volt, és  a felkent tapéta is. 
És, ha még csak sárga lett volna, mert ugyan nem szeretem ezt a színt, mégis vannak olyan árnyalatai, amivel tudtam volna élni, de ez pisisárga volt, ráadásul foltokban. Lekaparni, újrakezdeni már nem akartam, így igyekeztem kihasználni egy másik előnyét, hogy nem csak anyagában színezhető, hanem utólag is lefesthető. Vettünk hát egy vödör festéket, plusz egy új hengert...(Látjátok a különbséget a lefestett (abal felső sarok) és a fal többi része között?) 
Ahogy a dolgok már csak lenni szoktak, a festék hajnali kettőkor fogyott el, de úgy, hogy már csak egészen kevés hiányzott, néhány sarok, meg a radiátor csövei mögötti terület, ahova hengerrel nem lehet odaférni... N-nak a szeme sem rendelt, hanem azonnal azt ellenőrizte, árulnak-e az éjjel-nappal nyitvatartó Tescóban falfestéket venni. Tudja, hogy mennyire nem szeretek ennyivel a vége előtt abbahagyni munkát.
 (Csak úgy mondom, ha tehetitek, ne vegyetek Tescos falfestéket. Akkor sem, ha töredékébe kerül, mint egy rendes festék. Nekem olyan helyekre kellett, ahol nem sokat számított, hogy egy vagy három rétegben kenem fel, de háromban sem fed úgy, mint a Héra egyben... csak mondom.) 
Szóval könny és verejték volt bőven, de nevetés is, és egy újabb pipa a bakancslistámon. 
Használnám-e újra? Nyilván a tartósságra, hő- hangszigetelő tulajdonságokra és hasonlókra az idő megadja a választ. Ha időm, energiám, és pénzem lenne rá, biztosan nekifognék újra, de a mostaninál alaposabban alapoznám, ki tudja, talán a sima betonfalat kellene az alapozó előtt lefesteni.
A plafon és a fal készen van, és szó, ami szó, elég büszke vagyok magamra, Igen, makacs vagyok, és fafejű, és ha valaminek nekidurálom magam.... Most már jöhet a padló... de az már nem az én reszortom... N vállalta magára azt a feladatot.
(A Recitex tapétáról itt olvashattok többet)

2020. február 3., hétfő

Regency vagy Napóleon/Jane Austen korabeli nappali ruha projekt, 5. rész:A varrásról

Minden igyekezetem ellenére, hogy a ruha készítését dokumentáljam, a szabásmintával való küzdelemben alaposan megcsúsztam az idővel, és igen csak össze kellett magam kapni, hogy időben elkészüljek a varrással, így azt már nem fotóztam olyan alaposan, mint ahogy terveztem. De sebaj, nem ez az utolsó ruha, amit készítek, valószínűleg még regency stílusból sem az utolsó...
Igen, a 100 % -ban hiteles ruhák az 1850-es évek előttről kézzel készülnek...  A hagyományőrző, újrajátszó, "costuming" közösségben mindenki maga dönti el, milyen mértékben merül alá... Biztos lesz olyan is, amikor egy teljes ruhadarabhoz szükséges minden öltést kézzel varrok, de ez a nap mg nem jött el. Egyrészt a sebesség miatt varrom (elsősorban a hosszanti) belső varrásokat géppel. Másodsorban még nem érzem, hogy egy kézi varrás lehet olyan stabil, mint a gépi. 
Harmadsorban, pedig igenis lehet látni olyan eredet darabokat, ahol a kézi varrás olyan szabályos, hogy szem nem tudná megkülönböztetni a gépitől. 
Nem, semmi bajom a kézi varrással, sőt, így is rengeteget használom, szinte minden varrásszél kézzel van eltisztázva, minden bélelő kézzel van leöltve, a ruháimban kevés kivétellel sem kívül, de még belül sem látszódik gépi varrás. 
A korábban készült regency / napóleon kori ruháim mellrésze húzott, azaz két rétegből áll, a külső réteget az alsó réteghez húzással igazítom. Egyszerű. 
Azonban az  inspirációnak használt eredeti ruha leírásában azt olvastam, hogy a derékrésze, é a mellrésze is, húzás helyett hajtásokkal készült. Tucatnyi apró, néhány milliméteres hajtás, mindkét oldalon, úgy, hogy még szimmetrikus is legyen... Umm. Egy félnapos játék. 
A szoknya hajtásait (ez ár nem is tucatnyi, hanem sokszor tucatnyi hajtás, bár nagyobbak a felsőrészénél... a felsőhöz képest gyerekjáték volt, de így is időigényes. 
Komoly kérdés volt a derékrészt díszítő szalag színe, de a közfelkiáltás a piros mellett döntött... És az eredeti darabon is piros volt.
A ruha időben elkészült (az előző bejegyzésben futólag már láthattátok is, de legközelebb hozok még képeket az eseményről is, ahol először viseltem.

2020. január 31., péntek

Heti babona: Szent Brigid napja, és a megáldott textil

Eredetileg egy másik babonával terveztem ezt a sorozatot elindítani, de valami felbukkant a FB oldalamon:

Ma van Szent Brigid napja, ne felejtsünk el hát kinn hagyni egy kendőt vagy sálat, hogy a szent megáldhassa, amikor elhalad mellette. Az Ír folklórban ezt "Bratog Bridge"-nek hívják, és ezt a különleges textíliát később fejfájás, vagy fájós torok gyógyítására használhatjuk.

Most mehetek, és kereshetek egy kendőt vagy sálat, hogy kitegyem a balkonra.
Néhány évvel ezelőtt, amikor Judit műhelyében az apró virágos kendőmet szőttem, miután befejeztem azt, szerettem volna egy darab, egyszerű lenvásznat szőni. Lenből és selyemből sodort fonalam volt, és egyszerű vászonszövéssel szőttem, azzal a szándékkal, hogy majd valami ruhadarabot szövök és varrok belőle. Még egy tíz centis csíkos sávot is szőttem, amit gallérnak és / vagy zsebfedőnek, vagy ilyesminek szántam. Na persze. ugorjunk az időben előre néhány hónapot, a Mesterségek Ünnepére, ami ugye nemcsak Szent István ünnepére, hanem az új kenyér ünnepére is esik. Kint voltam a vásárban, a szolnoki csapattal, kézzel festett gyapjúimmal és fonalaimmal, és vittem néhány kézzel szőtt kendőt, dekorációnak, köztük ezt a 3,5 méteres lenes darabot. Az események egyik fénypontja a kenyér áldása, amikor minden csapatot két személy képvisel, és egy szép nagy kerek kenyeret visznek, amit megáldanak. A kenyér ugyebár nem lehet pucér, ruhába csomagolják, de abban a pillanatban a csapatunknál nem volt egyetlen tiszta kendő sem, csak az én kézzel szövött anyagom. abba lett hát a kenyér becsomagolva és megáldva, így az én lenvásznam is. Most már nem tudom felszabni, hogy tudnám? egy megáldott darab anyagot?


Nem tudom, miért jutott eszembe ez a történet, hacsak nem azért mert a babonában és a sztoriban is megáldott textília szerepl Hát ez van. tegyetek ki egy darab textíliát a szabadba.


2020. január 30., csütörtök

Mennyi az annyi? Avagy hány méter anyag kell?

A kérdés több helyről is felmerült az utóbbo napokban. Részben onnan, hogy újra átrendezem a lakást, hogy mindennek helyet találjak. Legutóbb, 11 éve megmozdítottam a dolgokat és a varrós dolgaimat a kicsi szobába pakoltam, már annak is örültem, hogy külön helyiségem volt erre. De a dolgok változtak az évek során, például régóta vágyom egy szövőszékre, aminek az egyik legnagyobb akadálya a helyhiány. ÉS, a tény, hogy a varráshoz itthon tartott "cucc" mennyisége megsokszorozódott. Így arra gondoltam, hogy miközben a lakáson dolgozunk (pillanatnyilag épp a plafon szárad K új szobájában), és amíg sikerül végre kivarázsolnom a telefonomból a Napóleon-kori nappali ruha készítéséről a képeket, írok egy összefoglalót, arról, hogy mihez kb miből mennyit használtam...és ezzel összefoglalom azt is, milyen korokkal, milyen stílusokkal foglalkoztam eddig.

Az elmúlt években sokszor feltűnt mennyivel TÖBB holmira van szükségem a történelmi ruhák miatt. Amíg korábban, ha megtetszett egy anyag vettem 1-2 (max 3) métert, ez a mennyiség már nem sokra lenne elég, legfeljebb egy haslapra vagy egy pár vendégujjra, de egy szoknyára is már csak szűkösen.
Egy Instagram bejegyzésemhez  érkezett, és néhány magánbeszélgetésben felmerült kérdés is késztetett arra, hogy számba vegyem a dolgokat. Nem mutatok meg minden egyes elkészített darabot, ami az elmúlt 4 éveben  készült, de hozok példát minden stílusból, nem időrendben, hanem abban a sorrendben, ,ahogy elkészültek..
Nézzük hát. Az első történelmi ruha, amit elkészítettem, az 1860-as báliruha volt (jó, gyakorlatilag a bordó csíkos volt, de az anyagmennyiség egyforma volt)
Ahogy korábban szó volt róla, egy egy történelmi öltözékhez nem csak a ruha maga kell, megfelelő alsóuházat nélkül sehogy sem fog mutatni. Szóval ehhez az első réteg egy pár száras alsó és alsóing. Ehhez kb 2,5 méternyi vékony len, vagy pamut kell. Szükség lesz fűzőre, amit rendelni is lehet - az elsőt én is rendeltem, bár azóta már nyugdíjazva lett, és készítettem sajátot, ehhez kb 1 méter merevebb vászon kell és merevítés. Ezután a rácsos krinolin jön, ebben 24 méter krinolinvasat (ami tulajdonképpen egy lapos, rugalmas acélrugót) kell. használtunk még úgy 3-4 méternyi lepedővásznat az aljához, és a vasak beburkolásához, 20 méternyi ripsz-szalagot a függőleges rögzítésekhez, és egy keményebb pántot az övhöz (láttam már olyat is, aki régi bőrövre fűzte fel). A következő réteg az alsószoknya, amihez 5 méternyi duplaszéles (240 cm széles) lepedővásznat használtunk. Az én ruhám alatt 2 alsószoknya van hogy a krinolin karikái ne látszanak át, a második könnyebb, csíkos anyagból készült. A kék taftból 9 métert vettem, amiből végül úgy 6,5 métert használtam fel. A szoknyához 3-szor kellett a hossza (3 x 1,3 = 3,9 méter), ami egymás mellé varrva 4,5 méternyi anyag van a derékpántba hajtogatva. A többi a felső-rész, az ujjak, stb. A maradékot eltettem, majd egyszer talán egy nappali felsőt is összerakok belőle- eddig ez nem jött össze. Még. 

Ezután a 15. századi polgári ruhám készült. Három réteg, mindegyik lenből.
 Az alsó réteg sima alsóruha, úgy 4 méternyi nyers színű lenből.
A 2. réteg egy világoskék "kirtle" oldalt , az ujja alatt fűzve, ebből nem sok látszik sajnos, pedig imádom az anyagát. A felső réteg pedig még mindig rövid-ujjú, nem jutottam hozzá, hogy befejezzem a felkötött ujját. Mindkét felsőbb réteg 4,5 -5 méternyi 140  cm széles anyagból készült. 

A korabarokk (17. század eleje) polgári ruhám. Ez egy nyári változat, a külső réteg lenből. 
Az alsóinghez úgy 4,5 fehér vagy nyers színű, vékonyabb lenvászon kell, az alsószoknyához úgy 4 méternyi piros lenvásznat használtam, és körben van rajta úgy 4,5-5 méternyi 5 cm széles csipke. Igazából én úgy 15 méter vékonyabb csipkét használtam, egymás mellé felvarrva. A felső ruha 5 méternyi lenből, és 20 méternyi díszítő-szalagból készült.  
A főkötőhöz és  a kötényhez egy méternyi maradékot használtam, a kötényre pedig az a cipke került, amin annak idején a fonatos technikát gyakoroltam. 

A 15. század végi olasz nemesi viselet.
Az alsóing 4,5-5 méternyi vékony hófhér lenvászonból készült,lenfonalból, kézzel készült csipkével.  A ruhához 4-4,5 méter kellett a mintás damasztból, a sötétkék anyagot a csapattársamtól, Gizustól kaptam. Használtam még 4-4,5 méternyit a fonott zsinórból, és milliónyi gyöngyöt. 

Készültek reformkori ruhák is. Ezekhez hasonló alsóruházat kell, mint az 1860-as ruhákhoz (alsónadrág, alsóing, fűző). Kell egy zsinóros alsószoknya , amit 2 méternyi lepedővászonból készítettem, és 200 méternyi zsinórból. Van egy sima alsószoknya (3,5 méter anyag), és egy fodros (5 méter anyag). 
A ruhához 8 métert vettem, a keresztben futó hajtások sok anyagot felvettek- de megérte. 
Az első próbálkozásba "csak" 6 méternyi anyag ment bele. 

És végül (de nem utolsó sorban) a regency / Napóleon / Jane Austen korabeli ruhák...
Az alsó ruha (alsónadrág és alsóing) nagyjából ugyanaz, mint a viktoriánus alsóruha, 2,5 - 3 méter, bár mindkét darab kisé hosszabb, mint a későbbi változat. Van hozzá zsinórral merevített fűző (Úgy 1 méternyi vászonból).
Vállas alsóruha, 3-3,5 méternyi vékony pamutvászon:
A fehér ruhához 4,5 méternyi használtam a vékony, apró, rózsaszín pöttyös vászonból. 
Az esti összeállításhoz egy felsőruha készült, indiai száriból (kb 5 m hosszú 70 cm széles).
A rózsás nappali ruhához pedig...
6 méter anyagot festettem, de csak olyan 4,5 métert használtam el. 

Láthatjátok hát, hogy ezek a mennyiségek messze vannak attól az 1-2 méternyitől, amit civil holmikhoz, "majdcsak jó lesz valamire" alapon szoktam venni. Ha most látok valamit, ami esetleg történelmi ruhákhoz jó lehet, akkor legalább 6 méternyit veszek, ha reneszánsz vagy regency (Napóleon korabeli) ruhához jó, legalább 8-10 méter, ha 18-19. századihoz hó. Ha fehér lenvásznat találok az ócsóanyagosban, megveszem, ami van -ezt az anyagot civil holmikhoz s  imádom. Ha olyan vékony fehér pamutvásznat találok, ami alsóruhákhoz jó, 10 métert is megveszek, jó, ha van alapon. 
Tudjátok, még fonalból is több kell... 10 deka már egy jó méretű zokniból is elég egy párhoz, a történelmi harisnyákhoz 15-20 deka kell. 
Hát itt a válasz arra, miért is kell több hely. Nem is beszélve a tényről, hogy itthon azért a választék sokkal korlátozottabb, nincs olyan textil-negyedünk, mind New Yorknak. Van ugyan néhány- nagyon drága- üzlet, és ugye ott van az I love textil, ahol gyári hibás és / vagy maradék anyagokat lehet találni. rendszeresen vadászom náluk, és a dolgok természetéből fakadóan, ha van náluk valami jó- nem marad sokáig ott. Ha van olyan, amire esély van, hogy használható, azonnal meg kell ragadnom, és láthatjátok, nem kis mennyiséget kell belőle elhozni. 
Fotók: Millarca (szivárványos), Varga Norbert és saját, telefonos képek. 

2020. január 12., vasárnap

A dolgok pillanatnyi állása

Agy néz ki az Újévi Piros Szerencsepulcsi.
 (Segítség: van két ujja).
 Ez az ahogy a szoba, ami az elmúlt 10 évben a varrós szobám volt, és Kristóf szobája lesz kinéz.
(Segítség:alig maradt benne holmi, és alig maradt a falon tapéta.)
És így néz ki a kezem pillanatnyilag.
(Segítség: ez történik, ha a kezed az ajtófélfa és egy nagy, nehéz ipari varrógép asztala között hagyod, miközben eme másodikat egy rövid de jól irányzott mozdulattal meglököd).
Most pedig elballagok, és sajnálom magam kigondolom mit írjak az egyik leggyakrabban emlegetett szöszös / kötős babonáról.

2020. január 9., csütörtök

Heti Babona?



Le Roman de la Rose. Bodleian, MS. Douce 195. French, late 15th century.

Tegnap bejegyzést írtam a FB-on levő fonós csoportomba, a Szent Guzsaly napjáról, és eszembe jutott, hogy amikor a szakdolgozatomat írtam (igen, abból, ráadásul anglisztikán), utánanéztem a kötős- fonós babonáknak… Nem volt fő szempont, így a kutatás nem volt mély, de mostanában egyre többször botlottam a témába. Egyre gyakrabban emlegettem a “pasi átkot” (ahha, az ajándékba kötés és a karácsony jóbarátok, ugye?), még egy általam kedvelt blogger is írt róla, mégha a véleménye az enyémtől kissé el is tér. És mi a helyzet a többi babonával? Rengeteg van belőlük, ami a fonásra, kötésre, szövésre, vagy akár a varrásra vonatkozik. Mi lenne, ha felfedeznénk őket, szépen, sorban? Magamat ismerve, nem hiszem, hogy rendes heti rovat lenne, de igyekszem rendszeresen hozni egy-egy ilyen babonát… és esetleg azt, mit gondolok róla, akár beszélgethetnénk is egy kicsit arról, hogy ti mit gondoltok… Szóval? Mi legyen az első?