Osztott /nadrág-szoknya és a Reconstructing History szabásmintái (RH1024)

Más szóval, az utolsó kör sportruha... legalábbis egyelőre (mert, ugyebár soha nem mondjuk, hogy soha, vagy soha többé).

Nem igazán tudtam eldönteni, hogy a sport/kerékpáros ruhákból melyik tetszik jobban, a térdnadrágos vagy a nadrágszoknyás változat. Az őszi/téli időszakra mindkettőt megvarrtam a sotétszürke gyapjúszövetből, és mindkettőből varrtam nyári változatot is, fehér lenből. Az előző bejegyzésben láttátok a térdnadrágot, és itt van a nadrágszoknya, vagy "osztott-szoknya".

Az előzőt, amit hordható próbadarabnak szántam a Truly Victorian szabásmintája alapján varrtam, és elégedett is vagyok vele, de létezik még egy típus, ami sokkal jobban tetszik, amelyiken nincs se első panel, se gomb, csak egy nagy hajtás az elején. 

Viszont nem találtam szabásmintát erre a szabásra, csak olyat, ahol a rajzot fel kellene nagyítani, sés bár ingyenesen elérhető, de csak egy méretben.

A másik egy Reconstructing History nevű cégé. Ennek a cégnek "Híre" van. És nem túl jó híre.Egyáltalán nem jó híre. Sőt, ha az ember bármelyik történelmi ruha-varrós ruha csoportot olvassa (pl a facebookon), és felbukkan a cég neve, az egységes reakció, hogy ezekkel a szabásmintákkal egy dolog van: tűzbe dobni, és lassan elhátrálni. Úgyhogy elismerem, vettem a figyelmeztetést, és igen, nyitott szemmel mentem az erdőbe. 

A fenti okok miatt sok-sok évig elkerültem őket, bár van pár olyan dolog és korszak, amihez csak náluk lehet mintát találni. Például azt a nadrágszoknya-típust, ami nekem tetszik. Ugyanakkor, Anna barátnőm vett tőlük pár mintát (még mielőtt olvasott volna róluk),és azt mondta, hogy -annyira* azért nem rosszak. Én meg nagyon szerettem volna azt a nadrágszoknya típust, így sok sok tanakodás után úgy döntöttem, adok nekik egy esélyt.

Több mint 40 éve varrok már, szakképzett varrónő (is) vagyok. Szeretem azt gondolni magamról, hogy tudom mit csinálok. Mégis, mi történhet? A szabásminta vonalai nem esnek egybe? tudok olyan vonalat húzni, ami összeköti, és kiegyenesíti, vagy kiegyenlíti a meglévő vonalakat. Hiányoznak darabok? Tudok zseb, gallér, stb. szabásmintát rajzolni, ha kell. Nem pontos a méretezés? Így is- úgy is kell próbadarabot csinálni, azt próbálni, alakra igazítani. Hiányzik egy vagy két lépés a leírásból? nem is nagyon szoktam elolvasni a leírásokat.

Az A4-es lapokra nyomtatható PDF mintát vettem meg. Amikor a lapokat összeragasztottam, láttam, hogy nincs egyértelmű jelölés a lapokon, hogy mit hova kell ragasztani. A korábban használt mintáknál egyértelmű jelzés van arra, hogy a lapokat pontosan hol, hova és hogyan kell összeilleszteni, itt most eléggé hasraütés-szerűen próbáltam meg kitalálni, hogy az összeillesztett lapoknak mennyire kellene átfedniük egymást.

A nadrágszoknya szabásmintája négy nagyobb darabból áll, amiből kettőt-kettőt még össze kellett (volna) ragasztani, mert ezeknek a szára ugyebár olyan széles, mint egy-egy szoknya alsó széle, vagyis a kivágni való darabok óriásiak. A 4 darabból egyen a nyomtatott jelölések az alsó oldalára estek, ami kissé megnehezítette a jelölések átvitelét a darabra, és itt az egyik pont, ahol az embernek tudnia kell, hogy mit csinál, hogy rájöjjön, azért nem tudja összeilleszteni a darabokat, mert az egyiket meg kell fordítani.

Miután megvoltak a szabásminta darabjai, bátornak éreztem magam (és..izé, már elég kevés idő volt a fellépésig, ahol használni szerettem volna) így nem készítettem próbadarabot, hanem közvetlenül a végleges anyagból szabtam ki (Mégiscsak egy szoknyáról van szó, ahol a testre illeszkedést néhány hajtás biztosítja).. Azt a lenvásznak használtam, amit a térdnadrághoz rendeltem, és még jó, hogy nagyvonalú voltam a rendelésnél, mert a bricseszhez szükséges 3 méter nem lett volna elég a nadrágszoknyához, de a négy méter, amit vettem, már igen. 

A minta két hosszban készült, mindennapos viseletre és teljes (földig érő) hosszban, én a kettő között húztam meg a vonalat. 

A szoknyáról, a leírásról és a jelölésekről szólva... a hajtások végül teljesen máshova estek, mint, ahova jelölték őket, de ez kb. várható volt. A leírásból hiányzott egy lépés: semmilyen utalás nem volt arra, hogy mit kell az eleje közepével csinálni, miközben a rajzot nézve elég egyértelmű, hogy az eleje közepén a szembehajtások, olyan 10-20 cm hosszan össze vannak varrva. Hát össze is varrtam, és aztán le is tűztem.

A ténynek, hogy a derekából le kellett vágnom vagy 5 cm-t semmi köze a szabásmintához, csak az én rövid derekamhoz.

Az oldalára tettem egy letűzött rátétet erősítésnek, és gomblyukakat, hogy a két oldalt össze lehessen gombolni, és ugyanazokat a mintás gyöngyház gombokat használtam, mint a térdnadrágon, és a kékvirágos fehér mellényen, bár végül a nadrágszoknyát egy pöttyös blúzzal és azzal a fekete csíkos mellénnyel viseltem, amit még a "historybounding" szettemhez varrtam (amit még mindig nem sikerült egészében befotóznunk).

Nos, mit gondolok a mintáról?

Ahogy Anna barátnőm mondta, nem volt olyan rossz, mint, amit vártam. 

Javasolnám-e kezdőnek? Nem, nem javasolnám. Bár nem volt nehéz megvarrni, ugyanakkor elég gyakorlat kell hozzá, hogy lássuk, mit mivel varrunk össze és rájöjjünk, az egyik darabon a jelölések a rossz oldalon vannak, vagy észrevegyük, ha hiányzik egy lépés a leírásból, és tudjuk, hogy a kimaradt lépést hogyan csináljuk meg.

Javasolnám-e gyakorlott varrónőnek? hát, nem a gyenge idegzetűeknek való, beismerem, de, ha az említett varrónő (vagy varrófiú, vagy varró-személy) nem kap pánikrohamot attól, ha két darab nem pontosan illeszkedik egymáshoz, és ki tudja igazítani, ha hajlandó próbadarabot csinálni és azon beállítani, hogyan illeszkedjen a testre, kikísérletezni egy-egy technikát, vagyis a mintát csak kiindulási alapnak használná, akkor igen, javasolnám. 

Vásárolnék-e ettől a cégtől másik szabásmintát? Elismerem, ez a nadrágszoknya viszonylag egyszerű darab volt, kevés helyet hagyott a hibázásra, de voltak benne hibák, ugyanakkor ezeket a hibákat könnyen meg tudtam oldani.Hogy a kérdésre is válaszoljak igen. Valószínűleg vennék egy ennél kissé bonyolultabbat, és lépésenként haladnék. 

Mindent egybevetve, élveztem ennek a nadrágszoknyának a varrását, és az igencsak korlátozottan rendelkezésemre álló időben sikerült megvarrnom. SZERETTEM  viselni is, és igen, a tervek szerint készítek még ilyen nadrágszoknyát ennek szabásminta alapján. 

 

Minta (nadrágszoknya): Reconstructing History 1024

Minta (mellény): Black Snail

Blúz és kalap: tudkálós, használt darabok.

Lenvászon: Bublákovo

Foto: Varga Norbert @ Bodeszphoto

Pipő, bakancs, vagy amit akartok

Történelmi újrajátszóként, hagyományőrzőként, a legnehezebb dolog...

Kitaláltátok, a lábbeli kérdése. Történelmi hű, vagy akár épp csak megfelelő cipőt találni igen nehézkes. 

Kevés készítő létezik, a legismertebb az American Duchess cég, de a netről rendelés, próba nélkül, lábbelik esetében elég kockázatos, különösen az én lábammal. Rövid de széles lábfejem van, magas rüszttel, a sarkam íve az átlagosnál enyhébb, így bármilyen cipő, még a tornacipő is fel tudja törni. Így nagyon válogatós vagyok a lábbelik ügyében.

Van Budapesten egy készítő, aki történelmi cipőkkel (is) foglalkozik, de színházaknak, filmeknek, sőt cirkusznak is készít, így elfoglalt, és elég nehéz egy-egy párat megszerezni onnan. 

Szerettem volna megtanulni is a cipőkészítést, az anyai nagyszüleim cipőkészítők voltak, és a véremben van, de csak egy helyet találtam, ahol ilyen workshopot tartanak, készítettem is két pár cipőt (az egyikről bejegyzést is írtam, a másodikról még írnom kellene), de attól tartok, amit ott megtanulhatok, elég korlátozott. 

Igazán szeretném, ha találnék olyan helyet, ahol megtanulhatnám a cipőkészítést, nem megélhetés vagy pénzkeresés miatt, hanem mert szeretném a sajátomat megcsinálni. De egyelőre nem találtam ilyen helyet. 

Ugyanakkor találtam egy helyet, ahol olyan cipőket készítenek, amelyeket kis változtatással mi is tudunk használni a századfordulós ruháinkhoz. Amikor egy koncertre indultunk Szegedre, arra gondoltam, miért ne keverhetném a kellemest a kellemessel meg a hasznossal? 

Nem telefonáltam előre, de jelnek vettem a tényt, hogy bár egy nap csak 2 óráig vannak nyitva, két perccel nyitás előtt érkeztünk. 

Beszélgettünk néhány percig arról, hogy mit szeretnék, megmutatta, milyen típusú cipők vannak nála készen, és megbezséltünk, mit lehet rajtuk változtatni, és végül, lemérte a lábamat.

Nagyjából egy hónap után kaptam a telefonhívást, hogy elkészült a lábbeli, postán szeretném, vagy elmegyek érte. Vonatra ültem, odautaztam, felpróbáltam, és szerelmes lettem. 

Pont olyan volt, amilyennek elképzeltem, amilyet szerettem volna. Tökéletesen illik a fehér lenes sportruháimhoz. Rögtön rendeltem egy teljesen más típusú történelmi cipőt, és már alig várom, hogy meglássam, az milyen lesz.  

Köszönöm Baktócipő  és József Zombori .

Fotók: Varga Norbert @Bodeszphoto

Bringás cuccok, másodszor - nyári kiadás

Egy ideje halogatom ennek a bejegyzésnek a megírását, mert... nem sok mindent tudok róla írni. 

Igen, varrtam már egy szett századfordulós bringás cuccot, és írtam is a miértekről és a hogyanokról is, sőt azt is említettem (legalábbis úgy emlékszem), hogy megírtam, hordható próbadarabnak szántam azzal a céllal, hogy készítek egy nyári szettet is- A tavalyi fürdőruhás sztori elég népszerű lett, és erre az évre terveztünk néhány olyan eseményt, ahol a sport és a szabadidő a fő téma, és nem terveztem hőgutát kapni a sötétszürke gyapjúszettben. A csapatból többen tervezték, hogy a korra oly jellemző habos-csipkés fehér ruhát készítenek (a tervek között nálam is ott van, de a sorban nem az első helyeken), és nem akartam nagyon kilógni a csapatból sem.

Már arról is írtam, hogy hogyan tud egy egészen apró dolog (például egy művirág egy kirakatban) hogyan tud elindítani egy gondolatot, egy ötletet, amiből végül egy teljes szett öltözék lesz.

Ez a szikra ebben az esetben egy régi lenvászon asztalterítő volt, ami a Vaterán jött velem szemben. Imádom a kék/fehér aprómintás anyagokat, legyen az kék alapon fehér virágos, vagy fehér alapon kék virágos, minden változatban szeretem. Ez egy fehér alapon apró kék virágos volt, és lenvászonnak hirdették (tudjátok, mit szoktam mondani: Fehér, len, gyöngyházgombokkal- a háromból kettővel kb bármit el tudsz adni nekem

Amint megláttam azt a fehér alapon kék apróvirágos mintát, tudtam, hogy mellényt akarok belőle varrni, és azt is tudtam, hogy azzal a blúzzal tudnám hordani, amit még az év elején, a turnűrös ruha alsószoknyájához használt anyag maradékából varrtam. 

...ezek után már szinte magától értetődő volt, hogy hogy igazán egy fehér lenvászonból készített bringás nacival nézne ki a legjobban. 

Azán megérkezett a lenvászon terítő... és foltos volt, sárgás ételfoltokkal. Láthatóan megpróbálták kimosni, nem túl nagy sikerrel. Először azt gondoltam, oké, csak ki tudom szabni a mellény két elejét úgy, hogy kikerüljem a foltokat, de, amikor feltettem a szabásminta darabjait. egyrészt nem maradt túl sok hely pláne nem annyi, hogy nagyon manőverezni tudjak a darabokkal, másrészt a foltok nagyjából mindenhol ott voltak.

Nyomoztam egy kicsit a neten folttisztító trükköket keresve. Először tömény domestos-szal próbálkoztam, közvetlenül a foltokra locsolva... amik sokkal világosabbak lettek, de még mindig jól láthatóak... Akkor mentem el, és vettem meg mindent, amit a DM-ben találtam.

Az epeszappanból tömény pasztát csináltam, dörzsöltem a foltokat, 4-5-ször kimostam az anyagot, minden alkalommal más folttisztító oldalban áztatva. Nem féltem-e, hogy tönkreteszem az anyagot? Úgy voltam vele, hogy foltosan úgysem tudom használni, akkor meg úgyis mindegy, hát bátran adtam neki. Végül eljött a pont, amikor már nem tudtam, hogy csak képzelem-e a foltokat, a szemem káprázik, a nap és/vagy az árnyékok szórakoznak velem, vagy azok a rohadék foltok még mindig ott voltak.

Ekkor gondoltam úgy, hogy valószínűleg már csak én látom őket, így nekifogtam a szabásnak és varrásnak, ami többé-kevésbé úgy ment, mint a másik három alkalommal (umm, igen, ez a negyedik ilyen mellényem, azt hiszem mondhatom azt, hogy kedvelem ezt a mintát, ugye?), és mint korábban, most is elmondom, hogy igen, van egy egész jó fotósorozatom a varrás menetéről, és meg is írom hozzá a bejegyzést, amint azt a mellényt is befotózzuk (azt hiszem a második volt a sorban). 

A bringás naciról vagy bricheszről szólva, ugyanazt az alapmintát használtam a Black Snailstől, mint a sötétszürkénél.Az anyaghoz... amikor Marci reneszánsz ingéhez rendeltük az anyagot, magamnak is rendeltem 3 métert a nadrághoz, de aztán gondolkodóba estem. Mivel a mellényt újrahasznosított anyagból készítettem, mi lenne, ha a nadrágot is valamilyen régebbi anyagból varrnám? Van a készletemben néhány lenvászon lepedő, még a régi "KGST piacok egyikén vettük. Ezek a piacok a szocialista rendszer utolsó két évtizedében virágoztak, és a volt KGST országból hoztak olyan árukat, amiket boltokban nem kaptunk meg... vettem ott román bőrcipőt, amit aztán rongyosra hordtam, évekig használtam, többször megjárta velem Amerikát. Még most is vannak tiffany-szerű üvegedényeim, poharaim, lengyel pizzástányérom, és egy sor szokatlan holmi... és van néhány ukrán lenvászon lepedőm is. Soha nem használtam őket, mert egyszemélyes ágyra valók, az én ágyamra kicsik, azért őrizgettem őket, hogy egyszer majd varrjak belőlük valamit. Ez az "egyszer" most eljött.

. 

A derekáról levágtam vagy 5 centit (mint a múltkor, tényleg rövid a derekam), és hozzáadtam azt a szélességet, amit csak tudtam az anyagból, hogy még nagyvonalúbb legyen a buggyossága. A zsebek is gombosak, és kivételesen sikerült a gombos sliccet a jó oldalra tennem. A próbadarabhoz hasonlóan, a derekán egy nagy helyett több kisebb hajtást használtam.

Mivel sportruházatnak készült, úgy gondoltuk, akkor ki is próbálhatnánk, hogyan működik sportolás közben...

Tollasozáshoz jó volt...

Hullahoppozáshoz is,

és arra is, hogy megszökjek a cirkusszal. 

Szabásminta: Black Snails

Foto: Norbert Varga @Bodeszphoto

Férfi történelmi (reneszánsz) ing

Ez a bejegyzés leginkább dokumentációs célokból írom. Már készítettem történelmi inget a jobbik felemnek, és nem ez sem tér el sokban, bár próbáltam a szabáson javítani. 

Az inget csapattársamnak/barátomnak/táncpartneremnek, Mártonnak varrtam, lenből, amit a Bublákovo - tól vettünk.

Mivel a férfiinget gyakorlatilag többszáz évig nem sokat változtak, ugyanazt a négyzetekből sé téglalapokból álló szabásmintát és elveket használták a varrásukhoz a 15. századtól a 19. század elejéig. 

Ezek a férfiingek a történelmi öltözékek alapjai. A legalsó rétegnek hazsnálták, gyakran még alsónadrág helyett is, elég hosszúak, hogy csak úgy a két comb közé begyűrjék őket, sőt hálóingnek is. Épp ezárt gyakran cserélték és mosták őket (csak kérdezzetek meg egyszer a kisérletről mosdásról és a tiszta ingekről az egyik rendezvényünkön). 

Ezeket az ingeket rendkívül hatékony anyagfelhasználással, négyzetekből és téglalapokból varrták. Az alap szabásmintát Morgan Donner tutorialja és Marci régi inge alapján készítettem. Külön kérdés volt, hogy textilgombokat vagy megkötőket szeretne rá, és ő a megkötőket választotta. 

Szokás szerint a hosszú, belső varrásokat varrógéppel varrtam, az anyag szélét, a gallért és a mandzsettákat kézzel öltöttem le. 

Viszonylag rövid projekt volt, élveztem a munkát, és még azt is sikerült megmérnek, hogy menyi időt vett igénybe (úgy 12-13 órát). 

A modell (a megrendelő) Nagy Márton

A fotókat Varga Norbert @Bodeszphoto készítette.

UPK 2023, Rosendhal

Már majdnem utolértem magam az elmúlt néhány év újévi Szerencsepulcsijával (és a dokumentálással).

Aki egy ideje már olvassa a blogot annak ismerős a koncepció, ha nem, mondjuk  ITT (amivel épp azt is realizáltam, hogy az ötlet, vagy ma már hívhatjuk hagyománynak 12 éves az idén), de évente úgy legalább egyszer emlegetem, amikor valójában meg is kötöm. Így nagyjából egy tucatnyi újévi pulcsim van, többnyire pirosak. 

Az alapvető szabály, hogy nincs szabály, mindenki magának hozza meg azokat. Én úgy döntöttem, hogy számomra a szerencsepulcsi domináns színe piros, január elsején elsőként fogok hozzá, olyan korán, ahogy csak tudok (vagyis, ha fent vagyok éjfélkor, akkor rögtön éjfél után, ha nem, akkor reggel az az első dolgom, de úgyis értitek) és nem kötök mást, amíg nincsen készen, kivéve azokat az eseteket, amikor olyasmit kell kötnöm, amit nem kell néznem (pl moziban vagy autóban). 

Az elmúlt években egyre tovább tartott befejeznem őket, egyet félre is tettem a befejezés előtt, és a kizárólagosságot sem tartottam be olyan szigorúan. De a tavalyi év végén mindent befejeztem, , és megfogadtam, hogy az idén aztán betartom a saját szabályaimat (úgy is volt, az idei tétel befejezve, blokkolva, csak a fotózásra vár). 

Ezt 2023 január 23-án kezdtem el. A mintát már akkor kinéztem magamnak, amikor a DROPS-nak lefordítottam (megnéztem, 2017-ben volt), bár akkor is tudtam, hogy a DROPS Merino Extra Fine helyett a DROPS Florából akarom megkötni. Bőven van a Flórából a készleteimben, így csak a megfelelő dobozt kellett levennem, és kiválogatni a gombolyagokat.

A kardigánt szokás szerint a leírás szerint kötöttem, a karöltők aljáig, utána határozottabban fogyasztottam és szaporítottam a derékvonal kialakításáig, és hosszabb mandzsettát kötöttem az ujjára. Ugyanakkor a minta jól megírt és a diagramok mintái egyszerűbbek, mint, amilyennek látszanak.

Fotók: Norbert Varga @Bodeszphoto

Minta: Rosendhal by Drops

Fonal: DROPS Flora

U.i: Nem vagyok mérges a fotókon, csak piszok hideg volt :-) 

Reneszánsz, kétszer is

 Ú reneszánsz ruhára vágytam :-)

Azt is mondhatnám, szükségem volt egy újra, de igazából vágytam is rá. Igen, a kék megvan, de mint szinte minden történelmi ruhám 1) siettem, amikor készítettem, 2) nem volt elég jól átgondolva, 3) úgy készítettem, hogy nem igazán tudtam, hogy mit csinálok. Ettől függetlenül szeretem azt a ruhát, és sokat is használtam.

Láthattátok a velencei karneválról készült képeken, járt Veronában Júlia erkélyén, és a visegrádi palotában is visszatérő vendég volt. Én azonban nőből vagyok, ráadásul szeretem a ruhákat, a textileket, szeretek varrni, és még fogytam is épp annyit, hogy a ruha másképp álljon rajtam, és folyton rálépjek az aljára. NEM igazán kell megindokolnom egy új ruhát, de azért volt néhány :-)

Hónapokig kerestem megfelelő anyagot, különösebb siker nélkül, ezt a kis darab mentazöld anyagot, egy kis boltban találtam. Maradék volt, épp annyi, amennyi szűkösen elég egy "gamurra"-hoz, ha az ujját másból készítem. Úgy emlékeztem, van egy darab sötétzöld bársonyom, és a kettőből ki tudok hozni valamit, akkor is, ha az egész nem kék... 

Mire hozzá tudtam fogni a ruhához, már csak kevés időm maradt, kapkodtam is vele, ami meglátszik az első változaton. 

Nem, nem annyira rossz, próbáltam a testet méretre igazítani, de hát az segítség nélkül nem igazán megy. 

Azért rajtam volt, és táncoltam is benne az eseményen, amire eredetileg szántam.

De nem voltam elégedett, így az történt vele, ami annak idején a kék ruhával is.. teljesen szétszedtem, és megpróbáltam, amit lehet kijavítani. Eredetileg Margot's Pattern mintájával kezdtem, ás úgy tűnik (pláne most, hogy másik mintájánál is hasonló problémába futottam), hogy a szabásával gondok vannak. Igen, részletes leírás van az elkészítési útmutatóban arról, hogyan kell próbánál igazítani, de... talán az én alkatom más, mint amire a minta készült...

A testrész nagyon széles volt. Mivel merev vászonnal béleltem, amit többször le is varrtam, nem igazán tudtam a háta közepén megbontani, de vagy 2 cm- kivettem a háta/oldalvarrásból és az elejéből is. 

A vállpántot is sokkal keskenyebbre vettem. 

Az ujjánál nem tudom az eredeti mintát hibáztatni. bár ÓRIÁSI volt de persze nem tudtam az egyszerűbb ujjaknál maradni. Flancosabbat akartam, ahol a "hasítások" hangsúlyosabbak. Már itt is említettem, talán többször is, hogy a reneszánsz hasogatott ujjak valamiért a szívemhez nőttek, és későbbi ruhákba is igyekszem becsempészni, ahol csak lehet, így talán egyértelmű, ha már a reneszánszról beszélünk, még, ha az idő rövid is, bonyolultabb ujjat választok, ugye? 

Ugyan kb ekkor jöttem rá, hogy az a zöld bársony, ami a készleteimben lapul sárgás, világos árnyalat, és rendesen üti a brokát mentazöldjét, Gizus barátom kisegített, előásott egy petrolos árnyalatú zöld bársonyt a készleteiből nekem. 

Persze az ujjak első változatával sem voltam elégedett, úgyhogy azokat is szétszedtem, újravarrtam, ezúttal gyöngyökkel. Sok-sok gyönggyel. 

Az új változattal sokkal elégedettebb vagyok, bár máris tudom, mit változtatnék, ha anyagom és időm lenne egy még újabb változathoz.

Végülis, úgy gondolom, nem szégyen valamit megcsinálni, és tanulni belőle. 

Photos: Norbert Varga @ Bodeszphoto