2018. február 21., szerda

A zoknifonal esete a kötős ihlettel

A 21. század első évtizedében, amikor már volt Internetünk, kötősként már a nyálam csorgattam a zoknifonalak fölött, de kicsiny országunkban ilyesmit még messze nem lehetett kapni... Volt azonban néhány turkálós, ahol fonalat is árultak, és ezekben a zsákokban itt-ott felbukkant egy-egy kisebb maradék... ezeknek soha nem tudtam ellenállni...mindegy milyen kicsi volt az a gombolyag, én megvettem. Ez a szokásom jóval azután (hmm, a mai napig is) megmaradt, hogy már több helyen lehetett zoknifonalat vásárolni. Jópár zoknit, sapkát, kesztyűt kötöttem, néha összekombináltam ezeket a darabkákat, de ez meg sem látszott az egyre növekvő mennyiségen...Emlékeztek erre a képre? és ez csak az egyik doboz, van egy másik legalább ekkora dobozom a mintás a maradék zoknifonalaknak, és akkor nem beszéltünk a teljes gombolyagokról, meg azokról a dobozokról, amikbe az egyszínűeket szortíroztam szét...
Már régóta tetszettek azok a nagyon színes kötött cuccok, amik olyan maradékokból készültek, amikből nekem is tonnányi van... például ez a pulcsi, vagy ez a zokni...a fejemben több ilyen terv is volt, de... jajj, de...
Kicsit több, mint egy éve a kötős ihletem eltünedezett egyre ijesztőbb mértékben. Nehéz ezt elismernem, részben mert.... mert csak. Pontosan tudom, hogy mikor kezdődött, mi váltotta ki, még akkor is, ha soha nem fogom pontosan megtudni miért. Mindenesetre alaposan megkérdőjeleztem magamban egy csomó mindent, amit meg azért utáltam, mert valószínűleg pont ez volt a másik fél célja.... mindenesetre egyre kevésbé éreztem úgy, hogy kötni akarnék. Boldogan ugrottam fejest a hagyományőrzésbe, és a velejáró varrásba, meg a csipkeverésbe... részben azért is, hogy elterelje a figyelmemet arról a rengeteg fonalról, ami körülvesz, ami helyet foglal a lakásomban..egyre növekvő csüggedéssel néztem a dobozaimat... a fonalakat még mindig szerettem. Sőt a kötést is szerettem, mégis.... nem tudtam felszítani a lelkesedést.... Kimondottan örültem Dóri kérésének a 17. századi harisnyával kapcsolatban, mert megígértem, és muszáj volt megcsinálni.... egészen addig, amíg egy képbe botlottam a Facebookon, amin egy maradék zoknifonalakból készült nyakmelegítő volt. A kép szíven ütött, újra. és újra visszatértem hozzá, már éppen képernyővédőnek akartam beállítani,amikor felnéztem a fonalasdobozokra...Felkeltem lepakoltam, és elkezdtem kiszedegetni azokat a kisebb-nagyobb gombócokat..majd ugyanezekből kisebb-nagyobb kupacok jelentek meg az ágyam sarkán, a szófán, a táskáimban... és egyszercsak kötni kezdtem.

 Annyira egyszerű volt...annyira semmi, csak sima szemek körbe-körbe...
Amikor az egyik maradék elfogyott, csak hozzákötöttem a következőt, és folytattam a kötést. Amikor nagyjából olyan hosszú lett, mint az a nyakmelegítő, amit vetem (igen, van olyan kötött nyakmelegítőm, amit vettem... ugyan turkálóban, de akkor is...)... Mindenesetre, amikor olya hosszú lett, kitchener öltésekkel összevarrtam, és kissé kiblokkoltam. Ennyi.

Totál odavoltam érte, olyannyira, hogy rögtön nekifogtam egy másiknak, és azóta is vannak kisebb-nagyobb fonalkupacok a lakásban erre-arra.

Hihetetlen, hogy valami ennyire egyszerű így meg tudott fogni. Talán ez rángat ki a gödörből.

2018. február 20., kedd

Már megint...

azt mondta nekem valaki.... akarom mondani, hirtelenjében az elmúlt két hétben többször is felmerült beszélgetésben, hogy kedves beszélgetőtársam mennyire kedvelte a blogomat és milyen kár, hogy nem írom már... pedig én írom, legalábbis a fejemben mindig ott van, hogy erről vagy arról kellene írni... Sőt, amióta olyan telefonom van, ami elég jó képeket készít, fotóm is van egy csomó mindenről...
Persze eredetileg egy általános mindent bele crafty (khm... molyolós, kézimunkás???) blognak indult, amiből elég erőteljesen kötős blog lett, ami elég bizonytalan léptekkel ugyan, de visszafordult, és tett néhány lépést a mindent bele varrós-szövős-fonós-hímzős-történelmiruhás-hagyományőrzős-táncos-színjátszós-sütős-csipkézős-neadjistenutazós-akármégöltözködős-megamimégeszembe jutt blog legyen, de aztán kicsit elbizonytalanodtam....
De ez az én blogom, és mint olyan, pont arról szólhat amiről én akarom, például a fentiekről is.... vagy nem, de ez majd kiderül... Most pl itt egy kép arról, hogy újra elővettük a nagyollót, és kemény fába, vagyis komoly feladatokba vágtuk...

2017. december 9., szombat

Coming out...

avagy vallomás...
Ha valaki egy éve, vagy akár még a tavasszal azt mondta volna, hogy nem csak kipróbálom a vert csipkét, hanem meg is szeretem, kinevettem volna. Jó alaposan. Ez volt az a fonalas kézimunka, ami mellett mindig el tudtam menni, anélkül, hogy a kezem viszketett volna ("ki akarom próbálni"... ja nem). Sőt meggyőződésem volt, hogy csak igazolt őrültek foglalkoznak vele... de, soha ne becsüljük alá a büszkeséget, és a versengést, ugyanis a tanfolyamot tiszta büszkeségből kezdtem. (Elég büszke vagyok arra, hogy a fonalas tevékenységek közül kötök, horgoloh, fonok, szüöcök, varrok, és hímzek, nem is rosszul), szóval amikor fiatal barátnőm csiipkézni akart nem hagyhattam hogy tudjon valami olyasmit, amit én nem. Na ugye? Ennek megfelelően, nem igazán voltam jóban az orsókkal, gondoltam megtanulom az alapokat, hogy elmondhassam, "Tudom, hogyan kell, de igazán nem érdekel"... Hogyne. Egészen addig, amíg rá nem találtam a korai olasz fonottas csipkékre és szerelembe nem estem. Üdv, a nevem Anett, és csipkefüggő lettem. Itt van néhány kép a kezdeti gyakorlásokról






2017. december 7., csütörtök

Még egy pár...

17. századi harisnya, hagyományőrzéshez.

Tudom, a bejegyzések egyre ritkábbak, és rendszertelenebbek, de az élet változik, a hangsúlyok máshova kerülnek. Azért még kötök, és, ahogy egyre jobban belemerülök a hagyományőrzés rejtelmeibe, a régi-új szerelemhez kapcsolódóan is készülnek új holmik.

Dóri a tánccsoport vezetője kért tőlem egy pár harisnyát, "olyan meleget, mint Judité"...de lehetne, hogy piros legyen???

Hát, akkor legyen piros.
A minta, a korábbihoz hasonlóan fejből, létező leletek, régi harisnyák alapján.

Az új tulajdonos szerint jól szolgált Groelléban, ahol---már-már szokás szerint esős, és hűvös volt.




Fonal: Lana Grossa
Tű: 2.25 mm

2017. szeptember 8., péntek

Mi került a zsinóros alsószoknya fölé?

Ha igazán rövid bejegyzést akarnék írni, azt mondanám, egy másik alsószoknya...
De, mivel ezek a bejegyzések egyre ritkábbak lesznek (bár mindig reménykedem, hogy egyszercsak mégis sikerül valamilyen többé-kevésbé rendszeres blogot írnom) nem szúrom ki a szemeteket ennyivel, és megmutatom a teljes öltözéket.
Igazából ez csak egy próbadarab, néhány hibával. Az anyagot az ócsóanyagosbót-ban vettem, kimondottan arra a célra, hogy lehessen próbálgatni a reformkori mintákat.
 A ruha végül (a teljes harci alsóöltözettel), hibái ellenére használatba került, Szombathelyen, a Savaria Fesztiválon.
Élőben pedig így mutatott:


Ahogy fentebb mondtam, nem vagyok elégedett a végeredménnyel, szerencsére maradt annyi anyagom, hogy akár még két felsőt varrjak a szoknyához, és ez még csak a próba-anyag... így folyt köv.

2017. augusztus 9., szerda

Véletlenszerű varrós bejegyzés a semmiből: Zsinór, zsinór, körbe, körbe.

Nem magyarázkodom, nem ígérgetek, csak lássuk mi jön, ok? Teljesen rákészültem, hogy írok egy (több) bejegyzést a londoni utunkról, de még mindig nem jutottam hozzá, hogy letöltsem a képeket a fényképezőgépről, szóval az még várat magára.
Másrészről a kalandjaim a történelmi ruhák terén nem értek véget, közben készült egy tteljes szett kora-reneszánsz polgári ruha (képek később), és most egy kora barokk polgárit kellene varrnom, teljesen logikus hát, hogy egy zsinórral merevített alsószoknyát a reformkorból, ugye? Én így szeretek veszélyesen élni :-)
Mindenesetre láttátok az 1860-as báli ruhámat, alatta a krinolinnal. De, még mielőtt a krinolin elterjedt volna az 1850-es évek közepén... az 1900-as évek elejének regency/empire ruhák karcsú vonalai után az 1820-as években a ruhák derékvonala el kezdett lejjebb csúszni, és a szoknyák egyre szélesebbek lettek. Hogy ezt elérjék, egyre több alsószoknyát vettek fel, és különféle trükköket használtak az alsószoknyák merevítéséhez, pl steppelést, fodrokat. Zsinórt már régóta használtak, pl fűzők merevítéséhez, most az alsószoknyákba is belekerült. Itt van egy pár eredeti darab példának:
 1830s full underdress. Note pouffe sleeves. From http://www.pemberley.comThis is what a lady wore underneath her 1825-1830 gown; corset, chemise, and corded petticoat.  The pockets worn over the petticoat tied around the waist.  Sleeve puffs gave a fullness to the large sleeves popular in the late 1820s-1830s. See 1825-1830 red lapis printed calico dress on this page.  Susan Greene Collection at the Genesee Country Village & Museum, Mumford, NY.
(A képek a Pinterestről)
Mivel még augusztus végén szükségem lesz egy reformkori ruhára, és ezeket az öltözékeket legjobb belülről kifelé felépíteni, az alapoktól, amik rendkívül fontosak, az alsószoknyával kezdtem.
A legegyszerűbb, 240 cm széles (dupla széles) fehér lepedővásznat vettem, és a Hermes boltban kapható, legvastagabb kötözőt kötelet kenderből.
 Az anyagból annyit vágtam le, ami 2 x a kívánt hossz + 10 centiméter (amit a zsinórozás felkap a hosszból) (95x2 = 190 cm). Hosszában félbehajtottam, és alul-fölül kb 15-20 cm-t kihagyva a hasítéknak a derekánál összevarrtam. Szétvasaltam és a csövet félbehajtottam, hogy egy duplafalú, fele olyan hosszú cső keletkezzen.
Ezután a zsinórt a szélén körbevezetve, a széléhez nyomva elkezdtem varrni kör-körbe..
és körbe,
és körbe. néhol egy-egy sornyi részt üresen, zsinór nélkül hagytam.
És körbe, és körbe...
Végül a hasítéknak nyitva hagyott részeket összetűztem, levarrtam,
Végül a hasítéknak nyitva hagyott részeket összetűztem, levarrtam, A derekát beráncoltam, és derékpántot kapott.
És tadám...A kész alsószoknya kb 85 cm hosszú.
Mellesleg ennyi maradt a nagy gombóc zsinórból...


2017. július 11., kedd

Fonás, mi más?

Atyaég, most látom, hogy két egész hónap telt el bejegyzés nélkül, hát bocsánat. Mindig jókislány szeretnék lenni, és rendszeresen írni ezt a blogot , de, hát... na jó, nem megyek bele a magyarázkodásba, egyesek szerint úgyis hajlamos vagyok rá... Volt persze kézimunka, többek között varrás is, de mihez nyúlok mindig, ha nem tudom mit csináljak, vagy miről írjak? Persze, mutatok egy kis fonást :-)
Ez is egy régi adósságom, egy kedves kötőstársnak igértem cserébe egy szatyor DROPS fonalért, amit nem tudott használni, mert "szúrós"-nak találta. (Hogy ez hogyan lehet, számomra rejtély, de a békesség kedvéért, és mert nem akarok megbántani másokat, mondjuk azt, hogy elhiszem, hogy léteznek emberek, akiket bizonyos fonalak szúrnak). Mindenestre megdobott egy szatyor fonallal, és , bár egy ideig eltartott, mire elkészült ezt kapja cserébe...
Egy 10 dekás merinó / selyem fésült gyapjúszalagként kezdte a pályafutását..
Amit hosszú színátmenetesre festettem...
A partra vetett uszadék fa barnás bézs színétől a homokon át a tenger és az parti ég kékjeivel.
Végül 510 méter 2 ágú puhaság lett a vége, és, ahogy visszapörgettem a beszélgetésünket a motringolás után, láttam, hogy eredetileg 500 méter körüli fonalat szeretett volna, egy bizonyos tervbe vett kendő megkötéséhez... A kitűzött cél teljesítve :-)