2016. szeptember 24., szombat

Gyerekkori emlék

Gyakran gondolok arra, mennyire kellene ezt a blogot többé kevésbé a kötés/fonalak és egyéb "crafting" (kézimunka) keretei közé szorítani, vagy esetleg gyakrabban adjak helyet másnak is (ezzel talán a bejegyzések gyakorisága is nőne...)
Mint, amikor a Facebookon olvastamgattam és valamo ... nem, nem felhozta az emlékeket, mert a Kis Herceg szinte mindig a fejemben van. Olyan korán ismerkedtem meg vele, tanultam meg, hogy a vérembe ivódott. Sőt erre a szoborra is gyakran gondolok, de amikor olvastam, hogy PomPoM saját szobrot kapott, ez megmozgatott annyira, hogy megálljak az egyéb dolgaimmal, és keressek a neten egy képet... ami egy szolnoki iskola udvarán áll, gyerekkoromban gyakran elsétáltam arra, akkor is, ha némi kerülőt jelentett... és gyakran arra gondoltam, bárcsak ebbe az iskolába járhatnék.
Ahogy a képet kerestem egy érdekes cikket is találtam a szoborról... az angol blogban említek néhány érdekességet, de a magyarul tudók kattintsanak, és olvasssák el. Érdemes.
Az már biztos, ha legközelebb eljutok Szolnokra, mindenképp elsétálok arra újra.

2016. szeptember 12., hétfő

Kártolós, barátnős nap :-)

Ki tudja milyen régóta vágytam egy kártolódobra... nem annyira az "art batt"-ok miatt,inkább azért, mert imádom a cirmos, tweed-típusú fonalakat (mint ez itt). Hosszú ideig, annyi jutott, hogy néha kölcsönkaptam egy ismerősét, vagy elmentem Csillaghegyre, de tudtam, hogy előbb, vagy utóbb saját kártolódob kell nekem... Az idő tavasszal jött el, amikor megfelelő mennyiségű 200 Ft-os gyűlt össze abban a bizonyos üvegedényben (hmm, AZ az üvegedény... talán egy másik bejegyzés alanya lesz :-) )
Az, hogy van rávalóm olyan luxus dolgokra, azt (is) jelenti, hogy dolgozom. NAGYON sokat, ami cserébe azt jelenti, hogy a kézműves dolgokra jóval kevvesebb idő marad (ez nem panasz, imádom a munká(i)mat, évekig vágytam rá, és dolgoztam érte, és hálás vagyok). Igyekszem az árral úszni, és sokat dolgozom azon, hogy megtaláljam az egyensúlyt... de van még mit tenni az ügyben... Azonban ennek a "munkának) az eredménye néhány olyan nap, mint a szombati. Volt ez a biobúcsú, ahol a Mare Temporis fellépett (no, ez megint egy elmesélni való történet), és Tilda barátnőm (igen, ő fonja a hajam, amikor rámjön a gyapjúraszta-roham) szerette volna kipróbálni a kártolást. Így hát összeszerveztük a dolgokat, a napot egy méterárú boltban kezdtük, , megnéztük a temporistákat, a buszon hazafelé készítettünk néhány #vonatoskólás képet vonat és kóla nélkül (lehet, hogy erről is írnom kellene? nem a busztról, az utazós-kötős képekről).
Elővettük a kártolót...
Tilda és a kártoló... Ő a vad, bolondos színeket szereti, de azzal tudtunk dolgozni, amit hozott, bár igyekeztem egy kis ezzel, egy azzal kisegíteni, selyen, plisz szín, csili-vili szál...

Kipróbáltuk végre a selyemgubókat, amit egy barátom hozott törökkországból (fantasztikus dolog), és némi narancsos, pirosas szöszhöz adtuk...
Ezeket alkottuk Tildának....
És ha már elöl volt a kártoló, nekem meg össze volt készítve egy nagy adag szöszöm egy bizonyos tervnek, nekiestünk : az eredmény egy nagy kupasz kártolt szösz...
A piros hat különböző árnyalatából készült és egy lilából, ami a színnek különleges mélységet ad, elég egy pulóverre, meg talán valami másra is... szerencsés esetben sikerül újévig megfonnom, és akkor ebből kötöm a szerencse-pulcsimat.

Végül... van egy kedves szövős ismerősöm, aki már egyszer szőtt egy régi "mindent bele" fonalamból, amihez kézzel festett alpacából, angórából, merinóból, selyemből, és egy kis csili-viliből kártoltam az alapot... no mostanában levendulás korszaka van, így neki dedikálva készült ez a három batt :-).


Most már csak elég idő kellene, hogy mindezt (meg mai még a készletekben vár) megfonjam. :-)

2016. szeptember 1., csütörtök

Hogyan legyen 410 méternyi szivárványunk?

Nem is olyan nehéz feladat :-)
Vegyünk egy kb 100 grammos kézzel festett merino gyapjúszalagot...
Felezzük el, és fonjuk meg a felét egyágúnak...
 Majd a másikat is. Jó ha figyelünk arra, hogy a színek sorrendje ugyanolyan legyen...
Majd a két fonalat összecérnázzuk...
Felmotringoljuk...
És voilá,készen van... egy kis boldogság az ősz kezdetén...
410 méter, 2 ágú.
Merino. Kézzel festett szöszből, saját festés :-)

2016. augusztus 30., kedd

Szolgálati közlemény

Ahogy többen kértétek, és, ahogy többeteknek megígértem...

Hosszú idő után elkezdtem frissíteni a megvásárolható dolgok oldalait.

Egyelőre a Gyapjúk közé került fel néhány pasztelles árnyalatú szösz, de dolgozom a többin is.

Szóval lassan, óvatosan, de lehet válogatni :-)

http://peony-halo.blogspot.hu/p/szabad-predagyapjuk.html


2016. augusztus 22., hétfő

Futólépésben

A Mesterségek Ünnepén résztvevőként jelenlenni egy hátránnyal jár... nem igazán tudunk körbejárni, mindent alaposan megnézni.. pedig az ilyen események szerintem legalább annyira kellene arról szólniuk, hogy régi és új barátokkal találkozzunk, lássuk ki hol tart, mit csinál... 
Napokon át ki sem jutottam az új világ kertből.. sőt a sétány túloldalára is nehezen...
  A vásárfiám is a szomszédból származott, csak azt kellett eldöntenem melyik cipőt akarom jobban...
 Csak reggel kezdéskor tudtam egyik nap körbeszaladni, szinte futólépésben... De akkor legalább megtaláltam ezeket a csoda indiai szőtteseket...


 A vendégország üzbegisztán volt... többek között csodaszép nemezelt holmikkal, például ezzel a színes szélesvásznú álomkabáttal lilából...
Vagy ezekkel a kék/fehér edényekkel
Gera Klári nemezkirálynőt nem hagyhattam ki...
 És Borit sem... tudjátok, vannak olyan barátok, akikkel csak évente egyszer-kétszer hasonló rendezvényen futsz össze? Pedig fanatsztikus ember :-)
És persze az új tanítványok... terjesztettem a fonósvírust...
Meg a kötős/horgolóst is...
(Más szóval, aki színes szalagot akar a hajába, horgolja meg magának :-) ) 

És akik nélkül mindez nem jöhetett volna létre...Kristóf, és Bogi, aki mindazokat képviseli, akikkel nem sikerült fényképezkednem...

Boglárka, aki nélkül, ma is ott ülnék a csomagjaimon, és abban reménykednék, hogy a teleportálás mégis működik valahogy...
És Végül, de nem utolsó hanem legelső sorban Deák Péter, aki az egészet összefogta, irányította, befogadott...
És mindenki más... Andi, Peti, Pityu, István,akinek az árnyékos helyet köszönhetem, Peti, Reni, Attila és Reni, Béla (az a rántotthús fantasztikusan finom volt, és annyira, de annyira jólesett)... jajistenem, kit hagytam ki....

2016. augusztus 17., szerda

Az a bizonyos pár nap ...Mesterségek Ünnepe

A nyár jött és ment, vele együtt a legjobb szándékaim a Blog rendszeresebb vezetésére... De a mai bejegyzés nem maradhat ki...
A mesterségek Ünnepe holnap nyit, és én felkészültem... tonnányi kézzel festett gyapjúval, fonallal, egy csomó sáltűvel, orsóval, és persze kézzel festett fonallal...
Mindenkit várok holnaptól vasárnap estig.
néhány kép kedvcsinálónak
Baby Alpaca Selyem
Zoknifonalak
Alpaca/Selyem csipkefonal
Még zoknifonal
Vadselyem... elsősorban szövéshez, de bevállalósoknak kötéshez, horgoláshoz is
Szivárvány mindeféle szöszön, mindenféle változatban, minden mennyiségben
Pasztellek..
Még sárgákok is... (Tudom, tudom, de ez annyira sárga, amennyire...)
Mályvák, rózsaszínek, türkizek, petrol... Maris inspirálta színek...
Vámpírakták, a Vámpírok bálja, avagy a vérpiros tündököl
Impresszionisták...
A könyvelő...
Balaton..
Tengerpart
Ez van, amikor a maradék festéket ráöntöm némi maradék szöszre...
És néhány véletlenszerűen válogatott kép, csak úgy...





Ott találkozunk!