2019. október 17., csütörtök

Fonós bejegyzés... az milyen is?

miközben megpróbálom magam összeszedni, hogy megírjam a bejegyzést a kapandjaimról a regency ruha szabásmintájával, arra gondolatm, szórakoztathatnám a közönséget egy kis fonással... Vala, réges-régen az ilyan fonós bejegyzések többé-kevésbé rendszeresek voltak itt a blogon, majdnem annyira, mint a kötősök... később, mindkettő jócskán megritkult, sőt egyenesen veszélyeztetett fajjá vált... De most úgy tűnik Csipkerózsika felébredt álmából.. és már nem csak varrás történik a craft-szoba.. akarom mondani lakás falai között.
Fonás is előfordul... többek között előbányásztam néhány kártolt battot, amit ezer éve, de legalább egy másik korban kártoltam... De tényleg. Annyi minden történt azóta... Még azelőtt készült, hogy N-val találkoztam... mielőtt a hagyományőrzés beszippantott... mielőtt lenövesztettem az ezüsthajamat... mielőtt akárcsak elkezdtem volna az egyetemet... az isten szerelmére, még azelőtt, hogy a rokkám megérkezett volna.
Annak idején, 2011 februárjában ezt írtam róla...

Festettem úgy 8-10 dkg merinót Colombus festékkel farmer kékre.
Kb ugyanennyi alpakkát Kool Aid-el...olyan türkizes viz-kék lett, azt hiszem ilyesmit kapunk, ha gyári "aqua" árnyalatú festéket használunk.Érkezett még az Etsy-ről egy kis igazi türkizkék angora, és "angelina", ami olyan fényes, csillámos, de ebből csak egészen keveset, úgy fél-egy dekát használtunk.
Festettem úgy 8-10 dkg merinót Colombus festékkel farmer kékre.
Kb ugyanennyi alpakkát Kool Aid-el...olyan türkizes viz-kék lett, azt hiszem ilyesmit kapunk, ha gyári "aqua" árnyalatú festéket használunk.Érkezett még az Etsy-ről egy kis igazi türkizkék angora, és "angelina", ami olyan fényes, csillámos, de ebből csak egészen keveset, úgy fél-egy dekát használtunk.

There is some spinning going on too.... among others, I dug out some batts I carded literally ages ago... I really mean ages... So many things happened since... it was before I met N... before I started reenacting...before I grew out my silver hair... before I even started University...for god sake I carded these batts before I even had my spinning wheel...
Back then, in February 2011 I wrote this about it:

"After this I was metodically preparing for the next time. I dyed a 8-900 gramms of merino with Colombus to indigo blue. About the same amount of alpacca with Kool Aid. The result was lighter than I expected, I think it could be called "Aqua".
And then added some really bright turqoise angora, and some blue angelina, just to have a bit shine.
A battok ezután hosszú éveket töltöttek az Ikejás ágyam fiókjában... és ahogy néhány hete újra elkezdtem fonni, először azokat a tweed-es battokkal kezdtem, amiket Adrienntől szereztem a különféle Gyapjúnapos rendezvényeken. Később, ahogy úgy éreztem már komolyabb elkötelezettséget is vállalhatok, alámerültem a fent említett Ikeja fiók mélységeibe...
Mivel annak idején finom merinóból, alpacábólÉS angórából kártoltam, a szösz rendkívül puha,,, 
Kíváncsi leszek, milyen lesz cérnázás után...

2019. október 5., szombat

Regency vagy Napóleon/Jane Austen korabeli nappali ruha projekt, 3. rész:Az alsóruhákról

Már említettem valahol, hogy bármely történelmi öltözéknél rendkívül fontosak az alapok. Hiába néz ki jól a ruha, ha az ember lányának nem ott van a melle, nincs akkora hátsója, vagy nem olyan a dereka a ruhában, mint azt az adott kor divatja megköveteli, mindig úgy áll majd rajtunk, mint tehénen az a bizonyos...
Nemcsak az öltözködést, hanem a ruhák elkészítését is az alapoknál kezdjük. Kivéve, ha már megvannak az alapdarabjaink...
Én úgy másfél éve, a tavaly nyár eleji bál előtt elkészítettem ezeket a holmikat...
Vagyis készült nem is egy, hanem két szett alsóing és száras alsónadrág (ha a nadrág kimarad nem akkora hiba, igazából ekkoriban kezdett újra elterjedni, én főleg kényelmi szempontból hordom, de, ha már kell, akkor legyen "tenti". ITT mutattam meg őket. 
Készült még egy fűző... Igen, sokan gondolják, hogy ebben az időszakban a ruhák könnyebbek, lazábbak voltak, és a fűzőt is eldobták... Ez nem igaz. A feladata (és így a formája) más lett ugyan, de a fűző, mint olyan marad. Ebben az időszakban nem a karcsúságon, ergo a derék összeszorításán volt a hangsúly, hanem a mellek felemelésén. 
Image result for regency bustline
Ez egy elég jó illusztráció a normál, a modern és a korabeli helyzet ábrázolására.

Készült még tavaly egy "vállas alsószoknya", aminél a felsőrész feladata a fűző vonalait elsimítani, a szoknyarész pedig bőséget, tömeget ad a ruha szoknyarészének. Épp ezért az alsó szélébe még egy sorban zsinórt is varrtam a merevítéshez.
Mivel ezek a holmik már készen voltak, kezdhettem a varrást közvetlenül a ruhával. 
Folyt köv :-) 

2019. október 4., péntek

Savaria fesztivál

A szezonnak lassan vége van, és bármilyen reménytelennek is tűnik, hogy utolérjem magam, talán mégis van remény (különösen annak, aki halálra unja már a fellépések képeit...).
A Savaria fesztivál évente augusztusban népesíti be Szombathely utcáit. Két éve 19. századi témával mentünk, krinolinban, és reformkorban, tavaly tetőtől talpig reneszánszban, az idén (leginkább az olaszországi fellépésre készülve) Napóleon, Jane Auten korát idézve. Igen, pontosan, erre az eseményre szerettem volna a virágos ruhát megcsinálni, de nem jött össze. Azt használtam, amit a tavalyi bálra varrtam.
A fehér ruht ugyan szétszedtem darabjaira (igazából nem is fehér, apró rózsaszín pöttyök vannak rajta, de csak egészen közelről látszanak), és kijavítottam a felső részét, ami folyton lecsúszott a vállamról.

A báli ruhához használt felső réteg ugyanaz a szabásminta alapján készült, így ugyan az a gond vele, mint a fehérrel, de azt a ruhát... umm, kissé túl alaposan varrtam meg, olyan részletekkel (szegők minden varrásban) amik alaposan megnehezítenék, hogy szétszedjem. Egyszerűen annyi munka lenne, nem éri meg. Próbáltam rajta javítani valamennyit, de még mindig egyszerűbb lesz csinálni egy újat.... talán jövőre.
A Mare Temporis Facebook oldalán egy csomó fénykép van fenn, ide olyanokat próbáltam válogatni, amik ott nem láthatóak.
Egy kis színi előadást is összeállítottunk, néhány jelenettel, és táncokkal, amit kétszer adtunk elő.



És, hát... hol lehet egy római istent megcsodálni élőben, mint egy történelmi fesztiválon?
Fotók: Norbert Varga, az utolsó képet Lőrincz Andrea készítette.

2019. szeptember 26., csütörtök

Térdharisnya...újra

Úgy tűnik, mostanában nem kötök mást, mint 17. századi térdharisnyákat... A látszat csal, bár dokumentálni az ellenkezőjét nem tudom, szóval maradjunk a történelmi zokniknál...
Hagyományőrző berkeken belül a barter csereberék mindennaposak, mégha néha elhúzódóak is...Ebben az esetben én tavaly kaptam Gizus társnőnktől egy kézzel készített kosarat (plusz egy másik igéretét), amiért a férjének kért cserébe egy pár térdharisnyát, amit a 17. századi felszerelésével tud hordani.
Ezekkel a térdharisnyákkal egy baj van...sokáig tart elkészíteni és őszintén szólva, maga  kötés... hát...izé. Nem a legizgalmasabb, na. Az ne mondjam dögunalmas.
Sima szemekkel körbe-körbe...meg sima szemekkel körbe-körbe, és csak néhány szaporítás és fogyasztás szakítja mindezt meg. Még szerencse, hogy ezt pont tudom utazás közben, autóban az anyósülésen is csinálni, mert csak négy körönként egyszer kell a kezemben levő munkára néznem.
Így nyári utazásaink során mégis csak elkészült, és a Győri Barokk esküvőn át is adtam új tulajdonosának, aki örömmel fel is avatta, sőt néhány kép erejéig a modell szerepet is vállalta.

Harisnya: kb 150 gramm zoknifonal
Kötőtű: 2.00 mm
Fotók: Varga Norbert

2019. szeptember 20., péntek

Regency vagy Napóleon/Jane Austen korabeli nappali ruha projekt, 2. rész: anyag

Ha már megvan a ruha stílusa, anyg is kellene. A normál anyagboltokban körülnézve nyilvánvaló volt, hogy kb reménytelen álom többé-kevésbé történelmileg hiteles / autentikus ("tenti") anyagot beszerezni. A következő körben az Ebayen próbálkoztam, ahol rengeteg Indiában nyomott anyag van, és szinte rögtön találtam is egyet, ami nagyon tetszett.
Csak azért, hogy rájöjjek, már csak 3 yardnyi (kevesebb, mint 3 méter) van belőle, nekem pedig úgy 5 méternyi kellett volna. Kérdeztem az eladót, de a kommunikáció lassú volt, és nehézkes, értékes napokat rabolt el, ami megnehezítette, hogy bármi mást ideérjen időben. Voltak ugyan más lehetőségek, mint ez: 
vagy ez
Azonban rengeteg időt vesztettem amíg a másikkal kapcsolatban a válaszra vártam, már nem értek volna ide időben.Már majdnem feladtam, amikor az ócsóanyagosban.... Igazából l Love Textilnek hívják, és ... gyári selejtet árulnak, maradékokat, és ki tudja még mit. Soha nem lehet tudni mit talál az ember lánya, ha egy ilyen üzletbe benyit... brokát bútorszövetet, ami reneszánsz ruhának is jó ? Gyapjú 17. századi kiskabátnak? néhány méternyi lenvászon alsóruhának? Pamut viktoriánus alsószoknyának? Bármi előfordulhat. Általában rengeteg vacak anyag van (poliészter muszlin, csillogós rugalmas szatén és társai), de néha igazi kincseket is lehet találni, az itthoni hagyományőrzők rendesen el lennének veszve e nélkül a bolthálózat nélkül. Volt náluk egy rózsás madaras anyag, ami önmagában... hogy is mondjam, kissé giccses volt, hogy azt ne mondjam cigányos. A nemzetközi történelmi ruhás körökben az "Ikea ruhák" (Ikea paplanhuzatból készült ruhák) nagyon elterjedtek, de én nem akartam ilyet... talán pont azért mert elterjedt... ha valamiből nagyon sok van, nekem nem kell. Azonban, ahogy ezekről a ruhákról olvastam, valami fennakadt a gondolataim között. Valaki írta (egy FB bejegyzésben olvastam talán, vagy egy blogon), hogy kávéval, teával festette be ezeket az anyagokat, és mennyivel jobbnak találta az eredményt, másnak mint az átlag, hitelesebbnek, régiesebbnek. stb. 
A festés nem idegen számomra, rengeteg fonalat, szöszt festettem, de az anyagok festésével is próbálkoztam már. Sőt, több anyagot is festettem két éve, amikor a 17. századi polgári ruhámat készítettem (azt az anyagot is én festettem, amiből az a ruha készült, ami a sárospataki képeken van rajtam).
(A képet késő este készítettem telefonnal, az eredeti anyag alapszíne tényleg fehér).

Az azonban látszott, hogy az eredmény egyáltalán nem rossz. A festék letompítja a túl élénk színeket, csükkenti a kontrasztott az alapszín s a minta között, és kissé antikolt hatást ad. 
Ekkor beltuszkoltam a hat méternyi anyagomat (nem véletlenül hívom ócsóanyagosnak a boltot, tényleg nem kerül sokba, így nem kellett kicentiznem mennyit veszek belőle).a mosógépbe, melléöntöttem egy fél üvegnyi 20%-os ecetet, és a lehető legmagasabb hőfokra kapcsoltam. Amikor felmelegedett, hagytam, hogy párszor átforgassa, majd kikapcsoltam, és hagytam, hogy jól megszívja magát, alaposan be legyen áztatva. Közben egy kisebb lábasban vizet melegítettem, tettem hozzá ecetet és sót, majd addig kevertem a különböző kék festékeket, amíg olyasmi színárnyalatot kaptam, ami tetszett, de a kívántnál töményebbet, szaturáltabbat (világoskék, égszínkék, és búzakék színekből kevertem, attól tartok, soha nem tudom majd reprodukálni).
Hozzáadtam az oldatot  mosógéphez, engedtem hozzá még egy kis vizet, a mosógép újra felmelegítette, és átforgatta. Ekkor kikapcsoltam, és pihentettem, majd újra visszakapcsoltam, és felmelegítettem a maximumra az egészet, de innen hagytam hogy a gép leengedje a festékes vizet, és háromszor kiöbílítse az anyagot (a harmadikra már szinte teljesen tiszta maradt az öblítővíz. A gép kicentrifugázta, feltettem a szárítókötélre. Amikor majdnem száraz volt átvasaltam. 
A folyamattal a festésen kívül alaposan be is avattam a textíliát, úgy gondolom, nem kell tartanom attól, hogy összemegy későbbi mosásoknál. 
(Az eredeti, és a festett anyag).
Most már volt anyagom, amivel elégedett voltam, a következő lépés a szabásminta lesz. 
Folyt. Köv. Később találkozunk. 

2019. szeptember 19., csütörtök

Események... hátha utolérem magam: Győri barokk esküvő.

A csapat már sokszor járt a Győri Barokk Esküvőn, az idén n harmadszor voltam ott. Itt is az eseméyről magáról elég vegyesek a vélemények (miközben egy kis plusz energia, fókusz, talán pénz ráfordításával akár igazán jó is lehetne, történelmileg hiteles). A mi csapatunk azonban újra a kora 17. századi életmód bemutatóval ment, és azt hiszem, annyire hitekes m anennyure csak lehet, amellett, hogy élvezetes, szórakoztató, és tanulságos is volt azoknak, akik megálltak nálunk.
Ott voltak a muskétásaink, a tábori orvos és felesége, konyhai csodák, és kézműves érdekességek.

Muskétások, és kardvívás a téren...
 Eltéved időutazó egy csendesutcán...
 "Spontán" utcai verekedés...
Varázslat (hmm, akarom mondani fonás) tanítása kicsi lányoknak... imádnivaló volt, és teljesen elbűvölte a fonás...
Negmutattuk mit asználtak a 17. zsázadi konyhákban... és azt is, mit nem.
Kosárfonás...
 And the inevitable wlking through the city at the evening's parade...
  That included our dancing angels....

 Photoes: Norbert Varga

2019. szeptember 17., kedd

Erdély...

Amióta ismerjük egymást emlegettünk egy esetleges erdélyi utazást. Én még sohasem voltam, N azonban többször is, és igencsak kedveli a helyet... és bárk, aki ismer azt mondta nekem is tetszene.
És úgy történt, hogy a kedvenc zenekarom feltett egy eseményt a FB-ra, mely szerint Erdélyben játszanak egy fesztiválon... és úgy történt, hogy beszélgetni kezdtünk arról, hogy talán ez épp jó alkalom lenne megejteni azt az oly sokat emlegetett utazást... És az történt, hogy a városban egy kedves ismerősbe botlottam, aki olyan természetességgel kérdezte, hogy ugye ott leszünk, és mivel ő is ott lesz, és akkor ugye találkozunk, mintha azt kérdezné, hogy mosok-e este fogat
És akkor kissé komolyabban kezdtünk beszélgetni arról, hogyan tudnánk a többi programunk közé beilleszteni, mivel előző csütörtökre már volt jegyünk a fertő tó mellé egy fesztiválra (ugye az az ország északnyugati sarka)... nekem pénteken Sárospatakon kellett már őriznem a hagyományt (erről az eseményről itt írtam) , ez pedig az ország északkeleti sarka... Erdély pedig délkeletre van tőlünk...De akkor meg az történt, hogy kaptam egy SMS-t a fent említett kedves ismerőstől, hogy adjam meg N teljes nevét, mert akkor felvesz minket a vendéglistára, és jegyvásárlás nélkül is bejuthatunk a fesztiválra... NEM mintha olyan drágák lettek volna a jegyek... pláne az utazás árához képest... de az, hogy gondolt ránk, elég volt ahhoz, hogy a mérleg nyelvét elbillentse.
Igen, az előző hétvége húzós lesz, és a következő is, és kicsit sem vagyunk normálisan, hogy akár csak gondolkodunk róla...de többek között ezt is szeretem N-ban... Éppannyira nem normális, mint én... Mindig is szerettem volna utazni, de az apám teljesen immunis rá Nem érdekli. kicsit sem. ne kérdezzétek, én sem értem, ez van.
N egyikükre sem hasonlít. És, amikor azt találom mondani, "el kellene mennünk... " vagy "Mi lenne, ha elmennénk.." ő azt mondja, "Jó menjünk!"Én meg "te nem vagy normális, nem gondoltam komolyan" Ő meg "de ÉN IGEN. Na milyen gyorsan tudsz összepakolni?" Én meg rögtön elolvadok... És imádok mellett ülni az autóban, és csak menni...

És így végül elutaztunk Erdélybe. N először azt mondta ne álljunk meg Dévánál, ott csa a várrom van, se múzeum, se kiállítás, csak kövek... de ahogy fordult az út, és megláttam a várat... akkora levegőt vettem, tudta, hogy muszáj lesz megállnunk.


Nem, nem "csak kövek"... Kőműves Kelemen legendájáról eltekintve, nem, akkor sem csak kövek.
A kitérő viszont azt jelentette, hogy Vajdahunyad várához épp záráskor értünk oda....

N az első két éjszakára Torockón foglalt szállást, a hegyek közötti kis faluban, ami népművészetéről híres, és -számomra- rusztikus vert csipkéjéről.


Gyulafehérvár (Alba Julia), teteszett a belső városrész...
a többféle örökség nyomai...

De már a régi, központi városrész közvetlen közelében is a lakóházak olyan lepukkantak voltak, egészen posztapokaliptikus hangulatuk volt.

A tordai sóbánya érdekes volt (és tudom, van ott egy hasadék, ami nagyon szép, és be elhet menni, de nem autóval, csak gyalog... többször elmentünk mellette, N, ezt mindig elmondta, :-) , bár arra már ben volt időnk, hogy tényleg megálljunk, és besétáljunk.)
Marosvásárhely...

Itt is a belváros, különösen a vár/ kastély területe nagyon szép, hangulatos... Könnyű lenne egy történelmi fesztivált elképzelni ott...


Korond és Farkaslaka..
Tamási Áron szülőházát sem hagyhattuk ki.

A4. napon úton voltunk a koncertre..de Csíksomlyónál csak megálltunk.

Tusnádfürdő...

Tudom, hogy a fesztiválnak vannak politikai felhangjai, de én nem politizálok.. nyilvánosan végképp nem. Nem mintha nem lenne véleményem, de van, de megtartom magamnak.
Nem a politika miatt mntünk oda, hanem a zenéért, és szerintem a kedvenc zenekarom ugyanígy volt vele.
Extra bónuszként sikerült elkapni a kedvenc hegedűsömet (meg szövegírómat, gitárosamat, énekesemet, meg még ki tudja..) egy gyors ölelésre és fényképre.. mert aki a legtöbb közös képpel hal meg az nyer...
Azt hiszem belejöttem ebbe a fesztiválozásba :-)









Az utolsó nap úgy volt, hogy egyenesen hazajövünk, de N a lehető legtöbbet akarta megmutatni nekem, így némi kitérőt tettünk a Gyilkos tó ésa Békás szoros felé..




"Ó, azt mondtad nem merek oda kimászni??? " :-)
"Vagy azt, hogy nem másszak ki??? mindegy, elkéstél :-) "


Végl is vegyes érzéseim voltak Erdéllyel kapcsolatban, de ezek valószínűleg leginkább azért voltak, mert viszonylag rövid időnk volt, és csak a legfontosabb, legismertebb látnivalókat tudtuk megnézni, nem igazán tudtunk mélyebben bele ásni... Talán legközelebb.
Fotók: Norbert Varga