2020. július 18., szombat

Ha nem járnék koncertekre...

(Ez egy Facebook bejegyzésnek indult, de azt hiszem itt is helye van).

Ha nem járnék koncertre…
Ha nem járnék koncertre nem csak azzal a néhány pohár ciderrel lennék kevesebb, amit amúgy is ritkán iszok meg, hanem… szegényebb lennék egy sor verssel, amit fontosnak tartok, pedig versolvasó (sőt versmondó) emberként nem kevéssel volt dolgom. Nem tudnám fejből Pilinszky Ne Félj, vagy Szemlér Ferenc Hogyha gondot Viselnél rám versét, Radnóti Bájolójáról ne is beszéljünk (ja, azt tudnám, de énekelve még jobb). Ha nem járnék koncertekre, már elfelejtettem volna, hogy az Erőltetett Menetet másképp is lehet olvasni, nem ismerném Radnóti Fanny Naplóját.
 Ha nem járnék koncertekre, nem ismernék egy sor gyönyörű helyet az országban, a várakat Szigligeten, Kőszegen, nem jártam volna Ráckevén, Orosházán, Alsóbogáton, Kapolcson, Tusnádfürdőn, és még egy sor különleges helyen. Ha nem járnék koncertre, nem olvasnék Grecsó Krisztiánt, nem tudnám, hogy kell fotókönyvet szerkeszteni, nem tudnám milyen boldogság bőrig ázva énekelni, hogy „mossa az eső össze szívünket”…

Ha nem járnék koncertre, egy sor baráttal kevesebb lennék. Nem tudnám, mennyire tud szeretni és ölelni egy speciális igényű lányka, és nem tudnám, mennyire tud hiányozni az ő nővére (is). 

Nem tudnám milyen érzés, hogy kihagyják a helyemet az első sorban, nem tudnám, hogy szól egy cselló és egy hegedű egy rockzenekarban. Ha nem járnék koncertre, nem derülnék egyesek Facebook bejegyzésein, nem gondolkoznék másokén. Ha nem járnék koncertre, nem tudnám, hogy oda nem csak a zenéért jár az ember, hanem a barátokért is.
Ha nem járnék koncertre, nem találkoztam volna a szerelemmel sem. Ha nem járnék koncertre, ma is magányosan kuksolnék otthon, és sajnálnám magamat. Nem tudnám milyen, ha vigyáznak rám, ha figyelnek rám, ha valakinek fontos vagyok.
Elismerem, focimeccsen sohasem jártam, biztos ott is van sok pozitívum, amiért sokan odamennek, de elszomorítónak tartom, hogy mindazt, amit az elmúlt években a koncertektől kaptam elintézik egy vállrándítással, és semmisnek nyilvánítják, mert a koncerteken „alkoholt is lehet inni”. 
Sohasem az ivásért mentem koncertre, és ugyanolyan boldogan lennék ott, akkor is, ha ezentúl csak ásványvizet lehet kapni ilyen helyeken.

A képek nagy részét Varga Norbert készítette, a Kobuci-ban a pécsi Káptalan kertben, Alsóbogáton, Keszthelyen, Szigligeten és ki tudja még hol.
Köszönöm mindenkinek, aki a képeken van, de azoknak is, akik most ezeken épp nincsenek, de szívemben ott vannak.
Image may contain: plant, flower, nature and outdoor   Image may contain: plant, flower, tree, outdoor and nature
Utóirat: Ha nem járnék koncertre, virágot sem ültettem volna az idén. Csak úgy mondom.


2020. május 12., kedd

Nyitva!

Mármint az I Love Textil, az. Közel két hónap után a normalitás icike-picike árnyéka visszatérni látszik.
A múlt héten időpontom volt a kozmetikushoz, és, amikor lemondta, hát én sírva fakadtam (kellene csinálnom egy listát az okokról, ami miatt sírva fakadtam az elmúlt hetekben... vagy nem. Az biztos, hogy volt köztük néhány igazán fura is.) Annyira ki vagyok már éhezve arra, hogy másokkal is N-n és Chrisen kívül másokkal is kapcsolatba kerüljek. Úgy értem mindkettőjüket szeretem, és ha életem végéig már csak két emberrel beszélhetnék, ők lennének azok, de mégis...
Mindenesetre csak bemerészkedtem a városba, de a váci utca és környéke elkeserítően üres volt.
Ezen a héten azonban úgy tűnik, az üzleteknek kezd elege lenni, és apránként újra nyitnak.
Mint az "ócsóanyagos", lánykori nevén I LOve Textil, ami jó sok sza**, vagyis sámomra értéktelen dolgot árul, de időnkémt igazi kincsekre is lehet náluk lelni. Mint most.

Nem mintha úgy igazán szükségem lenne anyagra, vagy akár helyem lenne eltenni...de...
Hát akkor reméljük, hogy a dolgok talán jobbra fordulnak... egyszercsak. 

2020. május 11., hétfő

Kezdet..

...valami új... Mintha annyira hiányzott volna egy új hobbi... bár nem egészen új, de em csináltam vagy 30 éve...

2020. május 9., szombat

Kincses szekrény

Végre összehajtogattam a méteráru-készletemet.... legalábbis a nagyobb részét.
Van egy régi, retro irodaszekrényem... vannak elemei amelyek ruhatárolásra alkalmasak, de van benne fiók, polc, még elnyitós bárszekrény is. Valamikor egy pártirodában létezhetett, PJ vette, amikor, úgy 30 éve lakást bérelt. A bútorokat annak idején használtan vette (a Tűzoltó utcai Bizományiban), és a rajtuk levő kis táblák, leltári számok stb szerint az MSZMP székházból származtak...(az utolsó MSZMP szék nemrég adta meg magát, a tavasz lomtalanításkor kukázásra került). Az is valószínű, hogy valamilyen standard méretű falra készült, mert teljesen összerakva szinte centire akkora, mint a hálószoba és a régi-új varrós szoba közötti fal... Jut eszembe, apám második feleségének is bolt egy ugyanilyen szekrénye, pont a két szoba közötti falon (igen, hát ennek a lakásnak is van története, egyszer talán mesélek róla). A darabokat utoljára akkor mozdítottam el, amikor PJ kiköltözött, és a 8 elemből hatot abba a kisebb szobába tettem, ami eddig a varrós/raktározós/kamra szoba volt. A polcos elemek ott maradtak, Kristófnak adnak több tárolóhelyet, de a 4 ruhás elemet átvittük a régi/új "műhelybe. N-t arra kértem, hogy tegyen beléjük polcokat, hog az anyagok könnyebben kezelhetőek legyenek, ne kelljen az egészet kicuccolni, ha éppen egy alsó darabra lenne szükségem. A polcok azt is lehetővé tették, hogy a hasonló célra szánt anyagokat rendszerezzem. Mivel (igen, rengeteg fonalam IS van), elég sok anyagom is van, ki kellett találnom, hogyan tudom a leghatékonyabban tárolni őket...A szekrény sajnos nem elég mély ahhoz, hogy az anyagokat egy méteráru bolthoz hasonlóan feltekerve tároljam, ezért inkább megmértem a polcot, és utána heteket töltöttem azzal, hogy sok-sok méternyi textíliát behajtogassak az adott méretre. Volt köztük olyan is jócskán, amit rögtön a vásárlás után beavattam, de a vasalásig már nem jutottam el, most ezeket is átvasaltam. Szabó asztalra nincs helyem, így a földön hajtogattam, ami eléggé kikészítette a hátamat és a derekamat, de már készen van, és azt hiszem megérte... Hát tessék...
Fényes taftok, fölöttük fűzőkhöz alkalmas anyagok...
Básonyok, némelyik modern ruhákhoz, de a többsége történelmi darabokhoz...
Apró, nyomottmintás pamutok, napóleon-kori, reformkori, talán késő 18. századi ruhákhoz. A legfelső polcon hurkolt jersey-k, modern felsőkhöz...
Ó, a fehérek... mindenféle vékonyabb fehranyag, történelmi alsóneműkhöz... Pamutok, lenek,  Mindet imádom. A szekrény másik oldalán levő kehér kupac (külön kép nincs róla, de a legfelsőn azért látható) kb ugyanennyi fehér textília várja, hogy modern holmit készítsek belőle... Mintha kissé kedvelném a fehér ruhákat...
 Gyapjúk..
Színes lenek...
"... és a maradék", vagyis azok a darabok, amiket a saját polcukra már nem tudtam beszuszakolni.. gyapjú, taft,brokát, de mind elsősorban történelmi holmikhoz. 
És hát, töredelmesen bevallom, hog ez nem minden... még nagyjából ugyanennyi lapul a szoba másik felén dobozokban, de ezek azok, amiket, remélhetőleg- a közeljövőben leginkább szeretnék használni... A tanulság, hogy szépen, laposan, méretre hajtogatva valóban sokkal több mindent el lehet pakolni, ez wddig úgy 12 Kikás költöztető-dobozban lapult (az Ikeában is hasonlót árulnak), és, ami még zacskókban hánykódott szanaszét. Most már látom, hogy mi van, és tényleg nekikezdhetek varrni.

2020. április 16., csütörtök

Véletlenszerű lista napjaink fura dolgairól..


Úgy egy hónappal ezelőtt az életünk a feje tetejére állt. Szó szerint az egyik napról a másikra, és attól tartok, már soha nem less a régi. Időnként olyan szürreálisnak tűnnek a dolgok, úgy érzem, mintha egy post-apokaliptikus filmben lennék, néha meg kimondottan viccesek.
Terveztem egy szép nagy, komoly bejegyzés arról, ami történik, de, bár vannak gondolataim, és N-val sokat beszélgetünk, félek, hogy vagy egy hatalmas nyafogó-fesztiválba torkollna és/vagy nem lenne túl népszerű, így inkább hozok egy véletlenszerű listát néhány szokatlan jelenségről.
Nem, mintha a fura dolgok idegenek lennének számomra, jónéhányat magam is csináltam, többek közt repültem Németországba hirtelen ötlettől vezérelve egy koncert miatt, vettem már falfestéskét hajnali fél háromkor a Tescoban, utaztam tetőtől talpig full viktoriánus ruhában (fűzővel, rácsos krinolinnal, ahogy azt kell), szóval mondhatnánk, hogy a fura a lételemem, de a történések manapság még nálam is kiverik a biztosítékot…
A lista sorrendje teljesen véletlenszerű, csak ahogy beléjük botlottam, és/vagy eszembe jutottak…. És még jó is van benne.
Napjainkban történő fura dolgok véletlenszerű listája…

  • Ø Napközben átautózni a városon, anélkül, hogy közlekedési dugó lassítana le.
  • Ø Nem kapok élesztőt se boltban, se péknél, se… sehol.
  • Ø Késő éjszaka sétálunk, és egyszerre piszkál a lelkiismeretfurdalás, és a dac.
  • Ø Megküzdeni az utolsó csomag szárított élesztőért, pedig nem is szeretem használni. (A frissel ellentétben mindig érzek mellékízét- a frisset szeretem
  • Ø Az a Fb bejegyzés, amely szerint valaki élesztőt kínál cserébe egy csomag teljeskiőrlésű lisztért (az élesztő mellett az sincs a boltokban)
  • Ø A Tescoban nem lehet húst kapni, legfeljebb pulykaherét.

  • Ø A fiam plüsskutyájával sétálok. Oké, ez bizonyos szinten vicc, mert ugye amolyan kijárási tilalom korlátozás van, de kutyát sétáltatni szabad, nekem meg csak ilyen kutyám van, ez is kölcsönbe.

  • Ø Azt mondom N-nak, hogy ha legközelebb vásárolni megyünk, felveszem e reneszánszudvari ruhámat, ő meg szemrebbenés nélkül visszakérdez: “A kutyát is hozod?”
  • Ø Az utcán állva egy nálam magasabban lévő ablakon át kiabálok a gyógyszertári alkalmazottnak, hogy megkapjam a pajzsmirigy gyógyszeremet, amihez a receptet megszerezni sem volt kismiska.
  • Ø Nem tudok fogorvoshoz menni.
  • Ø Különös késztetést érzek a gyaloglásra, sőt a futásra, de a régi futócipőm szétesett, és nem tudok másikat venni, mert a boltok zárva vannak. Igen, tudom, rendelhetnék, de ez egy sportcipő. A kényelem fontos, az én lábam meg kényes. Muszáj lenne felpróbálni. Ehh.
  • Ø Városok, amit a turistákból, turizmusból élek, táblákat tesznek ki, hogy a fent nevezett turisták nemcsak nem szívesen látott vendégek, hanem akár tilos is nekik bemenni a városba/ faluba… (ennél jobban nem mennék bele, valamiért ez a pont elég érzékenyen érint, érthetetlen szinten dühít).

  • Ø Híreket olvasok. Nem, mintha alapból nem érdekelnének a hírek, de PJ mániákus hírbuzisága erőteljesen immunissá tett a hírekre, mostanában mégis az első dolog, amit a szgépemnél megnézek reggel, néhány híroldalt
  • Ø A többé kevésbé távkapcsolatból N hirtelen ugrással  7/24-ben van itt, innen dolgozik HO-ban, és kimondottan élvezem, és szeretem.
Mára ennyi, de nem ígérem, hogy nem lesz újabb, ha lesz mit listáznom.

2020. február 20., csütörtök

Regency vagy Napóleon/Jane Austen korabeli nappali ruha projekt, 6. rész:Az elkészült ruha

És dobpergés, ...ahogy ígértem... az elkészült ruha.

Először egymás mellett ez insporációnak használt ruha, és az én ruhám...

És egy néhány kép, arról, amikor viseltem, 2019 szeptemberében az olaszországi Palmanovában






Photoes: Norbert Varga

2020. február 19., szerda

A Fal... és a Recitext tapéta, meg a Tesco hajnali háromkor

(Megjegyzés: Ebben a bejegyzésben nincs kötés, fonal, szösz, se varrás, de még szép ruhákban sem illegetem magam.. ... De mivel pamutból van, talán mégiscsak ide tartozik. És legalább annyira "crafty"-nak, a kezem munkájának tartom, mint a történelmi ruhák varrását. És ez is az én életem. Akit nem érdekelnek a kenhető tapéta rejtelme, az várjon, néhány nap múlva hozok újra szépruhás képeket :-) )
Ilyen volt... Ezt a képet 10 évvel ezelőtt csináltam, amikor az utolsó nagy átrendezést és rendrakást csináltam a lakásban (Kristóf szobája a lábtörés után egy kisebb falat volt). Ez volt a varrós szobám úgy tíz évig, a következő években Kristóf szobája lesz. Norbi ötlete volt, hogy talán csökkentené a kisebb szobába költözés "sokkját", ha legalább azt a szobát rendberaknánk, felújítanánk.
A tapéta (meg a falfestés és a padlószőnyeg) már akkor is öreg volt, még talán 1987-ben került fel a falra talán (ha nem korábban, én akkor költöztem ide, azóta tutti ez volt a falon).
Ilyen lett... Mi van a két kép között? 7 kiló kenhető textiltapéta, annak alapozója és két vödör falfesték.
Akkor hallottam először erről a fajta tapétáról, amikor ideköltöztünk, és azóta szerettem volna kipróbálni. Hogy mi vonzott benne, és mi tetszik most is, hogy fenn van a falon?
Kenhető, úgy kell feltenni a falra, mint egy vakolatot, ez azt is jelenti, hogy a tapétánál vastagabb, sőt a vastagságát változtathatod is, én például vastagabban kentem a külső falakra, mint a belső, egyébként is meleg konyha felé esőre.
A felülete kissé egyenetlen, rusztikus, nem tükörsima. Ez másoknál hátrány lehet, nekem kimondottan tetszik.
A vastagságánál, és habos szerkezeténél fogva hő és hangszigetelő.
Sokáig szép marad (hallottam helyekről, ahol 20-25 évig volt ilyen a falon).
Újra felhasználható, ha már nagyon viharvert, az ember lekaparja, egy adaggal felfrissíti, újra bedagasztja ragasztóval, és a szemét helyet mehet vissza a falra.
Anyagában is színezhető, de utólag is festhető. Akár többször is.
Hogy mi a hátránya? A felkenése elég aprólékos munkát kíván, bár lehet, hogy ennek az oka csak az én gyakorlatlanságom. (Egyébként meg rendkívüli módon élveztem a folyamatot, pedig ha hiszitek, ha nem, életemben még csak nem is láttam, hogyan tapétáznak, csinálni sohasem csináltam)
Maga a tapéta drága, a sima tapéta árának akár két-háromszorosa is lehet.
És lassan szárad. Nagyon lassan. Napokig. Télen akár 5-6 napig is, és amíg nedves, nagyon könnyű megsérteni a felületet, elég egy nagyobb lendülettel kinyitott ajtó, vagy egy rosszul kiszámolt fordulás, ahol a könyököd súrolja a falat. Ezeket a sérüléseket viszont könnyű javítani.
Nincsenek viszont "tapétacsíkok" mivel nem nagydarab papírokat kell egymás mellé illeszteni, nincsenek illesztési csíkok, ez nagyon tetszik.
És rendkívül gondos előkészítést igényel. Nem, annál is gondosabbat. nem elég az egyébként sima betonfalat lekefélni, nedvesen, penészölővel átkefélni sem elég, de még az is kevés, hogy az előírt egy réteg helyett kettőben visszük fel a tapétához való alapozót. A nedves textilfelületen MINDEN, de minden meglátszik, az is, amit szabadszemmel nem látsz. Nálunk talán a falból szívta ki az előző tapétázásból ottmaradt ragasztót, vagy ki tudja, mindenesetre a fehéren felkent tapéta fokozatosan, pár óra alatt besárgult. Pedig, ahogy a fenti képeken látható a fal fehér volt, és  a felkent tapéta is. 
És, ha még csak sárga lett volna, mert ugyan nem szeretem ezt a színt, mégis vannak olyan árnyalatai, amivel tudtam volna élni, de ez pisisárga volt, ráadásul foltokban. Lekaparni, újrakezdeni már nem akartam, így igyekeztem kihasználni egy másik előnyét, hogy nem csak anyagában színezhető, hanem utólag is lefesthető. Vettünk hát egy vödör festéket, plusz egy új hengert...(Látjátok a különbséget a lefestett (abal felső sarok) és a fal többi része között?) 
Ahogy a dolgok már csak lenni szoktak, a festék hajnali kettőkor fogyott el, de úgy, hogy már csak egészen kevés hiányzott, néhány sarok, meg a radiátor csövei mögötti terület, ahova hengerrel nem lehet odaférni... N-nak a szeme sem rendelt, hanem azonnal azt ellenőrizte, árulnak-e az éjjel-nappal nyitvatartó Tescóban falfestéket venni. Tudja, hogy mennyire nem szeretek ennyivel a vége előtt abbahagyni munkát.
 (Csak úgy mondom, ha tehetitek, ne vegyetek Tescos falfestéket. Akkor sem, ha töredékébe kerül, mint egy rendes festék. Nekem olyan helyekre kellett, ahol nem sokat számított, hogy egy vagy három rétegben kenem fel, de háromban sem fed úgy, mint a Héra egyben... csak mondom.) 
Szóval könny és verejték volt bőven, de nevetés is, és egy újabb pipa a bakancslistámon. 
Használnám-e újra? Nyilván a tartósságra, hő- hangszigetelő tulajdonságokra és hasonlókra az idő megadja a választ. Ha időm, energiám, és pénzem lenne rá, biztosan nekifognék újra, de a mostaninál alaposabban alapoznám, ki tudja, talán a sima betonfalat kellene az alapozó előtt lefesteni.
A plafon és a fal készen van, és szó, ami szó, elég büszke vagyok magamra, Igen, makacs vagyok, és fafejű, és ha valaminek nekidurálom magam.... Most már jöhet a padló... de az már nem az én reszortom... N vállalta magára azt a feladatot.
(A Recitex tapétáról itt olvashattok többet)