Maradék szivárvány

Olyasmit hoztam, amit jó ideje készítettem, de soha nem mutattam meg. Kör-kardigán, maradék zoknifonalakból. 

Igen, már megint zoknifonalak. Tudom, de imádom a cuccot, gyakran varázsolnak el a színei, és nem tudok még kis maradék félbombolyagokat sem otthagyni a turiban. Ráadásul tetszenek a maradékokból készült toldozott-foltozott darabok. Fantaaaasztikus zoknikat lehet látni pl maradék zoknifonalakból. Menő nyakmelegítőket, például az enyémeket is, amiket már korábban megmutattam, de remélhetőleg lesznek még a jövőben újak is. 

És itt van ez a kör-kardigán is. Vagy három éve kezdtem, amikor az első ilyen maradékos nyakasomat befejeztem. A kör-kardigánok csinik, de soksok kötés kell hozzájuk. Sok. Zoknifonalból még sokkal több. 

Szó szerint évekig kötöttem, néha eltettem, néha elővettem, és kötöttem körbe, körbe, egyre nagyobb körökben. 

A maradékok főbb színeit megpróbáltam szivárvány...os sorrendben tartani. 

A minta maga nagyon egyszerű, szedjünk fel 8 szemet, az első körben mindegyikbe két szemet kötünk, majd minden 2. szembe után egy-egy jelölőt. Innen kezdve körbe-körbe kötünk, minden jelölő után 1-1 rh-t kötve minden 2. körben. Ha kifogy az egyik fonal, kössük hozzá a következő maradékot, és folytassuk. 

Amikor a körünk kb olyan széles, mint a vállunk, készítsünk két karöltőt. A karöltők kijelöléséhez kereshetünk egy hasonló körkardigánt, és kinézzük belőle az arányokat.Vagy a szemek felét (ha már tudjuk, hogy melyik fele lesz a felső része, akkor a felső felét) elharmadoljuk, a középső szemek lesznek a nyak része, a másik két rész a két karöltő. A köv körben a két karöltő szemeit leláncoljuk, a következőben a leláncolt szemek fölött ugyanannyi szemet, ahányat korábban leláncoltunk, felszedünk, és tovább kötünk körben a szaporításokkal. Amikor elég nagynak gondoljuk a kört (szerencsés, ha elöl összeér), kössünk 8-10 cm szélesen lustakötéssel, de a szaporításokat továbbra is kössük. 

Kössünk két ujját: ehhez sincs külön mintám, szedjünk fel elég szemet, kössünk oda vissza haladva, vagy körben (én jobban utálok második ujját kötni, mint összevarrni, szóval)... A két szélén (vagy za ujja alsó középvonalának mindkét oldalán) szaporítsunk annyit, hogy a bicepszünk kényelmesen beleférjen. 

Az ujja felső vonala egy sima ujjhoz hasonlóan alakul, érdemes egy jónak tűnő mintát kilesni mondjuk a DROPS minták közül, és onnan lelesni a fogyasztásokat (leláncolásokat). Vagy ilyesmi. LOL. Varrjuk össze az ujját (ha nem körben kötöttük),, és varrjuk be a karöltőkbe. 

Blokkoljuk ki, amennyire csak tudjuk. A barátnőnk által készített sáltűvel összetűzhetjük az elejét. 

(Igen, tudom, ez most kicsit kicsi, de a pajzsmirigy gondok nem hagynak békén, folyamatosan hízok, pedig jó ideje nap 1200 kalóriánál kevesebbet eszem).

 

Végül vedd rá a pasidat, hogy csináljon néhány jó fotót.

Huhh, és megvan a hatodik bejegyzés is a hónapban. Jó vagyok, nem? 

Az írói blokk, és az állatok. Na meg a szövés.

Őszintén szólva elakadtam, vagy mi. Részben mert piszok sokat dolgoztam (van ebben még újdonság?), és mindenféle állati dolgokkal volt tele a fejem, a rengeteg állatos TV-műsor miatt, amiken dolgoztam, bárhogyan is próbálom meggyőzni a gyártásvezetőt arról, hogy nem szeretem sem a biológiát, sem az állatokat különösebben. Így van, vessetek a mókusok elé. Védelmemre legyen, hogy világéletemben (na, jó az első három évet kivéve) panelházban laktam. Igaz egyszer volt egy hatalmas kertem, de abban sem tartottam állatot, de bevallom, nem is hiányzott. Hívjatok önzőnek, egocentrikusnak, sőt felelőtlennek is, de elismerem, hogy teljességgel alkalmatlan vagyok bármiféle rendszerességre az életben. A gyerekem is minden valószínűséggel azért maradt életben, mert van szája, és szólt, ha éhes volt. 

Bár nincs gondom az állatokkal, ha messze vannak, de csak egyetlent szeretnék egész közelről, a delfineket, ennek meg ugye nem sok esélye van Budapest közepén. Mindennek ellenére, annyi állatos filmmel dolgoztam az elmúlt hónapokban, hogy kimondottan felüdülés volt az egyetlen, más témájú szóló sztori.

Részben, mert már vagy egy hete feltöltöttem a képeket ehhez a bejegyzéshez, de mindig halogattam a bejegyzés megírását, mert egyszerűen nem tudtam kitalálni mit írjak.... ami nem ismétlése a korábbiaknak, és nem unalmas. Pedig bele kellene húznom, ha az idén olyan szépen tartott havi 6 bejegyzést tartani akarom.

Mert, ugyebár már a fonalról szóló korábbi bejegyzésemben is benne volt az unalmas de legalább szép lehetősége. Mert, ugyebár most sem akartam túlbonyolítani a szövést, és hagyni szerettem volna, a petrol színű felvetés, és a kézzel festett szöszből kézzel font fonalat érvényesülni. 

Amikor szövésre lefoglalt nap előtt beugrottam a műhelybe, hogy felcsévéljem a fonalakat. Nem volt különösebb célom, majd meglátom mi lesz, vagy egy darab megvarrni való textil, vagy egy sál, attól függően, mennyi és milyen lesz végül.

Most mesélhetnék Ágiról és a műhelyéről, meg arról mennyire szeretem őt is meg a helyet is, de ilyen is volt már, különben meg amúgy is mondhatnátok, hogy elfogult vagyok. Szóval menjetek, és próbáljátok ki magatok is. 

És, hát abban sincs sok újdonság, hogy mennyire élvezem, ha ott lehetek, és dobálhtaom a vetélőt balről jobbra, jobbról balra. 

Arról is esett már szó, hogy én épp kicsi vagyok ehhez a szövőszékhez, rendesen kapaszkodnom kell, egyszerre befeküdnöm alá, és ráhajolni. Nem megoldhatatlan, de azért ez komoly fizikai munkának számít már. 

És az sem újdonság, hogy mennyire elvarázsol a kézzel festett szöszből, kézzel font fonal szövés közben. 

Ami talán mégis meglepő volt, hogy minden különösebb erőfeszítés nélkül, milyen szabályos lett. A szösz festésénél csak a színekre figyeltem, azokat viszont "csak úgy", különösebb koncepció nélkül öntöttem a szöszre, fonásnál pedig elkezdtem a fésült roving egyik végét, és szépen folyamatosan fontam egyik végétől a másikig,

Végül, nagyjából 2 és fél méteres szövet lett, komolyabb varráshoz talán kevés, kendőnek viszont talán kissé hosszú, de eszméletlen puha, jó esésű, finom anyag lett. 

Olyan igazi beleburkolózós. 

Mindenesetre kirojtoztam, beavattam, és egyelőre meghagyom kendőnek...

Ha valaha mégis megszállna az ihlet, majd varrok belőle valamit. 

Számomra így is varázslatos. 

Minden egyes szála, a fonal minden cm-re, minden egyes bevetés, minden alkalom, amikor a szövőszék mellé ülhetek.

A MintaMókus műhelyben készült képeket Dénes Ágnes készítette.

A kész darabról készült szabadtéri fotók Varga Norbertet dicsérik.

A szabadtéri képek a Nógrádi várban készültek. 

Történések

Olyan jó voltam az elmúlt néhány hónapban mostanáig, de most úgy érzem veszítek a lendületemből. A pestis elleni oltástól (meg az éppen rettenetesre forduló időjárástól - hó??? Április közepén? Ugyan már!- ami napokra lelassított, örültem, hogy a munkám "minimum muszáj megcsinálni " részét le tudtam adni (azt hiszem ez a hónap sem az lesz, amikor előre dolgozom).

Azért néhány dolog mégis történt. Ha kicsik is. 

Például ez: 

Kinyitott za ikea, ráadásul kaptak abból a komódból, amit hónapok óta keresek. Én nem is akartam volna menni, mert úgy gondoltam dugig lesz, és a létszámkorlát miatt tutti kilométeres sorok állnak majd,  de N megnézte a weboldalukon, és a beengedhető 1300 főből 363-an voltak az üzletbe, hát nekiindultunk, és, ha már ott voltunk, feltankoltam műanyag dobozokkal... 

És, ha már a dobozoknál tartunk ez is történt...

Tudom, hogy őrület, totál őrület, hogy mennyire nem tudok nemet mondani némi jó ki zoknifonalnak. Mióta? másfél éve küszködök a lakás-átrendezéssel, hogy minden elférjen, és napok óta pakolgattam a fonalaimat a dobozba, és kb bárhova nyúlok találok néhány gombócot... ezredszer is megállapítottam, hogy valóban istentelen mennyiségű fonalam van, és irgumburgum, nincs több vásárlás, amíg.. aztán volt pár kimondottan xar vacak napom, és kifosztottam a kedvenc fonalturim webshopját. umm... 

Azért ez is történt:

Annak, hogy hullámokban éreztem magam nyomorultul, az lett az eredménye, hogy egy délutánt és estét ágyban töltöttem a TV-vel, és végre sikerült befejeznem az újévi pulóvert, sőt a szálakat is eldolgoztam. Ugyan a lelket is ki kell még blokkolnom belőle, de az ikea kör azt is jelentette, hogy végre nekiugrunk a nappalinak, és ugyebár az ilyen dolgok először MÉG NAGYOBB   káosszal járnak. Sokkal nagyobbal. Pillanatnyilag nincs annyi hely a padlón, hogy kiterítsem azt a pulóvert.

Remélhetőleg sikerül megráznom magam, és visszatérni a rendes blogoláshoz, még mindig vannak fotóim és terveim pár bejegyzésre, és, hát készülőben is van ez-az.

Addig bocs, de polcot kell pakolnom. 

Semmi különös...

Csak egy újabb pár fekete / piros zokni.

Maradék fonalakból, szokás szerint. Orránál kezdve, szokás szerint, Knit pro 2,25 mm vastag kötőtűkön kötve, szokás szerint. 

Lehet reklamálni a pöttyös, és a csíkos kombinációja miatt, de én épp azt gondolom, jól néznek ki együtt. 

A képeket Varga Norbert készítette, szokás szerint.

És most mindenkitől elnézést, amíg elbújok egy sarokba a hetedik napja tartó fejfájás miatt vinnyogni, amit minden valószínűség szerint a Modern/a nővé válásom első fordulója (kíváncsiak vagytok a teljes történetre? Időnként elgondolkozom rajta, hogy írjak-e személyesebb dolgokról is, vagy maradjak csak az általam készített cuccok mutogatásánál), és a bolond időjárás kombinációja okozott. Bocs, mára elég agresszív nyúl lettem. 

Mi történik...

 amikor előveszed az autóban, a sötétben kötött zoknidat, és látod, hogy egy szemet elrontottál... úgy 50 sorral lentebb...

Outlander- a nyakmelegítő

A hosszútávú terveim között szerepel egy teljes öltözetnyi Otlander stílusú ruha (vagy akár több szett is), anyagom is megvan több darabhoz is, sőt azt is bevallom, a nyakmelegítőhöz is megvan a fonalam már jó ideje, legalább 4-5 vagy még több éve. A 4 gombolyagnyi Andes fonalat talán a Barka utolsó DROPS gyapjúakciójában költözött hozzám... 

És mégsem gondoltam volna, hogy a nyakmelegítő lesz az első darab, amit ebből az öltözékből elkészítek. 

Annyi dolog szólt ellene. Például nagyon sokáig nem szerettem a nyakmelegítőket (tudom, a fene se gondolná, ha azt nézzük mennyit kötöttem az utóbbi időben. 

Vastag. Tényleg nagyon vastag. Nem különösebben kedvelem a vastag fonalakat, és az Andes fonal magában sem a legvékonyabb, én meg dupla szállal használtam. Hozzászoktam, hogy zoknifonal vastagságból, vagy annál vékonyabb fonalakkal dolgozzak. Nem is volt hozzávaló vastag kötőtűm, pedig azt gondolná az ember, hogy nálam minden van, de el kellett mennem egy turiba, és megvenni a legvastagabb tűt, amit ott találtam. Olyan 8 mm vastagnak saccolom, így nem is olyan vaskos, mint a legtöbb "outlander nyakas", de tőlem ennyi telik. Vastagságban eddig megyek. 

A darab két végét kitchener öltéssel varrtam össze. Maga a módszer zseniális, de folyton elfelejtem. Minden francos alkalommal, amikor szükségem van rá, ki kell keresnem. (Igen, ott a vállamon látszik a varrás, simán eldughattam volna a nyakamhoz, de nem tettem. Szándékosan). 

És végül, de nem utolsó sorban lustakötéssel van kötve. Nem utálom a lustakötést, de nem is kedvelem, és ha tehetem elkerülöm. Amíg néhány sornyi szegélyről van szó, oké, de ...nem szeretem,na. De hát az eredetit lustakötéssel kötötték, hát én is azt tettem 

Az egész projekttel nem célom a "képernyő-hűség" nem szándékozom pontos másolatokat készíteni a ruhákból, inkább olyanokat tervezek, amik felidézik a hangulatot. Claire színei (az alábbi képen) az enyémtől teljesen eltérnek, meleg földszínek. Meglátom még, hogyan tudom úgy változtatni, hogy azért felismerhető legyen. 

A kötés egyszerű volt, a ideiglenes kezdéssel szedjünk fel egy adott számú szemet, kössünk sima szemekkel, amíg majdnem kiszaladunk a fonalból (vagy elég hosszú a darabunk), majd a két oldalt kitchener öltéssel varrjuk össze (a széleket úgy illesszük egymás mellé, hogy az egyik oldalát megfordítjuk, így egy fél csavar keletkezik a gyűrűben). 

Fonal: Drops Andes, 4 gombolyag

Kötőtű: 8 mm körkötőtű

Képek: Norbert Varga

(Claire fotója az Internetről)