2021. december 7., kedd

Palmanova, az utolsó nyári hagyományőrző esemény

Ami -technikailag- nem is volt nyári esemény, bár ez attól függ, hogy a csillagászati, vagy a meteorológiai nyarat vesszük. Olyan személyként, aki életének jó részében kijutott a szeptemberi iskolakezdésből (nemcsak a saját iskoláim, hanem a fiam iskolái miatt is), szeptember 1, amolyan pszichológiai határa a nyár végéhez. Ráadásul, azt figyeltem meg, hogy valamikor augusztus 20-a és szeptember 1-je között az időjárás nem fokozatosan változik, mintha a Föld nem egyenletesen keringne a nap körül, hanem vannak pontok az évben, amikor bizonyos változások gyorsabban, vagy hirtelenül zajlanak, mintha az egyenletes mozgás helyett a bolygó billenne egyet, és ezzel radikálisabb változást hoz. Tudom, persze, hogy ennek semmilyen tudományos alapja nincs, de én így érzem. van néhány ilyen pont az év során az augusztus vége ilyen, amikor bármilyen meleg is van, a Szt. István napi ünnepek és az iskolakezdés között az idő elromlik, hűvösebb lesz. Persze, utána felmelegedhet, lehet eszméletlenül szép indián nyarunk, de az már más. 

A palmanovai napoleon-kori rendezvény szeptember első hétvégéjén talán nem is számítana nyári rendezvénynek..de Olaszországban van, ami jóval délebbre van nálunk. Két éve már jártunk ott, és emlékezetes jó élmény-nek könyvelem el, az idén valahogy mégsem voltam biztos benne. Igen, persze, az eseménynaptárba beírtam, de a pestisjárvány miatt az utolsó pillanatig bizonytalan volt, hogy nem mondják-e le, ráadásul arra a hétvégére több itthoni dolog is összeszaladt, koncertek, és egy fellépés a városban ahol felnőttem (olyasmi, amire azóta vártam, amióta hagyományőrzésre adtam a fejem. Norbi azonban egy rendkívül szabálytisztelő ember, véletlenül sem megy át a piros lámpánál (nem, az éjszaka közepén, tök üres, harmincadrangú mellékutcában SEM), nem hat át a záróvonalon, nem áll meg buszmegállóban kitenni valakit az autóból, stb. Ugyanígy, ha egyszer kimondta, hogy elmegyünk Palmanovába akkor nincs annyi nyafogás, más -látszólag jobb) esemény, ami meggyőzné az ellenkezőjéről. Szóval Palmanovába mentünk. Amit végülis nem bántam meg, élveztük, jól szórakoztunk, ráadásul meghosszzabbítottuk az utat egy kisebb olasz körúttal, de ez nem ennek a bejegyzésnek a témája. 

A két évvel ezelőtti eseményről nem írtam teljes bejegyzést, bár képeket láthattatok elszórva a 4 részes renecy-rózsás ruha sorozatban. 

Palmanova egy város, nem messze Velencétől, ami tulajdonképpen egy 9 ágú csillag-formájú erőd. Szeptemberben egy hétvégére megtelt katonákkal, civilekkel, időutazókkal a 18-19. század fordulójáról. 

Az alapítványt az idén egy kisebb - két párból álló csapat képviselte. 

















2021. december 2., csütörtök

Végvári Vigasságok, Eger

Éveken át olyan sokat hallottam róla, de többnyire ugyanarra a hétvégére szervezték, mint a Barokk esküvőt, a csapat ilyenkor megoszlik, és én valahogy mindig a győri felében kötöttem ki. Most végre nem egyszerre volt a két esemény, és mi is csatlakozhattunk a csapat másik feléhez. 













Photos: Norbert Varga, Bodeszphoto

2021. november 30., kedd

Győr és a Barokk Esküvő

2019-ben már írtam a Győri Barokk Esküvőről, tavaly persze az egész ott kötött ki, ahol sok más esemény, de az idén újra meghívást kaptunk. 
A 17. század hétköznapijai, mit viseltek, mit ettek, hogyan harcoltak, hogyan töltötték a napjaikat? A látogatók minderre választ kaphattak. 


(Új cipőm van... és piros!)





Új kis barátom, Anna, az édesanyja által készített 18. századi ruhájában. 


És mit csinál az ember, ha műsort kell adni, mert benne van a programban, de nem szóltak, a szerződésben sincs, szóval nem tud róla... Hát táncol, mi mást? 






Fotók: Varga Norbert, Bodeszphoto

2021. november 10., szerda

Idő

 Ami rohan és én is rohanok utána, és amit húzok... mert nem tudom kitalálni, hogy legyek jó kislány, és blogoljam még be a nyárról azokat az eseményeket, amikről eddig nem írtam, vagy panaszkodjam egy kicsit arról, mennyire megváltozott az életünk, vagy mutassak (civil, vagyis nem történelmi ruhás) öltözködős képeket, vagy valljam be, hogy a nyáron alig kötöttem, vagy... vagy... vagy...

Néha azt hiszem, hogy csak úgy kiabálok itt a kályhacsőbe, néha azt hiszem, csak magamnak írok, aztán meglepetés szerűen a legváratlanabb helyekről, a legmeglepőbb emberektől hallom, hogy bizony olvasnak itt...

Elment a gyapjúnap is, és nem mutattam képeket arról, miket vittem oda (habár teljes mértékben benne volt a terveimben).

Szóval most van még három esemény a nyár végéről, amikről szeretnék nektek képeket mutatni, majd utána hozok (remélhetőleg) izgalmas dolgokat... Nem is tudom milyen szót használjak rá... Mondanám, hogy mókolós, hiszen az egyik nagymamám is ezt a szót használta, vagy molyolós, mert ezt meg a másik nagymamám használta, de úgy érzem mindkét szó "foglalt" már... na mindegy, szóval a nyári események végével a kezem is többet járt, és amint gyors egymásutánban ledarálom a három elmaradt bejegyzést hozom őket is.

Addig nézzétek milyen, ha mindenféle táskából kipakolom az asztal szélére a féligkész zoknikat... 




Amikor ugyanezt a képet felraktam a FB-ra csak annyit tettem hozzá, hogy ezek itt azok a zoknik, amiken aktívan dolgozom. Ugye van pulóver aktív, kendő, stb, és egy rakás "dormant" félbehagyott cucc. Csak mondom. 


2021. október 28., csütörtök

A sárga út nyomában (képek)

 Úgy körülbelül egy évvel ezelőtt autóval Budapestről ki kellett ugranunk Pátyra, és az egyik kanyar után az út melletti fák „olyan” sárgák voltak… A látvány szinte mellbevágott, a lélegzetem is elakadt. Siettünk, időre mentünk, nem tudtunk megállni pár fotót készíteni, de a kép azóta is az emlékeimbe vésődött. Nagyon szerettem volna az idén is látni, lefényképezni. El is mentünk ugyanarra, de nem „olyan” volt. Lehet, hogy csak a nap sütött másképp, lehet, hogy két nappal korábban – vagy később- jutottunk el arra az útra, Vagy az a perc egy különleges rés volt a tér és idő szövetén, ahol egy másik világba pillanthattam.











Ezek az idei képek. Mindez nem azt jelenti, hogy most nem szép. Csak másképp szép.