2013. január 31., csütörtök

Gyorsan

Ez a lábszár melegítő néhány óra alatt készült azon a napon, amikor édesapámat látogattuk meg karácsonykor. A vonaton kezdtem el az odaúton, és a visszaúton láncoltam le a másodikat.
Valami gyorsata kartam, ami megy a rozsda színű miniszoknyámhoz, és a bakancsomhoz... 4 Motring Drops Eskimo, 6 mm-es DPN (kéthegyű) kötőtű készlet.


2013. január 29., kedd

Kötés? Jobb, mint a jóga!

Mi lenne, ha azt mondanám, hogy létezik egy olyan egyszerű tevékenység, amely meditációként működhet, javítja a kéz mozgását, a látás és a kéz mozgásának összehangolását, csökkenti a stresszt és a depressziót, a vizualizációt használva serkenti az agyműködést, javítja a memóriát, megtanít a célkitűzésre, tervezésre és egy projekt végrehajtására? A kötés mindezt tudja. A kötés mindig velünk volt, a háttérben, általában úgy gondoltunk rá, mint valami, amit az idős hölgyek csinálnak. Azután, úgy egy évtizeddel ezelőtt több híres sztár is kezébe vette a kötőtűket, és egyre inkább divatos lett, és vagány, gyakran hívták az „Új Jógának” is, de a divatot félretéve a kötés több területen is hasznos lehet.

Kötni könnyű, és segíthet összpontosítani. Ahogy mondják „bárki, aki meg tudja kötni a cipőfűzőjét rendelkezik a kötéshez szükséges alapképességekkel”. Annyira könnyű vagy nehéz darabot választhatunk, amilyet csak akarunk. Van valami, amit alaposan végig kell gondolnunk, ki kell találnunk, amihez összpontosításra van szükség? Van olyan, amikor nehéznek találjuk a koncentrálást, mert a kezünkkel mindenfelé matatunk, a gondolataink pedig elkalandoznak? Vegyünk egy könnyű, gondolkodást nem kívánó projektet, például egy két sima, két fordított bordás mintával kötött zoknit, vagy egy lustakötéses sálat, amivel lekötjük a kezünket, és a gondolataink kis részét, miközben a többi a fontos gondolatokra koncentrálhat.

A kötés ellazít. . Van valami, amit szeretnénk elfelejteni, de nem tudunk? Valami, ami újra és újra felszínre tör a gondolatainkban, ami miatt stresszelünk és folyamatosan aggódunk? Keressünk egy nehéz mintát, egy sok színnel készült Fair Isle pulóvert, vagy talán egy aprólékos csipkemintát, ahol alaposan oda kell figyelni a kezünkre , lelassítani a gondolatainkat, és minden szemnél át kell gondolni mit csinálunk. Egy idő után könnyen elveszhetünk a munkában, és elfeledkezünk a problémákról. A kutatások azt mutatják, hogy a kötés ritmusos, ismétlődő mozdulatai kiválthatnak egy ellazult, mintegy meditatív állapotot, ami segíthet a depressziós betegeken, vagy akár krónikus fájdalmon is.

A kötés praktikus. A kötőtűk csattogtatásával elűzhetjük az unalmat várakozás közben, az orvosi rendelő várójában, a repülőtéren, hosszú unalmas utakon, vagy éppen sporteseményeken. Ha másoknak kötünk, nagylelkűek lehetünk, ha másokkal együtt kötünk, közösséget építhetünk. Segíthet a gyerekek motoros készségeinek, színérzékének, és kreativitásának kibontakoztatásában. Ezzel az egyszerű kézimunkával gyakorolhatjuk az alapszintű matematikát, az összeadástól, a szorzáson-osztáson keresztül a kombinatorikáig. A gyerekek megtanulhatják, hogyan kell célt kitűzni, és hogyan lehet egy projektet végigvinni a tervezéstől az elkészült darabig. Időseknek segíthet bizonyos izmokat edzésben a memória karban tartásában.

Nem számít hát, hogy milyen korúak vagyunk, vagy milyen okból kötünk, a legtöbben egyetérthetünk abban, hogy jót tesz. És ne feledkezzünk meg arról, hogy a végén lesz egy darabunk, ami hasznos lehet, praktikus, vagy szép, vagy mindhárom egyszerre. Kevesen vannak, akik nem értékelik a kézzel kötött dolgokat, a zoknik kényelmét, a kesztyűk melegét, vagy egy kézzel kötött pulóver egyediségét.

Vizsgaidőszak, avagy még élek

Többször említettem már, hogy úgy két éve nagy fába vágtam a fejszémet...
A Budapest Bankos búcsú után számot kellett vetnem, és szembenéznem bizonyos dolgokkal, aminek az egyik eredménye a felismerés volt, hogy bármit tudok, nem érek vele semmit ha nincs róla papírom...
Egyetemre jelentkeztem hát, ami mindenféle előnyökkel jár, például kéthetente legalább öt óra vonatutazással (ummm, zavartalan kötésidővel), meg hátrányokkal, többek között házifeladatok, beadandók írásával, meg vizsgaidőszakkal. Egy ilyennek köszönhető, hogy kissé eltűntem az utóbbi időszakban.
Az egyik számomra kedves óránk volt az ún. "academic writing" ahol mindenféle hosszabb-rövidebb esszét kellett írni különböző stílusokban. A tanárunk a formát adta meg (osztályba soroslás, argument, counter argument, és hasonlók) de témát sohasem, azt mondta mindig érdekesebb szabadon választott témában készült írásokat olvasni. A dolgok természetéből adódóan, az én témáim alapvetően a repülés, és a kötés-fonás körül forogtak (Vajon tényleg érdekes volt teljes kiképzést kapni a fonás-kötés szépségeiről?). Az elmúlt hónapokban többen is kértétek tegyem fel ide legalább a kötésről szóló írást, de a többit is olvasnátok.
A kötésről szóló fordítását a következő postban olvashatjátok, a többit egy külön oldalra gyűjtöm össze. Az eredeti az angol nyelvű blogon lesz olvasható.
U.I.: Köszönetet kell mondanom Angelának, a rengeteg segítségért, amit az esszék írásában nyújtott.




2013. január 12., szombat

Második körös baglyok

A tavalyi első kötésem egy baglyos pulóver volt, úgy szerencsehozónak...Aztán úgy gondoltam, talán jó lesz ugyanezzel a mintával befejezni az évet :-)
Kate Davies mintája még mindig nagyszerű, még mindig teljes szívből tudom ajánlani kezdőknek is. Vastag fonalból néhány nap alatt elkészül... nekem most tovább tartott, az új évre is átcsúszott, de csak mert vizsgákra kell készülnöm, de a kötőstali délelőttjén csak felkerültek a gombok is a még éppen nyirkos pulóverre.
A fonal úgy 2007 óta lapult a stash mélyén, még az első néhány e-bayes vásárlásom egyike volt, ép egy olyan eset amiről akkor azt hittem mellényúltam. A képen egészen narancsos volt, a leírásban "rust"-nak, vagyis rozsdának hívták a szín, és amikor megkaptam, hát.. egyszerű barna volt. És nagyon vastag is, sokáig nem tudtam mit kezdjek vele. Aztán amikor a tavalyi baglyos pulóveremhez kerestem gombot, beleszerettem ezekbe a kicsi négyzet alakú naracs gombokba, és jött a tipikus gombhoz a kabát esete, amikor arra gondoltam, milyen jó bagolyszemek lehetnének egy barna plóveren... utána már csak elő kellett ásni a "stash" legmélyéről a fonalat...
A tavalyinál, ami, hogy is mondjam elég passzos ,  kicsit nagyobbra kötöttem, és a nyakát is jobban zártam szélesebb passzéval. A derékfogyasztást pedig megint oldalra tettem. Valójában nem is néztem a mintát, csak a tavalyi, piros pulcsihoz méregettem...

2013. január 4., péntek

Amikor a szöszben....befejező rész


 
Befejeztem a kötést is...
Egymarék szösszel kezdtem, amiből három gombolyag fonalat készítettem...
Beletellett némi időbe, de végre elkészült.
Valaki megkérdezte, miért kötöttem egyenes tűvel...
Valójában nincs különösebb oka, legfeljebb az, hogy szeretek egyenes tűvel kötni... Ez még abból az iőből származik, amikor csak azokat a rettenetes kötőtűket lehetett kapni, a teflonosokat azokkal a merev damilszerű izével... brrr. Annyira utáltam, mindent megtettem, hogy elkerüljem a használatukat... még azt sem bántam, ha össze kellett varrni valamit. A helyzet lényegesen javult az ADDI kötőtűk megjelenése óta, de a szívemben még mindig régimódi vagyok... Néha persze előfordul, hogy tényleg annyi szem van egy tűn, ami nem fér el. Az Aeolian kendőmet a szegély előtt tettem át körkötőtűre, ezt a kendőt szintén azon a ponton..
fotók: Deli Christopher Lauren, 
helyszín: Barkafonal