2011. szeptember 13., kedd

Liesl kardigán

Ne kérdezzétek miért, ez a minta mindig is hidegen hagyott. Hallottam sokakat áradozni róla, de mégsem izgatott....addig amíg Barkánál meg nem jelentek azok a hosszú színátmenetes fonalak, amiről azt gondoltam a hullámos minta milyen klasszul kihangsúlyozza majd. De az a fonal sokkal vékonyabb volt, mint amit a minta elvárt volna. Bár átszámolgattam, elkezdtem, sőt el is jutottam úgy a testrész feléig, de az apró szemekből sokat kellett kötni, lassan haladt... szégyen nem szégyen, félretettem. De addigra már érdekelt a minta, körülnéztem hát a fonalaim között
És találtam egy csomagot ebből a pamutszalag típusú fonalból. Évekkel ezelőtt vettem a Wooly nagykerben, és csak most, ahogy kibontottam láttam, hogy nemcsak olyan zsinórféle a fonal, hanem azon belül szabályos távolságra kis göböcskék vannak. A próbakötés megmutatta, hogy a szemek és a sorok száma nagyjából OK, lesz, ha egy nagyobb méretet kezdek el kötni, és a göbök, bogyók vagy mi a csodák a foalon belül nem ártanak a mintának...sőt...
Az eleje teljes hosszában raktam rá gombokat, majd én eldöntöm hány gombot akarok begombolni...
A kötött anyagok jóformán soha nem elég stabilak, ezért a gombok mögött apró gyönygyház gombokat használtam erősítésnek, így a gombok sokkal biztosabban állnak, minth acsak a fonalra próbáltam volna felvarrni őket.
A fenti képeket Kristóf készítette. Alább pedig találtok egy párat akció közben, amikor a kardigánt az augusztusi Kecskeméti kötős találkozón viseltem. A képeket KicsiKató lőtte. Köszi :-)
És, ha már Katónál tartunk... érdemes ránézni a blogjára... megfertőztem ;-)

2011. szeptember 1., csütörtök

Maradék

Néhány hónapja gyapjút festettem, hosszú színátmenetekkel, a sárgától a narancson és piroson át a barnáig, de néhány festékesüveg alján  maradt egy kis feloldott festék.
Kutakodtam hát egy kicsit a gyapjúim között előhúztam egy ismeretlen fajtájú kis fonatot (tapintásra BFL-blue face leister lehet, az egyik, etsy-n vásárolt kéziorsóm mellé küldték ajándékba), beáztattam, belerakosgattam egy jénai tálba, és csak úgy véletlenszerűen ráöntötte a festékmaradékokat, majd beküldtem egy körre a mikróba.
Később Katicával megfontuk, meglepően gyorsan és könnyen ment a fonás, majd össze is cérnáztuk a két ágat.
Majd egy darabig törtem a fejem, mit is kezdjek 280 méternyi "sport" vastagságú fonallal.
Az interweave kiadótól érkező emailek egyikében volt egy kis könyvecske amiben a Helix sálat kötötték meg egy jópáran különböző kézzel fonott fonalakból.
Persze, a kendőimet hatalmasnak szeretem, a sálakat meg szélesnek, hát kicsit módosítottam az eredeti mintán. Több szemmel kezdtem, és átszámoltam a rövidített sorokat a fodros széléhez (a 10., 8., 6., 4., 2., szemnél megfordulva minden harmadik sor végén), és addig kötöttem amíg a fonalam kitartott.
Az augusztusi hőségben az egyetlen modell, aki hajlandó volt gyapjúsálat tekerni a nyaka köré, ez a Duna parti korláton üldögélő bronzkislány volt.
PS:Adri, köszönöm, hogy felhívtad a figyelmemet a hibámra... valóban minden 10., 8., 6., 4., 2. szem után fordultam meg a rövidített soroknál. Már a szövegben is javítottam.