2010. november 27., szombat

Őszi bogyók

Ez is egy amolyan szerelem első látásra volt. Abban a pillanatban, hogy megláttam a mintát tudtam, hogy meg akarom kötni, és azt is, hogy ebből a rozsda-narancs színű gyapjú fonalból. Azonban a military kabáttal ellentétben ez a szerelem lassaban teljesült be. Ó, persze a mintát azonnal megvettem, a fonalam meg meg is volt itthon, még el is kezdtem azon melegében... De aztán, valahogy nem haladt, és jött valami még izgalmasabb, meg Yarn Harlot kötős olimpiája, utána meg robbant a bomba és egy ideig nem is kötöttem. Néhány hét volt "csak" de egy örökké valóságnak tűnt. Aztán amikor újra kezdtem már javában nyár volt, könnyebb, pamut-pulcsikat meg csipkekendőket kötöttem (ki tudja miért, a csipkeköthetnék nyáron szokott rámjönni).
De, ahogy befejeztem a Military kabátot, még éreztem, hogy tart a lendület, előástam ezt is, és úgy két hét alatt befejeztem.

A minta Blackberry cabled cardigan, igazán megéri az árát.nagyszerű minta, érthető, jól követhető leírással. Változtatni sem azért változtattam, mert az eredeti nem volt "elég jő", hanem csak, hogy a saját rigolyáimhoz, és az alakomhoz igazítsam. Ezek a változtatások: Több fogyasztás-szaporítás a derék-karcsúsításhoz, kicsit szélesebb ujja (az evezős karok miatt), és jó széles passzé az ujján.

A fonal most is a "skót fonal" a Kingraig fabrics-tól. Most megint ködös szemekkel fogom dícsérni, de megérdemli. Arról már írtam, mennyire szeretem őket eladóként. A selyem/gyapjú fonalulról is volt szó.
Ez itt most a tiszta gyapjú aran fonal rozsdás-narancs színben. Annyira szeretem, és nemcsak azért mert ez a szín igazán én vagyok, és megy a hajamhoz. Hanem azért is, mert... Hogy mondják azt, hogy heathery? Cirmosnak lehetne hívni, de nem igazán cirmos... a fonalba a naranacs különböző árnyai vannak összefnva egy lehetnyi okkerral, és egy kevés sötétpirossal, ettől olyan igaziz plasztikus, mély színe lesz. a különböző színek csak akkor látszanak, ha egészen közelről nézed.
mivel nem először használom ezt a fonalat, felkészültem arra, hogy megváltozik mosás után, de, hogy ennyire "kivirágzott", ennyivel szebb, és puhább lett még engem is meglepett.
Hadd mutassam meg, mire is gondolok.
Ahogy már mondtam, szépnek találtam amikor kötöttem vele, nézzétek ilyen volt amikor elkészült.

Amikor viszont kimostam, egyszerűen, gyönyörségessé vált. mosáskor a fonáshoz használt olajak egy részét eltávolítjuk, a fonáskor lesimult szálak fellazulnak, és az egész megpuhul.Még a színe is megváltozott, ha lehet még plasztikusabbá, még mélyebbé vált. Ezek a fotók különböző fényviszonyok között készültek, de azért így is láthatjátok mekkora a különbség.

Nézzétek közelebbről is:

Na jó, beismerem, mivel már ismertem a fonalat, néhányszor megforgattam a mosógépben a gyapjú-programon, hogy ezt a folyamatot felerősítsem, de ezt csak az egészen bátraknak, és elvetemülteknek ajánlom... Én azért mertem, mert az elkészült pulóver egy árnyalatnyit nagy volt, és nem ártott neki, ha egy icipicit összement volna. De tényleg csak néhány fordulat volt, és jópár törölközőbe belecsavartam mielőtt kicsit kicentrifugáztam volna. (Tudom, ez már igazán szentségtörés, de előbb megbüdösödött volna, minthogy megszárad).

De akkor is "kivirágzott" volna, ha csak a fürdőkádban nyomkodom ki. Szóval nagyszerű fonal, gyönyörűséges színekben, és igazán jó áron.

És az elkészült kardigánt is nagyon szeretem.

Meg a fotósomat is. Tudjátok ki volt. :-)

2010. november 26., péntek

Az úgy volt

egyik turkálós utam alkalmával egy csomó kicsi zoknifonal maradék gombolyagba botlottam, Mindegyik olyan "self striping" (csíkosra festett), vagy "self patterning" volt , szebbnél szebb narancos színekben, hát nem hagyhattam ott, pedig fogalmam sem volt mit kezdek vele... egészen addig, amíg bele nem botlottam a Müllerben egy olyan tweed-es sötétbarna Lana Grossa zoknifonalba.
Úgy egy éve kötöttem a hugomnak egy fekete-szürke árnyalatú selbu sapkát, és azóta szerettem volna magamnak is, valami melegebb színekben...
Az egyszínű tweedes barnát használtam alapnak, a mindenféle színes maradék zokni fonalat a kontraszt színnk.Ilyen lett az eredmény (blokkolás közben épp)

A mintán csak annyit változtattam, hogy dupla, visszahajtott passzét kötöttem a visszahajtásnál háromsorban pikószéllel.


Még az új kendőhöz is megy, igaz ? :-)

2010. november 22., hétfő

Fonóba mentem

Nézzétek.... Ezek a képek nem egy amerikai blogon jelentek meg egy fonós hétvégéről, nem, Ezek itt készültem, Magyarországon. Igen egy tucatnyi nő (Lányok asszonyok, kislányok), és rengeteg gyapjú. (meg angóra, megy láma, meg...)

Gondoltátok volna, hogy nemcsak van ennyi működő rokka az országban, hanem egy helyenre is össze lehet őket hozni?

Mondenkinek jutott valami. Van aki a kézi orsón gyakorolt, van aki rokkán, van aki a gyapjú fésülésével küzdött.

Volt mindenféle rokka, kis kerekű antik darab, és új igazi kétpedálos Ashford is

Én, megrögzött kézi-orsós fonóként rokkával gyakoroltam, és a fésülő dobbal, meg a festékes lábasba is beleütöttem az orrom.

Minden leányzó fantasztikus, és nagyszerű élmény volt végre személyesen is találkozni. Adrienn nagyszerű háziasszony volt (és köszönjük a szervezést), Rita klassz tanár, és mindenkinek a nevét sorolhatnám itt, egyenként.

Alig várom, hogy újra megtegyük.

2010. november 17., szerda

Rozsdás apró

A nyáron Regula barátném megkért, hogy locsoljam a virágai, közel lakik, csak egy villamos megállóra, így szívesen vállaltam, és NEM azért mert fonalat ígért Bécsből...(ááá, nem.).
de hát kötős vagyok, soha nem lehet túl sok fonalam igaz?
És amit végül hozott, annyira szép, és annyira én. Lana Grossa zoknifonal, gyönyörűséges rozsdás, őszi színekben. Túl szép, hogy zokniként dugdossam, és a két motring akár egy nagyvonalúbb stóla is kijött belőle, már csak meg kellett találnom a megfelelő mintát. Ebben jött a segítségemre Angela, aki zseniális a minta keresésben. Mondom neki "self striping yarn, valami könnyű, olyan diagonális, valami, ami olyan mint a clapotis, de mégsem a clapotis".. Három mintával jött vissza, mind a három tökéletes, végül is a Coin lace (érme csipke) az Elanntól

Nem sok pozitívuma van a mostani munkámnak, de ezek közé tartozik, hogy az üresjáratokban elővehetem a kötésemet, mondjuk hívások között...Jó ideig ezt hurcoltam magammal. Mivel gyakran csak egy-két sort tudtam kötni, volt egy pont amikor úgy tűnt már ÖRÖKIDŐK óta ezt kötöm és látni se bírtam, így félretettem.

Amikor Kecskemétre mentünk viszont csak ezt vittem magammal, csak ezt kötöttem a vonaton, meg estéken, ez átlendített a holtponton és végre befejeztem.

Regula segített a blokkoláshoz kifeszítenem. Mivel nincs "blocking wire"-em, csak gombostűim, kicsit cakkos lett a széle, de ez még tetszik is.

A legizgalmasabb pedig? Néhány órával azután, hogy feltettem a ravelry-re a minta oldalától jött egy kérés, hogy szeretnék a képet használni :-)

A fotósom büszke lesz :-)

2010. november 16., kedd

Szolnok

Ahol felnőttem. Nem, soha nem szerettem ott élni, de a gyerekkori emlékek azok gyerekkori emlékek. Nem szólva arról, hogy anyukám is ott van eltemetve. Így, amikor a múltkoriban Kecskeméten jártunk, megkértem apukámat kiránduljunk egy kicsit.
Először a temetőben álltunk meg, gyújtottunk mécsest, még apu is bejött, pedig évtizedekkel ezelőtt elváltak, és a válás sem volt valami barátságos.

Végigsétáltunk a Tisza parton, megálltunk a csónakháznál, ahol kamaszkoromban eveztem.

Csak akkor fakadtam majdnem sírva, amikor megláttam, hogy az uszodának nyoma sincs. Szó szerint. Se gyerekmedence, se 50 méteres úszómedence, se lelátó, se fedett medence, se szobor az úszómesterről akik generációk sorát tanította úszni. Semmi. Csak egy park.

De a horgony még megvan

Ilyen idős koromban éppígy hintáztam rajta.

Elmentünk még a Müllerbe is, ahol em csak illatszert, meg játékot árulnak, hanem valamennyi "craft" alapanyagot, még fonalat is... és nem is mindegyik használhatatlan akril... kissé túlzásba estem ott, de ez egy másik bejegyzés témája .-)

2010. november 14., vasárnap

Dolgoznom kéne

Mert vagy százhúsz oldalnyi fordítani való figyel az asztalom sarkán... de nem megy, az agyam mint egy vattacsomó, és félóráig kell olyan kifejezéseken mint az aerodinamikai középhúr, amit egyébként álmomból felriasztva is tudok...normális körülmények között.
Mindegy, addig is itt ez az egyszerű sapka, amit egy kollégámnak kötöttem, úgy kb egy nap alatt. A srác okos (legalábbis ami a számítógépeket illeti) sokat segített, amikor a mostani helyement elkezdtem dolgozni. Ki tudja miért, MINDIG van valamilyen fejfedő rajta, (azon kevesek közé tartozom akik látták, igenis, van haja, nem is akármilyen, ráadásul elég helyes sapka nélkül is). Mindegy, most elmegy egy másik csoportba, és ez egy amolyan búcsú/ köszi a sok segítséget ajándék volt.

Amikor elkészült, Kristóf fejére húztam, ellenőrizni a formáját, aki le sem akarta venni többet, csak úgy szerezhettem vissza, hogy ígértem egy másikat csak neki.

De végül én győztem, és eljutott a tulajdonosához, aki a látszat szerint elégeett volt :-)

2010. november 11., csütörtök

Jövök, jövök

Nem tűntem el, nem igazán, vagy ha mégis, nem nagyon...
A munka sok, ráadásul vissza akarok menni tanulni, amihez előbb vizsgázni kell.
Meg egy rövidke szabadságon is voltam.
De azért kötögetek (mivé is lenne a világ, ha abbahagynám?). Ilyen sok mutogatni való elkészült darabom van

Most már csak meg kellene találni az időt, a fényt, a modellt, a fotóst, meg az alkalmat a fényképezkedéshez.