Soha nem titkoltam a tényt,hogy nem igazán kedvelem a századfordulót, mármint az előzőt, vagyis az 1800-as évek legvége, és az 1900-as évek legeleje körüli időszakot, vagy ahogy az angolul beszélők emlegetik az Edward korabeli korszakot (néhány nagyon késői viktoriánus évvel megtoldva).
Igazából soha nem tudtam miért. Talán meg ez már az az évszázad, amikor én is születtem? Talán túl közel van hozzánk, és nem érzem azt a "kilépünk a saját időnkből" érzést, amit más korszakokban? Talánmert a saját nagymamámat látom, amikor a tükörbe nézek? Talán az plusz súl ymiatt, ami rajtam van, (kösz, pajzsmirigy), ami miatt nem érzem magam csinosnak, és ezeknél a ruháknál más sokkal kevésbé lehet játszani a sziluettel, és az arányokkal, mint korábbi korszakokban?
Próbálkoztam, de tényleg. Az első ilyen szoknyámat Roland barátom varrta, első alkalommal kölcsönblúzzal viseltem (a kalap már a sajátom volt, bejegyzést is írtam róla).
A képet elnézve nem volt rossz, de nem-én-készítettem (ne is kérdezzétek, ezt miért rovom fel a cuccnak), és ráadásul uszályos. Felvettem az Old Timer (Régi Autós) kiállításra, de a nap végére piszkosul fjt a csuklóm, attól, hogy az uszályt kellett fognom. Akkor fogadtam meg, hogy soha többet nem csinálok uszályos ruhát. Ezt a ozíciót az idei évig, vagyis a fekete Mária Terézia ruháig tartottam, de az már másik történet.
Később, de még abban az évben varrtam egy másik szoknyát, amit elég gyorsan, elég átgondolatlanul csináltam. Úgy gondoltam az anyag jó lesz (spoilers: nem volt az), és én magam rajzoltam a szoknya szabásmintáját.
(fotó: Sári-Győr Gizella)
Addigra volt saját blúzom, egy turiban vettem, volt megfelelő alsószoknyám, nem volt rossz, a kezem is szabad volt végre, és mégis... meeeehhh.
Ezzel együtt évekig használtam, még egy blúzt is varrtam időközben, amikor a korábbiakat kikaranténoztam.
Még mindig meeeh, és nem tudom miért.
Az idén azonban fogytam (végre, bár messze nem eleget), és még mindig törtem a fejem a megoldáson. Újra végignéztem a The Nevers sorozatot, és felevenítettem, hogy tulajdonképpen kimondottan tetszettek a ruhát az első hat részben. (Ugyanakkor nagy kár azért, amit a második hat részben műveltek vele, ennél sokkal többet érdemelt volna. Úgy éreztem, mintha valaki szándékosan akarná szétrombolni, amit az első hat részben felépítettek). Úja jó sok képet nézegettem, divatrajzokat és szabásmintákat, mert eléggé elszánt voltam, főleg, mert fellépést terveztünk az őszre. Tavaly összeállítottunk egy élőszereplős tárlatvezetést a Róth Miksa múzeumban, és újra kérték tőlünk. Mi lenne, ha pár évvel korábbra mennék, és 1903-as öltözék helyett 1898-ast készítenék?
Elég régóta akartam egy béúz/mellény kombót, olyannyira, hogy a Black Snail cégtől az elsők között vettem meg a mintát évekkel ezelőtt. Tudtam, hogy több anyagom is van hozzá, de hirtelenjében nem találtam azt a bordó pöttyös ripsz anyagot, ami az első választásom lett volna, viszont előbukkant egy düftin anyag, aminek a színe a padlizsán és a bordó között egyensúlyozott.
Amikor kiszabtam a szoknyát, maradt elég a mellényre is, így elszaladtam bélésanyagért, és nekifogtam a varrásnak.
A blúzhoz és a szoknyához a McCalls/Angela Clayton (8231) mintát használtam, a mellényhez a Black Snail-t (0220). Ezeréve akartam b
Forever long I wanted to try the bluse/waistcoat combo, so much that the waistcoat pattern of the Black Snail company was one of the first I bought from them years ago. I knew I had several fabrics to make it from, however, I could not find the dark red grow-grain woth polka dots that would have been my first choice, but I found a few meters of cotton velveteen with a color that was between aubergine and bordeaux.
Szerencse, hogy az idén már egyszer elkészítettem ugyanennek a cégnek a mintája alapján egy férfimellényt egy múzeumnak, így már egyszer kisakkoztam, hogy varrjam össze, mit mivel, mit hogyan és merre fordítsak.
A mellény remekül sikerült, olyannyira, hogy szinte azonnal készítettem egy másikat, aminél már eszembe jutott lefotózni a lépéseket, és, amint sikerül azt az öltözéket befotóznunk, írok egy bejegyzést róla.
A szoknya és a blúz azonban... Mielőtt hozzáfogtam volna megkérdeztem két történelmi ruhás Facebook csoportot is, és milyen jó, hogy megtettem. Több tag is rámutatott, hogy vannak problémás részei. Eredetileg csipkével terveztem, de a gondokról olvasva úgy döntöttem, hogy hordható próbadarabként kezelem, és lemondok a csipkéről.
Nem tudom, mi lehet az oka, talán Angela sokkal magasabb, mint egy átlagos nő, vagy a szabásminta cég rontotta el a méretezést, de a blúz vállrésze túl hosszú volt. Ideális esetben a varrásnak a mell fölé kell esnie, hogy a ráncolt anyag helyet biztosítson.
A minta szerint kiszabott darabon nekem szinte a mellem alá ért, és a karöltő is túl hosszú volt. Simán lecsaptam úgy 5 cm-t a vállrészből. Az ujja az alkarnál túl széles volt, és hosszú is, ezeken is igazítanom kellett, és végül másmilyen mandzsettát is kapott.
A gallér eredetileg egy téglalap volt, az alsó szélét (amit a nyakkörbe varrunk), én a más galléroknál szokásos ívesre szabtam.
A szoknyával egy gond volt, a minta nagyon hosszúra sikeredett (tényleg nagyon magas lehet ez a lány). vagy 10 cm-t levágtam, másik 15-öt felhajtottam, még így is hosszú volt, újra kellett varrnom. az eredeti minta uszályos volt, sokat segített volna, ha egyetlen vonalat húztak volna a mintában, hol kell az egyenes változatot elvágni. (nem többet, egyetlen vonalat. )
És a kalap. Időnként átnézem a FB Marketplace és a vatera kínálatát, és, ha olyasmit láto, ami nem drága és át lehet alakítani történelmi ruhákhoz használhatóra, hát megveszem, így van nhány kalap a felső polcon, ami átalakításra vár. Most külön rendeltem igazi gurardi stílusú kalapot, de nem ért ide időben, így muszáj volt a meglevők között keresnem valamit. A korábbi századfordulós kalapomon kék és fehér virágok vannak, elég tavaszias/nyárias hangulatú, de most másra vágytam. Ezt a kalapot nagynak találtam, de arra gondoltam, talán fel tudom tűzni a megfelelő frizurára, így tettem rá egy kis ideiglenes díszítést. Semmit nem varrtam rá, a virágok és a levelek a szalag alá vannak betűzködve. Végül annyira megkedveltem, hogy eldöntöttem, véglegesítem és rendesen befejezem.
Ebben a szettben sokkal jobban érzem magam, mint a korábbiakban. Nagyon különbözik a korábbiaktól? Nem. Akkor mirt? Nem tudom. Csinálok még századfordulós ruhákat magamnak? Mindenképp, de valószínűleg inkább a késő-viktoriánus felé hajlanak majd, mint az Edward-korabelihez. A különbségek aprók, néha alig észrevehetőek, de ott vannak, és ezek szerint, sokat is jelentenek.
Egészalakos fotók: Norbert Varga @Bodeszphoto (kivéve, ahol meg vannak jelölve))
A munkafázis-fotók a telefonomról.
