2017. május 9., kedd

Heti fonós


Úgy döntöttem, hogy a "heti fonós" ezentúl nem azt jelenti, hogy minden héten mutatok valami fonóst (bár még az is megtörténhet... vagy nem, ki tudja), hanem azt, hogy megmutatom, mit fontam /fejeztem be, vagy éppen melyik régebbi fonásról döntöttem úgy, hogy megmutatom, az adott héten...
Ennek értelmében, itt egy motring, amit kérésre fontam.
Nagyon nem "én" vagyok, sem színvilágában, sem a vékony/vastag, art fonal jellege miatt, de (vagy talán épp ezért) élveztem az elkészítését.


Kb 100 gramm, finom, 18 micronos merino, kb 260-280 méter.

2017. május 5., péntek

Rés a... z idő és tér szövetén...

Tudom, április megint egy olyan hónap volt, amikor úgy látszott, teljesen eltűntem... Azt is tudom, hogy gyakran mondom ezt, így inkább nem is mélázok azon, megint hova lett Április, inkább mutatok valamit...
Most mondjuk szövést, jó?
Mondtam már, hogy a szövés számomra misztérium... Bármikor, amikor leülök a szövőszék mellé, mintha az idő és a tér eltűnne, és egy másik dimenzióba, egy másik universumba kerülnék...fura kettős hatás, hiszen ugyanakkor, itt vagyok, gondolkodom, néha beszélgetek is, és közben mégis máshol vagyok. Mintha nem az én lábam taposná a lábítót, nem az én kezem rakná a vetélőt, de, amikor felállok, érzem, hogy dehogynem én voltam. Látom, ahogy a szálak keresztezik egymást, és rendet hoznak a világba. Monoton ismétlődő mozdulatok, rálépek a jobb lábítóra, betobom a vetélőt jobbról balra, elkapom a bal kezemmel, lelépek a jobb lábítóról, behúzom a bordát, rálépek a bal lábítóra, bedobom a vetélőt balról jobbra, elkapom a jobb kezemmel, lelépek a bal pedálról, behúzom a bordát...És kezdődik az egész elölről. Még akkor is, ha semmilyen mintát, csíkozást nem csinálok, ahogy rakom a vetülékszálakat egymás után, az életre emlékeztet, napról napra, ahogy bizonyos elemei ismétlődnek, mindig jön a reggel, a nappal, az este, mindig. Nincs két egyforma nap, ahogy két vetülék sincs, még ha gyári fonalból dolgozom is, hol kicsit jobban beütöm a bordával, hol egy gondolattal nagyobb háromszöget hagyok... igyekszem, ugyan, hogy a lehető legegyenletesebb legyen a munkám, és, ahogy az élet is...végül minden kiegyenlítődik, elrendeződik. Mindez még sokkal erőteljesebben jelen van, amikor kézzel festett, és/vagy kézzel font fonalból dolgozom, ahol tényleg minden bedobott szál elbűvöl, mert a szálak még inkább eltérnek egymástól, a kész anyag mégis egységes szövet lesz. Amikor pedig valamit pluszt teszek bele? Csíkokat, vagy mintát, esetleg mindössze egy ezüstszálat? Azok olyanok, mint az ünnepnapok...amelyek mások, mint a többi. Vannak teljesen rendszertelen, szabálytalan minták, és vannak életek, amik épp ilyen rendszertelenek...(mint az enyém) És néha szükségünk van egy kis letisztultságra, rendszerre, mint abban a sálban, amit legutóbb szőttem, ahol csak egy-egy ezüst szál jelenik meg szabályos közönként... pont mint a vasárnapok.





A sálat Judit műhelyében szőttem.
A fonal: 100% selyem, Indiából, és egy kis ezüstszál.
Fényképek:  Lukács Judit