2020. május 12., kedd

Nyitva!

Mármint az I Love Textil, az. Közel két hónap után a normalitás icike-picike árnyéka visszatérni látszik.
A múlt héten időpontom volt a kozmetikushoz, és, amikor lemondta, hát én sírva fakadtam (kellene csinálnom egy listát az okokról, ami miatt sírva fakadtam az elmúlt hetekben... vagy nem. Az biztos, hogy volt köztük néhány igazán fura is.) Annyira ki vagyok már éhezve arra, hogy másokkal is N-n és Chrisen kívül másokkal is kapcsolatba kerüljek. Úgy értem mindkettőjüket szeretem, és ha életem végéig már csak két emberrel beszélhetnék, ők lennének azok, de mégis...
Mindenesetre csak bemerészkedtem a városba, de a váci utca és környéke elkeserítően üres volt.
Ezen a héten azonban úgy tűnik, az üzleteknek kezd elege lenni, és apránként újra nyitnak.
Mint az "ócsóanyagos", lánykori nevén I LOve Textil, ami jó sok sza**, vagyis sámomra értéktelen dolgot árul, de időnkémt igazi kincsekre is lehet náluk lelni. Mint most.

Nem mintha úgy igazán szükségem lenne anyagra, vagy akár helyem lenne eltenni...de...
Hát akkor reméljük, hogy a dolgok talán jobbra fordulnak... egyszercsak. 

2020. május 11., hétfő

Kezdet..

...valami új... Mintha annyira hiányzott volna egy új hobbi... bár nem egészen új, de em csináltam vagy 30 éve...

2020. május 9., szombat

Kincses szekrény

Végre összehajtogattam a méteráru-készletemet.... legalábbis a nagyobb részét.
Van egy régi, retro irodaszekrényem... vannak elemei amelyek ruhatárolásra alkalmasak, de van benne fiók, polc, még elnyitós bárszekrény is. Valamikor egy pártirodában létezhetett, PJ vette, amikor, úgy 30 éve lakást bérelt. A bútorokat annak idején használtan vette (a Tűzoltó utcai Bizományiban), és a rajtuk levő kis táblák, leltári számok stb szerint az MSZMP székházból származtak...(az utolsó MSZMP szék nemrég adta meg magát, a tavasz lomtalanításkor kukázásra került). Az is valószínű, hogy valamilyen standard méretű falra készült, mert teljesen összerakva szinte centire akkora, mint a hálószoba és a régi-új varrós szoba közötti fal... Jut eszembe, apám második feleségének is bolt egy ugyanilyen szekrénye, pont a két szoba közötti falon (igen, hát ennek a lakásnak is van története, egyszer talán mesélek róla). A darabokat utoljára akkor mozdítottam el, amikor PJ kiköltözött, és a 8 elemből hatot abba a kisebb szobába tettem, ami eddig a varrós/raktározós/kamra szoba volt. A polcos elemek ott maradtak, Kristófnak adnak több tárolóhelyet, de a 4 ruhás elemet átvittük a régi/új "műhelybe. N-t arra kértem, hogy tegyen beléjük polcokat, hog az anyagok könnyebben kezelhetőek legyenek, ne kelljen az egészet kicuccolni, ha éppen egy alsó darabra lenne szükségem. A polcok azt is lehetővé tették, hogy a hasonló célra szánt anyagokat rendszerezzem. Mivel (igen, rengeteg fonalam IS van), elég sok anyagom is van, ki kellett találnom, hogyan tudom a leghatékonyabban tárolni őket...A szekrény sajnos nem elég mély ahhoz, hogy az anyagokat egy méteráru bolthoz hasonlóan feltekerve tároljam, ezért inkább megmértem a polcot, és utána heteket töltöttem azzal, hogy sok-sok méternyi textíliát behajtogassak az adott méretre. Volt köztük olyan is jócskán, amit rögtön a vásárlás után beavattam, de a vasalásig már nem jutottam el, most ezeket is átvasaltam. Szabó asztalra nincs helyem, így a földön hajtogattam, ami eléggé kikészítette a hátamat és a derekamat, de már készen van, és azt hiszem megérte... Hát tessék...
Fényes taftok, fölöttük fűzőkhöz alkalmas anyagok...
Básonyok, némelyik modern ruhákhoz, de a többsége történelmi darabokhoz...
Apró, nyomottmintás pamutok, napóleon-kori, reformkori, talán késő 18. századi ruhákhoz. A legfelső polcon hurkolt jersey-k, modern felsőkhöz...
Ó, a fehérek... mindenféle vékonyabb fehranyag, történelmi alsóneműkhöz... Pamutok, lenek,  Mindet imádom. A szekrény másik oldalán levő kehér kupac (külön kép nincs róla, de a legfelsőn azért látható) kb ugyanennyi fehér textília várja, hogy modern holmit készítsek belőle... Mintha kissé kedvelném a fehér ruhákat...
 Gyapjúk..
Színes lenek...
"... és a maradék", vagyis azok a darabok, amiket a saját polcukra már nem tudtam beszuszakolni.. gyapjú, taft,brokát, de mind elsősorban történelmi holmikhoz. 
És hát, töredelmesen bevallom, hog ez nem minden... még nagyjából ugyanennyi lapul a szoba másik felén dobozokban, de ezek azok, amiket, remélhetőleg- a közeljövőben leginkább szeretnék használni... A tanulság, hogy szépen, laposan, méretre hajtogatva valóban sokkal több mindent el lehet pakolni, ez wddig úgy 12 Kikás költöztető-dobozban lapult (az Ikeában is hasonlót árulnak), és, ami még zacskókban hánykódott szanaszét. Most már látom, hogy mi van, és tényleg nekikezdhetek varrni.