2022. december 31., szombat

Boldog Új Évet!


 Rengeteg dolog történt 2022-ben, annyi régi és új barát, hogy nyilvánvalóan nem fér erre a montázsra minden és messze nem mindenki (de tudjátok, hogy ott vagytok a szívemben). Az év annyira kettős volt, tele remek dolgokkal, utazásokkal, barátokkal, zenével, eseményekkel, mégis tele feszültséggel, szorongással bizonytalansággal, hogy nem igazán tudom, mit kívánjak a jövő évre. Talán annyit, hogy maradjanak a jó dolgok, és javuljanak azok, amik nem voltak olyan jók. Mindenkinek köszönöm, aki részese volt az elmúlt évemnek, és köszöntsük az újat! Boldog Újévet, barátaim!

2022. december 19., hétfő

Asztal és zokni

Mit keres a csizma zokni az asztalomon? Egy raás féligkész darab hever mindenfelé, és ez egy gyűjtemény az íróasztalom különböző pontjain fekvő dolgokról. (jaja, jó nagy asztalom van). Mindez mindenféle zoknifonalból... talán nem véletlen. 
Mellesleg, ez nemcsak nem az "összes" elkezdett cuccom, d emég csak nem is minden, amin aktívan dolgozom... a táskáimban, az ágyam mellett, stb még van ez meg az.
Akarjátok őket látni egyenként? Elmondjam, melyik micsoda? 
Ez egy pár fair isle mintás egyujjas kesztyű. A nyáron bolond mennyiségű sima, egyszínű térdharisnyát kötöttem (ezekről többet egy későbbi bejegyzésben), és volt egy pillanat, amikor rámtört a valami színeset, nehezebbet, de most azonnal érzése. A Minta Matthey Gnagy kötőskönyvéből, a kesztyű formája kissé történelmi, és a minta is. A helyzet az, hogy fogalmam sincs, mi lesz vele, ha készen van, mert bármennyire tetszik a barna és a narancssárga, már nem igazán hordom, (a két fonalat egymáshoz tűzve rakosgattam már évek ót - igen, nagy kedvencem volt vörös hajjal, de az ezüsthöz nem annyira megy :-(), és az egyujjas kesztyűk sem a kedvenceim... 
Ez itt zokni, mi is lehetne más, a nyáron kezdtem el, arra emlékszem, hogy Kapolcson, a Művészetek völgyében kötöttem, amíg a földön ülve vártam, hogy Grecsó Krisztián és Szabó Balázs elkezdje a műsorát, de azóta a térdharisnya-őrület áldozata lett. 
Ez pedig... szóval tudjátok, hogy odavagyok a zoknifonalakért, és talán az is feltűnt, hogy szeretem őket egymáshoz tenni. Szeretem a mintásat egyszínűvel párosítani (főleg zokniknál), vagy bizonyos sorrendben felhasználni, mint a szivárványos körkardigánomnál , vagy hasonló színeket egymás mellé illeszteni, mint a lilás nyakmelegítőmnél. Mindig keresem, hogyan lehet MÉG felhasználni ezeket a viszonylag kisebb darabokat. Volt egy próbálkozásom a "boxy" fazonnal, ami nem volt túl sikeres, de az teljesen az én hibám. Úgy döntöttem, adok a fazonnak még egy esélyt, a készletből kiválogattam egy kupac rózsaszínes gombóckát, és meglátjuk, mi lesz a vége.
Ez itt egy pár zokni lesz. Az ősszel Hollandiában jártunk, és hazafelé megálltunk Prágában (írjak ezekről?) és onnan hazajött velem egy pár lila bakancs.... Ismertek, ha lila bakancsom van, lila zokni is kell. Meg lila minden, de ez másik bejegyzés témája. A fonalon már nem volt rajta a címke, de csodés a tapintása, a színe. Gyanítom, hogy Opal, vagy hasonló lehet. Kékes lilás orra és sarka lesz, hogy minél hosszabb lehessen, de egyelőre az egyik zokni felénél járok, kb.
Bézses? Homokszínű? Barnás? Tóp? Tan? színű történelmi térdharisnya néhány sora...
És még több történelmi harisnya, ez éppen mustár színből, és a bokáján "Clock"-al, vagyis mintával.
És végül, mivel majdnem készen van, a "crazy-leftover neckwarmer"-em, az összevissza-színes nyakmelegítőm. Ebből ez már a talán a negyedik, (azt hiszem) és nem, még nem unom. Vagyis nem úgy, mert ja, körbe-körbe sima szemeket kötni néha elég unalmas, de ez a "Vak-kötésem", vagyis ezt kötöm autóban, éjszaka, tök sötét utakon, amikor nincs más. Még össze kell varrnom a két végét, utána mutatok közelebbi, részletesebb képeket is.

Ti is annyira szeretitek a zoknifonalakat, mint én? Használjátok másra is, mint csak zoknira? 

2022. december 17., szombat

Séta

Nézzük, sikerül-e visszatérnem a blogolás medrébe, újra. 

Bemelegítésképp valami, aminek semmi köze a kézműves dolgokhoz, sem a hagyományőrzéshez, vagy a zenéhez, vagy az utazáshoz sem... csak egy séta.

A lásunktól a Lehel piacig. Nem a főutcákon, nem a Lehelen, nem a Vácin, csak ahogy a régi dal mondja "a Váci út és Lehel út között, Angyalföldön. 20, de még 15 éve is sokat jártam ezen az úton, hetente legalább egyszer, de gyakran többször is jártam erre. Gyakran jártam a piacra, a mellette levő turkálóba, és elismerem, sokszor csak menekültem itthonról. 

Úgy egy héttel ezelőtt megint arra vitt az utam (bár most már nem menekülök), de meglepett, mennyi változás mennyi új épület akadt az utamban ezen az alig 2 kilométeres szakaszon.  

Csak néhányat mutatok.

A közeli Honvéd sportpálya fedett atlétikai pályáját teljesen felújították.
Az utca másik oldalán egy kétemeletes raktár / kisebb gyárépületet teljesen elbontottak...
A sportpálya uszodája mellett egy új épületet emelnek...
Pár méterrel arrébb az egykori kézilabda-csarnok tetőjét elbontották, remélhetőleg valami felújítási projekt részeként.
Régen itt valami gyárépület volt, meg egy irodaépület, amiben orvosi segédeszközöket lehetett kapni? feliratni? de egy időben egy Curves edzőterem is volt benne... 
Ez is egy gyárépület volt, amiből irodaház lett, majd az irodaházat teljesen felújították / átépítették.
Ez az irodaépület is vadonatúj, még talán be sem fejezték teljesen...
Lakóház, fura, szinte méhszejt -szerű külsővel...
A játszótér, ahova sokszor jártunk a fiammal, de a felét elfoglalták az új épületek...
És még több új irodaépület... 

Hát ennyi... legközelebb hozok valami színeset...

2022. szeptember 19., hétfő

Lecsó

 Akkor belecsapok... hogy mekkorát fröccsen, akarom mondani meddig lesz kitartásom, majd meglátjuk, a szándék mindenesetre megvan :-)

Azt hiszem eleget sajnáltam magam, most kicsit útkereső módba váltottam át, szóval a random még randomabb lesz, valószínűleg a stílusra, a gyakoriságra és a tartalomra vonatkozóan is... 

Most így elsőre néhány kép, amint Anett fon a mesterségek ünnepén, csak úgy mellékesen, mert az jó, ha van az ember kezében valami. (Egyszer merészeltem orsó és fonás nélkül kimenni a Mesterségek Ünnepére, mindenki azt kereste rajtam... hát, többet nem lesz ilyen. Olyan. 




És a végeredmény:

Képek: Varga Norbert / Bodeszphoto






 

2022. augusztus 1., hétfő

Basszuskulcs

 Igen, látom, hogy egy hónappal ezelőtt jártam itt, némi hurráoptimizmussal, hogy most aztán itten akkora blogolás lesz, hogy csak na. 

Aztán nem lett. 

Én lettem közben adócsaló. 450 ezer társammal együtt. A napjaimat meg azzal töltöm, hogy megpróbálok felállni, nem kétségbeesni (jobban annál, mint amennyire vagyok), nem elmenekülni a valóság elől (többet, mint amennyit hagyományőrzőként és koncertekre járó rajongóként a nyári főszezonban előre le van szervezve), miközben dolgozni is kell, megpróbálom kitalálni, hogy mi legyen és hogy, de egyelőre nem megy - ugyanitt megbízható, okos, kicsikkel is szóba álló könyvelő kerestetik).

Viszonylag sértetlenül éltem túl a COVID-ot és a hozzátartozó káoszt, bár ott volt az a titokban rágcsáló rettegés hogy az "életünk soha nem lesz ugyanolyan", és persze, hogy igazam lett, de még mennyire. De volt munkám, volt biztosításom, Katám, most meg kb egyik se lesz. 

Szóval sorry, majd jövök, de egy kicsit még sajnálom magam. 

2022. július 1., péntek

Oops, I did it again... Hopp, megint megtörtént...

Mármint megint sikerült eltűnnöm... A dolgok kissé összeszaladtak, és az élet zsúfolt lett..

Nem mintha nem gondolnék sokat erre a szegény blogra, de én már ilyen vagyok... akkor is képtelen lennék bármiféle rendszerességre, ha az életem múlna rajta... szóval jó ideje feladtam a próbálkozást.  

Van néhány dolog, amiről szívesen posztolnék, de azon jár a fejem, mi lenne a legjobb módszer... Mit látnátok szívesen? A tavalyi újévi pulcsit? (Igen megcsináltam, sőt, -igaz az elkészülés után jópár hónappal, de- be is fotóztuk)... Valami -többnyire- kézzel varrt 17. századi kiegészítőt? Norbertet teljes 17. századi pompában? 16-17. századi csipkét? Képeket hagyományörző eseményekről? Kézzel készített lábravalót? 

Haladjak időrendben, vagy teljesen véletlenszerűen? 

Segítsetek... Mondjátok meg. Ha válaszoltok, legalább tudom, hogy van még aki olvassa ezt a blogot...


(Én, a válaszaitokra várva... Photo: Varga Norbert / Bodeszphoto)


2022. április 11., hétfő

London

Időről időre megfogadom, hogy az utazásokról is írok itt, de aztán, valahogy olyan ritkán jutok hozzá. 

És mégis, ez a bejegyzés is egy olyan, aminek kezdete (és a folytatása is) eléggé ismerősnek tűnhez. 

Szóval...

Amióta ismerjük egymást, emlegetjük, hogy el kellene utazni Londonba (úgy általában Angliába is, de különösen Londonba). Én már kétszer jártam ott, Kristóffal, N. volt ott a kollegáival, ha rövid időre is, szóval egyikünknek sem volt teljesen idegen a hely, de a sok utazás között együtt mégsem voltunk Londonban. 

Először ugye voltak más utak, közelebbi célok, Horvátország, Prága, Németország, Olaszország, aztán jött a Covid, és elég erőteljesen lekorlátozta az utazási lehetőségeket. 

Az idén azonban könnyebbedni látszanak a dolgok, és amolyan elég bizonytalan módon London újra előkerült, majd el is tűnt a "majd egyszer" süllyesztőbe. Azonban, amikor kedvenc Bandánk kirakott egy bejegyzést egy londoni koncertről, egymásra néztünk, és azt kérdeztük: "Mikor, ha nem most?" Gyorsan körülnéztünk repülőjegy és szálloda ügyben, és megállapítottuk, hogy tulajdonképpen nem kerül sokkal többe Londonba utazni, mint mondjuk Debrecenbe, vagy épp Sopronba. Így kicsit belehúztam a munkába, éjjel-nappal dolgoztam, és még néhány éjjel, majd bepakoltam a hátizsákomat és nekiindultunk. Most pedig tessék, néhány véletlenszerűen válogatott kép. 















2022. április 5., kedd

Elégedettség?

Mondjuk azzal, hogy másfél hónap után végre megint írok ide? Nem, nem igazán. 

Arra az elégedettségre gondoltam, amit akkor érez az ember, amikor látszólag végtelen fonal-készleteiből egy újabb kis gombócnak ér a végére, és a következő kis gombócot hozzáköti.... Ezt az érzést gyakran érzem olyan projekteknél, amit maradék zoknifonalakból kötök, mint a nyakmelegítők, és a kör kardigán. 

Végre sikerült fotóznunk az a boxy pulcsit, ami a tavalyi autós-kötésem volt, elég hosszú ideig, hiszen egy dologban egyetérthetünk: boxy-pulcsit kötni, főleg az én méretemben, pláne zoknifonalból, eltart egy ideig, akkor is, ha 3,5-4 mm vastag tűt használtam hozzá a szokásos 3 mm-es helyett. 

Pár éve már kötöttem egy ilyen maradékos kardigánt, amit valamiért sohasem sikerült lefotóznom (ki tudja miért nem vittem magammal mostsem?), pedig tetszik, ahogy sikerült úgy egymás mellé tennem a maradék zoknifonal-gombócokat, hogy at alsó széle felé egyre sötétebbek kerültek, ezért most is így válogattam a gombócok között. 

Írott minta nem volt, csak fejből kötöttem. 

Jó sok szemmel kezdtem, alulról felfelé haladva, körbe-körbe kötöttem, az ujjáig, amikor először szemeket szaporítottam, majd szétosztottam a szemeket, a karöltőknek, s az elejét és a hátát külön-külön folytattam. Utána az eleje közepén is elosztottam a szemeket, és a jobb és bal vállát külön-külön fejeztem be, miközben szemeket fogyasztottam a nyakkivágás kialakításához. Mindezek után a vállakat háromtűs leláncolással illesztettem egymáshoz, szemeket szedtem fel a "karöltők" körül, és lefelé kötöttem a két rövidkés ujját. 
Legvégül szemeket szedtem fel a nyakkivágás körül, kötöttem pár sort lustakötéssel,szegélynek. Ennyi. Nincs varrás, csak sok-sok fonalvég eldolgozása, mert akárhol elfogyott egy kis gombóc, csak egyszerűen hozzákötöttem a következőt. Kivétel az ujjánál volt, ahol a kiválasztott gombolyagokat elfeleztem, hogy nagyjából hasonló legyen a két oldal (ha nem is szimmetrikus, vagy egyforma). 
Min változtatnék legközelebb? Bármennyire tetszik a boxy pulóver ötlete, és bármennyire bírom, ahogy másokon mutat, be kell látnom, hogy nem a jelenlegi alkatomhoz való. Akkor sem volt, amikor befejeztem, talán ezért is nem erőltettem a fotózást, bár valóban elégedettséggel töltött el, hogy egy rakás maradék darabka fonalat elhasználtam. 
Továbbá,, a V nyakkivágást mélyebbre csinálnám. Különben kellemes pulcsi lenne, főleg sportos viselethez, de még fogynom kell, hogy jól érezzem magam benne. 
Fonalak: különböző zoknifonalak
Kötőtű: Knit pro 3,5 és 4 mm. 
Foto: Norbert Varga. 


2022. február 17., csütörtök

Különbség

Ahogy a Vigadó beli eseményünkönk készült képeket nézegettem, valami nem hagyott nyugodni. Olyannyira, hogy egymás mellé tettem a képeket a  régi és az j ruháról. 

Most mondjátok, hogy hallucinálok, vagy tényleg 10 kilóval kevesebbnek látszom az újban... A két kép között kb egy hónap telt el, és igen, mind a két képen jelentős túlsúlyt hurcolok (kösz, pajzsmirigy)... de akkor is.  

Mivel hátulról is látszik, nek foghatom arra a tényre sem, hogy jobban éreztem magam az új ban és ez látszik a képeket. Van valami a szabásban, vagy talán a díszítésben... Talán az, hogy kihagytam az elejéről a fehér betétet? Talán az ujjára varrt "vállapok", vagy akárhogy is nevezzük a felső ujja réteget. Talán a derékvonalnál elhelyezett kis lapocskák, amik eleve azért kerültek fel, mert a felső túl rövid volt. Talán a derékvonal mélyebb V vonala? Talán a tény, hogy az új felsőben rendesen benne vannak a merevítések? 
Őszintén bevallom, nem vagyok biztos a válaszban, és ez azt is elárulja, hogy nem volt teljesen szándékos. Persze, voltak a régi ruhában dolgok, amiket nem szerettem, és változtatni akartam rajta, például ez a vonal:
Ne értsetek félre, tudom, hogy történelmileg autentikus, sok ábrázoláson lehet látni, Sisi koronázási ruhán is, nekem akkor sem tetszik. És/vagy nem áll jól nekem. Azonban, szerencsére, a magyaros ruha inkább egy gyűjtőfogalom, rengeteg változata van. 
Azt hiszem a tanulság annyi, hogy bár nem minden változtatás volt tudatos, az ösztöneim jók voltak. Ösztönösen tudtam, hogy a régi nem igazán úgy áll, ahogy kellene, és szintén ösztönösen megtaláltam a megfelelő változtatásokat. 

2022. február 12., szombat

Korcsolyázás

Az 1-es villamoson:

"Ó ,szia! régen nem találkoztunk!"

"Szia! De jó, hogy találkoztunk!."

"Hova mentek?"

"Korcsolyázni. Barátokkal."

"Ilyen ruhában?"

"Hogy másképp? 
















A képeken rajtam kívül Erdei Anna Erdei és Dala Dani.
Budapest, Óbuda főtér, korcsolyapálya
Fotók: Norbert Varga @Bodeszphoto