Ami rohan és én is rohanok utána, és amit húzok... mert nem tudom kitalálni, hogy legyek jó kislány, és blogoljam még be a nyárról azokat az eseményeket, amikről eddig nem írtam, vagy panaszkodjam egy kicsit arról, mennyire megváltozott az életünk, vagy mutassak (civil, vagyis nem történelmi ruhás) öltözködős képeket, vagy valljam be, hogy a nyáron alig kötöttem, vagy... vagy... vagy...
Néha azt hiszem, hogy csak úgy kiabálok itt a kályhacsőbe, néha azt hiszem, csak magamnak írok, aztán meglepetés szerűen a legváratlanabb helyekről, a legmeglepőbb emberektől hallom, hogy bizony olvasnak itt...
Elment a gyapjúnap is, és nem mutattam képeket arról, miket vittem oda (habár teljes mértékben benne volt a terveimben).
Szóval most van még három esemény a nyár végéről, amikről szeretnék nektek képeket mutatni, majd utána hozok (remélhetőleg) izgalmas dolgokat... Nem is tudom milyen szót használjak rá... Mondanám, hogy mókolós, hiszen az egyik nagymamám is ezt a szót használta, vagy molyolós, mert ezt meg a másik nagymamám használta, de úgy érzem mindkét szó "foglalt" már... na mindegy, szóval a nyári események végével a kezem is többet járt, és amint gyors egymásutánban ledarálom a három elmaradt bejegyzést hozom őket is.
Addig nézzétek milyen, ha mindenféle táskából kipakolom az asztal szélére a féligkész zoknikat...
Amikor ugyanezt a képet felraktam a FB-ra csak annyit tettem hozzá, hogy ezek itt azok a zoknik, amiken aktívan dolgozom. Ugye van pulóver aktív, kendő, stb, és egy rakás "dormant" félbehagyott cucc. Csak mondom.
