2017. január 26., csütörtök

Heti fonós

Ami sajnos, nem igazán heti, de most mit csináljak... a semminél azért talán mégis jobb, nem? Kitudja, még akár heti rovat is lehet belőle... vagy nem, nem akarok könnyelmű ígéreteket tenni.
Emlékeztek erre a kártolt battra?
 Egy kedves ismerősömnek kártoltam, aki a "Mindegy milyen színű, amíg az a szín levendulalila" korszakát éli :-)
Aztán az ősz, és  atél folyamán fontam belőle némi kétágú csipkefonalat.
A fonal szándékosan kissé rusztikus, főleg, mert újra, a mindent bele módszerrel kártoltam, főleg merinóból, némi alpakából, egy kevés selyemmel, és csillogós fényes angelina szálakat adtam hozzá, hogy semmiben se szenvedjen hiányt.  :-)
Kb 120  grammnyi, 970 méter, kétágú.

2017. január 24., kedd

UPK- újévi pulcsit kötünk

 Most már több éve, játszom ezt a játékot, amit Angelától tanultam... Mivel azt mondják, amit az újév első napján csinálunk, azt jó sokat csináljuk hát a következő évben, így nem árt, ha ezt az első napot olyasmivel töltjük, ami kedvünkre való... nekem nyilvánvalóan a kötés és a fonás az, nem esett tehát nehezemre csatlakozni Angela újévi pulcsijához...
Talán emlékeztek, arról szól, hogy újév napján az első dolgom az, hogy elkezdek egy kötött pulcsit, és addig (bármennyi elkezdett, félbehagyott,  neadjisten határidős feladatom van) nem kötök mást, amíg nem készül el. Mivel a kínaiaknál a piros a szerencse színe, ezért számomra az újévi pulcsi is piros. 
Az idén annyival nehezítettem a pályát, hogy a fonalat is én fontam hozzá, többféle piros/narancs/lila árnyalatú szöszt kártoltam össze hozzá, merino, dél-amerikai, gyapjú, és bambusz szálakból.
 Mivel a hangsúlyt a kézzel fonott fonalra szerettem volna tenni, a leheteő legegyszerűbb mintát választottam hozzá. A DROPS Take it Easy kardigánjából indultam ki, de a leírást úgy a szemek ujja alatti szétválasztásáig követtem, onnan mentem a saját fejem után.
Szokás szerint kapott karcsúsítást a derekánál, kötöttem ameddig a fonalam tartott. Adtam, hozzá jó széles lustakötéses szegélyt az aljára, és az ujjal szegélyére, mandzsettának. 
Jó sok fonalat megfontam már, használtam is kötött sálhoz, kendőhöz, kesztyűhöz, szövéshez, de ez az első, amikor felvenni való ruhadarabot készítettem saját fonalból.
 De kell vallanom, teljesen elbűvölt a fonal, kötés közben, az árnyalatnyi eltérések a színben, a vastagságban, szinte minden öltésnél.
Fotók: Deli Christopher Laurent.

2017. január 23., hétfő

Fekete hétvége...

Két évvel ezelőtt, tolmácsórán voltam, amikor megszólalt a telefonom... Számomra ismeretlen számról hívtak egyszer, kétszer, háromszor... Tudtam, hogy aznapra elengedtem Kristófot kirándulni egy osztálytársával, és annak (orvos) édesapjával... éreztem, hogy nem jelent jót... 
A hegek örökre megmaradnak, és az is lehet, hogy egész életében bicegni fog kicsit (vagy csak akkor, amikor fáradt talán), de hazajött, itt van, és a két lábán jár. Amilyen magasról esett le, hónapokig rémálmaim voltak arról, hogy mi más történhetett volna... És ugyan hibáztathattam volna mást, a döntést, hogy elmehet ÉN hoztam, végső soron én voltam a hibás. A lelkiismeret-furdalás ugyanúgy megmarad, mint a műtéti heg, és a bicegés. 

Tizenhatan soha többé nem mennek haza. Próbálok belegondolni a családok helyzetébe, de, összeszorul a gyomrom, és hányingerem van, és... ugyanígy képtelen vagyok egyetlen videót megnézni, és kerülöm a híreket, nehogy belefussak egybe...

Egy ismerősöm azt írta, hálás a sorsnak, hogy megszorultak anyagilag, különben, az ő fia is rajta lett volna a buszon... Azt hiszem én is hálás vagyok, mert Kristóf balesete miatt az összes sítábor, és társai ki vannak zárva... És szinte szemrebbenés nélkül mondhatok nemet az ilyen kirándulásokra. Tudom, nem zárhatom be, és nem aggódhatom agyon, de mivel egyszer már megtörtént, hogy elengedtem, és nem a saját lábán jött haza, hanem hozták, az egyensúly az aggódás, és a szabad szárnyalás engedése között kissé megbillent. Legalábbis egyelőre... sőt, most méginkább.

2017. január 19., csütörtök

Ahogy a TV-ben..

Nem tudom eldönteni, hogy ez az év túl lassan indul, vagy túl gyorsan... máris sokminden történt, de például még mindig nem jutottunk hozzá, hogy rendes fotókat készítsünk az újévi kardigánról... Azonban már nagyon szeretnék visszatérni a többé-kevésbé rendszeres blogoláshoz, így addig is, amíg a fotózás összejön be kell érnetek olyasmikkel, amit azóta és/vagy azelőtt csináltam :-)
Például többen is kértétek, hogy mutassam meg közelebbről a fonalakat, amiket a TV-stúdióban festettünk. Igen, tényleg ott készült, bár magát a fonalat itthon előre beáztattam, és nedvesen vittem magammal, de a színeket ott kevertük, ott öntöttük a fonalakra, és ott rögzítettük egy forró sütőben, amíg ott voltunk... engem ugyan nem zavar az ecet szaga, de a többiekre való tekintettel citromsavat használtunk a rögzítéshez.
Négy motringot vittem magammal, két törtfehéret, és két világos szürkét, és két tálban festettük. Érdekes módon, négy teljesen különböző motringot kaptunk (Egy-egy tálban azért általában ennél sokkal hasonlóbb végeredmény szokott születni)



Szeretnék egyet-kettőt, emlékként megtartani, és megkötni, legjobban a pirosas tetszik, és a petrolkékes/lilás, lehet, hogy még valami csíkosnak is jól mutatna.
Ha van valami ötletetek, javaslatotok örömmel fogadom, és ígérem, elgondolkozom rajta.
És valaki úgyis megkérdezi majd... az alapfonal DROPS Baby Merino.

2017. január 15., vasárnap

TV-s kaland

Ez egy igazi nagy kaland volt:-)
Fonás és fonalfestés a Duna TV-ben:

Figyelembe véve, hogy még mindig nagyon beteg voltam (vagyok), bedugult/folyó orr, málladozó bőr az orromról, üvegszilánkok a torkomban, és a fejem búbjáig orvossággal tömve, azért elég vállalhatóra sikerült.
A szokásos kérdést Csipkerózsikáról nem tudtam elkerülni, de ez viszonylag elfogadható ár volt, azért, hogy terjeszteni tudjam a kis színes, fonalas világ szeretetét.
A műsor az Interneten is elérhető:
http://www.mediaklikk.hu/video/csalad-barat-2017-01-14-i-adas/

2017. január 11., szerda

Egy mondat

Esküszöm, én annyira készültem, hogy ezt az évet az újévi pulcsival nyitom (igen, épp időben befejeztem a fonalat, igen, megkötöttem a pulóvert, nem, tényleg nem kötöttem addig mást, és igen, úgy egy hét alatt elkészült), de egy meglepetésként érkező támadás attól a megfázás/influenza vírustól/baktériumtól, ami az aktuális köreit járja a városban, alkalmatlanná tette az arcomat bármilyen fotón való megjelenésre, a testemet pedig képtelennek arra, hogy elég energiát zsedjen össze ahhoz, hogy felöltözzek ÉS elballagjak, valami olyan helyre, ahol elég fény van, ott pedig megkockáztassam, hogy a mínusznagyonsok fokban levegyem a kabátomat... szóval várnotok kell... addig meg tovább morfondírozok azon, hogy, mivel már többen számonkértétek, hogy eddig tartott-e a gyakrabban posztoló nagy lelkesedésem, mutassak addig valami mást (mert valahogy mindig akad ez-az, ami nem kerül fel a blogra, vagy elmélkedjem a hét nagy kérdésén, azon, hogy mégis hova fér el annyi takony az ember fejében, és hogyan varázsoljam magam prezentálhatóvá holnapra, mert jelenésem van...
Ebből a bejegyzésből meg lett egy jó hoszzú mondat... ami most már kettő...