2012. augusztus 27., hétfő

Fehér horgolt bolero

Fehér pamut/viscose turis fonal.
Kagyló minta, egyszerű forma.
Csak úgy egyszerűen.

2012. augusztus 19., vasárnap

Ugyanolyan csak egészen más

Apukám mondása ez, és most nem tudnék jobb kifejezést találni. A mesterségek ünnepe az idén is ugyanolyan volt mint mindig (a jó értelemben), számomra mégis egészen más.
Szegedi nemezelős barátnőmtől, Varga Dórától kaptam meghívást, hogy vegyek vele részt a fesztiválon, elsősorban fonás-bemutatóval, de vihetem a festett gyapjaimat és fonalaimat is.
Heteken keresztül készültem, festettem, motringoltam. Néha segítségem is volt, (köszönöm Roni! ), és már a színekben való tobzódás, és a jó társaság is megérte volna, de a  java csak ezután következett.
Rengeteg érdeklődő állt meg, olyan is, akinek régi, gyerekkoi emlékeit elevenítette fel, olyan is aki sohasem látott fonást , és bár a Csipkerózsika sztori rémlett, kéziorsóval még képen sem láttak fonást, olyan is jött, aki tanulni szeretett volna.
Vevő is akadt szép számmal (az első a facebook-os kötős-horgolós csoportból Bene Eszter), de több ismerős ismeglátogatott. Volt olyan, akivel korábban sohasem találkoztam, de kiderült, hogy olvassa ezt a blogot. Olyan aki a kiválasztott fonalat, gyapjút messzire, Amerikába, sőt Ausztráliába vitte.
A rendezvény még két napig tart, bár fonal és gyapjúkészletem jócskán megfogyatkozott, még van miből válogatni. Gyertek, látogassatok meg!

(Fotók: Rigó Tamás)

2012. augusztus 13., hétfő

Mennyit ér?


Úgy egy hónapja fárasztó egyetemi vizsgáról jöttem haza, és csak úgy lazításnak a C und A-ban tettem egy kört. Ahogy az éppen akciós termékeket nézegettem, valamin megakadt a szemem…Egy kardigán…pamutból… horgolt…nem is drága…gyorsan megveszem! De ahogy egyre közelebbről vizsgálgattam, és egyre többet gondolkodtam a kérdésen az egyik kedvenc vesszőparipám találta meg az utat a gondolataimba, és minél többet gondolkoztam, annál dühösebb lettem…

Aki ismer, tudja, hogy mennyire szószólója vagyok a kézimunka értékének, és annak, hogy nem szabad elkótyavetyélni, áron alul adni ezeket a dolgokat, és mekkora szégyennek tartom, hogy nincs a kézimunkának értéke, Magyarországon még kevésbé, mint máshol.

Nézzük csak meg ezt a kardigánt közelebbről. Horgolt. Amennyire szeretem a kötést, a fonást, vagy a hímzést, egy dologgal mindenkinek tisztában kell lennie. Mindezeket gépek is tudják csinálni. A horgolást viszont nem lehet. Nincs olyan gép, ami horgolni tudna, vagy utánozni a horgolást. Ha bárhol olyasmit láttok, ami horgolva van, azt valaki kézzel készítette. Valaki a kezébe vette a fonalat, a horgolótűt, és hurokról hurokra horgolta meg azt a darabot. Nincs más megoldás.

(az információt többek közt ez az oldal a "crochet supplies" bekezdésben, vagy ez a másik erősíti meg .)

Nos, hogy ezt tisztáztuk, nézzük meg, mégis mennyibe kerülne ez a bizonyos ruhadarab, ha…

Mindannyian tudjuk, hogy egy ilyen üzlet legalább 50 százalékos árréssel dolgozik (ha nem többel). Nagykereskedőtől vásárolnak, ahol szintén van árrés. Mindenesetre legyünk optimisták, és vegyük azt, hogy a gyár megkapja a pulóver árának a felét… A gyárat nyitva kell tartani, fizetni az áramot, a vezetőket, a könyvelőket, a csomagolást, és ki tudja még mit. Nem vagyok gazdasági szakértők, senki ne várjon tőlem pontos kimutatást, ezek általános feltevések, leginkább csak a gondolataim alátámasztásaként.

Egy ilyen kardigánhoz körül belül 400-500 grammnyi fonalra van szükség. Nyilvánvaló, hogy a gyártó nem a kiskereskedőtől veszi a fonalat, inkább a termelőtől. (és akkor itt ne is menjünk a fonalgyártás, és kereskedés rejtelmeibe… mint aki maga is fon, tudom mivel jár a fonal készítése…még ha azt géppel is készítik.)

Szóval, azt hiszem, elég gyorsan tudok kötni és horgolni. Nem ipari méretekben persze, de egy hobbi kötőshöz képest szeretem azt gondolni magamról, nem vallok szégyent. Ha semmi mást nem csinálnék, csak napi 10 órát horgolnék, akkor is bele telne vagy 3-4 napba mire egy ilyen darabot elkészíteni. Tegyük fel, hogy valaki, akinek nálam nagyobb gyakorlata van, kétszer olyan gyorsan halad. OK, tegyük fel, hogy túlbecsültem a saját képességeimet, és egy igazi profi úgy 15 óra alatt készül el.

Ha mindezt számításba veszem, kezdek csak igazán elgondolkozni azon, mégis mit kaphat az, aki leül, és valóban meg is horgolja ezt a kardigánt?  Milyen órabért fizetnek neki? És az vajon mire elég???

Csak úgy kezdetnek, ha nekem kellene erre a darabra egy fair trade árat kikalkulálnom, az valahogy így nézne ki:

Fonal: 2000 Ft (ami nagyjából fele a kiskereskedelmi árnak.)

Munka: 15 óra (és, számoljunk csak a minimál bérrel, és ez a munka ugye, ismerjük el,  már legalább kézműves, ha éppen nem is művészi munka) 15 * 500 Ft= 7500 Ft

Ha ehhez hozzáadjuk a gyár/nagykereskedő/üzlet árréseit, mennyibe kellene kerülnie ennek a kardigánnak?

Igen, tudom. Nem vagyok hipokrita, én is hordok adidas cipőt, és más olyan holmit, ami hasonló körülmények között készült. De van egy óriási különbség. Cipőt nem tudok készíteni magamnak, de horgolt/kötött kardigánt igen.

Ez volt az a pillanat, amikor visszaakasztottam a vállfát a helyére és kisétáltam az üzletből. Hogyan várhatnám el bárkitől, hogy értékelje az én munkámat, ha én nem teszem ezt másokkal? Még akkor is ha a világ másik felén él, még akkor is ha soha nem találkozom vele, még csak azt sem fogom tudni ki is az. Senki ne használjon ki egy kézművest az én kedvemért. Ha horgolt kardigánra vágyom, leülök, és elkészítem magamnak. Még akkor is, ha többe kerül. Még akkor is, ha tovább tart.

2012. augusztus 9., csütörtök

Ennyi

zoknit tudok kötni kb  két órás várakozás alatt (a János kórház szemészeti ügyeletén... az ellátás milyenségéről most inkább ne ejtsünk szót...)

Szolgálati közlemény: Kéziorsók érkeztek!


Szolgálati közlemény: Megérkeztek végre a régen várt tanulásra is alkalmas kéziorsók.
Kérek mindenkit, akinek ígértem, aki szeretne, akinek tartozom orsóval az jelezze.
(Az orsók mellé az első lecke : ajándék :-) )

2012. augusztus 2., csütörtök

Készítsétek elő a napszemüvegeket..

Mert könyékig voltam a festékes edényeimben
Részben a nyári unalom elűzéséhez...
Részben a depresszió legyőzéséhez...
Részben az alkotói válság ellen...
És csak mert fel akartam vágni bizonyos barátok előtt :-)...
Hamarosan (amint a házi fotósom előkerül a mindenféle nyaralásból) kötős/horgolós képeket is hozok majd...)