2011. február 25., péntek

Selbu harmadszor

Harmadszor is megkötöttem, és az az érzésem ez nem volt az utolsó.
Nem sokkal azután, hogy az enyém kész lett egy kötős találkozót találkoztam Adéllal, akinek annyira megtetszett, próbálgatta, forgatta, nem akarta elengedni. Annyira meghatott, hogy bár nem nagyon szeretek másnak kötni mégid felajánlottam, hogy elkészítem neki.
Sötéstszürke, és sötétpiros Müllerben kapható Lana Grossa fonalat küldött hozzá a két színből egy-egy gombolyagot.A pirosból maradt egy kevés, a szürkéből szinte semmi.
Az ilyen "stranded" mintáknál (színes kötés, ahol, az éppen nem használt szín szálját a munka mögött vezetjük) éppolyan sokat számít, éppanyira fontos egy alapos blokkolás, mint a kötött csikéknél.
Nézzétek, elkészülte után a sapkán a minta összehúzódik, a szemek kicsit össze-visza állnak, és a sapka maga jobban hasonlít egy bilire, mint egy beret fazonra.

Kötés után melegvízbe áztattam, egy gumiszalaggal gondoskodtam arról, hogy a passzé része véletlenül se nyúljon ki, és a lakásban található 28-30 cm átmérőjú fedőre feszítettem fel.
Száradás után rögtön csomagoltam és postára adtam, így nincs élő modellen készült képem.A megérkezés után kapott levélből arra következtettem...új tulajdonosa eléggé meg volt elégedve. :-) Hát megérte. ( fonalról, amit cserébe kaptam ne is beszéljünk ;-) tuti jó vásárt csináltam)

2011. február 20., vasárnap

Fonókör

Fonókörben voltam-másodjára. A "géppark" minősége láthatóan jelentősen javult. A régi antik darabok mellett az új szépségek is megjelentek. Az én Katicám is igazán jó társaságba került.
Jó volt a régiekkel újra találkozni.
És az új arcok felbukkanása is öröm volt.
Nekem külön jólesett, hogy a rokkák mellett a kézi-orsós fonás is sokakat érdekelt...
Köszönjük a szervezést, remélem hamarosan újra találkozunk.

2011. február 18., péntek

Álmatlan éjszaka

Na, vajon miért nem aludtam?

Még szerencse, hogy szereztem némi gyakorlatot Ikea bútorokkal. Meg, hogy örököltem ezt-azt apámtól.
 Kristóf a katicát is megtalálta. (ez igenis FONTOS!)
Most már csak az kell kitalálnom, hogyan teszem a párnám alá....
 Bocsi, hogy ilyen szűkszavú vagyok, de ki vagyok ütve. Néhány nap múlva részletesebben is beszámolok, jó?

2011. február 17., csütörtök

Festegettem

A várakozást megkönnyítendő gyapjút festettem...
Ezt eper, dinnye, és áfonya italporral
Ezt naranccsal, mandarinnal, és meggyel.
Ezt meg profi savas festékkel

2011. február 15., kedd

Helm szurdoka kézzel fonott fonalból

Azt hiszem ezt akár hosszú távú projectnek is hívhatnám, mert úgy egy éve kezdtem el a fonalat fonni hozzá, natúr-színű tiszta alpakkából. Amikor a gyapjút vettem nem voltak vele konkrét terveim, de elég hamar eldőlt, hogy egyszer Helm szurdoka sál lesz belőle.A fonalat júliusban fejeztem be, azóta a könyvespolcomon várta a sorsát...Egészen addig amíg az épp futó munkáimmal nem ütköztem falakba, mindegyik olyan ponton volt/van ahol döntésre, gondolkodásra, számolásra lenne szükség...a könnyebb utat választottam, új darabba kezdtem.
Blokkolás előtt ilyen volt... Nem tudom megállni, hogy ne készítsek, ne mutassak előtte-utána képeket, mindig elbűvöl mennyit változnak a csipkék egy alapos blokkolással.
A kendő kétféle mintából áll.Az egyiket "cloister"-nek (zárdának) hívják.A bogyókat, nuppokat sohasem szerettem túlságosan, de ebben jól mutatnak..talán, mert nincs túl sok belőlük.
A másikat "moorish lattice"-nek (mór rács).
Két darabban kell megkötni, és kötést utánzó öltéssel összevarrni (kitchener stitch).
200 gramm alpacca, 700 méter kétágú fonal, ami kicsit "szöszös". A mintából a középső méretet használtam, elég nagy, hogy beleburkolózzam, de elég könnyű, hogy félbehajtva sálként használjam.

Annyira tetszik, még az tényt, hogy Kristófnak sikerült beletenyerelnie, és kettétörnie a kedvenc Brittany kötőtűmet is elnézem... Főleg, mert így kiderült, hogy az egyik kedvenc forrásom újra szállít Magyarországra.
Na, és most mehetek, és köthetek egy törtfehér kesztyűt hozzá....Soha ne legyen nagyobb gondom :-)

2011. február 13., vasárnap

Készülök

Az időre mire megérkezik a rokkám...ami, ha minden igaz már csak napok kérdése...
Addig is, a várakozást mekkönnyítendő, mindenféle fonnivalókat készítek elő. Ezeket Zsu-val kártoltuk, még január elején....
Az első szintén az őszi fonósnapon kezdődött, ahol Ritával festettünk is... A sima merinó kicsit összeált a forró festéklében, magában lehetetlen, vagy legalábbis nagyon nehéz lett volna fonni... Így nemcsoda, hogy felcsillant a szemem, amikor megtudtam, Zsuzsánál épp tartózkodik egy kártolódob.
De, ha már lúd legyen kövér alapon, és mert volt egy maréknyi angórám, nem csakúgy magában, hanem egy kis fehér angóra csíkokat is engedtünk bele, remélem  fonás után kicsit olyan "heathery", cirmos, tweedes lesz, de majd meglátjuk...
Az az egy biztos, hogy olyan könnyű és puha mint egy felhő...
Annyira felbuzdultam a sikeren, hogy rögtön előástam a készleteim mélyéről egy zacskót, amiben mindenféle szöszmöszök voltak a kék, és türkiz árnyalataiban. Volt abban merinó, láma, mohair, és még ki tudja mi... És a végén persze, ezt is megkínáltuk a maradék angórával.
Ezek után már tudadosan készültem a legközelebbi alkalomra. Festettem úgy 8-10 dkg merinót Colombus festékkel farmer kékre.
Kb ugyanennyi alpakkát Kool Aid-el...olyan türkizes viz-kék lett, azt hiszem ilyesmit kapunk, ha gyári "aqua" árnyalatú festéket használunk.Érkezett még az Etsy-ről egy kis igazi türkizkék angora, és "angelina", ami olyan fényes, csillámos, de ebből csak egészen keveset, úgy fél-egy dekát használtunk.
Végül pedig, olyasmiket használtam fel, amiket a készleteim átnéznése közben találtam... több mint két éve lapulnak a nagyszobai szófa tárolójában, még akkor vettem őket, amikor még nem nagyon tudtam mire kell figyelni... A kiindulás két csomag merinó és seacell (tengeri hínárból készült selymes viszkózféle) volt, az egyik sötétlila, a másik sötétkék volt. Ehhez adtunk orgona színű merinót, végül narancssárga merinó-csíkokat "húztunk bele", és hogy az egészet megbolondítsuk egy egészen kevés napsárgát is, ami még egy évekkel ezelőtti turkálós kirándulás eredménye.Se előtte, sem utána nem találkoztam többet gyapjúval ilyen helyeken.
Az Etsy-t nézegetve, mindig elolvadtam a szép színes kártolt battoktól...És most itt pihennek szépen sorban a szófa háttámláján, mint a madarak a villanydróton.

2011. február 12., szombat

Farsang van...

Az egyik kábel-csatornán újra kezdték játszani a Lois and Clark sorozatot, amit én még Amerikában láttam, annak idején sokat tanultam belőle angolul. Kedveltem is, meg egy kicsit nosztalgiából is kezdtük el nézni, amikor Kristóf betegsége alatt belebotlottunk.
Aminek persze egyenes következménye lett, hogy farsangkor mi akart a gyerek lenni? Persze, hogy Superman...Először nem izgultam, az elmúlt hetekben minden turkáló tele volt jelmezekkel, és Superman jelmez is volt két-három mindegyikben...addig a pillanatig amíg gyermekem ki nem mondta a varázsszót... Abban a pillanatban nyom nélkül tűntek el, pedig, ha tíz turiban nem jártam, akkor egyben sem... Hát,mit tehet ilyenkor egy anya... Újjabb köröket kezd a városban megfelelő alapanyag után kutatva.Jártam vagy hat boltban, és a három színű anyagot végül három különböző helyen sikerült megvennem... ehhez képest a szabás-varrás nem is volt akkora kunszt...
Kivéve egy tényt. A Google képekben (ahonnan megpróbáltam a részleteket le-lesni) Supermant csak szemből mutatják, és csak a nagy nap előtti este, az éppen aktuális epizódot néztük, láttuk, hogy a köpenyen hátul is van S betű... Nosza este tízkor elő az ollót, a maradék anyagot, és applikáljunk...
Ezt a jelmezt pedig a barátnőm kislányának készítettem. Az ő iskolájukban nincs verseny, rangsorolás (milyen jó is az, csak úgy jól érzik magukat), de minden évben van egy adott téma. Az idén a Dzsungel volt. Dóri kis barátja(umm, gyerekszerelme :-)) épp Tarzan akart lenni, hát Dóri meg akkor Jane. Szereztek párduc mintás anyagot, és ez sikerült:

2011. február 9., szerda

Rosamund lilában

A figyelmesek már láthatták ezt a kardigánt a pilisi gyapjónapról készült képeken, ez volt amit január elsején kezdem.
Rosamund kardigánja a 2009 őszi Interweave knittingből
A fonal Lana Grossa Royal tweed, amit Regula barátném hozott Bécsből.40dkg-ot használtam, az utolsó méterig elfogyott.
Egyetlen dolgon változtattam, gombok és gomblukak helyett hurkokat és azokat a kis fa...akármiket, most nem jut eszembe a neve, használtam.jaj és adtam az oldalához egy kis extra fogyasztást-szaporítást a szebb derékvonalhoz.
igazán gyors darab volt, néhány nap alatt sikerült befejeznem... Képeket készíteni, az már más kérdés...

2011. február 7., hétfő

Játszogatok a fonással

Fonogatok, fonogatok a kéziorsóimmal, de mivel egy-egy nagyobb darab csipkéhez való fonalat megfonni nem kevés idő, néha rendesen bele tudok unni, még akkor is, ha nemcsak a kötés, hanem a fonás terén is több projekt fut egymás mellett. Ilyenkor kisebb adag gyapjúkkal kísérletezgetek....
Ez itt például még az őszi fonós napon kezdődött, Melindával kártoltunk egymásra mindenféle színű gyapjút,amikről nem nagyon gondoltuk elsőre, hogy mennek együtt... aztán később megfontam, ez a kicsi motring lett belőle.
Még ez is az őszi fonósnap eredménye.  Ritától kaptunk nyers gyapjút, nekünk kellett kimosni (ez megvolt) és megkártolni (erre nekem csak a fonósnapon volt alkalmam). Még ott befestettük lilála, amitől elég rendesen összetapadt, csak úgy magában nehéz lett volna fonni. Ha már úgyis újra kellett kártolni, most kézikértoló kefével, tettem hozzá egy kevés fehér merinót. Az eredmény határozottan rusztikus lett...
Ez pedig a legújabb kincsem. A Pilisi gyapjúnapon kaptuk Adrienntől ezeket a színesre festett gyapjúkat, amit úgy akartam megfonni, hogy a színek minél inkább "egyben maradjanak", és az elkészült fonal, megkötve csíkos legyen. A szokásos vastagságúra fontam (ami miatt Zsu csak Pókasszonyként emleget), de nem két ágúnak cérnáztam össze, hanem három ágúnak, a navajo technikával.
Nem túl sok ez sem, három deka sincs, de úgy 100-110 méter..
Mégis, mi mást lehet vele csinálni, mint a könyvespolc szélén csodálni???

2011. február 1., kedd

Fehér oroszlán

Ahogy látszik a bejegyzésekből nem túl sokat kötöttem mostanában... van persze néhány projektem a tűkön, némelyik határidős is, de olyan pontokon, ahol valami döntést kellene hozni, számolni kellene...
Addig is amíg kirángatom magam a gödörből mutatok valamit, amit még az év legelején fejeztem be...
A második Lion neck kardigánom. Már egyszer megkötöttem, és annyira szeretem, hogy más színben is szerettem volna.
A fonal krém színű merinó/kasmír az ICE yarn-tól, kicsit kevesebb, mint 400 gramm.
Bocsi, a fotók nem a legjobbak, de a fényviszonyok nem nagyon akarnak mostanában együttműködni...