2013. december 25., szerda

Clapotis ajándékba

A cserebere stóla csereberének indult, de előrelátó egyének, mér akkor látták, hogy lehetnek olyanok, akiknek egy méretes stóla, főleg így karácsony előtt nem igazán férne bele. Viki mintegy viccesen azt mondta, hogy régóta vágyik egy Clapotisra, nem lehetne, hogy jön a cserebere csoportba, és jól megköti magának? Én meg szintén viccesen azt írtam erre, ha őt kapom kötök neki egyet... kézzel festett kézzel font fonalból.  Erre csodák csodájára, a szervezőktől épp Vikit kaptam.
Egy csomó szösszel kezdtem, amit több nekifutásban festettem különböző árnyalatokra, különböző színkombinációkban, mire elégedett voltam az eredménnyel...
A szokásos hajszálvékony csipkefonalamnál valamivel vastagabbat készítettem, olyan "vékonyabb fingering" volt a célom.
Clapotist kötni nem nagy durranás, csak sima, csavart sima fordított szemek vannak benne, fogyasztás, és szaporítás...
Sőt, kimondottan unalmassá válik amikor a leejtett szemek varázsa kicsit megkopik...Még szerencse, hogy van néhány tanárom az egyetemen akik nem bánják, ha az előadásaikon kötöttem...
Szóval ebben a kendőben van úgy 1000 km (vonaton), néhány óra Fantasy irodalom, Digitális kultúra és a rajongók, még egy kis academic writing is.
festésné, fonásnál arra csíkos hatásra törekedtem, hosszú átmenekkel, mint pl a Noro, csak éppen ez kétágú, és a Noronál valamivel egyenletesebb (amolyan se vele se nélküle kapcsolatban vagyok a Noro fonalakkal)...
Az eredmény egy méretes stóla lett, 200 gramm BFL/selyem alapanyagból...

2013. december 23., hétfő

Cserebere fogadom

A Facebookos kötős csoportokban időről időre szerveződnek ilyen-olyan csere-berék, de mindig nagyon óvatosan közeledtem hozzájuk, vagyis inkább sehogy, vagy ha mégis, akkor úgy, hogy adni akartam valakinek, valamit, és nem nagyon érdekelt mit kapok, nem volt semmilyen elvárásom.
Nem kellett volna ehhez az állásponthoz ragaszkodnom...Csillagtól kaptam ajándékot ( Akinek rendes neve is van, Erika, de csillagként jegyzi magát a facebookon, és én személyesen is így hívom :-) )
Jó időbe beletelt mire elfogadható képet tudtunk készíteni, a szemeszter végi hajtás, beadandók egymás hegyén hátán, rövid nappalok, ráadásul sötét felhős időjárás... próbáltunk fedett helyen fotózni, de szinte használhatatlanok voltak a képek... És az én Ajándékom (igen, így nagybetűvel) megérdemli hogy épkézláb képek készüljenek róla. Hiszen tökéletes. Pont ilyenre vágytam. Szeretem a színét, az anyagát, a mintáját, mindenét. Köszönöm.
(Az én ajándékomról külön írok...)

2013. december 20., péntek

Jazzy

A fonalfogyasztás, és az ajándékozzunk kézzel készített tárgyakat mozgalom jegyében...
Timi barátnőm arról panaszkodott, hogy elvesztette a sapkáját...így a meglévő fonalkészletből kerestem egy gombóc sötétszürkét, és egy kis pirosat, és kikerestem az Escargot sapka mintáját...
A sapkához kesztyű is dukál, hát a zoknifonalas dobozok is előkerültek...
A tulajdonos, úgy tűnik, örült :-)

2013. december 19., csütörtök

Heti fonós

Gyöngyös alpaca... két kézzel festett, kártolt 2.6-2.7 unciányi battott kaptam.
Két motring 430-450 méteres háromágú (navajo) gyöngyös  csipkevastagságú fonal lett a vége.

2013. november 20., szerda

Lustakötés...

Elkezdtem kötni a lanesplitter szoknyát... csíkos lustakötés... Mégis mi a fenét gondoltam, mivel ki nem állhatom a lustakötést, csak egy-két soron keresztül tudom elviselni. Csak a díszítés kedvéért, vagy a pöndörödő széleket elkerülendő, amit, ha lehet még jobban utálok.
Aztán nagyon gyorsan annyira meguntam, hogy legszívesebben kiböktem volna a szememet a fém kötőtűvel, hát gondoltam unalom ellen a legjobb lesz..."gyorsan kezdjünk valami másba, valami teljesen újba!"
Egy csíkos, lustakötéses kendőbe...na persze.

2013. november 17., vasárnap

Menyasszony

Na, most, hogy így leszögeztük, hogy egy önző dög vagyok, és nem kötök másnak csak magamnak, itt mutatok még valamit, amit ajándékba készítettem.
valamikor a tél végén Luca (a Barkafonalból) azt kérdezte, "nincs valami nyers színű kézzel font fonalad?"
"Hát, nincs, de csinálhatok.. miért?" "Mert férjhez megyek, és szeretnék valamit kötni, vagy horgolni a menyasszonyi ruhámhoz." Ott áll egy boltnyi fonal között, és az én fonalamat kéri. Persze, meghatódtam, és eszembe sem jutott nemet mondani.
Kiválasztottuk a szöszt, én megfontam 7-800 méternyi csipkefonalat.
De megtartottam olyan 60 grammnyit, amiből fingering vastagságot fontam, mert amolyan nászajándékot terveztem. Amit tervezett, végül nem készült el (a bolt sürgős költöztetése miatt-gondolom), de nem kellett kézzel kötött darab nélkül férjhez mennie a fonalboltoslánynak, mert néhány nappal a nagy esemény előtt átadtam egy pár könyékig érő csipkés kesztyűt...
Amiket legközelebb az esküvői képeken láttam viszont.
Kézzel font alpaca/selyem, 50-60 grammnyi, gyöngyökkel, a hosszra nem emlékszem, de elfeleztem, és mivel a kesztyű fentről (az ujjaktól) lefelé készül szinte az utolsó méterig elhasználtam. A kesztyű maga, az én tervezésem.
(a fotókat Zemplényi Luca engedélyével használtam. Sok Boldogságot!)

2013. november 15., péntek

Zsazsa

A középiskolában én voltam a rebellis diák, ő meg a rebellis tanár. Bár kevés órát tanított nekünk, mégis kedveltük egymást. Amit pedig tanított, az megmaradt, olyannyira, hogy az egyetem első irodalomvizsgáin abból éltem, amit annak idején a fejünkbe kalapált. Sőt, az, hogy ma már ott tanít, az egyik döntő szempont volt, amikor végül a szegedi egyetemre adtam be a jelentkezésemet pár éve.
Bár vagy 25 évig alig találkoztunk, ott vettük fel a fonalat, ahol annak idején abbahagytuk, és amikor megemlítette, hogy szeretne, valami kézzel kötöttet, valami könnyűt, csipkéset, gyöngyöset, azt mondtam miért ne... Ok, ha ismertek tudjátok, hogy az önző kötősök táborába tartozom, ritkán, kivételes alkalmakkor kötök másoknak. De Zsazsa kivételes személy, és egy csipkés top nem akkora dolog, ugye? (A csipkekendőket ne is említsétek neki!)
Tucatnyi ujjatlan csipkefelsőről küldtem képet, majd az internet minden zugát feltúrtam, hogy a "pont olyan" fonalat megtaláljam, a gyöngyösbolt készletét átválogatva választottunk ki a tökéletes gyöngyöt. A kötés ehhez képest már  simán ment, bár a mintán változtattam, körben kötöttem, és a derékvonal kialakításához plusz fogyasztás/szaporításokat.Az átadásnál Zsazsa azonnal fel akarta próbálni. És a mosoly az arcán megérte.
Minta: Leafy Glen Shell
Fonal: Ice Yarn Silk, alig több mint két gombolyagot használtam a 25 grammos gombócokból, ez a felső tényleg KÖNNYŰ.
Gyöngyök: Toho 6-os az Igazgyöngyből.
Fényképezkedésre nem készültem, nem vittem magammal gépet, Kocic Larisa lőtt egy párat a telefonjával.

2013. október 28., hétfő

Csipkés Shalom

A stresszel, és a csalódással leginkább úgy küzdök meg, hogy csinálok valamit. Valamit megcsinálok, elkészítek. Kisgyerekkorom óta kötök, de emellett kamaszkoromban, és a húszas éveim elején varrtam (az unokatesóm mondta, szeretne ő úgy csalódni, és elkeseredni mint én, aztán a végén egy blúzzal, vagy szoknyával többet találni a szekrényében), a harmincas éveimben patchwork takarókkal bíbelődtem, ha valamivel nem akartam szembe nézni. Manapság egyre inkább a kötésé a főszerep. 
Így, amikor a múlt héten helyre kellett állítanom a világ folyását, olyasmit vettem elő a rejtett (vagy nem is olyan rejtett) készletekből, amit már régóta meg akartam kötni. A minta és a fonal már vagy négy éve megvolt. Minden ősszel kivettem a dobozból, aztán elterelődött a figyelmem, és minden tavasszal szépen elpakolta. tavaly eljutottam egészen a motringok felgombolyításáig.Most végre megkötöttem.
Bármennyire is tetszett a Shalom kardigán, nem tudtam békén hagyni a mintát. A kötésmintám jócskán eltért a megadottól, ráadásul nyitottam nyakvonalat akartam, így 220 szemmel kezdtem, és úgy gondolomra folytattam. Csipkemintét tettem az elejére, és a hátára, szokás szerint nagyvonalú fogyasztást/szaporítást a derékvonalnál.(Azt már nem is tudom mit mond a derékvonalról a minta, nem olvastam túl alaposan. Ha jobban belegondolok, a mintát legfeljebb a vállvonal kialakításáig olvastam.)
Az ujjához hozzáadtam néhány sor lustakötést, és a végén ennyi extra fonallal fejeztem be a kötést:
És a technikai adatok:
Shalom kardigán
400 gramm Artesano Aran fonal (50% alpaca6 50% merino)
3.5 mm addi körkötőtű, és Brittany kéthegyű kötőtű készlet.
A fotókat Tóth Krisztina készítette.

2013. október 10., csütörtök

Hivatalos közlemény: FRISSÍTETTEM

Végre megkaptam a képeket, és időm is volt, hogy frissítsem a "bolt" választékát.
A szokásos módon, a jobb oldali sávból lehet elérni a kézzel festett fonalakat:

http://peony-halo.blogspot.hu/p/szabad-predakezzel-festett-fonalak.html

És a kézzel festett gyapjúkat:
http://peony-halo.blogspot.hu/p/szabad-predagyapjuk.html

ássátok bele magatokat, válogassatok kedvetekre, rengeteg szép új szín van!




2013. október 7., hétfő

Inspiráló Inspira

Az inspira cowl nyakmelegítő izé, régóta a listámon volt, annak ellenére, hogy kifejezetten NEM vagyok nyakmelegítő rajongó...
Nem igazán látom mire is jók, először is ki nem állhatom, ha valami szoros a nyakam körül (hmm, garbóm sincs), másodszor nehezen tudom elképzelni, hogy átrángassak a fejemen egy ilyen kötött dolgot, totál káoszt csinálva a hajamból.
A minta, és az elkészült darabok a Ravelry-n azonban izgatták a fantáziámat, annyira, hogy nem hagyhattam, hogy észérvek távol tartsanak, így egyszer csak alámerültem a látszólag végtelen zoknifonal készletembe, előjöttem egy gombolyag szürke, és egy gombolyag lila, "öncsíkozós" METF (meghatározhatatlan eredetű turkálós fonal) -al jöttem elő, és megkötöttem.
Rengeteg elkészült darabot áttanulmányoztam a Ravelry-n, és a mintát is átfutottam, azonban bevallom, nem tanulmányoztam át alaposan, ráadásul nem is volt nálam amikor Szeged felé a vonaton, és előadások alatt kötöttem, így leginkább a fejemben élő kép után mentem.
Az eredmény tetszik, arra, viszont, hogy fogom-e használni, és mennyit, csak a jövő tud választ adni.

2013. szeptember 26., csütörtök

Heti fonós: Gyöngyös

Ez a szösz jó ideje lapult a fiókomban, és egy "nincs mit fonnom" rohamomban bukkant elő... Beismerem, szeretem a hosszában csíkosra fésül szöszöket, szeretem ahogy a színek finoman keverednek, és végül mégis egyöntetű színt adnak, ha kissé tweedes hatásút is, de hát ki nem szereti a tweedes hatást?
Merino/selyem keverékként kezdte a pályafutását, lilás/kékes/szürkés fekete alapban piros és fehér selyem csíkokkal, amiből először nagyon vékony egyágút fontam.
Majd navajo technikával cérnáztam, és szabálytalan közökben gyöngyöt fűztem bele. Van ahol 1.5 méter is van a gyöngyök között, van ahol három gyöngy is került egy méterbe.
100 gramm szöszt használtam, és 15 gramm japán TOHO üveggyöngyöt (8-as méretűt).
A végeredmény 660 méter csipkefonal lett.
Ami a barátnőm szerint : baromi sok fonás, baromi vékonyan...

2013. szeptember 22., vasárnap

Hálaadás...

Korábban is említettem, de ismételnem kell magam. Az elmúlt néhány évben gyakran éreztem, hogy bárcsak feladhatnám, vagy legalább születhettem volna valaki másnak.
DE, időről időre, kapok egy-egy olyan napot, ami hálával tölt el. Aminek a végén jó hogy én én vagyok. Aminek a végén leülök, és hálát adok az Istennek, vagy az Univerzumnak, vagy akárkinek/akárminek aki felelős.
A tavalyi év "gyapjúnap"-ja ilyen volt. Az idei még inkább.No nézzük miért is...
Már a tény, hogy anélkül került erre a napra, hogy tudtuk volna, erre a napra esik a WWSIP Day , vagyis a world wide spin in public, a nyilvános fonás világnapja. Kell-e ennél jobb program, egy ilyen eseményhez kapcsolódóan?
Már a felkészülés, a színes fonalak, gyapjú festése is fényt és színt hozott a napjaimban. A barátok akik segítettek felkészülni a másik öröm.
Sokan eljöttek, és hagyták, hogy beszéljek arról amit annyira szeretek....
Volt aki csak az én kedvemért jött...
Találkoztam idegenekkel, kötöttem új barátságokat...
Egésznap fonhattam, és beszélhettem a fonásról, anélkül, hogy unott arccal, üveges szemmel néztek volna rám..
Egészen kicsiknek is megmutathattam, hogyan készül a fonal, és abból a szövet...
És néha apukát még jobban érdekelte a dolog, mint a gyerkőcöt :-)
Volt aki esküdözött, hogy márpedig ő aztán ezt sohasem... aztán mégsem tudott ellenálni... és orsóval, meg szösszel ment haza...
Olyan gyerekek is jöttek akik az első próbálkozásra úgy fontak, mintha orsóval a kezükben születtek volna.
És természetesen köszönetet kell mondanom Zsókának és Adriennek a szervezésért, és a meghívásért.A barátoknak akik hagyták, hogy szemérmetlenül hirdessük az eseményt a facebookon, sőt saját megosztásaikkal is segítettek.Roninak, és Krisztinek a felkészülésben nyújtott segítségükért. Tamásnak a fuvarért, és a vacsoráért. Mindenkinek aki eljött. Aki nem jött az irigykedjen.
De visszajövünk. Lesz még ilyen. :-)
Tegnap örültem, hogy én mégis én vagyok.