2019. december 31., kedd

egy év



Egy évvel ezelőtt könnyes szemmel mondtam, nem akarom, hogy vége legyen az évnek, mert 2018 őszénél jobb nem jöhet. De arra gondoltam, megadom az esélyt a következő évnek, hogy bebizonyítsa, nem volt igazam… És úgy lett. Persze, ebben is volt rossz is, sírás is, de soha rosszabbat, senkinek. Nem tudok olyan nagy montázst készíteni az elmúlt év képeiből, hogy minden és mindenki beleférjen. Család, barátok, szerelem, munka, utazás, zene, hagyományőrzés, és fantasztikus kalandok. 2020 kapaszkodj, jövök! Boldog Újévet!

2019. december 15., vasárnap

Párizsi fonás.

És egy kis fonós tartalom...
Ugye azt gondoltátok, feladtam a fonás? Nem, nincs az az isten. Sőt, úgy érzem, lassan de biztosan szépen visszaillesztgetek jópár dolgot az életembe... a festést, a kötést, és persze a fonást is. Főleg, ha valami megihlet. Mint például Párizs. 
Nem, nem jártam Párizsban (bárcsak....) de ezt a színt azóta így hívom, amióta évekkel ezelőtt először festettem. Piros, kék, és egy kis fehér. (Bocs, az eredeti szösz fényképének minőségéért, de bér tudom, hogy lefotóztam anno, de nem találok más képet, mint ezt a bélyegnyit, amit a telefonom az előző telefonról áthúzott, ami valószínűleg még az eggyel korábbiról. Mindenesetre mégiscsak látszik, milyen lehetett szöszkorában). 
Megfonva pedig ilyen lett.
Fonás közben nem voltak vele különösebb céljaim, azon kívül, hogy amennyire lehet, egyben tartsam a színeket, és nagyjából zoknifonal vastagságú legyen. 
Ez sikerült, bár a jegyzetet a pontos hosszával sikerült elkavarnom (ilyen az, ha megpróbálok az asztalomon rendet rakni, mikor mindenhol máshol (is) teljes a káosz), de a hossza valahol 350 és 420 méter között van.
Puha, és... mi a jó szó arra, amit olyan jólesik megszorongatni, és mégis visszaugrik az eredeti formájára? Mégiscsak vasárnap reggel van...
Tiszta merinó, 18 micron, 2 ágú.

2019. december 5., csütörtök

Regency vagy Napóleon/Jane Austen korabeli nappali ruha projekt, 4. rész:A szabásmintáról

Tudom, tudom, hogy a lakásban uralkodó káosszal kapcsoltban kellene inkább tevékenykednem, de meg kell várnom, hogy N feltegye a polcokat. És most, hogy még egy SZBB koncertre megvettem a jegyeket (és így utolértük a tavalyi rekordomat), akár valami hasznosat is csinálhatnék. De a konyhába ugye nem nagyon tudok belépni se, de a lakás más helyein sincs több hely. Igy vagy elkezdem Kristóf szobáját pakolni, de nélküled, vagy megírok egy rég halogatott bejegyzést a blogra. Talán ideje folytatnom a sorozatot a Regency / Napóleon /Jane Austen korabeli ruháról?
I szabásmintáról kellene írnom. Talán azért halogattam, mert NEM volt egy fullos sikersztori, de lássuk. Tavaly, amikor a György korabeli bála készültünk, készítettem egy (sőt kettő) teljes regency öltözéket. Az alsóneműről írtam is, de a fűzőről már nem. Mivel a következő év elején úgyis kell egy újat csinálnom, majd akkor írok róla részletesen, ok? Szokásom szerint varrtam egy próbaruhát. 
Életemben először nem egy meglévő mintát buheráltam, alakítottam át, hanem a próbabán alakítottam ki a formát. Nem sikerült rosszul, ezt a mintát használtam alapnak Zsófi ruhájához is, és a saját duplarétegű báli ruhámhoz s. Nagyon tetszik a kétrétegű “zone front” stílusú Regency ruha báliruhának, de az átkötős fazon is szinte mindenben (modern, civil ruhában is), így ezt a két stílust kombináltam a felső réteghez, amit egy Indiai száriból varrtam.
Azonban nem volt segítségem a próbákhoz, és ez néhány helyen megmutatkozott a kész ruhán, amit tudtam, hogy orvosolnom kell. A legnagyobb gond az volt, hogy az eleje túl széles volt, és a nyakkivágás széle folyton leesett a vállamról.
Amikor az American Duchess szerzői kijöttek pontosan azzal a stílusú ruha szabásmintájával, ami mindig is tetszett, arra gondoltam, a “nagy és bölcs” történelmi ruhakészítők csak tudják, mit csinálnak. 
Image result for simplicity regency
Megrendeltem a mintát, és amikor ideért… Az egyetemen egyszer írtam esszét arról, hogy mekkora különbség van az európai és az angol/amerikai mintaírás között – ez olyasmi, amibe folyamatosan belebotlok, pl. a DROPS mintákkal kapcsolatban. Pontosabban, hogy amíg az európaiak azt feltételezik, hogy az ember tudja, mit csinál, és lehetőséget ad arra, hogy használjuk a tudásunkat és a kreativitásunkat, az amerikaiak (és a britek is) megmondják, mit kellene csinálnod. Minden egyes lépésnél, minden egyes öltésnél. A konzulensem azt mondta, más területeket is meg kell vizsgálnom, ha bizonyítani akarom, hogy ez egy valódi jelenség, így a projekttel nem is mentem tovább. De most, ahogy ezzel a mintával dolgoztam, feltűnt, hogy igenis ez egy létező jelenség. Én a Burda szabásmintáin nőttem fel, ahol a vonalak útvesztőjében kellett megtalálni a megfelelő jelölésű vonalat, és átmásolni. Ez a minta hatalmas papírdarabokon volt, mindenféle másolás nélkül kivághattam volna… nem tettem, másoltam, mert mi van, ha egyszer más méretet szeretnék majd? A leírás szerint varrásszélességet sem kellett hozzáadnom (mégis honnan tudják, hogy milyen varrásszélességgel szeretek dolgozni? Kiszabtam az anyagot is, össze is varrtam az alsó réteget… hogy lássam, messze túl kicsi. Ekkor megpróbáltam egy nagyobb méret kimásolását, ugyanakkor a szériázásról tanultakat kombinálva készíteni egy mások testrészt, ami túl nagy let. Örültem, hogy elég anyagom volt az “ócsóanyagosbótból” (lánykori nevén I Love Textil), de ezen a ponton elveszítettem a türelmemet.
Tudtam, hogy a tavaly készített minta nem volt annyira rossz, tudtam, hogy mit és hogyan kell kijavítanom rajta, ráadásul igencsak tetszett a hétmegoldás, amit kidolgoztam. Megpróbáltam kiásni az anyagrétegek alól, amik az egy évben gyűltek össze a kanapén, de sehogy sem találtam. Az anyagok között ugyan rendet raktam, sőt típus szerint szétválogatva dobozokba pakoltam őket, de a minta nem akart előbújni a rejtekhelyéről. Ekkorra vészesen közeledett az esemény, ahova a ruha kellett, hát beláttam, nincs más választásom, a meglévő ruháról kell lemásolnom a szabásmintát, úgy, ahogy azt annak idején a szakmunkásképzőben Klári néni megmutatta. Úgy egy-két órámba került (miközben 2 napot töltöttem azzal, hogy kihozzak valamit a vásárolt mintából, és egy másik napot azzal, hogy megtaláljam a régit). Megvolt hát az anyagom, az alsóruházatom, és most már a szabásmintám is. Jöhet a szabás.

2019. december 3., kedd

Fejesugrás

Egy elég nagy projektbe.


Tudom, ígértem fonós bejegyzéseket, és a regency ruhás sorozatot is folytatnom kellene, de…
Akkor jövök fogadkozni… vagy mit. Amikor 11 ével ezelőtt az exem elköltözött a lakást alaposan átgányoltam, szinte minden meg lett mozgatva, átválogatva, átrendezve (akkor még csak angolul ítam a blogot, de itt a bejegyzés abból az időből.… De a felszabadult hely viszonylag gyorsan betöltődött. Alapból több olyan hobbim van, amihez alapanyag, eszköz és hely kell, aki járt nálam tudja, hogy öt varrógép lakik itt, három rokka annyi fonal, ami megtöltene egy boltot, a fonni való szöszökről ne is beszéljünk… ráadásul új hobbik is befigyeltek, és egyre kevésbé férek el a meglévő helyen. Évek óta nyígok azon, hogy polcok kellenének, meg át kellene rendezni a lakást, meg.. meg… De ketten voltunk az akkor még középkamasz gyerekkel, ez meg egy panellakás, amibe azért nem olyan könnyű még egy polcot sem felfúrni… Úgy 2 és fél-3 éve jött egy megvilágosodás, hogy ha a két szoba rendeltetését megcseréljük, mennyi gond oldódna meg. De az ügy valamiért nem mozdult. Megjelentek, és szaporodni kezdtek a történelmi ruhák, és velük az itthon tárolt anyagmennyiség exponenciálisan nőtt (ha civil ruhához való anyagot látok, ami tetszik, veszek belőle valamennyit, majd egyszer megcsinálom- az 2-3 méter, ugyanez egy történelmi ruhánál 6-10 méter). Ráadásul megjelent az életemben N(orbert). Korábban a történelmi ruháimat a háló és a nappali közötti ajtóban fellógatva tároltam, de azt az ajtót azért mégiscsak jobb, ha időnként becsukjuk. A ruhák eleinte a földre kerültek lefektetve, de így kezelhetetlenek voltak. Vettünk állványt az Ikeában, de az is csak a nappali közepére lett felállítva, még jobban akadályozva egy sor dolgot.
Szeretem azt gondolni magamról, hogy kreatív emberként jól tűröm a káoszt, ugyebár a rendetlenség és a szanaszét heverő lehetőségeket mindenki ismeri… De még nálam is elérkezett az a pont, amikor elkezdett akadályozni. Egyre kevésbé engedek be embereket, sőt egyre kevesebbet alkottam, már hazajönni sem szerettem.
Persze, ok mindig van… egyedül vagyok rá (már nem igaz), nincsen idő (idő mindig arra van, amire szakítunk), és még sorolhatnám. Többször mondtam, hogy akkor addig nem varrok, amíg nincs meg--- hiába, csak a feldolgozatlan anyagkupac nőtt. Egyre jobban frusztrál(t), hogy hiába van tele a fejem ötletekkel, hiába viszket a kezem, hogy KÉSZÍTHESSEN, nem tudom megvalósítani a helyhiány miatt. Azt is mondtam, hogy akkor nem karácsonyozok, mert a káosz közepére minek a fa? Azt is mondtam a fiúknak, hogy se a születésnapomra, se karácsonyra nem kérek mást, csak tegyük rendbe, és rendezzük át a lakást…
Többször fakadtam sírva a tehetetlenségtől…
Nem tudom mi hatott végül, de talán, talán elkezdődött valami. A lakásátrendezési projekt on. Készen lesz karácsonyra? Nem valószínű, de mivel azt mondtam, hogy ha nem lesz megcsinálva akkor nem vagyok hajlandó karácsonyozni sem, szóval csak nyerhetek. Az alap két szoba (az én varrós szobám - ez a konyhához most legközelebb eső szoba, szóval rengeteg konyhai / élelmiszer dolgot is tárolok ott) és a fiam szobájának megcserélése, de azért ez egy csomó mindent ránt magával....
Szombaton lepakoltuk a szekrény kajapolcos részét (több szatyornyi ezeréves befőtt ment a kukába, molyos kaja a szemétbe, stb, a maradéktól a konyhában nem lehet mozdulni, vagy egy kanna teánál többet főzni), vasárnap egy egésznapos workshopon voltam, de a maradék időben megszakértettük az Ikejában, hogy milyen szekrényt tudunk a konyhában feltenni, hogy egy részét ezeknek el tudjuk rakni. Ma futottam egy kört a városban, mert laktózmentes csokimikulást kerestem (ez nemhalogatós tétel, mert gyűlölöm a hideget, a havat még jobban, mégis elindultam a városba, nem hagytam későbbre), most meg nekifogtam az egyik sarokban felgyűlt méretes anyagkupacot lebontani, átválogatni, és kihordani a szobából...
Folyt köv.

2019. október 17., csütörtök

Fonós bejegyzés... az milyen is?

Miközben megpróbálom magam összeszedni, hogy megírjam a bejegyzést a kalandjaimról a regency ruha szabásmintájával, arra gondolatm, szórakoztathatnám a közönséget egy kis fonással... Valamikor, réges-régen az ilyen fonós bejegyzések többé-kevésbé rendszeresek voltak itt a blogon, majdnem annyira, mint a kötősök... később, mindkettő jócskán megritkult, sőt egyenesen veszélyeztetett fajjá vált... De most úgy tűnik Csipkerózsika felébredt álmából.. és már nem csak varrás történik a craft-szoba.. akarom mondani lakás falai között.
Fonás is előfordul... többek között előbányásztam néhány kártolt battot, amit ezer éve, de legalább egy másik korban kártoltam... De tényleg. Annyi minden történt azóta... Még azelőtt készült, hogy N-val találkoztam... mielőtt a hagyományőrzés beszippantott... mielőtt lenövesztettem az ezüsthajamat... mielőtt akárcsak elkezdtem volna az egyetemet... az isten szerelmére, még azelőtt, hogy a rokkám megérkezett volna.
Annak idején, 2011 februárjában ezt írtam róla...

Festettem úgy 8-10 dkg merinót Colombus festékkel farmer kékre.
Kb ugyanennyi alpakkát Kool Aid-el...olyan türkizes viz-kék lett, azt hiszem ilyesmit kapunk, ha gyári "aqua" árnyalatú festéket használunk.Érkezett még az Etsy-ről egy kis igazi türkizkék angora, és "angelina", ami olyan fényes, csillámos, de ebből csak egészen keveset, úgy fél-egy dekát használtunk.
Festettem úgy 8-10 dkg merinót Colombus festékkel farmer kékre.
És az idézőjel itt bezár "... ennyit írtam annak idején a kártolásról... 

A battok ezután hosszú éveket töltöttek az Ikejás ágyam fiókjában... és ahogy néhány hete újra elkezdtem fonni, először azokat a tweed-es battokkal kezdtem, amiket Adrienntől szereztem a különféle Gyapjúnapos rendezvényeken. Később, ahogy úgy éreztem már komolyabb elkötelezettséget is vállalhatok, alámerültem a fent említett Ikeja fiók mélységeibe...
Mivel annak idején finom merinóból, alpacábólÉS angórából kártoltam, a szösz rendkívül puha,,, 
Kíváncsi leszek, milyen lesz cérnázás után...

2019. október 5., szombat

Regency vagy Napóleon/Jane Austen korabeli nappali ruha projekt, 3. rész:Az alsóruhákról

Már említettem valahol, hogy bármely történelmi öltözéknél rendkívül fontosak az alapok. Hiába néz ki jól a ruha, ha az ember lányának nem ott van a melle, nincs akkora hátsója, vagy nem olyan a dereka a ruhában, mint azt az adott kor divatja megköveteli, mindig úgy áll majd rajtunk, mint tehénen az a bizonyos...
Nemcsak az öltözködést, hanem a ruhák elkészítését is az alapoknál kezdjük. Kivéve, ha már megvannak az alapdarabjaink...
Én úgy másfél éve, a tavaly nyár eleji bál előtt elkészítettem ezeket a holmikat...
Vagyis készült nem is egy, hanem két szett alsóing és száras alsónadrág (ha a nadrág kimarad nem akkora hiba, igazából ekkoriban kezdett újra elterjedni, én főleg kényelmi szempontból hordom, de, ha már kell, akkor legyen "tenti". ITT mutattam meg őket. 
Készült még egy fűző... Igen, sokan gondolják, hogy ebben az időszakban a ruhák könnyebbek, lazábbak voltak, és a fűzőt is eldobták... Ez nem igaz. A feladata (és így a formája) más lett ugyan, de a fűző, mint olyan marad. Ebben az időszakban nem a karcsúságon, ergo a derék összeszorításán volt a hangsúly, hanem a mellek felemelésén. 
Image result for regency bustline
Ez egy elég jó illusztráció a normál, a modern és a korabeli helyzet ábrázolására.

Készült még tavaly egy "vállas alsószoknya", aminél a felsőrész feladata a fűző vonalait elsimítani, a szoknyarész pedig bőséget, tömeget ad a ruha szoknyarészének. Épp ezért az alsó szélébe még egy sorban zsinórt is varrtam a merevítéshez.
Mivel ezek a holmik már készen voltak, kezdhettem a varrást közvetlenül a ruhával. 
Folyt köv :-) 

2019. október 4., péntek

Savaria fesztivál

A szezonnak lassan vége van, és bármilyen reménytelennek is tűnik, hogy utolérjem magam, talán mégis van remény (különösen annak, aki halálra unja már a fellépések képeit...).
A Savaria fesztivál évente augusztusban népesíti be Szombathely utcáit. Két éve 19. századi témával mentünk, krinolinban, és reformkorban, tavaly tetőtől talpig reneszánszban, az idén (leginkább az olaszországi fellépésre készülve) Napóleon, Jane Auten korát idézve. Igen, pontosan, erre az eseményre szerettem volna a virágos ruhát megcsinálni, de nem jött össze. Azt használtam, amit a tavalyi bálra varrtam.
A fehér ruht ugyan szétszedtem darabjaira (igazából nem is fehér, apró rózsaszín pöttyök vannak rajta, de csak egészen közelről látszanak), és kijavítottam a felső részét, ami folyton lecsúszott a vállamról.

A báli ruhához használt felső réteg ugyanaz a szabásminta alapján készült, így ugyan az a gond vele, mint a fehérrel, de azt a ruhát... umm, kissé túl alaposan varrtam meg, olyan részletekkel (szegők minden varrásban) amik alaposan megnehezítenék, hogy szétszedjem. Egyszerűen annyi munka lenne, nem éri meg. Próbáltam rajta javítani valamennyit, de még mindig egyszerűbb lesz csinálni egy újat.... talán jövőre.
A Mare Temporis Facebook oldalán egy csomó fénykép van fenn, ide olyanokat próbáltam válogatni, amik ott nem láthatóak.
Egy kis színi előadást is összeállítottunk, néhány jelenettel, és táncokkal, amit kétszer adtunk elő.



És, hát... hol lehet egy római istent megcsodálni élőben, mint egy történelmi fesztiválon?
Fotók: Norbert Varga, az utolsó képet Lőrincz Andrea készítette.

2019. szeptember 26., csütörtök

Térdharisnya...újra

Úgy tűnik, mostanában nem kötök mást, mint 17. századi térdharisnyákat... A látszat csal, bár dokumentálni az ellenkezőjét nem tudom, szóval maradjunk a történelmi zokniknál...
Hagyományőrző berkeken belül a barter csereberék mindennaposak, mégha néha elhúzódóak is...Ebben az esetben én tavaly kaptam Gizus társnőnktől egy kézzel készített kosarat (plusz egy másik igéretét), amiért a férjének kért cserébe egy pár térdharisnyát, amit a 17. századi felszerelésével tud hordani.
Ezekkel a térdharisnyákkal egy baj van...sokáig tart elkészíteni és őszintén szólva, maga  kötés... hát...izé. Nem a legizgalmasabb, na. Az ne mondjam dögunalmas.
Sima szemekkel körbe-körbe...meg sima szemekkel körbe-körbe, és csak néhány szaporítás és fogyasztás szakítja mindezt meg. Még szerencse, hogy ezt pont tudom utazás közben, autóban az anyósülésen is csinálni, mert csak négy körönként egyszer kell a kezemben levő munkára néznem.
Így nyári utazásaink során mégis csak elkészült, és a Győri Barokk esküvőn át is adtam új tulajdonosának, aki örömmel fel is avatta, sőt néhány kép erejéig a modell szerepet is vállalta.

Harisnya: kb 150 gramm zoknifonal
Kötőtű: 2.00 mm
Fotók: Varga Norbert

2019. szeptember 20., péntek

Regency vagy Napóleon/Jane Austen korabeli nappali ruha projekt, 2. rész: anyag

Ha már megvan a ruha stílusa, anyg is kellene. A normál anyagboltokban körülnézve nyilvánvaló volt, hogy kb reménytelen álom többé-kevésbé történelmileg hiteles / autentikus ("tenti") anyagot beszerezni. A következő körben az Ebayen próbálkoztam, ahol rengeteg Indiában nyomott anyag van, és szinte rögtön találtam is egyet, ami nagyon tetszett.
Csak azért, hogy rájöjjek, már csak 3 yardnyi (kevesebb, mint 3 méter) van belőle, nekem pedig úgy 5 méternyi kellett volna. Kérdeztem az eladót, de a kommunikáció lassú volt, és nehézkes, értékes napokat rabolt el, ami megnehezítette, hogy bármi mást ideérjen időben. Voltak ugyan más lehetőségek, mint ez: 
vagy ez
Azonban rengeteg időt vesztettem amíg a másikkal kapcsolatban a válaszra vártam, már nem értek volna ide időben.Már majdnem feladtam, amikor az ócsóanyagosban.... Igazából l Love Textilnek hívják, és ... gyári selejtet árulnak, maradékokat, és ki tudja még mit. Soha nem lehet tudni mit talál az ember lánya, ha egy ilyen üzletbe benyit... brokát bútorszövetet, ami reneszánsz ruhának is jó ? Gyapjú 17. századi kiskabátnak? néhány méternyi lenvászon alsóruhának? Pamut viktoriánus alsószoknyának? Bármi előfordulhat. Általában rengeteg vacak anyag van (poliészter muszlin, csillogós rugalmas szatén és társai), de néha igazi kincseket is lehet találni, az itthoni hagyományőrzők rendesen el lennének veszve e nélkül a bolthálózat nélkül. Volt náluk egy rózsás madaras anyag, ami önmagában... hogy is mondjam, kissé giccses volt, hogy azt ne mondjam cigányos. A nemzetközi történelmi ruhás körökben az "Ikea ruhák" (Ikea paplanhuzatból készült ruhák) nagyon elterjedtek, de én nem akartam ilyet... talán pont azért mert elterjedt... ha valamiből nagyon sok van, nekem nem kell. Azonban, ahogy ezekről a ruhákról olvastam, valami fennakadt a gondolataim között. Valaki írta (egy FB bejegyzésben olvastam talán, vagy egy blogon), hogy kávéval, teával festette be ezeket az anyagokat, és mennyivel jobbnak találta az eredményt, másnak mint az átlag, hitelesebbnek, régiesebbnek. stb. 
A festés nem idegen számomra, rengeteg fonalat, szöszt festettem, de az anyagok festésével is próbálkoztam már. Sőt, több anyagot is festettem két éve, amikor a 17. századi polgári ruhámat készítettem (azt az anyagot is én festettem, amiből az a ruha készült, ami a sárospataki képeken van rajtam).
(A képet késő este készítettem telefonnal, az eredeti anyag alapszíne tényleg fehér).

Az azonban látszott, hogy az eredmény egyáltalán nem rossz. A festék letompítja a túl élénk színeket, csükkenti a kontrasztott az alapszín s a minta között, és kissé antikolt hatást ad. 
Ekkor beltuszkoltam a hat méternyi anyagomat (nem véletlenül hívom ócsóanyagosnak a boltot, tényleg nem kerül sokba, így nem kellett kicentiznem mennyit veszek belőle).a mosógépbe, melléöntöttem egy fél üvegnyi 20%-os ecetet, és a lehető legmagasabb hőfokra kapcsoltam. Amikor felmelegedett, hagytam, hogy párszor átforgassa, majd kikapcsoltam, és hagytam, hogy jól megszívja magát, alaposan be legyen áztatva. Közben egy kisebb lábasban vizet melegítettem, tettem hozzá ecetet és sót, majd addig kevertem a különböző kék festékeket, amíg olyasmi színárnyalatot kaptam, ami tetszett, de a kívántnál töményebbet, szaturáltabbat (világoskék, égszínkék, és búzakék színekből kevertem, attól tartok, soha nem tudom majd reprodukálni).
Hozzáadtam az oldatot  mosógéphez, engedtem hozzá még egy kis vizet, a mosógép újra felmelegítette, és átforgatta. Ekkor kikapcsoltam, és pihentettem, majd újra visszakapcsoltam, és felmelegítettem a maximumra az egészet, de innen hagytam hogy a gép leengedje a festékes vizet, és háromszor kiöbílítse az anyagot (a harmadikra már szinte teljesen tiszta maradt az öblítővíz. A gép kicentrifugázta, feltettem a szárítókötélre. Amikor majdnem száraz volt átvasaltam. 
A folyamattal a festésen kívül alaposan be is avattam a textíliát, úgy gondolom, nem kell tartanom attól, hogy összemegy későbbi mosásoknál. 
(Az eredeti, és a festett anyag).
Most már volt anyagom, amivel elégedett voltam, a következő lépés a szabásminta lesz. 
Folyt. Köv. Később találkozunk. 

2019. szeptember 19., csütörtök

Események... hátha utolérem magam: Győri barokk esküvő.

A csapat már sokszor járt a Győri Barokk Esküvőn, az idén n harmadszor voltam ott. Itt is az eseményről magáról elég vegyesek a vélemények (miközben egy kis plusz energia, fókusz, talán pénz ráfordításával akár igazán jó is lehetne, történelmileg hiteles). A mi csapatunk azonban újra a kora 17. századi életmód bemutatóval ment, és azt hiszem, annyira hiteles amennyire csak lehet, amellett, hogy élvezetes, szórakoztató, és tanulságos is volt azoknak, akik megálltak nálunk.
Ott voltak a muskétásaink, a tábori orvos és felesége, konyhai csodák, és kézműves érdekességek.

Muskétások, és kardvívás a téren...
 Eltéved időutazó egy csendes utcán...
 "Spontán" utcai verekedés...
Varázslat (hmm, akarom mondani fonás) tanítása kicsi lányoknak... imádnivaló volt, és teljesen elbűvölte a fonás...
Negmutattuk mit asználtak a 17. zsázadi konyhákban... és azt is, mit nem.
Kosárfonás...
 Az elmaradhatatlan esti felvonulás
Angyalszárnyas táncosainkkal...

 Képek: Norbert Varga