2010. december 30., csütörtök

Karácsonyi ajándékok negyedik rész

Mrs Beeton a hugomnak. Tizenéves, erőteljes goth tendenciákkal (sok fekete, de mellette sok romantikus darab), kb egy éve szerett bele, amikor a Raverly-t nézegettük együtt.
Volt "véletlenül" két gombolyag Rowan kidsilk fonalam a készletemben Kafe fasset színekben.És színben illő gyöngyök is... Hmm, a készletem, elég terjedelmes ahhoz, hogy nagyjából bármihez amit kötni támad kedvem találjak benne fonalat..
Megkötni nem volt nehéz, bár ez volt az első alkalom, hogy kötés ELŐTT fűztem a fonalakra a gyöngyöt. Mivel az összes fonalat el akartam használni, ráadásul a bordás részt a csuklónál hosszabbra szerettem volna mint az eredeti mintában volt, ezért csíkosan kötöttem. (csak nem tudom békén hagyni a mintát, még ilyen kis darabnál sem...)

Azt hiszem tetszett neki... nekem biztosan, annyira, hogy magamnak is akarok sajátot...
Az én karácsonyi ajándékom pedig... Ez lapult a dobozban amit apukámtól kaptam:
Klassz, mi? Remélem ezentúl (még) jobb képeket fogok tudni nektek mutatni. A régi masinát a saját személyes fotósom, Kristóf fiam kapta meg, az eredeti cél is az volt, hogy neki legyen saját gépe.

2010. december 28., kedd

Karácsonyi ajándékok harmadik rész

Tavaly az egyik barátomnak egy pát nemezelt papucsot adtam. Nagyon szerette őket, és tudom hogy a táskákat is nagyon kedveli. Hosszú ideje készülök nemezelt táskát készíteni, ez a karácsony a legjobb alkalmat nyújtotta.
Alaposan átnéztem a French market bag (francia piaci szatyor/bevásárló táska) mintáját, de végül nem használtam, csak fejből kötöttem.
Nem tetszett a french market bag-ban hogy a szája felé szélesedik, ezért az éleknél fogyasztottam néhány szemet, hogy gömbölyűbb formát kapjak. Csak összehasonlításképp ilyen volt mielőtt a mosógépbe költözött volna.
És itt van a tulajdonosával, aki nagyon boldog volt vele.
Olyannyira, hogy karácsony este felhívott, hogy a lánya rögtön el akarta kobozni, de nem hagyta magát, és rendelne egy másikat. Mivel a táska turkálóban talált fonalakból készült nem tudtam ígéretet tenni, csk annyit, hogy nyitva tartom a szemem, és ha találok megfelelőt... Ismerem őket annyira, és tudom, hogy eléggé bíznak az ízlésemben, és a munkámban...

2010. december 27., hétfő

Karácsonyi ajándékok második rész

Tavaly készítettem egy nemezelt papucsot ami Kristófé lett, és egy másikat egy barátnőmnek. Mind a kettőnek akkora sikere volt, az idén három is megjárta a mosógépet.
Az egyik Timea barátnémnak készült.
A másik kislányának Dórinak:

Ez a minta zseniális. Fizetős minta, de megéri az árát. Könnyen lehet, hogy többször -akár sokkal töbször- megkötöd mint egyszer. Figyelni kell rá, nem megkérdőjelezni mit kér, ne kell azon tűnődni, ebből hogyan is jön ki, csak azt kell tenni amit leír, és ígérem, kijön majd a papucs.
Az egyetlen dolog, hogy a mosógépben nemezelés kimenetele gyakra bizonytalan, sűrűn kell ellenőrizni a méretet.
Csak úgy poénból, és összehasonlításképp, így néztek ki mielőtt beköltöztek volna a mosógépbe. A kólásdobozt mércének hagytam a képben.
A baloldali végül férfiméret lett, a bátyámnak adom majd, aki új lakásba költözött. Ilyen lett a nemezelés után.
A fonalak mindenféle turkálós tisztagyapjú fonalak voltak.

2010. december 26., vasárnap

Karácsonyi ajándékok első rész

Ezt a két sapkám Tímea barátnőm kislányainak készítettem.
Mimi (Mira) másfél éves...Anyukája késő éjjel szaladt át ajándékot cseréni, egyelőre nem volt élő modellem a fotókhoz. Micimackó jó szolgálatot tett a helyettesítésben :-)

Ez pedig a nagyobbiknak, Dórikának készült, aki tíz éves lesz, de már nagyon "nő" és nagyon "művész. Ezt a sapit még tavaly ígértem neki, most be is tartottam.

2010. december 25., szombat

Karácsony és ajándékok

Millónyi otthonban bontogatják az ajándékokat ezen a reggelen, vagy bontogatták tegnap este. Sok boldog mosoly, és némi csalódás garantált.
Hetek óta figyelem az embereket rohangálnak, mint pók a falon, egymásba tolakodnak, egymásba könyökölnek a metrón (egy vadiúj rózsafa kötőtű bánta), harcolnak a hosszú sorokkal, róják a bevásárló központokat fel-alá, nagy csomagokkal, és hosszú listákkal konzultálva, kinek kell MÉG ajándékot venni.
Miért tesszük ezt magunkkal? Én aztán nem vagyok a visszafogottság mestere, a kevesebb nekem nem több, a több az jobb (főleg ha fonalról, vagy ruhákról van szó), de karácsony?
Nem titok, hogy nem kedvelem a telet, sőt ki nem állhatom, utálom a sötétet, a hideget, a latyakot, ha kinézek a tizedik emeleti ablakomból és fehérek a háztetők forog a gyomrom. Ráadásul ebben az időszakban annyi rossz történt már velem, hogy gyakran modnom, boldogan feladnám a karácsonyt, meg a születésnapomat, csak ne kelljen kihagyhassam ezt az időszakot.
Ebben az évben egy kicsit másképp éreztem. Évről évre, lépésről lépésre alakítottam ki magamnak, magunknak hagyományokat, és úgy döntöttem nem vagyok hajlandó belemenni ebbe a hajtásba, és így karácsony reggelén jobban érzem magam mint évtizedek óta.
Ezek a hagyományok? Nézzük csak...
Hosszú évekkel ezelőtt, amikro Miamiból hazaköltöltünk sütöttem egy mákos kalácsot apukámnak, akinek annyira ízlett, hogy karácsonyra "rendelni" akart belőle. Volt (van) ráadásul jópár sütireceptem, amikben az amerikai, angol, és magyar hagyományok kereszteződnek, és náluk a feleség bár nagyon jól főz, a sütésben nem mester, így abban az évben egy nagy dobozt készítettem nekik mákos kaláccsal, és rengeteg aprósütivel. Abban az évben a bátyámék is költöztek a családdal, épp az ünnep előtti hetekben, és nem volt idejük nagy készülődésre. Gondoltam hát, ha már úgyis itt vagyok könyékben a liszben, nekik is készítek egy meglepetés csomagot.Mindkettőnek akkora sikere volt, hogy azóta is készülnek a dobozok.
A barátaim és az egyéb családtagok? Szerencsémre a barátaim értékelik a kézműves dolgokat. Őszintén? Annyira az életem részének tartom, hogy nem vagyok biztos abban szeretnék-e olyannal barátkozni aki nem kedveli a kézművességet. Persze a családtagjait nem mindig választhatja meg az ember, de én olyan családból jövök akik generációk óta készítenek dolgokat, és sokan a mai napig is vagy maguk is művelik, de legalább értékelni tudják. Az egyetlen aki mégsem? Hát van ilyen, ebben az esetben az bajom az volt, hogy nem merte a szemembe mondani (amikor, jókislány révén megpróbáltam egy kicsit tudakozódni, mégis milyen szín, milyen darab), hanem később mástól kellett visszahallanom. Egy darabig törtem a fejem valami igazán bántóan személytelen ajándékon, de aztán úgy döntöttem nem foglalkozom a kérdéssel.
A lényeg, hogy ők is általában egy kisebb kézzel készítettt ajándékot kapnak és egy különleges kuglófot, amihez egy amerikából hozott olasz kalács receptje volt az alap, de ma már annyira átalakítottam, hogy mondhatom az én különleges karácsonyi kalács receptem.Mivel a legtöbbnél van gyerek, vagy gyereklelkű...a kézzel készített darab volt, amikor piros frottír maci volt, máskor rénszarvas formájú ágymelegítő borító, egy újabban waldorf babák...de előfordultak kötött zoknik, kesztyűk, sálak, sapkák...Tavaly még egy nemezelt papucs is készült.
Az idén tehát...
A bátyám időközben elvált, a hugom felnőtt, így a dobozban kevesebb süti van, de kerül mellé valami kötött apróság. A közeli barátaim kézzel kötött ajándékot és kalácsot kapnak, akik nem annyira közeli ismerősök, hogy kézzel készített dologgal próbálkozzam "csak" kalácsot kapnak.
A főzés terén sem vagyok hajlandó napokig tartó előkészületekbe belemenni. Ilyenkor jól kellene éreznünk magunkat, nem a konyhában raboskodnunk. 24.-én mákos guba van, 25.-én sajtfondüt eszünk. 26.-án elutazunk erre a napra nem kel készülnöm.
Egyéb sütés, és mézeskalács? Van egy barátom akivel vagy 16-18 éve ismerjük egymást...azóta minden évben összejövünk karácsony előtt és mézest sütünk. Ő hozza a mézes tésztát (ha én keverem nem annyira jó), én pedig a biscottiért vagyok a felelős (ez meg neki nem megy, mindenkinek a magáé vagy mi).
Az egyetlen dolog amire hajlandó vagyok pénzt kiadni az, hogy Kristófnak szép legyen az ünnep. Olvassa a blogot, hát csak annyit, hogy a Jézuska csodálatos módon berakja a díszítetlen karácsonyfát a tizedik emeleti teraszra, nekünk kell feldíszíteni, az ajándékokat meg mindig akkor hozza amikor nem figyelünk.
Az általam készített ajándékokra visszatérek fényképekkel, most még felsorolom az idei karácsonyi készülődés emlékezetes, szép pontjait...
Amikor elcsíptük, és a karácsonyi fényvillamossal utaztunk.
Amikor sült kolbászt ettünk a Vörösmarty téren a hóesésben.
A zeneiskolai koncert ahol Kristóf a Kiskarácsonyt hegedülte (kevesebb, mint két hónapja játszik vonóval).
Amikor barátok jelentek meg a születésnapomon, hogy felköszöntsenek.(a karácsonyi rohanásban ez mindig elmaradt...eddig)
Mézeskalácssütés Gizi barátnőmmel.
Egy másik barátom éjszakai látogatása 23.-án, hogy még az ünnep előtt ajándékot cserélhessünk.
Amikor 24.-én elértük az utolsó buszt mozi után. (Hetekkel ezelőtt ígértem karácsonyi mozit, nem gondoltam, hogy a közeli mozi aznap nem játszik)
A karácsonyfa díszítése, ami simán minden gond nélkül megállt a talpán. (Nem úgy mint tavaly).
Kristóffal kézenfogva elsétálni az éjféli misére, és hallgatni, ahogy minden éneket ismer és énekel,
És tudni, hogy a kabát, pulcsi, és farmernadrág alatt a vadiúj karácsonyra kapott DrWho/Dalek pizsama van rajta.
Remélem mindenkinek legalább ilyen hosszú listája van.
Boldog karácsonyt.

2010. december 20., hétfő

Megvan írva a csillagokban?

Ismét a fonal és minta sorsszerű találkozása. A kedvenc Ebay-eladómnál (Kingcraig's fabrics, Skóciából) találtam ezt az adag fonalat. Más volt mint a szokásos náluk kapható, "Hunter's Chunky"nak hívták, és bár tudom a chunky vastagot jelent, nem tudtam pontosan mit értenek alatta. De gyapjú volt, piros, igazi, meleg, mély piros, tweedy, és az ára is jó volt, hát utazott hozzám. Egy baj volt, csak 380 grammnyi volt, ami persze nem elég egy eész pulcsira, főleg nem ebből a vastagabb fonalból. Angela barátném emlékeztetett az egyik kedvenc mintámra, régesrégen bejelöltem a Ravelry-n "majd ha egyszer lesz hozzá fonalam"...

A minta Kristina Sutherland Star cross'd love (elátkozott szerelem?, vagy baljós szerelem?), de jócskán kellett rajta változtatom. Először is, a minta csak XS méretben van megadva, és hát, bár a súlyom változik le is fel is, ennyire kicsi sose leszek, ráadásul a fonal bár vastagabb mint a legtöbb skót fonal, mégsem annyira vastag. Végül megmaradt az alap-szerkezet, de át kellett számolnom a szem-számokat, a csavart minták helyét, a csavarásokon változtattam, hogy szimmetrikus legyen, itt-ott változott a kötés iránya, hogy sehol se legyen varrásra szükség, és egy kicsit a formán is alakítottam, hogy a saját testem formájához, és az ízlésemhez jobban illeszkedjen.

A hátánál kezdtem, válltól lefelé. A csavart minták közé bordás kötést tettem, meg keskeny csavart mintákat, hogy a méret jó legyen. A középső csavarás háromágú lett, a szimmetria miatt. A hóna aljánál szaporítottam, hogy rendes karöltőt kapjak. Az elejéhez a vállnál szedtem fel szemeket, és lefelé kötöttem, itt is megfelelő bordás, és keskeny csavart mintát hozzáadva, a hóna alatt szaporítva a karöltőhöz. A gallérhoz felszedett szemeknél újra át kellett rendezni a csavart minták helyét, hogy egyenletes, és szimmetrikus legyen. A testrésznél a derékhoz fogyasztottam és szaporítottam, az alsó "passzé" valójában két szemből álló keskeny csavart minta, minden hatodik sorban csavarva. Hogy ezek a testrész mintáiból szépen folytatódjanak, és a pulcsinak enyhe A vonala legyen itt-ott szaporítottam néhény szemet.
A rövid ujjakat a karöltőben szedtem fel, és rövidített sorokkal formáztam.

A képek nem igazán adják vissza a fonal pirosát, igazi meleg piros,a szín mélységét bordó és sötét piros gyapjú összefonása adja, és kék/lila tweed szálak ("specks").

A fonal kicsit keményebb és szúrósabb volt, mint a skót fonalak, de rengeteget változott mosás után. Ismét szépségesen "kivirágzott", de erről korábban már áradoztam eleget.

Megterveztük a tökéletes fotót, kiválasztottuk a helyszínt (Kristóf sulijának lépcsője), a kiegészítőket (Promod buborék szoknya, sötétpiros harisnya, fekete csizma, még smink is volt rajtam), de a fény nem akart kooperálni. És mostanában túl hideg van külső felvételekhez. Bocsi.

Pedig a fotósom mident megtett :-)

2010. december 18., szombat

Angyalok Lucának

Kristóf iskolájában is Luca nap körül van a hagyományos karácsonyi/adventi/Luca napi vásár...
Előtte néhány nappal összegyűlnek a szülők és mindenféle apróságot készítenek. Tudtam, hogy a munkahelyi beosztásom miatt nem tudok teljes időben ott lenni, ezért előre is készültem néhány horgolt angyalkával és csillaggal.

Ott pedig mindenféle természetes anyagból készültek angyalok, mindek olyan nagy sikere volt, hogy amikor a vásár napján úgy a kezdés után fél órával befutottunk már nem tudtam a pultot lefényképezni, mert csak néhány muffin morzsa árválkodott a pulton...

2010. december 10., péntek

Az ígéret szép szó

Néhány hete kötöttem egy sapkát az egyik kollegámnak. Kristóf felpróbálta, és nem akarta levenni, csak amikor megígértem, hogy ő is kap egyet.

Ki vagyok én, hogy vitatkozzak? Még úgyis meg volt a fonal fele (turkálós szerzemény, magas gyapjúrtalommal). Csak a csíkozáson változtattam egy kicsit.


2010. december 5., vasárnap

Pörög az orsó

Amikor két hete elmentem a fonós napra, nem elsősorban azért mentem, hogy tanuljak. Tanultam is, többet is tudtam volna, ha lenne egy jól működő rokkám, de ez most másik téma. Első sorban azért mentem, mehogy olyanokkal találkozzak, akiknek a gondolatai hasonló témák körül forog, mint az enyém. Azért is mentem, hogy olyanokkal találkozzam személyesen, akiket már régóta "ismerek" a blogjaikból.
Az ilyen összejöveteleken szinte fogni lehet, olyan töménységben áramlanak a kreatív energiák, és olyan sokat lehet belőle magunkba szívni. A "fonós nap" előtti időszakban kicsit elhanyagoltam a fonást, de már a hazaúton alig vártam hogy az orsóimmal foglalkozhassak 8és elkezdjek valami megoldásra vadászni rokka ügyben, de ez is egy másik bejegyzés témája).
Ezt sikerült befejeznem.

Ezt a gyapjú selyem keveréket még a múlt télen vettem, amikor mindenáron piros kesztyűt akartam magamnak, de amikor megérkezett... nem igazi piros. Vagyis nem az a meleg, mélypiros amire vágytam. Mindenesetre elkezdtem fonni, aztán az egyágú szálak hónapokig pihantek, de most végre összecérnáztam őket a kedvenc csillagformájú gigantikus méretű orsómon.
Ilyen volt, amikor leszedtem az orsóról:

Nem igazán tudom miért épp ezt vettem elő. Fogalmam sincs mit kezdjek az elkészült fonallal. Úgy 65-70 gramm, 270 méter, ami ugye olyan fingering-sport vastagság. Elég lehet egy pár kesztyűre, vagy egy laza, csipkés sapkára (beretre), de a színe nekem nem áll jól. nekem olyan őszi színeim vannak, vörös (hmm, narancs?) színű hajam, és ehhez ez túl hideg, túl kékes, ami persze nagyon jól állna valakinek akinek "téli" színei vannak, sötét/fekete haja, világos bőre. Kicsit olyan "heather"-s, attól ahogy a fehár selyemszálakat belefésülték a színes merinóba.
Itt a kép amit azután fényképeztem, hogy egy napig állt, majd vett egy meleg, levendulaolajos fürdőt, majd párszor hozzácsapkodtam a fürdőkát széléhez, hogy a sordott szálak elrendeződjenek (angolul erre mondják : To settle the twist).

Itt megpróbáltam egy egészen közelit, persze a fények és a kamera nem igazán akart eggyüttműködni...

Most mondjátok meg, mit csináljak vele?

2010. november 27., szombat

Őszi bogyók

Ez is egy amolyan szerelem első látásra volt. Abban a pillanatban, hogy megláttam a mintát tudtam, hogy meg akarom kötni, és azt is, hogy ebből a rozsda-narancs színű gyapjú fonalból. Azonban a military kabáttal ellentétben ez a szerelem lassaban teljesült be. Ó, persze a mintát azonnal megvettem, a fonalam meg meg is volt itthon, még el is kezdtem azon melegében... De aztán, valahogy nem haladt, és jött valami még izgalmasabb, meg Yarn Harlot kötős olimpiája, utána meg robbant a bomba és egy ideig nem is kötöttem. Néhány hét volt "csak" de egy örökké valóságnak tűnt. Aztán amikor újra kezdtem már javában nyár volt, könnyebb, pamut-pulcsikat meg csipkekendőket kötöttem (ki tudja miért, a csipkeköthetnék nyáron szokott rámjönni).
De, ahogy befejeztem a Military kabátot, még éreztem, hogy tart a lendület, előástam ezt is, és úgy két hét alatt befejeztem.

A minta Blackberry cabled cardigan, igazán megéri az árát.nagyszerű minta, érthető, jól követhető leírással. Változtatni sem azért változtattam, mert az eredeti nem volt "elég jő", hanem csak, hogy a saját rigolyáimhoz, és az alakomhoz igazítsam. Ezek a változtatások: Több fogyasztás-szaporítás a derék-karcsúsításhoz, kicsit szélesebb ujja (az evezős karok miatt), és jó széles passzé az ujján.

A fonal most is a "skót fonal" a Kingraig fabrics-tól. Most megint ködös szemekkel fogom dícsérni, de megérdemli. Arról már írtam, mennyire szeretem őket eladóként. A selyem/gyapjú fonalulról is volt szó.
Ez itt most a tiszta gyapjú aran fonal rozsdás-narancs színben. Annyira szeretem, és nemcsak azért mert ez a szín igazán én vagyok, és megy a hajamhoz. Hanem azért is, mert... Hogy mondják azt, hogy heathery? Cirmosnak lehetne hívni, de nem igazán cirmos... a fonalba a naranacs különböző árnyai vannak összefnva egy lehetnyi okkerral, és egy kevés sötétpirossal, ettől olyan igaziz plasztikus, mély színe lesz. a különböző színek csak akkor látszanak, ha egészen közelről nézed.
mivel nem először használom ezt a fonalat, felkészültem arra, hogy megváltozik mosás után, de, hogy ennyire "kivirágzott", ennyivel szebb, és puhább lett még engem is meglepett.
Hadd mutassam meg, mire is gondolok.
Ahogy már mondtam, szépnek találtam amikor kötöttem vele, nézzétek ilyen volt amikor elkészült.

Amikor viszont kimostam, egyszerűen, gyönyörségessé vált. mosáskor a fonáshoz használt olajak egy részét eltávolítjuk, a fonáskor lesimult szálak fellazulnak, és az egész megpuhul.Még a színe is megváltozott, ha lehet még plasztikusabbá, még mélyebbé vált. Ezek a fotók különböző fényviszonyok között készültek, de azért így is láthatjátok mekkora a különbség.

Nézzétek közelebbről is:

Na jó, beismerem, mivel már ismertem a fonalat, néhányszor megforgattam a mosógépben a gyapjú-programon, hogy ezt a folyamatot felerősítsem, de ezt csak az egészen bátraknak, és elvetemülteknek ajánlom... Én azért mertem, mert az elkészült pulóver egy árnyalatnyit nagy volt, és nem ártott neki, ha egy icipicit összement volna. De tényleg csak néhány fordulat volt, és jópár törölközőbe belecsavartam mielőtt kicsit kicentrifugáztam volna. (Tudom, ez már igazán szentségtörés, de előbb megbüdösödött volna, minthogy megszárad).

De akkor is "kivirágzott" volna, ha csak a fürdőkádban nyomkodom ki. Szóval nagyszerű fonal, gyönyörűséges színekben, és igazán jó áron.

És az elkészült kardigánt is nagyon szeretem.

Meg a fotósomat is. Tudjátok ki volt. :-)

2010. november 26., péntek

Az úgy volt

egyik turkálós utam alkalmával egy csomó kicsi zoknifonal maradék gombolyagba botlottam, Mindegyik olyan "self striping" (csíkosra festett), vagy "self patterning" volt , szebbnél szebb narancos színekben, hát nem hagyhattam ott, pedig fogalmam sem volt mit kezdek vele... egészen addig, amíg bele nem botlottam a Müllerben egy olyan tweed-es sötétbarna Lana Grossa zoknifonalba.
Úgy egy éve kötöttem a hugomnak egy fekete-szürke árnyalatú selbu sapkát, és azóta szerettem volna magamnak is, valami melegebb színekben...
Az egyszínű tweedes barnát használtam alapnak, a mindenféle színes maradék zokni fonalat a kontraszt színnk.Ilyen lett az eredmény (blokkolás közben épp)

A mintán csak annyit változtattam, hogy dupla, visszahajtott passzét kötöttem a visszahajtásnál háromsorban pikószéllel.


Még az új kendőhöz is megy, igaz ? :-)

2010. november 22., hétfő

Fonóba mentem

Nézzétek.... Ezek a képek nem egy amerikai blogon jelentek meg egy fonós hétvégéről, nem, Ezek itt készültem, Magyarországon. Igen egy tucatnyi nő (Lányok asszonyok, kislányok), és rengeteg gyapjú. (meg angóra, megy láma, meg...)

Gondoltátok volna, hogy nemcsak van ennyi működő rokka az országban, hanem egy helyenre is össze lehet őket hozni?

Mondenkinek jutott valami. Van aki a kézi orsón gyakorolt, van aki rokkán, van aki a gyapjú fésülésével küzdött.

Volt mindenféle rokka, kis kerekű antik darab, és új igazi kétpedálos Ashford is

Én, megrögzött kézi-orsós fonóként rokkával gyakoroltam, és a fésülő dobbal, meg a festékes lábasba is beleütöttem az orrom.

Minden leányzó fantasztikus, és nagyszerű élmény volt végre személyesen is találkozni. Adrienn nagyszerű háziasszony volt (és köszönjük a szervezést), Rita klassz tanár, és mindenkinek a nevét sorolhatnám itt, egyenként.

Alig várom, hogy újra megtegyük.

2010. november 17., szerda

Rozsdás apró

A nyáron Regula barátném megkért, hogy locsoljam a virágai, közel lakik, csak egy villamos megállóra, így szívesen vállaltam, és NEM azért mert fonalat ígért Bécsből...(ááá, nem.).
de hát kötős vagyok, soha nem lehet túl sok fonalam igaz?
És amit végül hozott, annyira szép, és annyira én. Lana Grossa zoknifonal, gyönyörűséges rozsdás, őszi színekben. Túl szép, hogy zokniként dugdossam, és a két motring akár egy nagyvonalúbb stóla is kijött belőle, már csak meg kellett találnom a megfelelő mintát. Ebben jött a segítségemre Angela, aki zseniális a minta keresésben. Mondom neki "self striping yarn, valami könnyű, olyan diagonális, valami, ami olyan mint a clapotis, de mégsem a clapotis".. Három mintával jött vissza, mind a három tökéletes, végül is a Coin lace (érme csipke) az Elanntól

Nem sok pozitívuma van a mostani munkámnak, de ezek közé tartozik, hogy az üresjáratokban elővehetem a kötésemet, mondjuk hívások között...Jó ideig ezt hurcoltam magammal. Mivel gyakran csak egy-két sort tudtam kötni, volt egy pont amikor úgy tűnt már ÖRÖKIDŐK óta ezt kötöm és látni se bírtam, így félretettem.

Amikor Kecskemétre mentünk viszont csak ezt vittem magammal, csak ezt kötöttem a vonaton, meg estéken, ez átlendített a holtponton és végre befejeztem.

Regula segített a blokkoláshoz kifeszítenem. Mivel nincs "blocking wire"-em, csak gombostűim, kicsit cakkos lett a széle, de ez még tetszik is.

A legizgalmasabb pedig? Néhány órával azután, hogy feltettem a ravelry-re a minta oldalától jött egy kérés, hogy szeretnék a képet használni :-)

A fotósom büszke lesz :-)

2010. november 16., kedd

Szolnok

Ahol felnőttem. Nem, soha nem szerettem ott élni, de a gyerekkori emlékek azok gyerekkori emlékek. Nem szólva arról, hogy anyukám is ott van eltemetve. Így, amikor a múltkoriban Kecskeméten jártunk, megkértem apukámat kiránduljunk egy kicsit.
Először a temetőben álltunk meg, gyújtottunk mécsest, még apu is bejött, pedig évtizedekkel ezelőtt elváltak, és a válás sem volt valami barátságos.

Végigsétáltunk a Tisza parton, megálltunk a csónakháznál, ahol kamaszkoromban eveztem.

Csak akkor fakadtam majdnem sírva, amikor megláttam, hogy az uszodának nyoma sincs. Szó szerint. Se gyerekmedence, se 50 méteres úszómedence, se lelátó, se fedett medence, se szobor az úszómesterről akik generációk sorát tanította úszni. Semmi. Csak egy park.

De a horgony még megvan

Ilyen idős koromban éppígy hintáztam rajta.

Elmentünk még a Müllerbe is, ahol em csak illatszert, meg játékot árulnak, hanem valamennyi "craft" alapanyagot, még fonalat is... és nem is mindegyik használhatatlan akril... kissé túlzásba estem ott, de ez egy másik bejegyzés témája .-)