2011. július 31., vasárnap

Egy esős vasárnap délután...

Kristófot akartam elcsábítani a számítógéptől, hát előkotortam az egyetlen pár kötőtűt, ami anyukámtól maradt rám...
Ezt sikerült kötni...(egyszer sál lesz belőle Malackának...:-) fotó a kötősfiú saját képe. Ha így folytatja, nemsokára a saját sálját köti majd.
Ahogy pakolgattam, rendezgettem a dolgokat, ennyi kötést találtam a készültség különböző fokozatain... Ez nem minden elkezdett kötésem, ezek csak azok amik elöl vannak, és valóban dolgozom is rajtuk...
És, ha hiszitek, ha nem, ennyi elkészült darabot tudnék nektek mutatni... ha az időjárás kooperálna, és a nap kisütne, annyira, hogy legalább elfogadható képeket lehessen készíteni...

2011. július 14., csütörtök

Egy kis fonás

A Barkafonal Gabija kérdezte megfonnám-e neki az egyik fonat gyapjút amit az Etsy-n vásárolt... naná... a gyapjú is nagyon szép volt, és élmény volt fonni.Gabi nem akarta túl vékonyra, így olyan "fingering" vastagságú lett
Ez pedig most van a rokkán, wensleydale...

2011. július 11., hétfő

Visegrád

A hétvégi időjárás ugyan brutálisan meleg volt, de mivel ez a nyarunk is úgy alakult, hogy nem fogok tudni szabadságra menni, és hosszabb időt eltölteni Kristóffal, így hétvégi programokkal próbálom pótolni.
Ezen a héten a Visegrádi palotajátékok voltak soron.
A vásári tömegben fonós barátnémmal, Adriennel találkoztunk, végre jót beszélgethettünk, nagy meleg és a tűző nap ellenére még fontunk is...
Bár az előadásokra nem fizettünk be, Kristófnak is jutott élmény...
Életében először igazi lovon ülhetett...
Patkót kovácsolt...

Én ajándékkal tértem haza, Adritól kaptam ezt a delfines nyakláncot...(társaságnak ahhoz, ami mindig a nyakamban van).
Kristóf pedig a modell-fotós tudományát gyakorolta..

Egy év meg a rendes kerékvágás...

Van még itt valaki??? Olyan régen eltűntem, még ez is kérdés...

Először is szeretném megköszönni mindazoknak az aggódást akik ismerve az előzményeket, meg a tényt,hogyha befogom a számat (vagyis nem írok) akkor baj van, kerestek...
Az elmúlt egy év életem legnehezebb időszaka volt, és benne megéltem azokat a napokat, amiket a legsötétebbnek könyvelek el...
Nem akarok senkit sem a részletekkel nyaggatni, akik "mellettem" voltak (ha csak képletesen is) azok éppen eleget hallottak. Köszönöm a kitartásotokat, és türelmeteket, TUDOM, hogy nem voltam valami jó társaság, és csak remélni tudom, hogy valamikor valamit tudok majd vissza adni.
A lényeg, hogy úgy tűnik most vége van,az élet visszatér egy normális kerékvágásba, már nem kell vasárnap éjszakánként sírógörcsökkel küzdenem...
Túl sokat nem kötöttem, vagy fontam ugyan, de lesz majd némi mutatni valóm is.