2017. február 25., szombat

Sissi és a krinolin

Már párszor emlegettem, hogy "valamikor varrónő voltam"... ez még jóval az Internet előtt volt... 12 évesen már ruhákat varrtam magamnak, de mivel nem volt varrógépem, kézzel csak egészen egyszerű darabokra futotta. Aztán a 14. születésnapomra az apukámtól egy varrógépet kaptam. Igaz, csak egyenesen tudott varrni, de imádtam (franciavarrás--- imádlak). Később megörököltem egy Neumann gépet, amivel korábban sárkányrepülők szárnyait varrták Dacronból, el tudjátok képzelni milyen állapotban volt az a gép. A gimi után szakmunkásképzőben töltöttem két évet, női ruhakészítő szakon végeztem a Vámos-ban. Ezután vettem meg az első ipari gépemet, és nem sokkal későbbegy rozoga nagyonöreg interlockot, és évekig dolgoztam varrónőként. Sőt, később, amikor Amerikában éltünk, ott egy eszméletlenül drága butiknak csináltam eszméletlenül drága, flancos ruhákat. Amikor hazajöttünk néhány évet vidéken töltöttünk, kerttel egyebekkel, a varrás egyre kisebb szerepet kapott. Utána megszületett Kristóf, és az én szobámba került, és kitalálhatjátok mi történt.... annyi minden, jobb, ha el sem kezdem sorolni. Legyen annyi, hogy bármi is történt, mindig is álmodtam a varrásról. De 15 évig elkerült, vagy én kerültem el. Már attól féltem, azt is elfelejtettem hogyan kell. Soha nem mondtam volna ki hangosan, de akkor is féltem. Ami persze nem tartott vissza attól, hogy időről időre megvegyek valamilyen anyagot, így a meglévő mellé (és persze a fonalaim mellé) még egy jókora készletet halmoztam fel. Tavaly nyáron még a varrósszobát is rendbe hoztam, majdnem annyira, hogy akár varrni is lehetett volna benne, de, de, de... Tudom.
Van még egy hosszú történet, amit talán máskor elmesélek a történelmi táncklubról, meg egy Jane Austen bálról, ahova nem mentem, meg új barátokról, és a Grand 19th century ball-ról (Röviden csak a Sissi bálról) , és két báli ruha elkészítésének szükségességéről, krinolinnal és a teljes mindennel együtt.
Így hosszú idő után újra ollót és tűt, meg gyűszűt vettem a kezembe, letörölgettem a varrógépeket és belevágtunk.
Az egész egy fiatal barátnőnek tett könnyelmű ígérettel kezdődött, amiből nem tudtam, és igazán nem is akartam kihátrálni. A feltételem azonban az volt, hogy végig ott lesz velem, legalább térsaságnak, még jobb esetben segítségnek. Ismerjétek hát meg Zsófit. 
Rendeltem egy szabásmintát egy egyszerű báli ruhához, de szabásmintára ennél többet nem akartam költeni.Szerencsére, a Youtube-on van egy jó kis sorozat  amihez, hozzáadtuk az én tapasztalataimat és gyakorlatomat, így egész jól össze tudtuk rakni. 
Volt néhány vicces pillanat, néhány intenzív is, de annyira jó volt együtt dolgozni. Őszintén a tény, hogy Zsófi vakon bízott bennem, és elhitte, hogy meg TUDOM csinálni (a krinolint és a ruháját is - ez utóbbi még várat magára), anélkül, hogy BÁRMILYEN bizonyítékát látta volna annak, hogy tudok varrni, hatalmas ösztönzőerő volt. Arról nem beszélve, hogy a jelenléte és a segítsége is felbecsülhetetlen értékű. .
Tudjátok az plusz egy pár kéz, ami segít amikor az acélt a házába toljuk, ami megfogja a hatalmas izét, amikor mindkét kezemmel a gép alatt akarom irányítani, ami a kezembe adja a gombostűt (ollót, gyűszűt, akármit), a viccek, a pletyka a nevetés. 
Zsófi valamivel magasabb, mint én, ez a krinolin neki jobb, mint nekem, de még mindig dönthetünk úgy, hogy rövidebbre vesszük, ha szükség van rá. A táncgyakorlás majd választ ad erre a kérdésre. 
Néhány technikai részlet: összesen 27 méter abroncs-acél van benne, nyolc teljes karika, az alsó kettő 330 cm kerületű, a felső kettő nyitott. Még úgy 20 méternyi ripsz-szalagot használtunk el, és hát nem tudom mennyi lepedő vásznat. 
És ha már benne voltunk, összeraktunk egy alsószoknyét is. Szintén minta nélkül, csak úgy hasból... vagy fejből. És, amikor elkészült, arra gondoltam, igen, még mindig megvan bennem. Nem felejtettem el. Még megvan. 
Így attól tartok, a jövőben több varrós bejegyzést is láttok majd. Az eredeti, angol nyelvű blogom címe, "The crafty side of life" vagyis az élet kézműves oldala azért kapta ezt a nevet, mert mindenféle kézművességet akartam mutatni, nem kizárólag kötést. Talán majd most tényleg így lesz. Remélem nem bánjátok :-) .

2017. február 24., péntek

#yarnlovechallenge #thebesttipp avagy az én legjobb tanácsom :-)

#yarnlovechallenge #thebesttipp
Az én legjobb tippem, hogy próbáljátok megtanulni "látni" (vagy "olvasni) a kötést. A kötés szerkezetét általában, a kötött szem szerkezetétől a kötött mintáén át a teljes darabéig. Sokkal könnyebb lesz függetleníteni magatokat attól hogy milyen stílusban kötünk, és milyen stílusra íródott a minta, sokkal jobban követhető, hogy a mintában épp hol tartunk, és sokkal jobban lehet látni, hogy ha valami nem stimmel, hol kell igazítani (pl hozzáadni egy két szemet, vagy kicsivel többet fogyasztani a megadottnál).

2017. február 23., csütörtök

yarnlovechallenge...throwback... azaz vissza a múltba

A legelső kötött darabom... már többször írtam róla, úgy hatéves lehettem, amikor készítettem, ezen tanultam meg a kötés és a horgolás alapjait.

2017. február 22., szerda

Yarnlovechallenge ... currently wearing, avagy mi van rajtam?

Más szóval tetőtől-talpig DROPS-ban :-)
A kendő egyike azoknak, amit a DROPS Nefelecs (Forget me knot) mintája alapján készítettem, ezúttal kék/zöld Delightból.
Nem látjátok, de a zoknim Fabel, a kesztyűm marakdék fonal. A tavaszi kardigánomat pedig Flora fonalból kötöttem. A kabát (PerUna) ls a farmerszoknya turkálós. És a zöld Benetton táska is, egy azóta megszűnt turiból jött. :-)
Fotók: Deli Christopher Laurent

2017. február 20., hétfő

Yarnlovecahllenge -útközben.... avagy a péntek és a vonatoskólás képek.

Tudom, rosszblogger vagyok, és ezt a kihívást rendesen elbuktam. Megpróbálok majd néhány témát pótolni, de látom, hogy mindet nem tudom majd... sőt valószínűleg, ha egyáltalán, akkor sem sorrendben teszem majd.

A mai témát azonban nem hagyhatom ki. :-) Tudjátok, hogy későn, a negyvenes éveimben mentem egyetemre, és öt évet töltöttem azzal, hogy oda-vissza vonatoztam a Budapest és Szeged közötti 190 kilométeren, ami  alapesetben 2,5 órás út, ha nem történik semmi a vonattal... de általában valami történt. A szabályom az volt, hogy a vonaton nem tanulok, nem írok házit, és nem dolgozom, nem csinálok semmi munkával/tanulással kapcsolatos dolgot (Ezt a legtöbb esetben be is tartottam... kevés kivétellel.) Akkoriban kezdtem el a "mindenfelé kötök" képeket, a Budapest Park-beli koncertttől, A 4-es villamosig, mindenhonnan, később, ahogy az egyetem átvette az uralmat az életem fölött, és egyre több időt töltöttem a vonaton, ezek a képek is egyre gyakrabban készültek a vonaton. Mivel általában pénteken utaztam, ráadásul rengeteg kólát iszom, és így szinte kikerülhetetlen volt, hogy egy üvek vagy doboz ott lapuljon a képen, ezekből lettek a FB oldalam rendszeres "pénteki vonatos-kólás-kötős" képei. Ha a FB-on a #vonatoskólás hashtagre kerestek, jónéhányat meg is találhattok.
Később az egyik kötőscsoportomban külön kértem, hogy utazós-kötős képeket posztoljanak, és ezt sok kötős átvette (a legtöbben nem is tudják, honnan származik az egész). Itt pedig egy montázs az évek során készült képek egy töredékéből.


2017. február 9., csütörtök

Yarnlovechallenge... community

A kötés közösségformáló oldala mindig elvarázsolt, különösez az, amit az Internet segített létrehozni. Annyira, hogy még a szakdolgozatomat is erről írtam. Amióta megismertem az Internetet, barátokat kerestem, és találtam, de sokat dolgoztam azon is, hogy igazi élő közösség jöjjön létre... több-kevesebb sikerrel. A boldog emlékű Budapest International Craft Club-ként indult, aztán szerdai közöskötések lettek belőle, aztán valami más, aztán egyetemre jártam, és nem tudtam annyit foglalkozni vele, aztán más kezdett el kötőstalálkozókat szervezni... de a változás az élet része.
Eleinte csak páran voltunk
Aztán kicsit többen...
Néha újak csatlakoztak...
Még a kollégáimat is tanítottam kötni, hogy annak közösségépítő hatását demonstráljam.
És összehozott egy mexikói-amerikai- egy igazi angol, és egy magyar nőt....
És ezek csak példák arról, mit is jelent nekem a közösség és a kötés.

Vissza az eredeti programhoz ... yarnlovechallenge...speed azaz sebesség

Annyira örültem a tavaszi kardigánnak, és annyira el voltam foglalva egyéb dolgaimmal, például saját magamat sajnáltam (a két dolognak nincs köze egymáshoz, aggodalomra nincs ok. Még. Talán soha, igyekszem ezen dolgozni, de még biztosan nem), így kihagytam néhány napot. Látjátok, én meg a legjobb szándékok. Igyekszem behozni a lemaradást, mondjuk talán egynél többet is posztolok egy nap, meglátjuk sikerül-e.
A yarnlovechallenge speed /sebesség kérdéséről szólva írhatnék a négy nap alatt megkötött csipkekendőről, vagy a zöld fonalról, amit (magamhoz képest) gyorsan fontam meg, vagy az újévi kardigánról,a mi három nap alatt készült el. Írhatnék arról, hogy, jobb napjaimon, amikor sokat kötök (de nem egyfolytában, mást is csinálok azért még) kb. 200 méter fonalat tudok megkötni, és kb. ugyanennyit tudok megfonni... Arról, hogy mennyire lassú tudok lenni inkább nem mesélnék, vannak napok, amikor mindössze egy sorra futja...

Képet igazán távolról kapcsolódót hoztam, az emberi haj mégiscsak egyfajta szösz, egyfajta "fiber". A hajamról nem igazán tudok sokat jót mondani, nagyon kevés, nagyon fehér, de legalább gyorsan nő, ami, amíg festettem, nem volt akkora előny, ma azonban már nem bánom... A napokban azonban két fénykép szembesített azzal, hogy mégis mennyire gyorsan... A két kép szinte napra pontosan egy év különbséggel készült.


2017. február 3., péntek

Belső információ

Szinte minden szezon DROPS kollekciójában van legalább egy olyan minta, ami KELL. Mindegy miért, hogyan, de kell.  Ebben az évben a szerelem első látásra a Sprigtime Walley sorozat volt. Mostanra ismerem a DROPS modelleket annyira, hogy az Alpaca Party utolsó napjait kihasználva a minta nélkül is meg tudtam venni hozzá a fonalat. 
A minták fordítása azt is jelenti, hogy a megjelenés előtt néhány nappal megkapom. És az, hogy le kell fordítanom, azzal is jár, hogy nagyon alaposan át kell olvasnom, és analizálnom, nemcsak magát a szöveget, hanem az, hogy elég gyakorlott kötősnek mondhatom magam lehetővé tesz, hogy technikai "szakmai" szemmel is "lássam", amit leírok. 
Mindehhez adjuk hozzá, hogy nem igazán kedvelem a telet (OK, elismerem, tiszta szívemből utálom), és januárra, már nagyon kell valami zöld, valami tavaszias. Nem csoda hát, hogy rögtön azután, hogy befejeztem az újévi kardigán, nekifogtam a tavaszinak.
A mintához (és főleg magamhoz) képest csak kevés dolgon változtattam, a színeket a kevésbé sárgás tartományba igyekeztem eltolni (a sárgás színek a hajamat is sárgábbnak mutatják a valóságnál), és a zöld színt használtam (a pisztácia helyett) alapnak, a pirosat (a korall helyett) és a petrolt (a türkiz helyett) a mintához, de az általános hatás még így is friss és tavaszias maradt.
Mióta felszedtem magamra nem is olyan kevés extra súlyt (kösz, pajzsmirigy), át kellett gondolnom, mit is érdemes eltakarni, így adtam néhány cm-t a kardigán hosszához. Mindehhez, szerettem volna a már-mér végjegyemmé vált széles mandzsetta hatását alkalmazni, így a szélmintát könyékig, 12-szer ismételtem.
Mint a korábbiaknál, itt is elmondhatom, hogy a minta alapjában véve egyszerű, jól követjető, a változtatások mindössze az én preferenciáimat tükrözik, nem a minta (egyébként nem létező) hiányosságaira utalnak.Az M méret szemszámait használtam. Általában L-es holmit hordok, de a kardigán mintája megengedi és igényli az elég erőteljes blokkolást. Ha pontos méretezést szeretnénk, mindenképp ellenőrizzük a rajzon megadott adatokat, és kössünk próbakötést, amit gondosan blokkoljunk. A minta maga, amilyen mutatós olyan egyszerű, tökéletes alkalom a fair isle technika gyakorlására.
Minta: Spring Walley cardigan, by DROPS
Fonal: DROPS Flora (5 motring és egy kicsi a zöldből. Ha az eredeti hosszt készítettem volna, az 5 bőven elég lett volna. kevesebb, mint 1 motring a fehérből, és a korábbi Florából készült projektek maradékai a színesekből.
Kötőtűk: 3 mm az egyszínű részekhez, 3,5 mm a fair isle mintához, 2,75 a lustakötéses szegélyekhez.
Fotók: Deli Christopher Laurent

Folyamatban

Még mindig a #yarnlovechallenge , amiben a mai téma "currently making" vagyis a folyamatban lévő dolgok. A  többszáz elkezdett ilyen-olyan dolog között mostanában a következő dolgokon dolgozom aktívan.
Egy Boreal pulcsi, ezt kötöm, amikor itthon vagyok, és tudok figyelni arra, amit csinálok....
(Fonal: Drops Lima, Minta: Kate Davies)
Amikor olyan helyre megyek, mint egy közös kávézás, vagy színjátszó csoport, akkor ezt a Sárkányszív kendőt Dragon Heart shawl (Drops fonal, Drops minta) viszemm magammal, ami csak minimális számolást igényel, és nem kell hozzá kinyomtatott minta.
Azonban, amikor moziba megyek a fiammal, olyasmit viszek, ami nagyon, nagyon könnyű, nem kell számolni (OK csak egy-két meghatározott helyen) sőt, még néznem sem kell. (Turkálós zoknifonal, minta fejből), 
Fonás ügyben szintén van egy nemkülönösebbenodafigyelős fonásom, ezt vittem a TV-be, és olyan vastagságra fontam, ami akkor ott éppen kényelmesnek tűnt. 
És itt van ez a nagyon vékony csipkefonal, amivel majd szőni szeretnék.
Szóval ennyi, ezek azok amiken ténylegesen folgozom, és ne említsük az olyanokat, mint a zokni, amelyiknekk pár kell, vagy épp csak egy passzé... esetleg a pulóver(ek) ami(k)nek egy ujja hiányzik, sem azt a rengeteg egyéb dolgot, amik a készültség különböző fokain lettek félretéve... talán egyszer...

2017. február 2., csütörtök

Közeli

Közelinek ma mutatok néhány közeli képet a kézzel festett fonalaimról, szöszeimről, és a kézzel font fonalaimról.






2017. február 1., szerda

yarnlovechallenge

Egy ideje próbálok visszatérni a többé kevésbé rendszeres blogolásra az év végi szünet után, de valahogy nem akart sikerülni. Most azonban megtaláltam a legjobb okot, a yarnlovechallenge felhívásában :-)
Február mindennapjára adott egy téma:

Itt van hát az első nap #yarnlovechallenge :
Intro, vagyis bemutatkozás, de aki olvassa ezt a blogot valószínűleg többet tud rólam, mint, amire valaha kíváncsi volt.:-) Hatéves korom óta kötök és horgolok, varrni nem is tudom, úgy 12 éves korom óta készítek ruhákat, és úgy 9-10 éve fonok, az utóbbi időben pedig a szövést is felvettem a repertoárba. (Most hagyjuk a  főzési, a sütési, a színjátszási, kertészkedési vagy éppen tánc képességeimet, bármilyen szinten is legyenek.Érdekel a ... igen a szöszökön, fonalakon, anyagokon kívül az angol nyelv és a történelem.
(fotó: Erdélyi Boglárka)
És persze a fiam, aki a mindenem:
A rendszergazdám, a fotósom, az utastársam, a profi nyaggatóm... csak, hogy néhányat említsek.