Egy napja tettem fel a bejegyzést a fűzőről, és érkezett is pár kérdés... érdekes módon, nem itt a megjegyzéseknél, nem is a FB-ra vagy az Instára felpakolt képeknél, hanem privát üzenetben... Már tényleg nem írnak az emberek megjegyzést a blogokhoz? Értem én, hogy sokkal könnyebb nyomni egy lájkot, de...
Mindesetre, néhány válasz:
A befejezett fűzőben végül nem a gyorskötözőket használtam, hanem a szokásos műanyag merevítést (BP-en a Taylorban kapható), és ugyanazt a lapos acélrugót, amit a krinolinokban is használunk. Ezeket az eleje és a háta közepéhez használtam. A műanyag merevítésből egy fűzőre úgy 10 métert használtam, és 4x kb 30 cm-est a fémből. Amúgy a gyorskötözők is használhatóak, ha valaki kipróbálná, az Obiban és a Praktikerben lehet őket kapni. Sőt olyat is hallottam, hogy valaki a postai csomagként feladott nagyobb dobozokon használt műanyag szalagot használta.
Szándékosan használtam elöl fűzős modellt, mert az egyik célom olyan öltözéket készíteni (nemcsak ezt, hanem a közeljövőben még másik tervet is) amit egyedül is fel tudok venni. Segítség nélkül.
A fűzők anyaga onnan jött, ahonnan a többi, az I love Textilből (ILT). Igen a coutil és az erps a legjobb, de ha az nincs, az erős, farmer-szerű vászon is jó.
És akkor a halogatás:
Miközben azon törtem a fejem, hogyan tudnám szépen, szebben beszegni a fűző füleit, valami teljesen mást csináltam. Egy popsipárnát. Egy dupla popsipárnát. Elgondolkoztam a kisebb panier-en, a kifli formájú párnán is, de azt olvastam, hogy ezek az 1775-1785 között divatos angol / italian szabású ruhák, amilyen az én terveimben szerepeltek, hegyes hátsó szabásvonaluk miatt egy ilyen duplapárnás megoldással mutatnak a legjobban. Alaposan megnéztem a leírást az American Duchess könyvben, és kivágta, a darabokat. Az anyag, amit használtam, meglepően hasonlított ahhoz, amit a könyvben is használtak, és ez kivételesen nem az ILT-ből jött velem haza, hanem több tíz évvel ezelőtt még Miamiból hoztam. Az eredeti célra (amire annak idején megvettem) soha nem használtam, de mindig őrizgettem. Készült belőle próbadarab, táskabélés, és ki tudja még mi. Elég erősnek tűnik, jó tartása van.
Kivágtam a szoknyát (azt is olvastam, hogy működik szoknya nélkül is, de kényelmesebb azzal, , például nem mászik be járás közben az ember lába közé, nem fordulnak el a párnák)- beszegtem a szoknya részt, körbevarrtam és kifordítottam a párnákat. Majd megtöltöttem. A töltéshez egy olcsó ikea párna felét használtam, ami könnyű és puha, ha véletlenül túlságosan összeesne, bármikor kipótolhatom. Eredetileg a két oldalhoz összesen egy fél párna töltelékét használtam, de később kibontottam, és a harmadát kivettem mindkét oldalból, mert túl nagy volt.
Történelmileg darált parafát használtak, tollakat, pihéket, apróra összevágott hulladék anyagokat. Ha egy élő bemutatóhoz készítenék ilyet, valószínűleg én is az anyagdarabost választanám (nem találtam darált parafát) de a tapasztalataim szerint sokkal nehezebb lenne.
Amikor már volt fűzőm, és popsipárnám, még mindig igyekeztem összegyűjteni a bátorságomat a ruhához, úgy döntöttem csinálok egy alsó, alsószoknyát. Ez ne feltétlenül szükséges, a ruha enélkül is működne, de egy extra réteg sohasem árt.
A 16. század óta szokásos duplán megkötött változatot használtam, két db egyenként 140 cm széles panelből. A panelek hosszának mérése az AD könyvben, a párnán és az elején. Összevarrtam a két panelt, mindkét oldalon félig nyitva hagytam, majd a nyitott hasítékot körbe szegtem. Az elejt a méréseknek megfelelően rövidebbre vágtam. Vágtam még le két csíkot a derékpántnak, a két felét beráncoltam, és a két csík közepére felvarrtam majd a csíkokat lehajtottam, és levarrtam.
Amikor az ember felveszi, először a hátsó részt kötjük meg az elején.
majd a ez elejét a hátán kötjük meg.
A hátéra varrtam egy kis jelölő lapocskát csak azért, hogy megkönnyítsem az életem, és tudjam melyik a háta.
Most már volt egy ruhám, amit alsóingnek használtam, fűzőm, popsipárnám, alsószoknyám, igazán nem halogathattam tovább a ruhavarrást, de ez egy másik bejegyzés témája lesz.
Amikor a ruha elkészült, egy dolog hiányzott. Azon járt a fejem, hogy mivel nincs ehhez a ruhához, erre a korszakra táskám, hova teszem a nélkülözhetetlen vackaimat, pl a telefonomat. Tudom, hogy hagyományosan külön zsebeket használtak, de nem akartam már varrni. Mire befejeztem a ruhámat kivoltam, fájt a kezem, elfáradtam, fájt a fejem, az agyam zsibbadt, utáltam az egészet. Főkötő és zseb nélkül kell kibírnom. De Norbi azt kérdezte, tényleg olyan nagy dolog megcsinálni őket? Végül is varrógéppel elég egyszerűek. Akkor mi tart vissza? Kérdezte.
És igaza volt.
Ugyanazt az amerikai anyagot használtam, és a fűzőból maradt köpperszalagot.
Ennyi. Tovább már nem lehetett húzni a ruhakészítést.
Folyt köv a ruhával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése