Tulajdonképpen több, mint egy éve, de nem jutottam hozzá, hogy meséljek nektek róla, ami fura, mert amúgy egy csomót fotóztam, mert mindenképp meg akartam mutatni. Most meg, hogy határidőre be kellene fejeznem az Aidah ruhát, felrobbantottam a varrós szobámat, így amíg rendezem a viszonyokat pont jó alkalom, hogy pótoljam ezt.
Évek óta követtem a Facebookon Franka Műhelye-t azzal az elhatározással, hogy én is elmegyek hozzá, de mire összeszedtem magam, időt kanyarítottam rá, szülési szabadságra ment, utána pedig jött a pestis, és minden bezárt. Így, amikor újra nyitott, elég gyorsan lecsaptam a lehetőségre. 
Átmásoltam a szabásmintákat a bőrre, és kivágtam.
Vékony fekete bőrből kivágtam a bélést is.
Összeraktam a bélést a külső bőrrel.
Erősítést ragasztottam a sarkába.
Másnap felszegeltem a kaptafára.
Először a bélést.
Majd a külső réteget.
A cipő orra is kapott erősítést a bélés és a külső bőr közé.
Néhány nappal később, amikorra rendesen megszáradtak, visszamentem, és talpat ragasztottunk a cipőre.
Néhány hónappal később pedig fotókat is készítettünk...
A cipőkészítés (a kötés és a varrás meg a repülés) a véremben van. Már többször emlegettem az anyai nagyszüleimet, akik cipőfelsőrész-készítők voltak, és szépséges fapapucsokhoz és klumpákhoz készítettek felsőrészeket a hetvenes években. Azóta akartam cipőt készíteni, hogy kamaszként beleszerettem a balerina és a maryjane (baba) típusú cipőkbe, de nem igazán voltak elérhetőek itthon.
Ráadásul, a történelmi hagyományőrzés egyik kényes pontja a cipő, mert jó történelmi cipőt nehéz beszerezni és / vagy drága, viszont akár javíthat, akár tönkretehet egy viseleten a megfelelő vagy nem megfelelő cipő. Félreértés ne essék, nem vagyok cipőnáci, van olyan eset, amikor a cipő modern, de a hangulata miatt mégsem lóg ki a képből, nem illúzióromboló, nekem is van ilyen, hordok is ilyet.
Ugyanakkor, már régen viszketett a kezem hogy kipróbáljam a cipőkészítést, és a lapos regency (napóleon-kori) tökéletes a kísérletezésre.
Voltak elképzeléseim, jó sok korabeli cipőt megnéztem az Interneten, és volt közttük néhány kedvencem:
A korban voltak kerek és hegyes-orrú ciők is, de a kedvenceimből jól látszott, hogy a hegyesorrú tetszik jobban, és szerencsére a műhelyben voltak hegyesorrú kaptafák is. Mivel boka körül megkötős cipőm már van, ezért ezt a kevésbé elterjedt fazont választottam.
Miután kiválasztottuk a bőrt (kéket, mi mást?) nekifogtunk. Modern, ragasztott módszerrel készült a cipő, elsőre úgy gondoltam, elég, ha a forma stimmel, és a könnyebb, elérhetőbb módszerekkel dolgoztam.
Megcsináltuk a mintát. Körberagasztottuk a kaptafát, és rárajzoltam, milyenre szeretném a cipőmet elkészíteni.
Lefejtettem a kialakított formákat, megrajzoltam a végső mintát, és hozzáadtam a varrásszélességet, ahol kellett.
Ez volt a pont, amikor Franka azt mondta "jól van, majd én összevarrom nektek a bőrt. Én meg...
"TESSÉK??? Mi van? NEM varrhatom meg a cipőmet? Akkor mi a francot keresek itt?" Kiderült, hogy sokan tartanak a bőrvarrógéptől (vagy általában az ipari varrógépektől, és jobban szeretnének minden MÁST megcsinálni a cipőjükön a varráson kívül. Hát, én elhiszem, de ez a valaki NEM ÉN vagyok. Én NEM félek a varrógépektől. Eleget nyaggattam Frankát ahhoz, hogy végül azt mondta: "Jól van, kipróbálhatod a gépet, meglátjuk, hogy tudod kezelni, és majd utána eldöntjük, mi legyen..."
Megvarrtam, dísztűzésekkel ezt a kis próbadarabot, és ja, tudom kezelni az ipari varrógépet, elég jól, köszönöm szépen, így megvarrhattam a cipőm felsőrészét.
Nme tudom elmondani, milyen érzés volt, amikor lekalapáltam a varrást és kifordítottam... Azt hiszem, párszor már leírtam, hogy mostanra nem kellene,hogy meglepjen, de mégis "nahát, ez TÉNYLEG olyan!" Most pedig ott voltam az emlékeim, a bőr illata, a ragasztó szaga, a kalapálás mozdulata, a nagymamám, és a nagyapám mozdulatai a kezemben.
Formázás, igazítás, majd újra. Feszítés, majd még feszesebbre húzás.
A talp történelmileg nagyon nem hiteles gumi, de a betonjárdára jó lesz.
Imádom ezt a pár cipőt. Már táncoltam is bennünk, és csodásak. Biztos voltam benne, hogy nem ez volt az utolsó cipős kalandom, és, ahogy láthatjátok, a kezemben, azóta egy második pár is elkészült, amit ugyanakkor fotóztunk, de csak később írok róla.
Ha ti is szeretnétek - akár modern- cipőt készíteni, keressétek Franka cipőműhelyét.
Model képek: Norbert Varga @ Bodeszphoto
Műhely képek: a telefonomról.
1 megjegyzés:
Izgalmas!
Köszi, hogy ilyen részletesen leírtad... mennyi munka van egy-egy cipőben.
És milyen szép lett!
Megjegyzés küldése