Még több maradék - csíkos ujjatlan kesztyű

Ahogy a legutóbbi bejegyzésben írtam, még a sapka után is maradt maradék a fonalból, és az ember lányának soha nem lehet elég kesztyűje. 

Különösen kedvelem azokat az "ujjatlan" kesztyűket, amik tulajdonképpen félujjasok, vagy rövidujjasok. Jópárat kötöttem már az elmúlt két évtizedben, és a legtöbbjük meg is van. Úgy mínusz 3-5 C°-ig nagyszerűek a városban, nem kell lerángatni a kezemről a kesztyűt, ha kulcsot/ telefont/bérletet/belépőkártyát/aprópénzt stb. kell elővenni. 

De volt egy, amit vagy 12 éve kötöttem, és olyan 8 éve veszítettem el. Rendkívüli módon szerettem, és ne kérdezzétek, miért volt más, mint bármelyik másik. Narancs és barna színekkel kötöttem, amiket akkor kedveltem nagyon, amikor még vörös volt a hajam. Mindkét fonal maradék zoknifonal volt, amit úgy turkáltam, Az eltűnése azóta is rejtély, hiszen olyan kevés idő és tér választja el azt a pontot, ahol még biztosan tudom, hogy megvolt, és azt, ahol/amikor észrevettem, hogy eltűnt. Soha nem jöttem rá, mi történhetett.

Az egyik első olyan darabom volt, amihez öncsíkozóra festett fonalat használtam, a gyűrűsujjon kötött keskeny csíkok, és a hosszú, bordásmintával kötött passzé különlegessé tette számomra. Akik látták, mind azt mondták annyira ÉN vagyok, ki tudja miért. Azóta sem kötöttem olyat, ami ennyire "én" lettem volna. 

Amíg nem maradt ott az a maradék fonal. 

A narancs/barna kesztyű óta alaposan megváltoztak a színeim. Akkoriban lángvörös, sárgarépavörös hajam volt és rengeteg rozsdanarancs színt hordtam. Tíz éve viszont lenövesztettem az ezüstöt, és a meleg őszi színekben alig háromnapos hullának nézek ki, így inkább hűvösebb színeket, kékeket, türkizeket használok, barna helyett szürkével kombinálva.

Kötés szempontjából fentről kezdett kesztyűk, vagyis először az ujjakat kötöttem meg, és, miután egymás mellé tettem őket, hozzáadtam a nagyujjat, és onnan a passzé részét olyan hosszúra köthettem, amennyire a fonalam engedte, így a lehető legjobban kihasználhattam a rendelkezésre álló maradékot,

Itt egy GIF a kötés folyamatáról. Régen, amikor még létezett a Barka, a weboldalukon volt egy tutorial / minta amit én írtam, de ugye már egyik sem létezik hosszú-hosszú ideje. Talán egyszer erre a blogra is írok egyet, Szeretnétek? .

Azt hiszem, ezt a párt majdnem annyira szeretem, mint azt a régi narancs/barnát, 

Nektek van olyan darabotok, amit annyira szerettek, hogy sok-sok évi, akár évtizedekig megtartottatok? 

Van olyan darabotok, amit annyira szerettek, hogy megpróbáltátok újra megcsinálni? Ha igen, szeretitek annyira az újat, mint a régit? 

(Fonal: Drops Flora és kézzel festett zoknifonal, 

Fotók: Norbert Varga @Bodeszphoto )