Csipke

Sikerült befejeznek a csipkemintás nyakmelegítőt. Többet ha a) odaadtam a célszemélynek. b), sikerül fotózni.

 

Koncert

Koncertre mentem.

Addig hallgassatok egy kis zenét.

Mondjuk EZT.

Holnap jövök.

A képek szeptemberben lőtte, Szegeden,  Norbert Varga @Bodeszphoto

Hiba

Mit csinál az ember lánya, ha rájön, hogy úgy 5 sorral korábban rossz irányba dőlő fogyasztást kötöttél, és egy 6-7 szemes minta egység rossz felé dől.

Heti... minekisnevezzelek?

Ahogy korábban említettem, youtube egy sor kötős videót, podcastet tol elém, és miközben kötöttem, belenéztem néhányba. Úgy tűnik, egy évvel ezelőtt hirtelen egy rakás új kötős you-tuber lett, és néhány divatosabb téma körbejár ezeken a podcastokon/ vlogokon. Az egyik ilyen a kötős táskák, a másik a fonalas készletekkel kapcsolatos tartalmak, és ott vannak azok a "hot takes", vagyis megosztó vélemények.

Tudom, ismerem a mondást a véleményekről, olyanok mint a ***lyuk, mindenkinek van, de senki sem kíváncsi rá, de, izé... nekem is van. 

Eredetileg egy egész hosszú  bejegyzést kezdtem el írni ezekről az elég határozott véleményeimről, de aztán arra gondoltam, mi lenne, ha szétszedném őket, mondjuk heti egyre, és hívhatnám, heti... izé, minek hívjam? Van ötletetek? 

Többnyire kötésről, talán varrásról, egyéb kézimunkáról, ami talán vitát kiváltó, vagy megosztó lehet, talán olyasmiről, amit kedvelek, vagy határozottan elutasítok, talán arról, hogy hogyan csinálok egy-egy dolgot, szóval a kézimunkás életem apró darabjai. 

Hívjam heti gondolkodónak? Heti apró gondolatnak? 

Mindenesetre, itt van az első:

-Nem szeretem, és nem kötök tiszta akril fonallal. Ez nem azt jelenti, hogy semennyi műszál sem lehet a fonalban, amit használok (a legnagyobb kedvenceim, a zoknifonalakban 20-30% akril vagy poliamid van), de legalább 50% természetes szálnak kell lennie, ahhoz, hogy egyáltalán elgondolkozzam rajta, vagy még inkább legalább 70%, de minél több a természetes szál tartalma, annál jobb. Az anyagokkal ugyanígy vagyok, nem hordok akril, poliamid vagy poliészter ruhát (kivéve az eső- és téli dzsekiket, és azokat a taft báliruhákat, amiket igazából selyemtaftból kellene, de ez egy másik bejegyzés témája lehet már). 

Szuvenír fonal

Ami nem számít, ugye? Hihihi.

Mivel kérdeztétek, ezeket a fonalakat hoztam haza magammal az útról. 

A két Opal a Wollknolltól jött velem, a BestSocks Chehországból, Cesky Budovjivéből. Tudjátok, hogy nem igazán tudok (és/vagy akarok) ellenállni a szivárványszíneknek bármiben (igen, fonalban is, talán leginkább fonalban), és nem érdekel azok a mellékes jelentések, amiket egyesek ráaggattak. 

Ráadásul, időnkánt azt vezsem észre, hogy vonzanak a fémszálas, csillogós fonalak (igen, a fonalturiból is többször jött már velem haza ilyen), bár fogalmam sincsmit kötnák belőle. NEM zoknit, az biztos. Talán kendőt, vagy egy pulcsi mintás vállát.. Ha van ötletetek, javaslatotok, ne kíméljetek, jöhetnek megjegyzésben. 

A kötős táskámban

Említettem az utazást, ami Hollandiába vitt bennünket, ami igencsak hosszú autóutat jelent, és mivel én nem vezetek, ezt az időt kihasználhatom a kötésre. 

Ugyanakkor, hajlamos vagyok rosszullétre, autóban, viszont vannak olyan dolgok, amit tudok kötni anélkül, hogy a kezemet kellene néznem, vagyis, ha jól ki akarom használni ezt az időt, az "autóskötésemet" gondosan meg kell terveznem. 

Mégis mit viszek egy ilyen útra? Ezt a szatyrot.

Vászon szatyor, két ilyenem van, a londoni LOOP fonalboltból származnak, az elsőt 2018-ban kaptam ott, amikor Christopherrel jártunk ott, a másodikat 2022-ben, amikor Norbival utaztunk oda. Az előnyei, hogy jó sok kötés elfér benne, könnyű belepakolni, könnyen a vállamra vethetem, vagy keresztben átvetve is tudom vinni. Igen, tudom, léteznek jobb kötős-táskák, én is varrhatnék jobbat, és tervezem is, de fogalmam sincs, mikor jutok hozzá. 

És, hogy a táskában mi van? 

Ezen az úton ez a kupac:

Kétféle kötés van benne. Az egyik, amihez kell nappali világosság, mert mondjuk soronként egyszer, vagy néhány soronként rá kell néznem. 

A történelmi harisnyáim például ilyenek. 

A hátuk közepén minta van, és fogyasztások meg szaporítások, így meg kell néznem, hova kell azt a fordított szemet kötni, sorokat számolni (a fogyasztásokat pl 4 soronként kötöm). Ez a piros pár már eléggé előrehaladott állapotban volt, amikor indultunk, csak az egyik lábfejét kellett befejeznem. Volt egy másik is, rozsdanarancs színben, aminek az egyik szárán kellett kötni, és a két lábfejét, de az a pár új tulajdonosra talált Grolléban (a tegnapi képen azért még láthatjátok).

Amikor ezt a két nappal-kötős darabot befejeztem elővettem egy régebbit, és elkezdtem egy újat, és, amikor olyan pontra értem velük, ahol több figyelmet igényeltek volna, egy harmadikat is elkezdtem.

És ott vannak a zoknik, a mindennapos, modern zoknijaim, amik sokkal rövidebbek, és leginkább egyenesem (fogyasztások vagy szaporítások nélkül) kötöm őket (az orrát és a sarkát kivéve), ilyen három volt a táskámban.

Míg a történelmi térdharisnyákat a hagyományos, fentről lefelé haladó módszerrel, saroklappal kötöm, a mindennapi, modern zoknikat az orruknál kezdem. Ha másért nem, mert gyakran kötöm őket turkálós fonalból, olyanból, amik nem teljes gombolyagok, és így egyrészt a lehető legkevesebb a maradék, másrészt, nem áll fenn a kockázata annak, hogy idő előtt kifutok a fonalból. 

A zoknik orrát vagy még itthon, indulás előtt megkötöm, vagy még, amíg nappali fény van utána a lábfej csak harisnyakötés, amit simán tudok sötétben, csukott szemmel. 

Hosszabb útra több ilyen is van nálam, különböző készültségi állapotban, így, ha -mondjuk- eljutok a sarokig, vagy, addig, ahol a bordás passzét el kellene kezdenem, félre tudom tenni, és a szálláson, vagy másnap megkötöm azt a pár sort.

Volt még a táskámban egy fonal, amit elfeleztem, felgombolyítottam, de igazából csak biztonságból vittem magammal, ha netalán, véletlenül mindent befejeztem volna, akkor se maradjak kötés nélkül. 

MEGJEGYZÉS: ne felejtsétek, ez egy HOSSZÚ utazás volt, úgy összesen 2500 kilométer. Rövidebb utakra, viszek egy "nappali" és egy vagy két éjszakai darabot.

A sötét mályva és a piros/szürke zokni azóta elkészült, később majd mutatom őket. Is. 

Egy kupac színes térdharisnya

 Ma dolgoznom kell, nincs időm hosszabb bejegyzésre, de tessék, egy kupac színes (bár nem szagos :-D) történelmi térharisnya. 

Jó ideje készülök arra, hogy egy hosszabb bejegyzést írjak róluk, a piszkozatok között van egy félig megírt változat, ki tudja, egyszer talán be is fejezem. 

A mennyország kapuja

Jó ideje nem rendeltem gyapjút, és bár a korábbinál jóval kevesebbet festek (mostanában csak az évi két Gyapjúnapra). lassan kifogyóban volt a festeni valóból. Össze is állítottam egy jó kis rendelést a szokásos helyről, de egy összeg egy munkámért késett. Épp csak annyit, hogy, elkéstem, már nem érkezett volna meg időben, főleg azért, mert október végén Hollandiába utaztunk egy hagyományőrző rendezvényre. Ugyanakkor, ritkán utazunk ilyen helyekre úgy, hogy ne adnánk hozzá ezt-azt az útitervhez. Ebben az esetben Norbi két németországi műszaki múzeumot talált, ami útba esett. Alig pár nappal az indulás előtt, ötletem támadt, mintha csak valaki belesuttogott volna a fülembe. Kikerestem a Wollknoll címét, rátettem a Google maps-re, és felkészültem arra, hogy az ország ellentétes sarkában találom... Hát, mindössze 50 km-es kitérő volt az utunktól. 

Így hát azt mondtam Norbinak, hogy nem egy hanem KÉT műszaki múzeumot nézek végig vele, amik gyakorlatilag jó nagyra sikerült közlekedési múzeumok, tele autókkal és repülőkkel meg hasonlókkal, nekem is juthat pár óra arra, hogy megálljunk, és nemcsak megvehetem a gyapjút, ami kell, hanem az online képnézegetés helyett élőben nézhetem és tapogathatom meg a gyapjúkat (arról nem beszélve, hogy a komoly szállítási költséget is megspórolhatom). 

Az út Sinsheim és Oberrot között szépséges volt, mutatós kisvárosok és falvak, gyönyörű szőlőültetvényekkel tele domboldalak, kanyargó utak, őszi színek, és amit akartok.

Előre telefonáltam, és ugyan kellette gy perc, amíg találtak valakit, aki beszél angolul, de rendkívül kedvesek voltak, és igen, odamehetek személyesen, reggel 8 és délután 5 között vannak nyitva, és igen ott lesz az illető a telefon végéről, hogy segítsen nekem (angolul) vásárolni. 

A többit képzeljétek el. Elvesztem, mint egy óvodás a cukorkaboltban. 

Bakancs

Ha minden napra tervezek egy bejegyzést, akkor másról is kell írnom, mint csak varrásról/kötésről / és egyéb szöszös/fonalas hobbikról, ugyebár? Az általános tévhittel ellentétben nekem is csak 24 órából áll egy napom, és ebbe a 24 órába én is csak véges számú dolgot tudok belepréselni. 

Ugyanakkor, az egyik okom arra, hogy ezt a mindennapos dolgot meg akarom próbálni az, hogy hiányzik a facebook egykori, mára megboldogult csoportja, a "ne halogassunk". Minden évben csak kétszer, néhány hétig volt nyitva, Adventkor (karácsony előtt) és Nagyböjtben (húsvét előtt), és a cél az volt, hogy ezekben az időszakokban mindennap tegyünk valamit, amit addig ilyen-olyan okokból halogattunk. Aztán egy idő után (nekem legalábbis) a bejegyzések a mindennapos élet apró villanásai lettek, bár igyekeztem én is megoldani a "nemhalogatós" dolgokat, és posztolni is róluk. 

Mindesetre most volt egy dolog, amit úgy egy éve halogatok, és ez egy új bakancs vásárlása volt. 

Az utolsó ilyet azt hiszem 2019-ben vagy 2020-ban vettem. Azzal a szándékkal mentem a boltba, hogy veszek egy "szaladgálós", könnyen felvehető bokacsizmát, vagy bakancsot, és volt egy, mi tetszett is, az a típus, amire angolul azt mondják brogue, ami varrással és kiütött mintákkal díszített. 

A boltban azonban Norbinak ez a pár jobban tetszett és úgy gondolta, egy masszívabb, mindennapos célra használható bakancsot jobban ki tudok használni.  Nem mintha, PJ óta hagyom, hogy bárki megmondja mit csináljak, mit vegyek meg, de ebben az esetben éppen igaza volt. Ha valamit akarok, simán el tudok menni, megvenni valamit, ha akarok, és, ha épp nem vagyok kíváncsi a véleményére, nem kérdezem meg. Most éppen nem tudtam pontosan mit akarok, így megkérdeztem. Ahogy gyakran megesik, igaza volt, és az évek bebizonyították.  

Alaposan kinyúztam a lelket is ebből a bakancsból, és kimondottan sajnálom, hogy el kell engednem. Több télen át használtam, és bár "nem vízálló"-ként adták el, jártam benne hóban, esőben, úgy, hogy száraz maradt a lában. Sok-sok koncerten jártam benne, néhány olyanon is, ahol annyira zuhogott az eső, és az alsóneműm is vizes volt. Több európai városban sétáltam benne, Londontól Firenzén, Prágán át Németországig, Hollandiáig, Erdélyig. Több százezer lépés, sokezer végigsétált kilométer van benne. Mivel olyan bakancsnak vettem, amire nem kell vigyáznom, jócskán gyötörtem is. Sárban, hóban, meg ki tudja hol. Persze, időnként megtisztítottam, időről-időre bekentem cipőkrémmel, de a használat nyomai akkor is rendesen meglátszanak rajta. A bélés több helyen elkopott, kiszakadt. 

A külső bőr felrepedezett...

És a talpa annyira simára kopott, hogy a múltkor majdnem elcsúsztam, és hanyatt estem... 

Mondtam hát Norbinak, hogy a szokásosnál szűkösebb költségvetés ide-vagy oda, muszáj újat vennem. Ahogy a tegnapi bejegyzésben is említettem, a nagy testvér figyel, és egyre több hirdetést tolt az orrom elé attól a cipőbolttól, ahol az előzőt is vettem, de most már webáruházuk is van. Király. Sajnos ezt a korábbi fazont már nem gyártják, át kellett néznem a választékot, kinéztem, ami tetszett és aztán jó kislány módjára elmentem, és élőben is megnéztem, hogy tényleg az tetszik-e a legjobban (tényleg). Abban a boltban épp nem volt a méretemben, így felpróbálni nem tudtam, de azt a méretet rendeltem, amit a korábbiból is volt. Most van egy szép fényes, fekete, vadiúj bakancsom. (Ó, persze, van nekem több bakancsom is, színesek, pirosak, még lila is, de azok olyanok, amikre inkább vigyáznák, azokat óvatosabban hordom.)

Erre az a sors vár, mint az elődjére... Nyúzás, koncertek, meg minden más.